Hollandok Magyarországon: Ria

Csemőn járva két hollanddal tudtam hosszabban beszélgetni. Az első akivel találkoztam Hanno volt- a vele készül beszélgetés linkjét lenn találjátok-, majd felkerestem a másik helyet, egy – ahogy a helyiek mondták- ‘holland tanyát’. Erről már messziről egyértelmű volt, hogy megtaláltam, amit kerestem: nagyon rendezett, emellett egyszerű fehér és hívogató. Olyasmi, amihez Hollandiában már hozzászoktam.
A vendéglátóm egy kedves hölgy, Ria, aki hazánkban már évtizedes tapasztalattal rendelkezik.
Miért is jött Magyarországra?

A férjem már nyugdíjas volt, a barátaink pedig Lajosmizsén laktak. 2011-ben megkértek minket, hogy figyeljünk a házukra, míg vakáción vannak. Ez a Puszta (feljebb Pusztavacs, jobbra Mizseszék, Pusztatemplom, stb.) , ahol nagy volt a nyugalom, a tér. Ez mindkettőnknek nagyon tetszett, viszont arra, hogy egyik pillanatról kimondjuk: itt szeretnék élni, még nem volt elég. De továbbra is gondoltunk rá.
Általuk érintkezésbe kerültünk másokkal, akik szintén hozzánk fordultak, hogy menjünk hozzájuk is a házra/ háziállatokra vigyázni. Így voltunk Lajosmizsén, Ásotthalmon, Csemőn és Nyársapáton is. Számukra ez jó volt az állatok és a biztonság miatt, nekünk pedig megvolt a nyaralás. Jó volt nekünk is- itt lenni is, illetve a nyugalom és a nagy tér miatt.

2013-ban súlyos beteg lettem. A kemoterápia után egy pár hétre ide jöttem pihenni. A következő évben, 2014-ben megint ismerősök házára felügyeltünk, akkor épp Nagykőrösön, hat hét- közel két hónapra. Ekkor beszéltünk róla, hogy körül kellene nézni, de a férjemnek azt mondtam: beteg voltam és nem tudni, hogy ez vissza fog-e térni, mi pedig itt vagyunk… De ő azt mondta, hogy nem tart ettől. Végül megvettük ezt a házat. Eredetileg még nem azért, hogy tényleg itt lakjunk, mivel volt házunk Hollandiában, Zwartewaal-ban, Rotterdam környékén.

Eztán úgy döntöttünk, hogy a hollandiai házunkat mégis eladjuk. Kiürítettünk, majd szinte azonnal orvoshoz mentünk, mert akkor ő lett nagyon beteg. Végül 2018. januárjában elhunyt, tehát már 5 éve egyedül élek itt, a három lányom pedig Hollandiában maradt. Ez nem könnyű, de ők felnőttek és repülővel a közlekedés is megoldható.
Míg a férjem élt, addig rendszeresen mentünk autóval, de a gyerekeim nem akarják, hogy kocsival, egyedül menjek, tehát marad a repülés. Ez csak a korona időszakában volt máshogy, de akkor újra megbetegedtem.

Amire korábban nem gondoltunk az az, hogy ez nem a legszebb/ leginkább érdekes környék, tehát az unokáim számára nem elég izgalmas egy vakációra. A hely túl nyugodt, az utak rosszak. Például egyikük szeret kerékpározni, de itt az nem túl egyszerű.
Múlt héten biciklivel mentem el itthonról. Ehhez előbb ki kell sétálni a bekötőúton, mert a homokon nem lehet kerékpározni. Ahova mentem, az is homokút volt. Ez nekünk anno nem volt gond, mivel pont a nyugalom miatt jöttünk.

Mióta egyedül vagyok néhányan megkérdezik, hogy miért nem megyek vissza Hollandiába. De ott már nem szeretnék házat venni, bérelhető egyszerűen nincs, legalábbis ahonnan jöttem, ott nem igazán lehet találni. Mehetnék másfelé, akár Frízföldre is, de akkor ugyanannyit látnám a családomat, mint hogyha Magyarországon maradok.

