Világszerte több mint 90 ország csatlakozott a nők elleni erőszak november 25- től december 10-ig terjedő kampányához. (Nov. 25: a nők elleni erőszak tiltakozásának a napja, dec. 10: Az emberi jogok világnapja.) Hollandia ebben hatodik alkalommal vesz részt.
Világszerte minden harmadik nő tapasztal erőszakot- ez Hollandiában a nők 45%-át érinti. A tizenhat nap során különféle közintézményeket, épületeket narancssárgával világítanak ki, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a problémára. A kezdeményezéshez egyre több szervezet is csatlakozik.
‘Hazánkban évente nagyjából ötven nő hal meg egy ismerőse keze által. Ezen kívül pedig az erőszaknak még számtalan formája létezik: például az utcai zaklatás, leselkedés, számítógépes- és szexuális zaklatás.’
Az erőszakot- zaklatást elszenvedők nagy része az esetről nem beszél, mert általában pont ők szégyenlik azt- pedig ennek nagyon másként kellene lennie.
Mára is van egy nemzetközi ünnepnap: ez a Wereld Hallo Dag.
Eredete még az Egyiptom és Izrael közti konfliktusra visszavezethető, amikor sokan érezték úgy, hogy az embereknek kicsit több szolidaritást kéne tanúsítania. A kezdeményezéshez időközben több mint 180 ország csatlakozott.
Lényege nagyon egyszerű: köszönj minél több embernek, mondjuk egy hellóval. A cél az, hogy naponta legalább 10 embernek tudd mondani. Ez az emberek közti kapcsolatot személyesebbé, kedvesebbé teheti. Kis lépéssel kezdődik, a cél akár a világbéke. 🙂
Frízföldön idén már csináltunk hasonlót: a blogon januárban volt szó a #GROETJEMEE kampányról, aminek lényege nagyjából ugyanez. Pontosabban az, hogy a korona miatt beszűkült a kapcsolattartás, ezért egy Leeuwarden (a fríz főváros) környékén élő nő elhatározta, hogy miközben a munkahelyére- vagy haza- biciklizik, mindenkinek köszönni fog. Egy idő után egyre többen köszöntek neki vissza, majd az egész járványszerűen elterjedt. Csatlakozott hozzá a helyi tömegközlekedés, az erről készített plakátokkal dekorálták a buszokat és az utcákat, majd még egyéb cégek és képzőművészek is átvették. ❤
Minden csak egy apró gesztussal kezdődik. Hoi mindenkinek!
Nem is olyan régen a higiénia és a saját wc még egyáltalán nem volt magától értetődő- vagy legalábbis nem ebben a formában. Hollandiában csak 1910- től kötelező a lakásokat külön WC-vel kell felszerelni, és csak 1965- től kellett az új építésű házakba fördőszobát készíteni. Nov. 19. a WC Világnapja, amit először 2001-ben rendeztek meg. Célja az, hogy legalább egy napra felhívják a figyelmet a szennyvízkezelés és a higiénia fontosságára.
Hollandia és a higiénia- régen Hollandia nem volt mindig ilyen szép és rendezett. A városok, falvak utcáit beborította a lovak és kutyák ürüléke, emellett – mint annyi más országban-, a vizet használták a hulladék eltüntetésére. Ide kerültek az emberi ‘melléktermékek’ is. Az Amszterdamba látogatók mindig feljegyezték, hogy a helyiek házaikat gyönyörű tisztán tartják, de a vizeket gondolkodás nélkül szennyezik. Emiatt gyakran törtek ki fertőzések, például kolerajárvány.
A gazdagok hamar kitalálták, hogy hogyan tudják a bűzt és fertőzést legalább nyáron elkerülni: nyári lakot vásároltak és a jó időt ott töltötték, hogy élvezhessék a tiszta vizet és levegőt. Persze ez csak a jómódúaknak volt megoldás.
Amszterdamban a legbüdösebb, legszennyezettebb csatorna a Goudsbloemgracht volt, amit 1854-ben töltöttek fel. Nevét eztán Willemsstraat- ra változtatták.
