A ‘raamhorren’ egy tipikus holland apróság, egy régi tárgy, amit még néha az idősek házainak ablakaiban, vagy a régiségeket kedvelőknél lehet látni. A raam: ablak és hor: háló/ szúnyogháló szavakból keletkezett összetett szó. Nagyjából ezt is jelenti: egy keretre feszített csipke, vagy anyag. Több funkciója volt: egyrészt- paradoxon-, de azért tették az ablakba, hogy megakadályozza a kíváncsiak bekukucskálását annak ellenére, hogy a hollandok egyes vélemények szerint azért nem használtak függönyt, mert ‘nekünk nincs takargatni valónk’. Másrészt az ablakban álló növényeket védte a túl erős napsütéstől, amitől azok megégtek volna.
Mivel a csipkét vékony fakeretre erősítették és az volt a szép, ha minél finomabban van kidolgozva, az idő múlásával egyre sérülékenyebbé vált, tehát épségben alig-alig maradt meg belőlük. Ezek többségét a gyűjtők/ kereskedők vásárolták fel, hogy utóbbiak aztán jókora haszonnal adják tovább.
Mostanában – a mai csipkével ‘felújított, lebutított változatok’ inkább lakásdekorációként, ékszertartóként funkcionálnak. Szépségük, megítélésük ízlés kérdése, van aki szerint borzalmasak, mások imádják őket. Mai változataik a különféle árnyékolók, de ezek már jóval egyszerűbbek.
Ezek a tárgyak mostanára szinte teljesen eltűntek. Ismerőseimet kérdeztem róla, hogy hol tudnék saját képket készíteni, de szinte senki sem tudott hozzá lelőhelyet. Végül egy kis faluban véletlenül, biciklizés közben fedeztem fel. Szerencsére a tulajdonos kinn metszette a rózsáit és megengedte, hogy lefotózzam az ablakát.
Azért takaratlan ablakok ide vagy oda, örült neki amikor megmutattam a kész képeket, hogy nem lehet belátni a szobájába. Inkább vitt volna be ismeretlenül is, hogy kifelé fotózzak, mert akkor max. csak az utcát látni a képen. De így végül minden rendben volt, még örült is, hogy egy lüke magyar érdeklődik a szokásaik/ történelmük, tárgyaik, stb. iránt.
Vera
Fotók: Saját/ Pinterestről- régi, eredeti formában fennmaradt és felújított verziók.
A harmincas években egy eenrum-i háziorvos, dr. Posthumus (1895- 1963) ‘fedezte fel’ azt, hogy a szabadban történő alvás mennyire egészséges. Mivel a régi munkásházak gyakran kicsik, sötétek és fülledtek voltak, ezek nem igazán feleltek meg a babák igényeinek. Korábban sok pici volt beteg, ezért az orvos sokáig kereste a megoldást rá, hogy a kicsik minél több egészséges és friss levegőt szívjanak úgy, hogy közben ne kelljen állandóan felügyelni őket. Egy ács ismerősével- többek közt az angolkór megelőzésére- megalkotta a biztonságos megoldást. Készítettek egy, a mostani nyúlketrecekre hajazó ‘házikót’, amiben a kicsi kinn tudott lenni, mialatt a szülők pl. a kertben dolgoztak.
A ‘Lutje Potje’ (groningeni dialektusban kicsi baba) végeredményben egy kerekekkel felszerelt kis ólra hasonlított, viszont megvédte a gyerekeket az esőtől, túl erős naptól, széltől. Az ajtón levő rovarháló miatt a szúnyogok sem férhettek hozzá.
Az elgondolás szerint az így gondozott gyerekek kisebb eséllyel kaptak asztmát, lettek allergiásak, jobb lett az ellenállóképességük, mivel a friss levegő jót tett a tüdejüknek. Nem utolsósorban (a szülők elmondása szerint) a babák remekül érezték magukat benne.
A találmány Groningen térségében nagy népszerűségnek örvendett és röpke ötven év alatt országos elismertségre tett szert.
A szerkezetet nem ismerő ‘idegenek’ persze nagy szemekkel nézték, ha erre a környékre tévedve a házak előtt meglátták a sok kis ketrecet. Főleg, amikor észrevették, hogy azokban nem állatot, hanem gyerekeket tartanak. Egy történet pedig arról emlékezik meg, amikor egy eenrumer-i család a kempingben töltött vakációjára is magával vitte a Lutje Potje-t, majd egy üdülőtársuk feljelentést tett gyermekbántalmazásért, mert azt hitte, hogy a gyereket egy nyúlólba zárták.
