Beatrix, Hollandia egykori királynője, Prinses der Nederlanden

2022. január 31:
Beatrix, Hollandia egykori királynője, Prinses der Nederlanden 84 éves

Beatrix Wilhelmina Armgard, Oránia–Nassau és Lippe–Biesterfeld hercegnője (Prinses der Nederlanden, Prinses van Oranje-Nassau, Prinses van Lippe-Biesterfeld) 1938. január 31-én született Baarn-ban, a szüleinek otthont adó Soestdijk palotában (Utrecht tartomány).

1980. április 30-tól 2013. április 30-ig volt Hollandia királynője.

Gyermekei:
– Willem- Alexander Claus George Ferdinand, a jelenlegi király (1967. április 27- )
– Friso herceg, azaz Johan Friso Bernhard Christiaan David von Oranien-Nassau von Amsberg (Utrecht , 1968. szeptember 25- 2013. augusztus 12.)
– Konstantin herceg, teljes nevén Constantijn Christof Frederik Aschwin, Prins der Nederlanden, Prins van Oranje-Nassau, Jonkheer van Amsberg (Utrecht, 1969. okt.11- )

Beatrix hercegnő Juliana királynő (Juliana Emma Louise Marie Wilhelmina van Oranje-Nassau, holland királynő, Oránia–Nassau hercegnője, mecklenburgi és lippe–biesterfeldi hercegnő) és Benhard van Lippe- Biesterfeld herceg elsőszülött gyermeke.
Holland és brit állampolgársággal is rendelkezik- ez utóbbit sosem használta, ezért brit útlevele nincs.

Nevei: Beatrix, aminek jelentése boldogságot hozó, Wilhelmina, az anyai nagyanyja, egykori királynő után, és Armgard, apai nagyanyja után. Beceneve: Trix.

Keresztelőjére 1938. május 12-én a hágai St. Jakab templomban került sor.

Még csak két éves múlt, amikor 1940. május 10- án az országba betörtek a német csapatok és ezzel Hollandia is bekapcsolódott a második világháborúba. Pár nap múlva nagyanyjával, Wilhelminával (magyarul Vilmaként ismert), szüleivel és kistestvérével, Irene-vel együtt hajóval Angliába menekültek, majd ez év nyarán édesanyjával és húgával Kanadába mentek tovább. Itt maradtak a háború végéig, második húga, Margriet már itt született 1943-ban. Hollandiába 1945. nyarán tértek vissza, majd ismét bevonultak a Paleis Soestdijk- ba.

Az 1940-es évek végén a Werkplaats Kindergemeenschap-ba járt általános iskolába, ahol kiderült, hogy (a külföldi élet hatására) ő és testvére, Irene is tudásbeli elmaradásban szenved, ezért 1951-ben a palotában privát osztályt indítottak nekik. Ezt más, válogatott gyerekekkel egészítettek ki. Később az osztály a Het Baarnsch Lyceum fennhatósága alá került és egy Baarn-ban található villába költözött át.

Tizennyolcadik születésnapja alkalmából, nemzeti ajándékképpen kapta meg hajóját, a De Groene Draeck-et, amit családjával azóta is használ.

Tizennyolc évesen, 1956. február 7-én, mint ‘a trón valószínűsíthető örökösét’ bevezették az Államtanácsba, a kormány legmagasabb tanácsadó testületének tagjai közé. Ugyanebben az évben végezte el a gimnáziumot is. Eztán a leideni egyetemre ment, ahol tanulmányai jövőbeni államfői munkáira irányultak, majd 1959-ben jogi diplomát szerzett, amihez a mesterdiplomáját több tudományágat ötvözve, 1961. július 7-én tette le.

Tanulmányai során számos európai országba látogatott el, nemzetközi szervezetekkel találkozott, többek közt Strasbourgban, Genfben, Brüsszelben és Párizsban.
1959-ben megvásárolta a Drakensteyn kastélyt, ami azóta is magánlakása maradt.

