Különös szilveszter- előtt

Karácsony- szilveszter táji események, »ti külföldiek vagytok« éreztetése, őrültek és a kedves oldal.

Még az iskolai bezárások első, vagy második napján jött a telefon a gyerekeim tanáraitól, hogy számítsunk rá: biztosítják nekik a »noodopvang-ot«: a szükség- napközit, azaz itt inkább oktatást. Mondtam volna, hogy köszönjük, nem kell, én itthon vagyok, az meg a létfontosságú állással rendelkező szülők gyerekeinek lett elrendelve.
De itt jön az, hogy betelepülők vagyunk: mivel a lánykám nyolcadikos, készül a középiskolára, a kicsi meg harmadikos (otthon elsős volna) és a tanár szerint nem elég fejlett a holland szókincse: az érzelmeiről nem tud (eléggé) hollandul beszélni, és ha nem tudja magát jól kifejezni, nem értik meg, olyankor dühbe gurul. Ezért finoman ajánlják, hogy menjenek a lezárások idején is iskolába. Január 4- től heti három napra menniük kell a suliba akkor is, amikor a többiek általában otthon maradnak.

Valahol nem is bánom, de eddig ez volt az iskola részéről az első nyilvános jele annak, hogy »hahó, ti külföldiek vagytok«. Úgyhogy kissé meglepődtem. Pláne, hogy (szerintem) a nagy tökéletesen beszél hollandul. Persze más a mindennapi helyzet és más az oktatásban használt nyelv, úgyhogy egy percig sem tiltakoztam a tanárok terve ellen, csak fura volt. Lehet, hogy ezt inkább a felénk nyitásként kell elkönyvelnem: esetleg amíg nem eléggé ismertek, nem mondtak volna ilyet.
Ha már tanárok: az én nyelvtanárjaim (állami nyelvi képzés, helyszíne egy középiskola) minden diákjuknak küldtek egy- egy képeslapot az ünnepek előtt és véletlen sem csak sablon szöveggel, hanem mindenkinek egyénivel. 🙂 Ez jólesett.

Azóta túl vagyunk a karácsonyon, teljesen betartottuk a szabályokat- bár majdnem úgy volt, hogy a megengedett kettő- három vendég sem jön össze (eredetileg négyet szerettünk volna, de ez van). A szomszédékkal szoktunk ünnepelni, ők pár nappal karácsony előtt (is) átjöttek, együtt kávéztunk, beszélgettünk majd a hazamenetelük után öt percen belül jött az üzenetük: akkor tudták meg, hogy a pasi egy közvetlen munkatársa koronás, mennie kell neki is teszteltetni. Ha ő pozitív, akkor mehetünk majd mi is- de legalább a párom-, mivel a szomszéddal kollégák. A csoport más, de időnként átfedik egymást.
Negatív lett. Mehetett a közös karácsony.

Időközben ugye a kormány és a fél világ bejelentette az angliai mutáció miatti lezárásokat, aztán azt, hogy aki dec. 29-től (haza/ vissza) szeretne jönni az országba, annak negatív teszt kell. Ezt persze a »nyomatékos tanács« ellenére hazautazók szívták meg, úgyhogy azóta is látni a különböző közösségi oldalakon a szabályt hozók anyukájának emlegetését, és »ki tud valami megoldást?«…

Emellett már jöttek hírek a »megóggyuk okosba« teszteredményekről. Ezekkel nem kell teszt mert »mi nem vagyunk betegek, különben is minek találták ki ez a szabályt«, meg »mi csak vissza akarunk menni«. Ahogyan egy kedves ismerősöm mondta: Angliából hazatérőknél már tudomása van a hamisításokról, a magyar meg egy nagyon talpraesett nemzet, tuti feltalálja magát.

Feltűntek a neten a figyelmeztetések a hamis vagy lopott vakcina árusításáról, ezek szerint vagy nem kapsz semmit a pénzedért, vagy olyan oltóanyagot adnak ami nem biztonságos, mert
1: ki tudja mi is van az ampullában, tehát egészségügyi kockázat.
2: Lehet, hogy a vakcina van benne, de megfelelt-e a tárolás, egyéb az előírásoknak?