Másutt- pl. Den Helderben- az emberek nagydolgukat egyszerűen a tengerparton végezték, amit a dagály aztán elmosott. A dolgukat végzőket egy kis pénzért a járókelők kabátjukkal takarták. Markenben pedig közös, nyilvános latrinákat használtak, így a hulladék és bűz csak egy helyben gyűlt.
Hordórendszer Komoly előrehaladásnak számított, amikor elindították a hordórendszert. Ennek keretében az ürülékkel teli hordókat hetente, egy gyűjtőponton lehetett leadni, vagy a ‘strontkar’ szállította el őket. Ezek szagát persze már messziről is érezni lehetett. Gúnynevük Boldootkar lett, a Boldott kölnigyár után. Az összegyűjtött ‘cuccot’ később műtrágyaként, a környékbeli termelőknek adták el.
Ennek köszönhetően a csatornák vizébe már kevesebb szennyeződés került, de a gyáraknak, parasztoknak és a vágóhidaknak köszönhetően a víz majdnem ugyanolyan minőségű maradt. Erre csak a kiépített szennyvízhálózat jelentett megoldást. Addig viszont a legtöbben csak egy vödröt használtak, amire az egész nagycsalád ‘rájárt’és a helyhiány miatt gyakran állt a konyhában.
Boldootkar
Higiéniai forradalom A 19. század közepe táján orvosok, mérnökök és egyéb köztisztviselők statisztikák segítségével vitát kezdeményeztek a betegségek és higiéniai lehetőségek hiányának kapcsolatáról. Keresték a lehetőségeket a hulladékártalmatlanítás más formájára és az ivóvízminőség javítására. Bár ezek működése kezdetben nem volt zökkenőmentes, pozitív hatásuk mégis drasztikus volt. Ezzel az orvosok és mérnökök hatása a közegészségügyre és közszolgálati politikára megerősödött, így a közhigiéniai fejlesztéseket is ők kezdték irányítani. A közegészségügyi statisztikákban már nem az volt a lényeges, hogy ki gazdag vagy ki szegény, csak a lényeg, így a járványok vagy a csecsemőhalandóság sem aszerint lett tárgyalva, hogy az ‘tipikus szegénybetegség’. – Itt jön képbe a Hollandiában is dicsért magyar orvos, Semmelweis Ignác (áldassék a neve), aki kollégáit is kézmosásra és kézfertőtlenítésre szólította fel. Ez akkor nagy feltűnést és meg nem értést keltett.-
Amszterdam első szökőkútját 1853- ban létesítették, majd eztán a vízhálózatot szépen lassan kiterjesztették a lakóházakra és a cégekre is. Eztán sok szennyezett csatornát befedtek vagy betemettek.
Den Bosch-ban pedig, ahol most a városközpontot sétahajókról lehet megcsodálni, nem túl régen még nyílt csatorna állt, ami miatt gyakran elviselhetetlen volt a bűz. A helyzetet megoldó zárt csatornát csak a hetvenes évek elejére sikerült befejezni.
Wc a már meglevő szekrénybe telepítve
‘Igazi’ wc és a ‘wc bril’ (csúnya fordítással wc-szemüveg 🙂 , azaz ülőke) Az ‘igazi’ wc a gazdagabbak ötletéből származik és kezdetben csakis számukra volt elérhető, mert ők engedhették meg maguknak ezt a luxust. Hamarosan viszont elindult a tömeggyártás is, ami által a középosztály is szanitereket tudott vásárolni. Az első porceláncsészéket 1880. körül kezdték el használni, ezeket már rákötötték a vízvezetékekre, de még ülőkéjük nem volt. Ennek igénye csak a hideg, téli hónapokon merült fel, amikor sokan panaszkodtak hideg fenékre. Használatuk eztán vált általánossá.
Wc a konyhában A vízhálózatot hamarosan több más városban is kiépítették és egyre több házat csatlakoztattak hozzá- többek közt a gazdasági válság okán, munkahelyteremtési céllal. A régi házak szennyvízhálózatba való bekötésével betelepítették a saját wc- ket is. Ezek gyakran már meglevő szekrényekbe kerültek, de gyakran előfordult az is, hogy a konyhában kaptak helyet, mert a vízhálózat ott volt kiépítve.