Ami az utóbbi időszakban megváltozott, az az élelmiszerek ára. Sokkal drágábbak lettek, szerintem drágább, mint Hollandiában. Amikor 2015-ben jöttünk, egy zsemlét 9-13 forintért lehetett megvenni. Most nagyjából 50 forintba kerül. Ha Hollandiában bemegyek egy üzletbe azt látom, hogy az ottani árak valamivel olcsóbbak. Viszont az egyéb költségek Hollandiában borzasztóan magasak, ez itt más. Magyarországon az autózás, vagy akár az egészségbiztosítás díja még mindig kedvezőbb.

Az ingatlanárak is nagyon megemelkedtek. Amikor ezt a házat megvettünk, még jóval kevesebbe kerültek. Több házat is megnéztünk, olyat is, amiben mostanra már szintén hollandok élnek. Ezzel szerencsénk volt. Nem volt csúnya kívül, nem volt rendezetlen, vagy szemetes.

– Miben más Magyarország, mint Hollandia?
– Itt minden ráérősebb. Mostani tapasztalat a kórházról: nehéz időpontot kapni. Időpontra valamit elvégezni még nehezebb. Ha egy magyar azt mondja, hogy délelőtt tízre jön, akkor lehet, hogy délután kettőre érkezik meg. Ez elég észrevehető különbség.
Hasonló a helyzet a kórházban is. Teljesen nyugodtan adnak úgy időpontot, hogy mindenkinek reggel kilencre kell mennie, aztán várakoznak.
Ami még más, hogy Hollandiában tízkor kávéidő van. Elmehetsz valakihez egy kávét meginni. Ezt a magyarok úgy látom, hogy nem teszik.

– Kérdezni is akartam: ön itt egyedül él. Milyen a szociális élete?
– Élénk, de hollandokkal. Múlt héten sportolni voltam velük, nemsokára pedig más egyedülállókkal fogok találkozni. Ez egyfajta ‘eetclub’ (eten: étel/evés, club: klub), heti egyszer együtt eszünk valamelyikünknél, hol itt, hol ott. Ezen kívül rendszeresen járok úszni, azt is hollandokkal. Korábban az volt a benyomásom, hogy a magyar nők prűdek, szégyenlősek. Ehhez képest jókora meglepetés volt, hogy az uszoda öltözőjében az idős hölgyek is nyugodtan jártak anyaszült meztelenül. Ezt abszolút nem vártam volna. Ugyanezt tapasztaltam a kórházban is.

– Ön egy holland csoport tagja.
– Ha valaki már régóta itt van, a többiek által sok új embert megismer. Akik miatt anno Magyarországra jöttem, egyikük elhunyt, a másik visszament Hollandiába.
A Facebookon van egy magyarországi csoport, a Nagykőrös és környéke, hollandul. Ott szoktunk programokat szervezni, például Koningsdagra (a király születésnapja), Újévre, vagy akár egy barbecuet, ahol szintén másokkal is megismerkedünk.

Sok kapcsolatom van, de nem magyarokkal, így a nyelvet sem igazán lehet elsajátítani, ezért nem is haladok vele. Minden nap megpróbálok a telefon segítségével gyakorolni, de gondjaim vannak például a nyelvtannal. Ehhez valódi leckére, magyarázatra volna szükségem.
Az, aki a kinti munkákban szokott segíteni, szívesebben beszél velem angolul. Tehát tőle sem tudok tanulni.

– Hány holland lakik a környéken?
– Elvileg háromszázan is, de ezt nehezen hiszem el.

– Hanno, a korábbi beszélgetőpartnerem szerint a környékbeli hollandok nem igazán keresik egymás társaságát. Eszerint ő egy más típust ismer. Ön szerint pedig igenis, a hollandok összejárnak.
– Igen, bár nem mindenkivel. Én véletlen ismerkedtem meg egy nagyjából három kilométerre lakó ‘szomszéddal’, akivel nagyon jól kijövünk. Mivel egyedül kellett járnom a kezelésekre, jött velem Szolnokra és még most is velem tart, ha kontrollra kell mennem. Ezt nem kellene, de azt mondja, hogy mégis jön: ha esetleg rossz hírt kapnék, ne legyek egyedül.

– Volt nyelv miatt gondja a kórházban?
– Igen. Ez bonyolult. Mivel én nehezen értem meg a magyart, nem tudok/ nem merek beszélni. Az orvosokkal nagy szerencsém volt, mert mind jól tudott angolul. De az ápolók általában csakis magyarul értenek. Ott tehát kézzel- lábbal kommunikálunk. Amikor két éve műteni kellett, pont pozitív lett a koronatesztem is, tehát a koronaosztályra kerültem. Ott viszont maszkot kellett használni, amin át még nehezebb volt a kommunikáció is. De végül minden jól alakult.