Karácsonyi ajándék persze nem érkezett meg- harmadszor tették át más időpontra-, a család három küldeménye miatt is érdeklődik otthonról, hogy megvan- e. A lezárások miatt mindenki online rendelt, persze, hogy nem tudják időben leszállítani a dolgokat.
Emellett egy, azaz egy hír szólt arról, hogy amszterdami kézbesítőjárás csomagkézbesítője közel 4200 eurós borravalót kapott a fix körzetének lakóitól. A többi nem volt ilyen szerencsés, dolgoznak ezerrel- remélem meg is éri.

Viszont Szenteste előtt a környékbeli mindkét magyar család volt itt: az egyik részről hallottam (ha olvasod: HALLOTTAM! 🙂 ) , ahogyan a ház elé oson, bedobja a lapot majd kuncogva ellohol, hogy ne lássam ki volt az. Másikuk pedig becsengetett, kézbe adta a lapját, mellé frissen sült sajtos pogácsát, mézeskalácsot és szaloncukrot is. Náluk pár nappal korábban én osontam az ajtóhoz.

Karácsony utáni első munkanap, hajnalok hajnala amikor még mindenki aludna. Odakinn éktelen csikorgás, zörgés, tologatás. Semmi gond, csak a már beharangozott új kukát hozták. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért nem annak a háza előtt kezdtek, aki kiosztotta nekik (ilyenkorra) a munkát…? De legalább ki tudtam Öcsivel próbálni milyen is egy kukába tett gyerek 🙂

Az időjárás az otthoni enyhe tavaszi (még), kivéve a múltkori, Anglia és a tenger felől érkező szélvihart. Mi ki sem próbáltunk menni- szerencsére hétvége- mert csak elfújt volna a szél.
A tavaszi idő miatt némelyik tulipánom tíz centis, a körforgalomban egyes nárciszok bimbóznak. Úgy néz ki az autók miatt ott melegebb van. December végén, szilveszterre készülve.

This image has an empty alt attribute; its file name is sabotage-op-de-route-foto-mountainbike-routenetwerk-rijk-van-nijmegen.jpeg

Szilveszter: tűzijátékozni tilos- némi gyengébb kivétellel.
Ehhez való eszközöket tárolni, magaddal vinni is tilos. Ennek oka elviekben az, hogy a már így is leterhelt egészségügynek ne kelljen fogadni az ezzel járó baleseteseket. Ennek elősegítésére több önkormányzat úgynevezett leadó pontokat létesített, ahova aki akarta minden büntetés nélkül elvihette az otthoni kis cuccait. A hírek szerint működik, gondolom arányaiban ez a jéghegy csúcsa. Illetve vannak olyan beszámolók, hogy inkább a szülők viszik leadni, a gyerek tudta nélkül.
A »gyerekek« pedig veszik az illegális, letális hatásút, mert még mindig buli ezzel postaládát (bejárati ajtón, tehát az is repülhet), konténert vagy rendőrt, koronatesztelő egészségügyist dobálni. Nemrégiben illegális tűzijátékból eszkábált bombához riasztották a tűzszerészeket.
Persze itt is van a tűzijátékozók nélkül is néhány minimum közveszélyes (idióta) meggondolatlan személy, mint például az a kedves illető, aki egy BMX pályára csavarokkal preparált léceket tett le. Gondosan kitámasztva hátulról, hogy tuti »jó« legyen a helyzete. Hurrá, Hollandia biciklis ország!

Alapesetben ennek az éremnek is két oldala van. A pálya- ellenesek azt mondják, hogy az egy természetvédelmi területre, a megfelelő engedélyek és környezettanulmányok nélkül készült. Például nem vizsgálták az itt élő állatokra gyakorolt hatást.
Az erdőben sétálók, lovaglók pedig az ész nélkül eléjük kirobbanó BMS- eseket sérelmezik, mert a pályán azok persze nem a tájat nézegetik, hanem mennek, mint a meszes. Aztán kibukkannak ezerrel egy bokor-facsoport mögül, ha van ott valaki, ha nincs.