Királyi ketrec Országos ismertséget akkor kapott, amikor Eenrum delegációja a kis Willem Alexander születésének alkalmából egy ilyet vitt magával Beatrix és Claus herceg számára. Arról, hogy a királyi pár azt használta-e, nincs hír.
Egyébként még mindig/ újra van cég, ami forgalmazza, sőt, ikrek számára is elkészítették. Több napközi weboldalán az áll, hogy ezt (megint) használják, már nem csak Groningen környékén, hanem pl. Nijmegenben is. Persze ezek csak ‘utánzatok’, tehát nem érdemlik meg az előkelő Lutje Potje nevet, hanem csak ‘hálófülkék’.
Hollandiában a mai napig több, az év végéhez kapcsolódó tradíciót tartanak. Ezek némelyike nem fejeződik be december 31-én, hanem január első napjaiban jön a ‘csattanó’- legyen az az akció utáni takarítás/ balesetmegelőzés, vagy ellopott tárgyak visszaszállítása.
Az egyik legrégebbi, nem mindenütt látható a több száz éves tradíció: ‘torokkenés és harangozás’. (A torok megkenése nálunk is elég ismert hagyomány.) A szokást még két faluban tartják fenn: ezek Schildwolde és Scheemda (Groningen tartomány). Az óév utolsó napjára összegyűjtött pénzből italt (más forrás szerint ételt és cigarettát is) vásárolnak, hogy azzal kínálják a harangozókat, ugyanis ezen a napon órákon át kell húzni a harangot, ami kemény munka, a torok kiszárad. Így a bizottság hatkor megszámolta az összeadott pénzt. Eztán a megfelelő itókák beszerzése után este nyolctól reggel nyolcig egyfolytában húzták a harangkötelet: előbb a polgármester, majd sorban a falusiak.
Ellopott dolgok: ‘stunt’ a neve annak, amikor az óév utolsó napjaira az ifjúsági szövetségek ellopnak valamit, ami lehetőleg nagy, feltűnő, valami ok miatt nehezen elmozdítható. Magyarul a fene sem gondolná, hogy egyik pillanatról a másikra lába kél.
Ilyen most több is történt: Hilversumból az NPO Radio 2 műsorának ikonikus betűit, a ‘TOP 2000-t’ tüntették el. Ezt még szilveszterre vissza is vitték, mivel nagy felhajtás lett körülötte: a rádió nem volt olyan megértő a móka iránt, mint azok addigi ‘élvezői’. Egyébként korábban ez a szövetség (név szerint kecsketenyésztők) az Olimpiai Stadion gyűrűit, illetve Amszterdam legfontosabb teréről, a Dam-ról André Hazes szobrát lopta el. Voltak, akik komplett hajót szereztek a tréfa céljára- itt a tulaj nagyjából csak annyit reagált, hogy vár újévig, ‘hátha csak tréfa’. Amúgy ez nem kis teljesítmény lehetett: a jármű közel 15 méter hosszú és 7 méter széles, ennek ellenére (persze) senki sem látta, hogy mi történhetett vele.
Nyom nélkül felszívódott egy olajkitermeléshez használt ‘bólogatójános’ – a föld feletti fém/ a szivattyú része -, emellett egy településből a tengeri hősöket ábrázoló hatalmas szobrok is. Ezek elszállítását állítólag sokan látták, de senki sem tett semmit, nem lépett közbe.
A legutolsó- általam ismert- szilveszteri csíny során egy szintén embermagasságúnál nagyobb szobor indult útnak: egy körforgalmat díszítő óriási kacsafej utazott Gouda környékéről Frízföldre. Az ezt megfújó szövetség szóvivője azt nyilatkozta, hogy ezzel az önkormányzat figyelmét szeretnék felhívni az ifjúság lakásgondjaira: arra, hogy több lakást kellene építeni a fiatalok számára. Arról, hogy ebben mit segít egy kacsafej, nem adtak tájékoztatást.