Beatrix kezdeményezője és későbbi elnöke lett egy európai munkacsoportnak, ahol fiatalokat szólítanak fel az egyesült Európáért való harcra. Az ezt követő években több kötelezettséget vállalt és utazásokra indult, így a Holland Antillákra és Suriname-ba is.

1959- ben ellátogatott az Egyesült Államokba, ahol New York- ban nagy ovációval fogadták. Látogatása előtt néhány amerikai újságírónak adott interjút. Ebben elmondta, hogy szívesen házasodna valakivel egy királyi családból. Megemlítette hajóútját, amire a görög királyi pár hívta meg és ‘csak királyi családok vették körül, amit nagyon élvezett, így végre önmaga lehetett’.

Ez a kijelentés a királyságban komoly elégedetlenséget váltott ki és hazájába visszaérkezve, Schipholon megtartotta első sajtótájékoztatóját is. Itt a felháborodást kiváltó oknak a rossz fordítást és a hangsúllyal kapcsolatos félreértést nevezte meg. Szerinte a ‘mijn eigen soort mensen/ magamfajta emberek, hozzám hasonlók’ alatt családjának körét, saját szféráját és munkatársait’ értette és célja nem ‘egy meghatározott álláspont kifejezése’ volt.

1965. május 1-én otthonánál egy ‘ismeretlennel kéz a kézben’ fényképezték le. A férfiről kiderült, hogy Claus von Amsberg-nek hívják. Erről első ízben május 6-án a Telefraaf és a brit lap,a Daily Express közölt képeket.

Az eset miatt nagy zúgolódás tört ki, mert kiderült, hogy Claus német és korábban a Hitlerjugend tagja volt. A férfi háborús múltjáról a Nederlands Instituut voor Oorlogsdocumentatie/ Holland Háborús Dokumentációs Intézet, Loe de Jong történész vezetésével vizsgálatot indított. Ennek eredménye szerint Claus nem volt bűnös/ elítélhető. Viszont a sok kalamajka miatt amit ez okozott, gyors döntést kellett hozniuk: 1965. júlus 28-án Juliana királynő bejelentette az eljegyzésüket.

Házasságukra 1966. március 10-én került sor Amszterdamban. A vőlegény múltja miatt, illetve mivel a második világháború után még csak kevés idő telt el, a holland társadalom megosztott maradt. Három holland, fővárosi zsidó egyházi szervezet a tervezett amszterdami esküvőt a holland zsidók elleni támadásnak vette.

A pár polgári esküvőjére a helyi városházán, a templomi szertartásra a Westerkerk-ben került sor. Ez utóbbit három zsidó szervezet bojkottálta, illetve a pár az Arany Hintóval való vonulása során, a házasság elleni tiltakozás céljából a nézelődők füstbombákat robbantottak.
…
A következő évek az uralkodásra való felkészülésről szóltak. 1980. január 31-án Juliana királynő élő televízióadásban bejelentette, hogy lemond a trónról legidősebb gyermeke, Beatrix javára.
Ez nem volt mindig magától értetődő:
Korábban az öröklési törvény még az elsőszülőtt fiúgyermekről szólt. Ezt csak 1983-ban módosították úgy, hogy a legidősebb gyermek legyen a trónörökös. Beatrix csak aztán lehetett biztos a trón öröklésében, miután kétségtelenné vált, hogy Juliana királynő nem szülhet többé.

1980. április 30-án az amszterdami Dam-ban Juliana aláírta lemondó nyilatkozatát. Beatrix ugyanezen nap délután az Új templomban/ Nieuwe Kerk/ a Staten- Generaal ünnepélyes ülésén, az európai királyi házak képviselőinek jelenlétében letette az esküt és Hollandia királynője lett.

‘Nincs otthon, nincs koronázás’
A trónváltás Amszterdamban – a házasságkötés napjához hasonlóan- komoly zavargásokkal járt. Ennek oka most a lakáshiány és az ezzel járó lakásfoglalások voltak, amik ellen a rendőrség határozottan fellépett és erőszakra is sor került.