– Ön szerint az itteni hollandok hány százaléka próbál magyarul tanulni?
– Mindenki. Többeket is ismerek akik leckéket vettek, majd leálltak, például mert nem nagyon haladtak. Ez egy borzasztóan nehéz nyelv. Ha egy hangot másképp mondanál akkor már mást jelenet, vagy nem értik meg. Ezen kívül teljesen más a nyelvtan és rengeteg a szabály.
Volt próbálkozás a csoportos nyelvtanulással is, de míg valaki teljesen kezdő volt, a másik már sokkal előrébb tartott és ez így nem működött. Én most online tanulok, bár ezt eredetileg nem akartam.
Néha a kórházban megkérdik: ön mióta él itt? Amikor mondom, hogy több mint hét éve, látszik az embereken, hogy elgondolkodnak: ‘miért nem tudsz még magyarul?’
Viszont úgy látom, hogy néhányan amikor észreveszik, hogy nem beszélem a nyelvet, megijednek, majd többé nem mernek megszólalni. Rendszeresen járok kezelésre, amit az orvos asszisztense csinál. Valószínűleg egy nagyon kedves hölgy, de nekem nem mer semmit sem mondani, mivel csak magyarul beszél.

Egészségügyi szempontból nézve nekem itt pozitívabb a tapasztalatom, mint Hollandiában volt. A háziorvosokat összehasonlítva viszont feltűnő, hogy az ittenieknek sokkal kevesebbet lehet, mint Hollandiában. Itt nagyon gyorsan tovább leszel küldve. Ha elvágod a kezed és össze kell varrni, elküldenek a sebészetre. Hollandiában ezt megoldja a háziorvos.
Másrészt itt egy kórház nem küld olyan gyorsan haza. Ezt jónak tartom. Persze nem kellemes ha kórházban kell maradni, de egyfajta biztonságérzetet ad.

Tavaly egy felülvizsgálaton az orvos angolul megjegyezte, hogy ugyanabban az évben születtünk. Visszakérdeztem, hogy akkor nem kellene már nyugdíjasnak lennie? Azt mondta, hogy azt nem lehet, nincs helyette más… Ez egy kórház, és nincs másik szakorvos.

A magyarokról: akikkel eddig kapcsolatba kerültem- például mert itt dolgoztak, felújítást végeztek- kedvesek. Tisztelnünk kell a másikat és én abszolút tisztelem a magyarokat, illetve mindenkit. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és itt is maradok. Tehát nekem kell elfogadnom, hogy a dolgok itt másmilyenek, mint Hollandiában.

Vera

Tipikus holland: Raamhorren

A ‘raamhorren’ egy tipikus holland apróság, egy régi tárgy, amit még néha az idősek házainak ablakaiban, vagy a régiségeket kedvelőknél lehet látni.
A raam: ablak és hor: háló/ szúnyogháló szavakból keletkezett összetett szó. Nagyjából ezt is jelenti: egy keretre feszített csipke, vagy anyag. Több funkciója volt: egyrészt- paradoxon-, de azért tették az ablakba, hogy megakadályozza a kíváncsiak bekukucskálását annak ellenére, hogy a hollandok egyes vélemények szerint azért nem használtak függönyt, mert ‘nekünk nincs takargatni valónk’. Másrészt az ablakban álló növényeket védte a túl erős napsütéstől, amitől azok megégtek volna.

Mivel a csipkét vékony fakeretre erősítették és az volt a szép, ha minél finomabban van kidolgozva, az idő múlásával egyre sérülékenyebbé vált, tehát épségben alig-alig maradt meg belőlük. Ezek többségét a gyűjtők/ kereskedők vásárolták fel, hogy utóbbiak aztán jókora haszonnal adják tovább.

Mostanában – a mai csipkével ‘felújított, lebutított változatok’ inkább lakásdekorációként, ékszertartóként funkcionálnak.
Szépségük, megítélésük ízlés kérdése, van aki szerint borzalmasak, mások imádják őket.
Mai változataik a különféle árnyékolók, de ezek már jóval egyszerűbbek.