Biciklipályák ellen már voltak csúnya akciók, ahol az elkövetőnek nem számított mi is lesz a következmény, mert »neki igaza van és joga ilyet tenni«. Ástak árkot az úton keresztbe, vagy vassulyommal szórták be az ösvényt (más néven felénk jancsiszög, de ezt a nevet használják még pár másik dologra is, ne legyen belőle vita). A lényeg: ez gusztustalan, kivédhetetlen, csúnya dolgokat okozó szögféle, rögtön minimum négy ággal amiből egy mindig felfelé áll.

Volt más negatív is. Múlt alkalommal írtam a frízek és groningeniek közti ellentétről- versengésről, amikor a helyi templom kezdeményezéséhez csatlakozva a fríz himnuszt akarták lejátszatni . (Előzmény: a Martinitoren harangjátékán zenélő bácsi felajánlotta, hogy 500 euró támogatásért- ez a Voedselbanknak és a templomnak ment- lejátszik egy kiválasztott zenét.)
Ez meg is történt, az ezzel befolyó összeggel a Voedselbankot (Élelmiszerbank) támogatva. De volt olyan kedves valaki, hogy utána a helyi fríz diákegyesület épületére nagy bátran egyik éjjel felmázolja: »Fuck alle friezen«. A mondat utolsó része: minden fríz. A többit találjátok ki.

Azért szerintem a másik oldal gyakoribb: kedvességgel és törődéssel. Lehet ez csak egész pici is, mint a sötétben lopózók, akik sutyiban képeslapokat dobálnak be egymáshoz. Vagy a tanárok, akik segítenének a gyerekeimnek, pedig biztos, hogy bőven van egyéb gondjuk is. A helyi magyarok a meglepetéseikkel.

Vagy vicces- érthetetlen oldal is. Ilyen volt az az eset, amikor egy tóra mélyen benyúló stég legvégére vitt be, majd hagyott ott valaki egy pianínót. Senki sem tudja ki volt, miért… Azért egy idő után elvitették onnan, hogy a szilveszteri buli hangulatában be ne legyen dobva a vízbe. Nem biztos, hogy a halak tudnak rajta játszani. Kár volna érte.

De ugyanúgy napokig tartó találgatással járt az a karácsonyfa is, amit egy tizen-méteres szoborra (eredetileg alagút gyűrűje) tett fel valaki. Miért? Mivel tudta oda feltenni? Alpinista? Helikopter? A tréfacsináló személye végül kiderült.
Több egészségügyi dolgozóról van szó, akik ezt metaforaként tették oda. Alagút (gyűrű)- fény rajta keresztül→fény az alagút végén, vagy remény a mostani őrült- kifordult időszakban. Ennek megkoronázásaként került fel rá a fenyő, mint fénypont, vagy csillag. Persze díszekkel- csúccsal, mindennel együtt. Az elkövetők ígérik, hogy vízkeresztkor ahogy illik, le is fogják szedni onnan.

Illetve tanultam egy újabb holland (észak- holland) hagyományt, ez az Oudejaarsstunt, vagy szilveszteri mutatvány/ trükk. Ennek lényege az, hogy szilveszter előtt valami nagyot, figyelemre méltót lopnak el, amivel egy falura vagy egyesületre kívánják felhívni a figyelmet. Arra még nem jöttem rá, hogy kire irányul nagyobb figyelem: az elkövetőre vagy a megkárosítottra?
Persze szilveszterre kibújik a szög a zsákból és amit lehet teljesen helyrehoznak, a tulaj pedig visszakapja a megfújt tárgyat. Az akciókat legénybúcsú- szervezők, vagy hasonló »bulis« csoportok követik el.
Most épp eltűnt egy 1500 kilós bronz kutyaszobor az öntödéből, amit Burgum-nak készítettek. A szobrot karácsonykor lopták el Cuijk bronzöntödéjéből. A tulajdonos reménykedik benne, hogy csak a fenti »csínyről« van szó.
Majd kiderül.

This image has an empty alt attribute; its file name is karifa.jpeg



Vera

Hozzászólás