A koronázáson kitört zavargások a holland történelemben a békeidők alatti legnagyobb megmozdulásoknak számítanak, így a nap jóval kevésbé volt örömteli, mint ahogy annak kellett volna lennie.
Több százan megsérültek, az anyagi kár több millió guldenre rúgott.
Beiktatása után, egyik első nyilvános fellépéseként a királynő a kórházba ment, hogy a sérült rohamrendőröket meglátogassa.

Az új királynő édesanyjával ellenétben- akit ‘asszonyomként’ kellett megszólítani- elvárta, hogy lehetőleg mindig ‘felségnek’ szólítsák. A korábbi szokást- miszerint a királynő születésnapján a lakosság annak palotája lépcsőjéhez virágokat helyez- megváltoztatta: Beatrix inkább minden alkalommal más és más helyre látogatott el.
Juliana másik szokását- karácsony előtt a palota személyzetének egy csésze forró csokit töltött- is eltörölte. Édesanyja a látogatóba érkezett minisztereknek saját kezőleg szolgált fel egy csésze teát- Beatrix ezt is inkább egy lakájra bízta.

1981-ben a családjával együtt Hágába költözött: a Paleis Huis ten Bosch lett a lakópalota, a Paleis Noordeinde pedig a munkahelye.

A királynő egyszer azt mondta: ‘nincs ideje irodalom olvasására, mert lekötik az állam fontos, hivatalos dokumentumai’, de a művészet iránt mindig komolyan érdeklődött. Fiatal művészeknek évente királyi támogatást ítélt meg. Hobbija a modellezés és a szobrászkodás.

Az államügyekben/ dossziékban állandóan jól informált volt. Korábbi minisztere, Van Agt szerint: ‘kihallgatnak, meg- és lemérnek. A királynő mindent tud.’

Uralkodása alatt meg kellett küzdenie férje, Claus herceg megromlott egészségével is, aki a hetvenes évek végétől depresszióban szenvedett. Később Parkinson- kórral diagnosztizálták és rákos lett.
2002. október 6-án hunyt el.

Az apeldoorni támadás
A 2009- es Koninginnedag-on ( a királynő születésnapi ünnepsége) a 38 éves, apeldoorn-i Karst Tates egy kis személyautóval a tömegen és a korlátokon át belehajtott abba az emeletes, nyitott buszba, amiben az egész királyi család tartózkodott. Az eset során nyolcan meghaltak, köztük a sofőr maga is, tizenegyen pedig megsérültek. A királyi család sértetlen maradt.
Az elkövető indítéka sosem derült ki pontosan, de ismerősei szerint gyűlöle a királyi házat.

A 2010-es Koninginnedag-on valaki egy mécsestartót vágott az Arany Hintó oldalához. Tette indokaként azt mondta, hogy Beatrix nem jogosult a trónra, mert nem közvetlen leszárnazottja III. Willem királynak. Több tárgyalást követően a férfi öt hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az első tárgyaláson azt követelte, hogy a néhai királytól, III. Willemtől, Wilhelminától (Beatrix nagyanyja, korábbi királynő) és Juliana hercegnőtől is vegyenek DNS-mintát, majd azokat hasonlítsák össze, hogy kiderüljön: Beatrix nem tagja az Oranje- dinasztiának.
Ezt a kérését a bíró elutasította.
…
Beatrix királynő 2013. január 28-án, egy rövid televíziós beszédben jelentette be lemondását, amit 2013. április 30-ra tett. Ennek okaként azt mondta, hogy az ‘ország sorsának egy új nemzedék kezében kell feküdnie’. Kihangsúlyozta, hogy nem azért mond le, mert a feladat túl nehéz a számára- ami édesanyja indoka volt.
Örököseként legidősebb fiát, Willem- Alexander herceget (azóta király) nevezte meg.