Ezek a tárgyak mostanára szinte teljesen eltűntek. Ismerőseimet kérdeztem róla, hogy hol tudnék saját képket készíteni, de szinte senki sem tudott hozzá lelőhelyet. Végül egy kis faluban véletlenül, biciklizés közben fedeztem fel. Szerencsére a tulajdonos kinn metszette a rózsáit és megengedte, hogy lefotózzam az ablakát.

Azért takaratlan ablakok ide vagy oda, örült neki amikor megmutattam a kész képeket, hogy nem lehet belátni a szobájába.
Inkább vitt volna be ismeretlenül is, hogy kifelé fotózzak, mert akkor max. csak az utcát látni a képen. De így végül minden rendben volt, még örült is, hogy egy lüke magyar érdeklődik a szokásaik/ történelmük, tárgyaik, stb. iránt.

Vera

Fotók: Saját/ Pinterestről- régi, eredeti formában fennmaradt és felújított verziók.

Csoda a környékről: Bourtange erődje és a madárles

Jó ideje Hollandia északi csücskén élve nem is gondoltam volna, hogy ilyen csodára bukkanunk. Eredetileg ‘csak’ egy különleges madárlest akartam volna felkutatni, de végül ez jóval többre sikeredett, mivel a képek, térkép böngészése közben kiderült, hogy az egy fantasztikus erődítmény mellett található, amit az ide látogatóknak szintén kár volna kihagyni.

Ez a ‘Vesting Bourtange’, egy csillag formában épült erődrendszer, amit úgy újítottak fel, hogy visszakapja az eredeti formáját. Az, hogy ezt a hagyományőrzés, vagy a turisztikai célok miatt tették szinte mellékes is: a lényeg a látvány, amit az érdeklődők kapnak.

A hely régen- mint Hollandiában oly gyakran- egy mocsaras területen levő homokhátság volt, ami az egyetlen utat jelentette Németország és Groningen városa között. Mindenki a hátságon elhelyezkedő utat kellett, hogy használja. Fontosságát persze a politikában is hamar felismerték: Orániai Vilmos ( 1533-1584) katonai védelmet kívánt itt építtetni. Ennek eredménye lett a ‘bevehetetlen Bourtange’, ami 1593-ban készült el. Ragadványnevét onnan kapta, hogy az összes ellenséges támadást sikerült visszavernie.
Ez az egyetlen holland erőd, amit sosem sikerült elfoglalni.

Ennek szíve az ötszögű vásártér, itt álltak a legfontosabb hivatalnokok házai. Innen vonulhattak a katonák az utcákon át a védőfalakhoz, ahol az őrházak is álltak. Az évek során az erődöt többször is átépítették, többek közt úgynevezett ‘ravelijk-eket’, ‘contrescarp-eket’ építettek, amiket ‘hoornwerk-ekkel’ kötöttek össze, azaz mindenféle, a védelmet szolgáló szarvval, kiszögelléssel és fallal. Ez adja különleges, csillagszerű formáját.

– Ravelijn: Az erődítmény/ ‘szarv’ közepén egy nagyjából három/ötszög formájú védelmi vonal, a bástyák, falak és a kapu a védelmére. A katonák innen tudták pl. a kapukat ostromlókat tűz alatt tartani.

– Contrescarp: A vizesárokhoz tartozó (ferde/ meredek) külső töltés, ahol a támadóknak le- és fel kellett mászni ahhoz, hogy az erődítményt bevehessék. Ezekbe a falakba néhol védőállásokat telepítettek.

– Hoornwerk: a holland erődökre jellemző csillagos formát adó, megerősített fallal készített védelmi vonal, ‘csücsök’: szarv vagy korona formában. Általában két félbástyából áll, amit hosszú, egyenes falak kötnek össze a várárokkal.

(Az erdődítmények felépítéséről, részeiről itt találtok több/ pontosabb információt: https://www.levedevestingbrielle.nl/vestingtermen/ )

Bourtange-t legutoljára 1742-ben erősítették meg, majd a mezőgazdaság, katonai tevékenység és az országhatáron átívelő csempészet hatására virágzásnak indult.
Később a változás ezt az erődítményt is elérte: a helyét körülvevő mocsár kiszáradt, a modern hadak védereje pedig megnőtt. Emiatt a kormány 1851-ben úgy döntött, hogy lebontásra kerül, amit csak a piactér hatalmas fái, két kapitányi épület és az őrnagy szállása úszott meg.