A higiéniai termékekre egyre nagyobb lett a kereslet, Hollandiában több cég is csak ezekre szakosodott. Ilyen volt az amszterdami Van den Berg & Co, vagy a Firma Stokvis & Co és Peck & Co. A holland piacra szánt termékeket gyakran ‘még hollandabbá’ tették, például Niagara helyett Amstel-nek hívták, esetleg ‘delfti kék’ motívumokkal díszítették.
Wc- papír: A benti wc mellett már a hozzá tartozó papír is nélkülözhetetlenné vált. A boltokba a kifejezetten wc-papír először 1900. körül került, de ekkoriban azt még csak kevesen használták. Ehelyett általában a régi újságpapír volt elterjedt (még sokkal korábban a szalma), amit a leporelló-szerű keményebb, szürke papír követett. A toalettpapír a hatvanas évektől kezdett el elterjedni.
Alvás egy kamrában, ahol a wc egy vödör: a hágai Pandbrigade egyre többször találkozik vele. Az RTL Nieuws elkísérte a csapatot egy estére.
– Fordítás az interjúról és a videó (linkje lenn). Kis betekintés, hogy külföldi munkavállalásnál ‘nem mindig van kolbászból a kerítés’. Persze ez az extrém helyzet. –
‘Múlt héten találtunk egy házat, ahol 21 külföldi munkás lakott.’ A hágai önkormányzat által szervezett Pandbrigade (pand: épület, létesítmény, ház) a város lakhatási visszaéléseit deríti fel. A szűkös lakáspiacnak a külföldi munkások gyakran esnek áldozatául. A bérleti díjak extrém magasak, ezért gyakran ezt több személy kényszerül megosztani. Extrém esetekben pedig egy kamrát is hálóhellyé alakítanak.
”-Itt alszik valaki? -Igen! -Ebben a kis kamrában? -Igen, ebben a picike kamrában.”
A csoport minden héten körbejár, hogy a visszaéléseket fel tudja deríteni. -Szerintem az a pékség… Igen, ott laknak a fiúk.
Hágában komoly gondot jelent a túlzsúfoltság. -Jó estét, az önkormányzattól vagyunk!
Ebben a házban hivatalosan két emberrel él több. A családnak azonban nincs túl sok választása: a bérleti díj 1400 euró.
– Ez túl drága nekik. Így jött még egy család, hogy anyagilag segítséget nyújtson, ezért laknak most ennyien a házban.
– Szóval mindenkire szükség van ahhoz, hogy a bérleti díjat ki tudják fizetni? -Igen.
Laura Douma, az RTL Nieuws riportere a hágai Pandbrigade-tól Anjo Hogendoorn-nal beszélget:
– A bérleti díjak toronymagasak és ez néha ahhoz vezet, hogy több ember közt kell elosztani. Hágában ez főleg a külföldi munkavállalókat sújtja és néha nyomasztó helyzetekhez vezethet.
-Azt hiszem múlt héten volt egy ház, ahol egy lakásban 18 személy volt. Egyszer pedig 21. -Ez több, mint például egy évvel ezelőtt volt? -A küldöldi munkások által lakott otthonok száma nem sokat változott, de ezekben egyre többen vannak. Így ahol tavaly négy, öt lakó volt, most nyugodtan találhatunk nyolcat, kilencet vagy tizet. Néha pedig ennél többet is.-Tehát négyzetméterenként vannak többen? -Igen. Ezzel látható, hogy mennek fel az árak.
Az otthonokból pedig annyira kevés van, hogy az emberek kevéssel is beérik. – Ennek a háznak az állapota… mindjárt leszakad a plafon. -Igen. – Itt pedig van egy kábel, ami átjön a tetőn.
Itt nyolcan laknak, a bérleti díj pedig 1500 euró- és még nincs is mindenkinek hely, hogy benn alhasson.
