Hollandia és az árvizek

–A lenti link segítségével ellenőrizheted, hogy mennyire árvízbiztos a hely, ahol élsz.–

Hollandia nagy része a tengerszint alatt fekszik. A dűnék, gátak, töltések és más árvízvédelmi eszközök vissza tudják tartani a tengert, nagyobb folyókat és tavakat, de a dolgok a folyamatos erőfeszítések ellenére is rosszra fordulhatnak.
Az elmúlt évszázadok során Hollandia rendszeresen szenvedett az árvizektől. Ennek egyike volt az 1953-as katasztrófa, de a múltból több hasonló eseményről maradt fenn emlék.

A Szent Lúcia (Luca)- árvíz
Szent Lúcia napján, 1287. december 13-ról 14-re virradóan katasztrofális árvíz érkezett. Ennek következtében nagy területű szárazföldek tűntek el, ami megváltoztatta az ország formáját is. Ezért ezt az áradást úgy is nevezik mint a vihart, ami Hollandia alakját meghatározta. Ez teremtette meg a Waddenzee-t és formálta meg a Zuiderzee-t, amivel Nyugat- Frízföld elvált a jelenleg ismert Frízföldtől.

A St. Lúcia- ár főleg Frízföldet sújtotta. Egy hatalmas ár nyomán sok, a jelenlegi Ijsselmeer és a Waddenzee partjánál levő falu eltűnt, mert a víz elsodorta őket. Az ár előtt a flamand partoktól Dániáig frízül beszéltek, ami a földrajzi változások miatt eztán megszűnt. Innentől már a holland volt az irányadó és a fríz csak Frízföldre korlátozódott- bár a fríz hatás egyes nyelvjárásokon még mindig határozottan érződik.

Az áldozatok pontos száma nem ismert, de becslések alapján 50- 80.000 ember veszhetett oda. A St. Lúcia- ár emiatt a legpusztítóbb árvíz, ami az Északi- tengernek ezen a részén valaha is előfordult.

A Szent Erzsébet- árvíz
Szent Erzsébet névnapján, 1404. november 19- én Zeelandot súlyos áradás érte el. Ugyan az kérdéses, hogy a szent miatt- e, de az ő névnapján még két alkalommal mosta el Zeelandot az ár: 1421-ben és 1424-ben. A nevüket ezeket is Szent Erzsébet után kapták.

Az 1404. november 19- én érkező áradat főleg Flandriát és Zeelandot érte. A terület földvesztesége körülbelül 3000 hektár volt, a víz több falut is magával ragadott. Flandria grófnője, Margaretha van Male emiatt rendelte el egy tengerálló gát építését, amit fia, Félelem nélküli János után még mindig Graaf Jansdijk-nak hívnak. Eztán lettek a meglevő gátak összekapcsolva.

A második St. Erzsébet- árvíz 1421. november 19-én csapott le. Feltehetőleg egy különösen erős vihar okozta, amit nagyon magas hullámverés követett azzal kiegészülve, hogy a nedves időjárás miatt a folyók vize is magasan állt. A gátak áttörése miatt a víz Zeelandon és Holland-ban (Zuid- és Noord- Holland) pusztított, a becslések szerint kétezren haltak meg.

A harmadik: 1424. november 19.
Főleg az ország délnyugati részét érte, itt a terület nagy része víz alá került. A második árvíz után az emberek hatalmas lendülettel álltak neki a gátak és elöntött polderek helyreállításának, aminek munkáját a harmadik ár nagyrészt el is mosta. Ez az emberek kedélyére és helyreállítási hajlandóságára is komoly hatással volt.

A »mindenszentek- i árvíz«
Hollandiában öt alkalommal volt olyan árhullám, ami Mindenszentek után kapta a nevét: 1170- ben, 1532-ben, 1570-ben, 1675-ben és 2006-ban.
1570-ben a belga és holland partokat lerombolta a víz. Érintett volt többek közt Egmond, Bergen op Zoom és Saeftinghe is. Egy hosszú ideig tartó vihar addig soha nem látott magasságúra korbácsolta a vizet, magasabbra, mint a híres- hírhedt 1953-as katasztrófánál. A partvidéken sok gát összedőlt, ami által a pusztulás hatalmasra nőtt. Egy II. Fülöp királynak írt levélben Alva herceg azt jelentette, hogy a halálozások száma 20.000 körüli, ebből legalább 3000 frízföldi vagy groningeni. Több tízezer ember maradt fedél nélkül, az állatállományt és a téli készleteket elnyelte a víz. Emiatt az 1570-ben történteket a modern idők előtti legnagyobb katasztrófának nevezik.
Egyébként itt fordult elő először, hogy már az ár előtt, a katasztrófa reggelén figyelmeztetést adtak ki rá. Ezalatt az áradás alatt keletkezett a Verdronken Land van Saeftinghe (Zeeland) és tűnt el a Waddenzee-ből a Bosch- sziget.