A területet ezután az 1960-as évek gazdasági válsága sújtotta. A mezőgazdaság gépesítése miatt vidéken egyre kevesebb volt a munka, emiatt a fiatalok a városokba költöztek. A régió újjáélesztése céljából a tartomány és az önkormányzat az erőd újjáépítése mellett döntött, hogy így Bourtange turisztikailag vonzóvá váljék.

Ez sikerrel járt: a húsz éves- munkahelyteremtő- helyreállítás során az erődítmény visszakapta az egykori legnagyobb, 1742-es formáját. A munkálatokhoz a korabeli atlaszokat használták fel, ezek alapján épültek újra a sáncok, malmok, laktanyák, fűszertárolók, kapuk és a vár többi része. Ezt olyan komolyan vették, hogy még a katonák korabeli illemhelyeit, az úgynevezett ‘titkokat’ (secreten) is újraépítették.
A korábban említett, a bontást megúszó évszázados hársfák Groningen tartomány legidősebbjei, amiket a felújítás során a lehetőségekhez képest szintén rendbe tettek.

Mostanra úgy tűnik, mintha nagyjából 250 éve megállt volna benne az idő.
A turistákat a felújított település, a múzeum és az erődítmény körül futó 6,5 km-es sétalehetőség várja. Ezek során jól látható az egykori katonai erődítmény utcarajza, épülettípusai, sáncai és bástyái, az ágyúkkal, őrházakkal.
(Figyelem: a sétaút területe a Groninger Landschap része, legeltetés folyik rajta. A kutyákat pórázon kell tartani!)

Az erőd ma -természetesen- a turizmusból él. Az egykori katonai épületekben ajándékboltok, éttermek állnak, éjszakai szállást pedig az egyik legénységi szálláson is lehet foglalni. Az egykori lőporraktár esküvői helyszínként szolgál.

A legnagyobb szenzáció viszont az évente megrendezésre kerülő legnagyobb holland történelmi játék, ‘Bourtange megtámadása’. Itt több száz színészkedő játssza le újra a spanyol- holland csapatok csatáját.

Közelében, Dollard-ban található az a különleges madármegfigyelő, ami miatt végül az egész helyszínt felfedeztem.
A ‘De Kiekkaaste’ Hollandia -sokáig egyetlen- olyan madármegfigyelő állomása, ami a gátakon kívül helyezkedik el. Emiatt már többször meghúzták a vészharangot, hogy el fog süllyedni: a magas vízállás lehetetlenné teszi az oda/visszajutást, mert a víz ellepi a pallót, amin keresztül elérhető.

Erre persze figyelni kell, de cserébe az öt méter magasan álló faházból, a nádas közepéből, egyedülálló helyről lehet a madarakat megfigyelni. Kis szerencsével pedig a fókákat, vagy néha barna delfint is, mivel a Watt-tenger árapálya számos egyedülálló állatot vonz.

A Kiekkaste a német határ közelében, a gát külső oldalán található: eljutni oda egy hosszú gyalogösvényen keresztül lehet, ami a mocsarakon vezet keresztül.

Vera


https://nl.wikipedia.org/wiki/Escarpe
https://nl.wikipedia.org/wiki/Ravelijn
https://hotspotholland.nl/vogelkijkhut-kiekkaaste
https://www.bourtange.nl/
https://www.bourtange.nl/bezoekersinformatie/de-vesting

Foci, kerékpár és más ‘szórakozás’

A közelmúltban lezajlott foci világbajnokság az egész környezetünkre hatással volt.
A lakhelyünk, Joure ugyanis a holland válogatottban feltűnt, gyorsan nagy népszerűséget szerzett Andries Noppert szülőfaluja. Itt, kis település lévén szinte mindenki ismeri- talán csak a ‘gyüttmentek’ nem-, itt kezdett focizni, itt lakik a családja, barátai.
Egyértelmű, hogy a VB kezdetétől fogva egész Joure lázban égett: a kocsmákban összegyűlve rengetegen nézték a meccseket, ahol nagy drukkolás mellett többen Andries-os pólókat viseltek.
A helyi cukrász Noppert-tortát készített, a sörfőzde Noppert- sört, a legnagyobb templomtoronyra pedig miatta húzták fel a zászlót. Persze a szurkolás általában a holland válogatottnak is szólt, ”na de a mi fiunk… ” még ennél is fontosabb volt.
A Youtube-on pedig elérhető egy- szintén jourei- hölgy éneke/klipje. Egy régi dal dallamára írt Andries előtt ’tisztelgő balladát’. 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=6yy7eB3dhZ4
Ki-ki élvezze hajlamai szerint.