2014. február 4. óta ismét a kasteel Drakensteyn-ben él, a hágai Noordeinde 66. épülete pedig a rezidenciája/ titkársága helyszíne.

Címei (a legfelül megnevezetteken kívül, hollandul):
– Markiezin van Veere en Vlissingen
– Gravin van Katzenelnbogen, Vianden, Dietz, Spiegelberg, Buren, Leerdam en Culemborg
– Burggravin van Antwerpen
– Barones van Breda, Diest, Beilstein, de stad Grave, het Land van Cuijk, IJsselstein, Cranendonck, Eindhoven, Liesveld, Herstal, Waasten, Arlay en Nozeroy
– Vrijvrouwe van Ameland
– Vrouwe van Baarn, Besançon, Borculo, Bredevoort, Bütgenbach, Dasburg, Geertruidenberg, Hooge en Lage Zwaluwe, Klundert, Lichtenvoorde, Loo, Montfort, Naaldwijk, Niervaart, Polanen, Steenbergen, Sint-Maartensdijk, Sint Vith, Soest, Ter Eem, Turnhout, Willemstad, Zevenbergen

Vera

Forrás: https://nl.wikipedia.org/wiki/Beatrix_der_Nederlanden
https://nl.wikipedia.org/wiki/Kroningsoproer
https://www.koninklijkhuis.nl/…/beatrix-koningin-1938

Csontvázak a templomban

Nem egyedi eset: Wiuwert-ben több múmia pihen, Boksum templomában pedig- üvegből készült tárolóban- két csontváz fekszik.

A templomokat a történelem folyamán sokan, sokféle célra használták. Védték a lakosságot, tornyaik szolgáltak tűztoronyként, időnként itt (vagy melléképületeiben/ kolostorokban) volt megtalálható a könyv- és levéltár, az anyakönyv, emellett temetkezési helyként fukcionáltak.
Ez utóbbi teljesen mindennapinak számít. Általában a fontosabb helyi méltóságokat helyezték itt végső nyugalomra, de akár gondolhatunk a magyarországi székesegyházakra is, amik közül nem egy királyi temetkezőhely volt. (Lásd: tihanyi apátság.)

Így az, hogy egy templomban sírok vannak, esetleg magukon a sírköveken járkálunk, teljesen ‘mindennapi’.
Az viszont, hogy múmiákat őriznek bennük, amiket meg is lehet nézni, vagy csontvázakat- nem elföldelve, hanem kiállítva-, már nem szokványos.
Ez utóbbi kettőre van példa Frízföldön. A múmiák Wiuwert-ben pihennek (az erről szóló írás lenn), a csontvázak pedig- üveg tárolókban kiállítva-, Boksumban láthatók.

Az emberi maradványokra véletlenül bukkantak 2016-ban, amikor közvetlen a falu mellett egy alagút munkálatait végezték. A régészek nagy izgalomba jöttek amikor meglátták, hogy a gödörben több, nagyon régi holttest is fekszik. Azt gyanították, hogy egy korábbi háború áldozatairól van szó, mert ‘hagyományos’ temetkezésnél egy sírba csak egy test kerül. Ráadásul úgy tűnt, hogy utólag hozták ide őket, egy ideig ‘csak hevertek valahol’ és aztán kerültek elföldelésre, mert az öt ember maradványai egymáson össze- vissza hevertek és a csontvázak nem voltak teljesek. A sírokban ugyanebből az időből származó edényeket, fém tárgyakat és építőanyagokat is találtak.

A kutatások szerint az 1586. január 17-i csata áldozatai voltak. Ez a nyolcvanéves háború részeként, a falu mellett zajlott le. Eddigre a spanyolok már kifosztották Frízföldet, majd a helyi sereget körbevették és körülbelül ötszáz embert mészároltak le.
A lelet azért is nagy jelentősségű, mert ez az első alkalom, hogy a harc után emberi maradványok kerültek elő.