2006. október 31– ről november 1- re virradó éjszaka megint egy nagy vihar miatt történt áradás. 1990. óta Észak-Hollandiában és Németországban ez volt a legsúlyosabb vihar. Delfzijl-nál 4,83 méteres vízszintet mértek, ami a legmagasabb vízállás, amiről ebben a térségben tudnak. A korábbi rekord 1825-ből származik. Ekkor 4,63 méter volt. Az árban nyolcszázan vesztették életüket. Frízföldön, a holwerd-i kompkikötőnél a víz autókat sodort a tengerbe. Marum-ban húsz ló fulladt a mocsárba. Bő száz másikat pedig mentőakció segített ki, miután azok csapdába kerültek. Köszönhetően annak, hogy a Delta- terv óta megemelt gátak vannak, emberi áldozat nem volt.
Kár leginkább Nyugat- Németországban és Kelet- Frízföldön esett, ahol a partoknál ez volt a legnagyobb vihar 1906 óta.

Az Északi-tenger áradása, 1916.
1916. január 14. előtt napokon át tartó vihar tombolt, de aznapra a szél már elérte a 100 km/órát is. Normál esetben ez még nem vezet aggodalomhoz, de a tartós vihar miatt a víz amúgy is nagyon magasra emelkedett.
Az Északi-tenger vize Noord-Hollandban már korábban is túl magas volt, emiatt a napok óta tartó eső meglazította a rosszul karbantartott gátakat. Néhány helyen már történtek kisebb áradások, majd a gát több helyen is széttört.
Edam, Purmerend, Broek en Waterland, Durgerdam, illetve Amszterdam az IJ-ig teljesen el lett árasztva, eztán a gátak az Anna Paulownapolder-nél is áttörtek. A legrosszabb, egy északkeleti hóviharral február 22- ről 23-ra virradó éjjel jött, amikor a víz elárasztotta az alacsony rakpartokkal körülvett Marken- szigetet. Itt tizenhatan haltak meg. Az ár több hajót átdobott a védőfalon és néhány szigetlakó már nem tudott elmenekülni.

Frízföldön a gátak áttörtek a Tjeukemeer környékén és Wolwega körzete víz alá került. Noord- Brabantban a Biesbosch nagy részét, a Lage Zwaluwe egy polderét és a Gelderse Vallei egy darabját elborította a víz.
A katasztrófa hatása nem ‘csupán’ az anyagi kár és a halálos áldozatok voltak, hanem az is, hogy felgyorsította a Zuiderzee lezárásáról szóló döntés folyamatát:
1918-ban elfogadták róla a törvénytervezetet és a gátfejlesztések 1926-ra befejeződtek. Ezt követte 1932-ben az Afsuitdijk.

1953. január 31- február 1: Beatrix- vagy Szent Ignác- árvíz
Az 1953-as eseményeket a huszadik század legnagyobb holland katasztrófájának tartják. Január 31- én éjjel, épp a tavaszi árapály idején, egy vihar hurrikán erejűre nőtt. A víz átfolyt a tengeri-, majd eztán a belső gátakon, eztán pedig széttörte őket. Zeeland, Zuid- Holland és Noord- Brabant víz alá kerültek: ez összesen 165.000 hektár földet érintett. Több mint 600.000 ember lett hajléktalan és Hollandiában körülbelül 1800 halt meg. A területek vízmentesítése közel egy évig tartott.

Január 31-én már többen is észrevették, hogy a víz szintje nem csökken. Fél tizenegy körül apálynak kellett volna jönnie, de ennek ellenére a tenger majdnem a dagály magasságában maradt, mivel az északnyugati vihar feljebb tolta a szintjét, mialatt a gátak vagy gyengék, vagy alacsonyak voltak.
A Rijkswaterstaat már az 1920-as évektől dolgozott azon, hogy a belső vizeket a tengertől új szerkezetekkel zárja le. Ennek első lépése volt az 1932-ben elkészült Afsuitdijk. Viszont a háború keresztülhúzta a számításokat és a munkálatok csúsztak.
Eztán jött ez az éj.
Néhány figyelmeztetett ember kisebb óvintézkedéseket tett, de a legtöbb zeelandi csak aludni tért. Ők megbíztak a gátakban és biztonságban érezték magukat. A víz azonban tovább emelkedett, elérte a tengerszint feletti 4,5 métert, az éjjel várható dagály előtt hajnal kettő környékén elérte a gátakat, majd egy órával később átszakította őket.

A zeelandi gátak február elsején szakadtak át. Zuid- Hollandban Goeree-Overflakkee szigetei, Putten és Hoeksche Waard volt érintett, amiből ez utóbbi szinte teljesen elmerült, mint ahogy sok más terület is. Sokan álmukból riadtak fel.
Az ár megrongálta és használhatatlanná tette a telefon- és távíró kapcsolatokat. Több tucatnyi amatőr rádiós pár órán belül vész-rádióhálózatot hozott össze, majd tíz napon és éjjelen keresztül dolgoztak, hogy adásaikkal biztosítsák a kommunikációt. Ebben az időben az elárasztott területek számára nagyjából ez volt az egyetlen igazi kapcsolat a külvilággal.