A foci/Andries- őrület persze a focista családját is elérte. ‘Belső információk szerint’- azaz a szomszédoktól megtudva, akik a családdal még a helyi iskolás/ focipályás időszakból ismerősök,- a szülők az újságírók zaklatását megelégelve inkább kihúzták a vezetékes telefont.
Édesanyja az egyik kézbesítőnk, a meccsek napján belőle és a mopedjéből csak egy kondenzcsíkot láttunk. Az utcán, mások által utánakiabált kérdésre, hogy miért rohan annyira, csak azt válaszolta, hogy siet végezni, hogy leülhessen majd a TV elé a meccset nézni.
Mi a kisfiammal még jóval a világbajnokság előtt, kézbesítés közben csíptük el az édesanyját. Akkor még nem volt akkora Andries- dili és ő is ráért, úgyhogy amikor odamentünk hozzá gratulálni a ‘kicsi fia’- több mint két méter- miatt, azt büszke mosollyal fogadta. Kicsi fia ragadványneve egyébként ‘De Tower fan de Jouwer’, azaz a ‘Jourei Torony’. Olyannyira fríz, hogy a beszéde miatt a mondandóját gyakran holland adásban is feliratozták.

A holland válogatott kiesése után a VB iránti érdeklődés láthatóan visszaesett- gondolom ez Hollandián belül mindenhol így volt-, de nem úgy Andries iránt. A helyi újság/ weboldalak azóta is minden interjúját, mozdulását nyomon követik és várják vissza Heerenveenbe, a klubjába, ami innen kb. 10 km.
Kis szerencsével a környékre települő, nyelvsuliba kerülő magyarok akár találkozhatnak is vele: Heerenveen focistadionja, az azt kiszolgáló sportlétesítmények és a nyelvtanfolyamnak helyet adó Friesland College egybe vannak építve.

Ha már foci: Pelé elhunyta után a holland cikkekből (számomra) kiderült az is, hogy legalább egyszer ő is játszott holland földön, név szerint Groningenben, a Feyenoord ellen. Ekkor a Santos- többek közt egy Pelé által lőtt góllal- 3:0-ra győzött.

Frízföld/ Hollandia sok szempontból meglepően emberi tud lenni. Az egyik kedvencem nemrégiben az volt, amikor három kislány (12-13 éves) gondolta úgy, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok és ‘szórakozásból’ (?) egy üzletben kiengedték a tűzoltókészülék teljes tartalmát. A rendőrök viszont kinn elkapták őket, majd azonnal vissza is vitték a boltba és kiadták a feladatot: szórakozás után állhatnak neki mindent összetakarítani. Követendő példa. (Helyszín: Leeuwarden)

Persze hasonló ‘kedves’ emberek másutt is vannak: az egyik azzal szórakozik, hogy csatornafedeleket lopdos, az utcán pedig ott marad utána a fedetlen lyuk. Az egy dolog, hogy mennyire veszélyes, de mit kezd valaki otthon száz darab csatornafedéllel?
A hivatalos szervek szerint ha súlyra szeretné eladni, akkor egy ilyen fém 75 centet ér, tehát nagyjából 300 forintot. Száz darabnál az már 30.000 Ft-os összeg, viszont a pótlása és az ezzel járó gondok- lásd: ha valaki belelép, elesik miatta, kocsival belehajt-, jóval nagyobbak. (Helyszín: Groningen)
Az önkormányzat álláspontja szerint: a feljelentés megtörtént, a tettes után nyomozás indult. Míg el nem kapják, kocsiból kilépés/ mászkálás előtt és közben mindenki figyeljen jobban oda. Persze addig sem maradtak lyukak: az ellopott csatornafedeleket ideiglenesen falemezekkel pótolták.
Remélhetőleg azokat senki sem fogja elvinni, mondjuk tüzelőnek.
A jócskán megemelkedett energiaárak (gáz, villany) miatt még az sem volna nagy csoda.