Nemrégiben szó volt a szilveszteri hagyományos máglyagyújtásról. Ezeket a hatalmas tüzeket mára- korszerűen- raklapokból készítik el. A raklapok viszont jócskán meg vannak erősítve, szögelve/ csavarozva. Természetesen ez a hatalmas mennyiségű szög nem maradhat a hágai tengerparton, hogy a látogatók beletrappoljanak. Nem is hívják Hamupipőkét, hogy válogassa már ki a homokból a szögeket… Korszerű megoldást kerestek rá: hatalmas, erős mágnessel vadásszák össze őket. Remélhetőleg hatásosan. Erről videós összefoglaló: https://www.facebook.com/watch/?v=988280548815202
A szilveszterhez- újévhoz itt hozzátartozik a kötelező jellegű oliebollen, a holland ‘fánk’. Története szerint régen még oliekoek-nak, olaj(os) sütinek hívták és legelső ismert receptje 1667-ből való. Valószínűleg már jóval korábban is csináltak, csak annak nincs írott nyoma. Mivel akkoriban a tél még sötét és hideg volt, az elérhető alapanyagokból készítettek kínálnivalót az ünnepek alatt érkező énekeseknek. Ezek a liszt, élesztő és szárított gyümölcsök voltak. Ráadásul ez a süti laktató és jól elosztható is, tehát jól jött a hideg napokon az éhes embereknek.
Most- a napokban- Nesselande-ban, Rotterdam keleti városrészének egy csatornájában több zsák ilyen fánkot találtak. A kotrás során a vízügyi igazgatóság munkásai találtak rá a tizenhat zsákra, amiket markolóval kellett kiemelni, mivel teleszívták magukat vízzel. Azt, hogy ki dobta így, ebben a formában/ módon ki, nem tudni. Talán egy munkáját-, mindent elunó pék, aki inkább szerette volna az ünnepet a családja körében tölteni. Ez érthető.
Még egy lopás, bár nem hagyományos csíny, de annál pofátlanabb: Újév éjszakáján egy ‘kinderboerderij’- ból, azaz olyan tanyáról, ahol a gyerekek által simogatható állatokat tartanak, elloptak két nyulat. Velük együtt egy csomó takarmányt, almot, tehát elég valószínű, hogy nem pörkölt céljára vitték el őket. Ugyanazon éjjel egy másik tanyáról eltűnt egy nyúlketrec. Érthető, hogy a tulajdonosok/ rendőrség szerint a két ügynek némi köze lehet egymáshoz. Ettől még csak bosszúsak lehettek, de igazán akkor esett le az álluk, amikor egy héttel később arra keltek, hogy a gátlástalan tolvaj visszavitte az egyik nyuszit, hogy egy másikra cserélje. Azaz visszalopta az addig elvittek egyikét, majd elegánsan távozott egy újabbal. A gondozók némi logikázás után valószínűsítik, hogy az esetnek érthető a magyarázata: a másik tanyáról lopott ketrec viszonylag kicsi, míg a visszavitt állat dagi, legalábbis jókora. A másodszor választott nyúl jóval kisebb, tehát a kis ketrecben is gazdaságosan elfér majd a társával.
Kicsit olyan, mint a magyar viccben: ‘Vádlott, miért tört be ugyanabba az üzletbe egymás után ötször? – Elloptam egy ruhát a feleségemnek, de négyszer kicseréltette.’
Folytatódhat a hagyomány: ismét máglya gyúlhat Scheveningennél.
A korona miatti tiltás és a legutóbbi tűz katasztrofális eredménye után idén szilveszterkor ismét meggyújtják a hagyományos máglyát a hágai Scheveningenben és Duindorp-ban.
A tradíció eredetét biztosan már senki sem tudja. Az ismert, hogy régebben minden ünnepkor tüzet gyújtottak a parton. Ennek vetett véget a második világháború, amikor a helyszínt a németek tiltott területté nyilvánították. A harcok után a fiatalok ismét nagy számban indultak ‘karácsonyfavadászatra’, hogy azokból hatalmas tüzeket csináljanak. Az egymással vetélekdő csoportok közt rendszeresek voltak az összetűzések, ez időnként személyi sérüléssel (néha fegyver használatával) is járt. A tüzeknek ekkor a kidobott karácsonyfák, a munkásnegyedek autói, autógumijai és minden más, gyúlékony tárgy áldozatául esett. Ezt elégelte meg a hatóság, ami- a károk megelőzése érdekében- inkább maga kezdett el nekik faanyagokat szállítani. Azóta a szilveszteri máglya már nem az öncélú gyújtogatásról szól. (Ha mégis van ilyen, az egyéni kezdeményezés. 😦 )
2018. szilvesztere sajnos katasztrofálisan végződött: az erős szél a máglyáról szikrákat és parázsló fadarabokat hordott szét, aminek következtében legalább egy ház kigyulladt, többet ki kellett üríteni. A tűzoltóknak 11 helyen kellett tüzeket eloltani. Beszámolók szerint a résztvevők közül néhánynak a haja, dzsekije kapott lángra, vagy a széllel hurcolt zsarátnok babakocsikba potyogott. Eztán- talán természetesen- tiltás következett, majd jött a két éves korona, amikor a nagy tömegeket vonzó rendezvényeket nem lehetett megtartani.