-Itt alszik valaki? -Igen! -Ebben a kis kamrában? -Igen, ebben a picike kamrában. Ő volt az a férfi, akit az előbb a nappaliban láttál. Ő alszik itt. Ott pedig két vödör áll. – Az a wc-je? – Igen, és ott az a rózsaszín dolog pedig a matraca. -Hány ilyen kamra jön szembe veled? – Az utóbbi időben egyre több. A legutóbbi két hétben öt lakott kamrára bukkantunk. – Most pedig jön a tél és jéghideg lesz. -Igen, pontosan és az emberek mindent megpróbálnak majd, hogy melegen tudják tartani magukat. Extrém estekben a barbecue-t gyújtják be, hogy kis meleghez juthassanak.
A bérbeadó általában kap egy figyelmeztetést vagy egy magas büntetést. Extrémebb esetekben maga a csapat lép keményen közbe.
– Komoly esetekben azonnal közbeléphetünk. Ez azt jelenti, hogy az embereknek azonnal el kell hagyniuk a lakást. A legrosszabb esetben az autóban kell éjszakázniuk és ez nem kellemes. De még mindig jobb, mint egy életveszélyes házban lakni.
A Pandbrigade szándékosan nem keres cserelakást.
-Nem az önkormányzaté, hanem azé a felelősség aki ezt okozza és mi őt vonjuk felelősségre. -Tehát abban a pillanatban amikor ti elkezdetek intézni valakit ezeknek az embereknek, a bérbeadók helyzetét teszitek sokkal könnyebbé. -Akkor nagyon megkönnyíted a dolgokat és a szabályok megszegését közelhogy vonzóvá teszed – és szinte következmények nélkül.
A hágai Pandbrigade ez évben bő 200 visszaélést derített fel. Emellett még több százat vizsgálnak.
A holland népviseleteket bemutató sorozat első részében szó volt a ruházat sokféleségéről és néhány jellegzetes darabról. Bemutatásra került Noord- Holland, Utrecht és Overijssel térségének hagyománya. Most jöjjön egy igazi hollandnak gondolt kiegészítő és újabb tartományok népviselete.
A facipő
Menyasszonyi, női és temetésre való facipők
A közhiedelemmel ellentétben a fapapucs valószínűleg nem ‘eredeti holland’ találmány. Hollandia mellett Skandináviától a Földközi-tenger partjának vidékéig megtalálható volt. Ide talán Francaország északi részéből érkezett. Elterjedését többek közt annak köszönhette, hogy olyanok is hozzájuthattak, akik a hagyományos cipőket nem tudták volna megvenni. Emellett kifejezetten alkalmas volt a földművesek, halászok és más fizikai munkát végzők számára. Ők nyáron a munkájukat végezték, de télen, a ráérősebb időkben maguk faragták ki cipőiket.
Az országban talált legrégebbi leletek a 13. századból származnak. A facipő éppen úgy, mint a ruházat többi része is, térségenként és alkalomtól függően más és más formában, színben tűnhetett fel. Marken környékén például alacsony peremű, papucsszerű formában viselték. Másutt (csakis) a nők számára pántot tettek rá, míg a férfiakén nem volt. Egyes helyeken a férfiaké fekete lakkréteget kapott- rajta gyakran tulajdonosa monogramjával-, míg a nőké nyers színű maradt.
Normál, mindennapi változata mellett különlegesek is készültek: legváltozatosabb, legdíszesebb a menyasszonyi- eljegyzési cipő, de maradt fenn temetésre való is. A menyasszonyi facipő hagyománya elég régi: ekkoriban kiszemeltjét a fiú saját kezűleg készített cipővel lepte meg. Egy régi, markeni történet szerint egy halász télen elkészítette a fapapucsot, majd tavasszal, mielőtt kihajózott volna, odaadta a neki tetsző lánynak. Ez volt a ‘Hozzám jönnél-e feleségül?’ kérdés helyettesítője. Ha a lány válasza ‘nem’, akkor a facipőt elégette.