Tegyük hozzá: kemény hideg eddig még nem túl sokat volt. Nagyjából két hét. Ez bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kiderüljön: a nagy reményekkel beharangozott fűtött kerékpárút majd’ mindennek ellen tud állni, de a hidegnek, fagynak pont nem.
Ilyen bicikliút található Hága környékén (Poeldijk és Hága közt). Kísérleti jelleggel, tavaly telepítették, de a december közepén érkezett kemény hideget nem igazán bírta.
Elvileg a mellette levő autóúton, az autók által termelt súrlódási energia melegíti fel a burkolat alatt lefektetett csőhálózatban levő vizet. A mostani volt az első igazi próbatétele, de azonnal gubanc merült fel: az útburkolat nem bírta a fagyot, szétrepedezett, kilyukadt, így a fűtéshez elhelyezett csövek csupaszon álltak. Most egy vizsgálat zajlik, aminek eredményei alapján fogják eldönteni, hogy mi is okozta a problémát. Ennek megfelelően döntenek az egész megszüntetéséről, illetve javításáról.

Fűtött kerékpáút már korábban, 2017-ben is készült. Az Ede-ben átadott újfajta út egy részébe napelemeket helyeztek el. Sajnos ez sem igazán vált be, mivel csapadékos időben annak ellenére borzasztó síkossá vált, hogy csúszásgátló réteggel látták el. Ezért 2020-ban ideiglenesen le is zárták.

Legalább ezeknél látszik, hogy megpróbálnak tenni valamit a reparálás érdekében. Amúgy az emberek itt eléggé nyilvánvalóan a hatóságok tudomására adják, ha ez nem elég gyorsan történik.
A napokban a Marktplaats-on (helyi hirdetési oldal) lehetett rábukkanni egy különleges hirdetésre. Eszerint eladó a tőlünk nem messze található híd, kompletten.
Oka: elhanyagolták, repedezett, nem újították fel időben. Valaki pedig úgy döntött, hogy eszerint ‘gazdátlan’ és kisajátította, majd ‘praktikus barkácsolók számára’ meghirdette, hátha lesz jobb gazdája. A szöveg szerint ‘versenyképes áron, elég használt állapotban. Nincs útban, tehát csak értékének megfelelő ajánlatokat várnak. Szállítás nincs, csak helyszíni átvétel.’
A hirdető szerint eddig több mint huszan licitáltak rá.
A hollandokra időnként a hasonló, elég emberi/ vicces/ kritikus megnyilvánulás (is) jellemző :D.




Vera

https://nos.nl/artikel/2457244-verwarmd-fietspad-niet-bestand-tegen-strenge-vorst?fbclid=IwAR3K6mM3ugSjykuwg6JlztjVeVp06nKMW0fRiqoBeD_EwO3S_c_pOJXDx2k


https://www.grootdefryskemarren.nl/grootdefryskemarren/algemeen/brug-uitwellingerga-op-marktplaats-gezet?fbclid=IwAR2BYSBqbm8n-iDd52xm6CU7_s0jSuu-n4ZSfxJOardQ901Ec102NH8yqI0

Pelé Groningenben: https://www.rtvnoord.nl/nieuws/984718/braziliaanse-voetballegende-pele-speelde-in-groningen-we-liepen-met-hem-door-de-oosterstraat?fbclid=IwAR3Se6bYX_psQ5wYgNBjNodqOnHEn2niiTH91-ZRJb14LXyBkxlhNMJF8jk




Hagyomány, katasztrófa és változás: Szilveszteri máglyagyújtás

Folytatódhat a hagyomány: ismét máglya gyúlhat Scheveningennél.

A korona miatti tiltás és a legutóbbi tűz katasztrofális eredménye után idén szilveszterkor ismét meggyújtják a hagyományos máglyát a hágai Scheveningenben és Duindorp-ban.