Mivel vasárnap újság sem jelent meg, az első híradásokat a rádiószolgálat kapta, majd elkezdődtek a kisebb léptékű mentési munkálatok. Magánemberek mentek segíteni és hajókon mentették akit lehetett. Eztán a víz ismét beözönlött, ami által az elárasztott területeken újra riasztóan magassá vált. Sokan megfulladtak, mások tetődarabokon próbáltak megkapaszkodni, vagy roncsokra másztak. Többen mentéssel foglalkozó maga halt meg a cudar időjárási körülmények, nagy szél és ár kombinációja miatt. A víz életkortól és nemtől függetlenül sok addigi túlélőt is megölt. A sötét közeledtével ezrek számára egy újabb félelemmel teli éj kezdődött. Csapdába jutottan kapaszkodtak gátakon, tetőkön, vagy épp a padláson.

Egy gáttörésnél Ijssel-nél (Zuid- Holland) a polgármester parancsára egy 18 méter hosszúságú hajót belevezettek a gát lyukába, amivel bezárták. Ez akadályozta meg azt, hogy a tartomány nagy részét elöntse a víz.

Az országban összesen- becslések szerint- a víz 1836 emberéletet követelt. A legtöbb áldozat Zeeland, Zuid- Holland és Noord- Brabant tartományokban volt. Emellett az Egyesült Királyságban 307, a tengeren 220- 224- ebből 133 egy angol komp roncsán – és 28 Belgiumban hunyt el.
Három holland hajóroncsot a tengeren találtak meg. Egyik kapitányának a testét 1953. májusában mosta partra a víz, de személyazonosságát csak 2019-ben, DNS- vizsgálattal tudták kideríteni.

Több tízezer állat fulladt meg, 4500 ház dőlt össze, vagy vált lakhatatlanná. Csak Oude Tonge faluban, amit a víz fél óra alatt két- három méter magasságig borított el, 304 halott volt. A leginkább érintett Duiveland és Overflakkee volt: itt hunyt el az emberek negyven százaléka.
Pontos adatokat nemigen lehet tudni, mivel a Vöröskereszt listáján még 1795 fő állt, majd kiderült, hogy az ár éjjelén (legalább) két baba is született, akik mindketten meghaltak az édesanyjukkal együtt. Ezen kívül a listán még 97 eltűnt vagy azonosítatlan személy is szerepelt, majd még eztán is bukkantak rá újabb áldozatokra, akiket azonosítottak is. Eztán még persze hunytak el emberek a katasztrófa következtében, de ez már nem is került bele a statisztikába.

Február elsején Carel Enkelaar, a Volkskrant újságírója kibérelt egy gépet, majd Jan Stevens fotóssal és Willem Van Veendaal pilótával berepült a katasztrófa helyszíne fölé. Eztán telefonon mondta el a kormánynak milyen komoly a helyzet. Részben amiatt és az elkészített sajtóanyagnak köszönhetően kezdődtek meg a bel- és külföldi segélyek. Az emberek a világ minden tájáról küldek segítséget. Egy idő múlva annyit, hogy a Vöröskereszt nem tudott mit kezdeni vele, majd egy részüket más katasztrófa sújtotta területre, vagy fejlődő országokba küldték tovább. Főleg a skandináv országok küldtek építőanyagokat, akár kész előregyártott házakat is, amik még most is láthatók Zeeland egész területén.

Ez a katasztrófa eredményezte a megnövelt- javított parti védelem kifejlesztését, aminek legerősebb példái Hollandiában a ‘Deltawerken’. Zeelandban az újraépítés és a Deltawerken készítése- na meg a segélyek- miatt végül a túlélők néha jobb anyagi helyzetben voltak, mint az ár előtt. Innen jön a cinikus poénjuk:
”Uram, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket és minden öt évben árvizet.”
Az egész országra vonatkozó bruttó nemzeti termék a következő évben 8,4%-kal nőtt, ami egy hihetetlen nagy százalék volt.

Az 1953-as árvíznek nagy hatása lett az országra és fontos helyet foglal el a történetében. A Van Oostrom Bizottság a katasztrófát Hollandia ötven legalapvetőbb eseményéből az egyiknek nevezi. Könyvek (Het water en de herinnering és De ramp) és film is készült belőle, amikben a túlélők is elmesélik a történetüket.

Hollandia árvizeinek- különös tekintettel az 1953-ban történtekre- a Watersnood múzeum állít emléket.
(Alsó kép)

Itt ellenőrizheted, hogy mennyire árvízbiztos a lakóhelyed, csak egy irányítószám kell hozzá: https://www.overstroomik.nl/

https://www.youtube.com/watch?v=XcX5wb1k9UM
https://www.youtube.com/watch?v=989FqRRNPws
https://www.digitaleetalages.nl/thema/water/overstromingen-in-nederland.html

https://nl.wikipedia.org/wiki/Watersnood_van_1953