Idén az esemény- persze szigorított szabályokkal- ismét megkapta az engedélyt, tehát (holland naptár szerint) karácsony másnapjának estéjén, azaz dec. 26-án a teherautók elkezdhetik a raklapok helyszínre szállítását.
Guinness Rekord A máglyákat Scheveningenben a Noorderstrandon, illetve Duindorp-ban, a Zuiderstrandon gyújtják meg. Ezeken a helyszíneken már évtizedek óta, szinte minden szilveszterkor felgyulladnak a tüzek. Persze mint majd mindenhol, itt is versengés kezdődött, mert mindkét hely magának akarta a ‘legnagyobb máglya’ megtisztelő címét. Végül ez sikerült is: a hagyomány/ máglyák időközben, 2016. december 31-től a Guinness rekordok közé is bekerültek. Talán ez a vetélkedés lehet az egyik oka a 2018. szilveszterén történt szikraesőnek, ami személyi sérüléseket, illetve több mint egymillió eurós kárt okozott.
Az ezt követő vizsgálatban derült ki, hogy mindkét máglya jóval magasabb volta a megengedettnél: a max. 35 méter helyett Duindorp-ban közel 49 méteres, Scheveningenben pedig több mint 45 méteresre emelték. Eztán jött a már említett tilalom. A kárért felelőssé az önkormányzatot tették, mivel az ‘nem tett eleget az ellenőrzési követelményeknek’.
Idén már jóval szigorúbb szabályok érvényesek. A rakások nem lehetnek 10x10x10 méternél/ 1000 köbméternél nagyobbak. Emellett a rendezők szilveszter este 18 órától minden órában érdeklődnek a KNMI-nél, hogy a tűz biztonságosan meggyújtható-e. (KNMI: Koninklijk Nederlands Meteorologisch Instituut/ a holland Meteorológiai Intézet).
A több éves kihagyás után az eseményt nagy érdeklődés övezi. A máglyák építése december 27-én kezdődik, majd dec. 31-én éjfélkor fogják őket meggyújtani. Addig- a két ünnep közt is- az érdeklődőket a helyszíneken különböző programok várják.
Változás: az idôjárási elôrejelzés szerinti várható viharos szél miatt a dec.31-re tervezett máglyagyújtás idôpontja dec.30-ra változik!
A régebben itt élők már tudják, hogy Hollandiában a Télapóra várakozás, illetve ennek megünneplése sokkal másabb, mint Magyarországon.
A helyi Télapó, a Sinterklaas Spanyolországból, gőzhajóval jön és idén a holland gyerekekhez november 12-én érkezik. A hajó befutását a koronaszabályok bevezetése óta a tv-n első ízben lehet live követni.
Sinterklaasjournaal A Sinterklaas megérkezését megelőző időszakban már tradiciónak számít a Sinterklaasjournaal, ami csakis a Télapó- és persze hűséges segítői, a Pietek- készülődésével foglalkozik, ebbe beleértve a Sinterklaas lovának összes tevékenységét/ érdekességét is. Tehát a Sinterklaasjournaal egyfajta Télapó- híradó, melynek vezetője már több mint húsz éve Dieuwertje Blok. Tavaly ugyan felröppentek a hírek arról, hogy ebben változás lesz, de szerencsére nem így történt: a kicsik továbbra is a megszokott arcot fogják látni. Két állandó riportere Jeroen Kramer és Rachel Rosier.
A hírek szerint amit ők eddig kemény tapasztalatok alapján megtanultak az az, hogy nem könnyű egy ajándékokkal zsúfolásig megrakott hajóval áthajózni Spanyolországból. Minden évben ezernyi gond merül fel, amit a Pietek a tőlük megszokott (gyakran rendhagyó) módon igyekszenek megoldani.
Ha minden jól megy- azaz nem süllyed el a hajó, nem esik a Télapó vagy a csomagok a vízbe, stb.- a kikötés nov. 12-n várható Hellevoetsluis ( Zuid- Holland tartomány) négyszáz éves kikötőjébe, majd Sinterklaas november 19-n, vonattal megy tovább több helyre.
Szinte minden településen lesz Sinterklaas- intocht, azaz a hivatalos beérkezés. Ezt általában a kikötőkben rendezik meg. Érdemes kimenni megnézni azoknak is, akiknek nincs kicsi gyereke. Fantaszikus hangulata szokott lenni. – Javaslat: aki kimegy, öltözzön úgy, hogy a program órákig is eltarthat.-
Frízföld és Hollandia blog 