A tradíció eredetét biztosan már senki sem tudja. Az ismert, hogy régebben minden ünnepkor tüzet gyújtottak a parton. Ennek vetett véget a második világháború, amikor a helyszínt a németek tiltott területté nyilvánították. A harcok után a fiatalok ismét nagy számban indultak ‘karácsonyfavadászatra’, hogy azokból hatalmas tüzeket csináljanak. Az egymással vetélekdő csoportok közt rendszeresek voltak az összetűzések, ez időnként személyi sérüléssel (néha fegyver használatával) is járt. A tüzeknek ekkor a kidobott karácsonyfák, a munkásnegyedek autói, autógumijai és minden más, gyúlékony tárgy áldozatául esett.
Ezt elégelte meg a hatóság, ami- a károk megelőzése érdekében- inkább maga kezdett el nekik faanyagokat szállítani.
Azóta a szilveszteri máglya már nem az öncélú gyújtogatásról szól. (Ha mégis van ilyen, az egyéni kezdeményezés. 😦 )

2018. szilvesztere sajnos katasztrofálisan végződött: az erős szél a máglyáról szikrákat és parázsló fadarabokat hordott szét, aminek következtében legalább egy ház kigyulladt, többet ki kellett üríteni. A tűzoltóknak 11 helyen kellett tüzeket eloltani. Beszámolók szerint a résztvevők közül néhánynak a haja, dzsekije kapott lángra, vagy a széllel hurcolt zsarátnok babakocsikba potyogott.
Eztán- talán természetesen- tiltás következett, majd jött a két éves korona, amikor a nagy tömegeket vonzó rendezvényeket nem lehetett megtartani.

Idén az esemény- persze szigorított szabályokkal- ismét megkapta az engedélyt, tehát (holland naptár szerint) karácsony másnapjának estéjén, azaz dec. 26-án a teherautók elkezdhetik a raklapok helyszínre szállítását.

Guinness Rekord
A máglyákat Scheveningenben a Noorderstrandon, illetve Duindorp-ban, a Zuiderstrandon gyújtják meg.
Ezeken a helyszíneken már évtizedek óta, szinte minden szilveszterkor felgyulladnak a tüzek. Persze mint majd mindenhol, itt is versengés kezdődött, mert mindkét hely magának akarta a ‘legnagyobb máglya’ megtisztelő címét. Végül ez sikerült is: a hagyomány/ máglyák időközben, 2016. december 31-től a Guinness rekordok közé is bekerültek.
Talán ez a vetélkedés lehet az egyik oka a 2018. szilveszterén történt szikraesőnek, ami személyi sérüléseket, illetve több mint egymillió eurós kárt okozott.

Az ezt követő vizsgálatban derült ki, hogy mindkét máglya jóval magasabb volta a megengedettnél: a max. 35 méter helyett Duindorp-ban közel 49 méteres, Scheveningenben pedig több mint 45 méteresre emelték. Eztán jött a már említett tilalom.
A kárért felelőssé az önkormányzatot tették, mivel az ‘nem tett eleget az ellenőrzési követelményeknek’.

Idén már jóval szigorúbb szabályok érvényesek. A rakások nem lehetnek 10x10x10 méternél/ 1000 köbméternél nagyobbak. Emellett a rendezők szilveszter este 18 órától minden órában érdeklődnek a KNMI-nél, hogy a tűz biztonságosan meggyújtható-e.
(KNMI: Koninklijk Nederlands Meteorologisch Instituut/ a holland Meteorológiai Intézet).

A több éves kihagyás után az eseményt nagy érdeklődés övezi. A máglyák építése december 27-én kezdődik, majd dec. 31-én éjfélkor fogják őket meggyújtani. Addig- a két ünnep közt is- az érdeklődőket a helyszíneken különböző programok várják.

Változás: az idôjárási elôrejelzés szerinti várható viharos szél miatt a dec.31-re tervezett máglyagyújtás idôpontja dec.30-ra változik!


https://www.facebook.com/192099134851/posts/pfbid0QP2aAS72jMCEzmF7d9nMUunWwj4UfPtRt79wrK2L77F3oNBLLC1QbYsNFqxsyUYCl/


Vera


További információk a Vreugdevuur-ről:
https://nl.wikipedia.org/wiki/Vreugdevuren_van_Scheveningen-Dorp_en_Duindorp

https://vreugdevuur-scheveningen.nl/

https://podiumaanzee.nl/event/vreugdevuur-event-noorderstrand/- itt találjátok a tűzgyújtásig szervezett scheveningeni programokat, több pódiumon.

A 2018-as események, szikraeső: https://www.youtube.com/watch?v=4gyHgF2XzN8