Viszont ha a halász legközelebbi partot érésekor azt látta, hogy a lány a kikötőben az általa faragott cipőt viseli, az ‘igen’ választ jelentett. Ezt a cipőt megőrizték az esküvőig, eztán pedig a falra akasztották, mert a használathoz túl szép volt. A menyasszonyi lábbelikbe gyönyörű díszítést, különféle szimbolikus motívumokat vágtak. Ilyenek voltak például a hit, remény, szeretet, vagy két összefonódott szív a végtelen jelével. A madár a termékenység szimbólumaként szerepelt.
Facipőt a mindennapokban már kevesen hordanak: főleg a vidékiek, a kiskertekben, mezőgazdaságban dolgozók. Ezeket, miután elhasználódtak, általában nem dobják szemétbe: virágot ültetnek bele, vagy dekorációként kiszögelik a ház falára.
Speciális facipők
Noord- Veluwe/ Gelderland: Az úgynevezett ‘régi viselet’ eltűnt. Ez hasonlított a staphorsti ruházatra, de persze jópár egyértelmű különbséggel. Az újfajta népviselet Kampen környékéről érkezett, mivel sok veluwe-i lány ott dolgozott. Ez egy fekete szoknya, fekete kabátka, amit gombokkal, redőzéssel vagy csipkével díszítettek. Fehér (horgolt/ kötött/ csipke, esetleg hímzett) gallérral hordták. Vasárnap nem viseltek kötényt, ilyenkor maga a szoknya volt fekete csipkével és gombokkal dekorálva. Némelyik hölgy kis ezüstcsatos táskát viselt hozzá. A fejükre az úgynevezett ‘lange muts’ került, amin egy széles, kézzel készült csipkecsík volt. Gyász alatt a kalap egyszerű tüllből vagy batisztból készült. Ékszerként aranyat és korallt viseltek, gyász alatt pedig fekete- ezüstöt. A férfiak ruházata fekete vászon ruha és sapka/ kalap. A kabát alatt pedig az úgynevezett ‘bef’, ami a nyakban egyfajta gallér vagy előke, amit csipke és arany gomb díszíthet. A népviseletet mostanában a ‘Verenigde Veluwse Koren’, a veluwe-i nagykórus tagjai hordják, nekik ez a fellépőruhájuk. Aki élőben szeretne igazi hagyományőrzőket látni, az keresse őket. Tagjaik ruházatán egyértelműen látszanak az eltérő régiók viseletei közti eltérések is. (A nyitóképen a kórus hátulról fotózva: egyfajta sapka- bemutatón.)
Antik, ezüst oorijzer és ékszer gyászruhához– VeluweAz úgynevezett ‘prachtdracht’, Hierden-ből‘A piacra’ és ‘Régi viselet Putten-ből’‘Templomba járós’ és ‘Hierdeni ruházat’
… Urk, Schokland/ Flevoland Urkben a nők általában kék damaszttal fedett fűzőt és kraplapot-ot viselnek. Utóbbit színes selyemből, amin hímzett virágok vannak: ez a ‘hartje’. Vasárnap erre még egy redőzött, rojtos fekete kendőt terítenek. Az ezüst ‘oorijzer’ feletti ‘hul’-t általában sárga csipkeszegély díszíti. A hétköznapló kötény csíkos anyag, vasárnap pedig fekete gyapjú. A nyakukon 4-5 sornyi gránát nyaklánc, a nyakban téglalap alakú zárral, amin gyakran látható lóhere, szív vagy másfajta metszet. Sok férfi visel feltűnő, arany fülbevalót, vagy nagy, arany gombokat.
Scheveningen/ Zuid- Holland: A scheveningei viselet legfeltűnőbb része a nagy, hajtogatott vállkendő, amit a kabátka, a ‘jak’ felett hordanak. Színei általában pasztellek: világos lila, tengerzöld, világosabb kék, szélein csomózott rojtokkal. Az oorijzer vagy fülvas egy hosszú, szélesebb ezüst pánt, a tetején aprólékosan kidolgozott, aranydrótokkal díszített, ovális arany ‘könyvekkel’. A ruházat színeiről lehet látni, hogy viselője melyik felekezethez tartozik.
Scheveningeni öltözéket viselő nő és férfi / Különféle viseletek Goeree Overflakkee, Voorne, Beijerland és IJsselmonde területéről.
Frízföld és Hollandia blog 