A falu szerette volna, ha ezek nem egy raktárban porosodva végeznék, hanem náluk maradhatnának. Persze ez sok utánajárást igényelt, mert nagy konkurrenciájuk volt: a leeuwardeni múzeum is igényt tartott rájuk. Végül a falu sikerrel járt és a két, legteljesebb állapotban levő csontváz itt maradhatott. Ezek közül az egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a fején levő seb, amiből egyértelműen kiderül, hogy közvetlen közelről lelőve kivégezték.

A templomban üveg tárolóban kerültek elhelyezésre, amit úgy alakítottak ki, hogy ha kell- istentisztelet vagy temetés esetén, koncert, előadás alatt- elsüllyeszthető legyen.
Nevet is kaptak: ők Bokke en Skelte. (Frízül a csont: bonke, csontváz: skelet.)

Vera

https://www.omropfryslan.nl/nieuws/1100116-de-botten-van-boksum-16e-eeuwse-slachtoffers-de-kerk-te-zien
https://www.omropfryslan.nl/nieuws/615240-eeuwenoude-skeletten-gevonden-bij-boksum
https://www.boksum.frl/unieke-vondst-skeletten-boksum/

Új kutatás, modern technikával: a szakértők kritikusak az ‘Anna Frankot beáruló személy’ elméletével kapcsolatban

‘Te meddig mentél volna el, hogy megmentsd a szeretteidet?'
Az Anna Frank és családja elárulásáról szóló új elméletre a szakértők kritikusan reagálnak.
A kutatást végzők arra az eredményre jutottak, hogy a bujkáló zsidókat egy szintén zsidó jegyző árulta el.
Ez az eredmény a szakértők szerint túlzottan a feltételezésen alapszik.

A modern technikákat használó új vizsgálat hat évig tartott, ezalatt rengeteg adatot és dokumentumot néztek át. Enek végeredményeképp a nyomozást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy az áruló Arnold van den Berg, a jól ismert amszterdami jegyző volt, aki a németeknek saját családja biztonsága ellenében címeket adott át. Erre nincs határozott bizonyíték, de a csapat szerint Anna apja, Otto Frank ezt az elméletet komolyan vette.

A nyugdíjas FBI nyomozó, Vince Pankoke ezt a kutatást a legnehezebb és legbonyolultabb esetnek nevezte, aminek valaha is részese volt. Eszméletlen sok adattal, elveszett archív anyaggal és elhunyt tanúkkal.

‘Ez nem ‘cold case’ (döglött/ hideg akta), ez már fagyott ügy volt.’

Ennek ellenére meg van győződve róla, hogy ismeri az igazságot.
‘Mivel ez ennyire régi ügy és nincsenek DNS-bizonyítékok vagy videófelvételek, mindig a közvetett bizonyítékokból kell kiindulni. Ennek ellenére az elméletünk valószínűsége legalább 85%-os.’
Mivel a vizsgálat eredményére világméretű embargót szabtak ki, ezeket nem lehetett független szakértők elé tárni.

Thijs Bayens dokumentumfilm- készítő 2017-ben terjesztette elő az ötletet, hogy a második világháború legismertebb misztériumát a modern rendőrségi eszközökkel és vizsgálati módokkal tanulmányozzák. Egy 23 tagból álló csoport gyűlt össze, hogy a már meglevő és új hipotéziseket az új és régi interjúk, naplók, címlisták és a világ minden tájáról származó archívumok háborús dossziéi alapján megvizsgálja.

A 66 gigabájtnyi adat feldolgozásához többek közt mesterséges intelligenciát is bevetettek. A komputer pl. arra lett használva, hogy analizálja a más búvóhelyek közti razziák összefüggéseit elemezze és feltérképezze az Achterhuis (Hátsó/Titkos Ház) környékének lakosait. Ez körvonalazódik a frissen megjelent könyvből, aminek címe: Het verraad van Anne Frank.
(Achterhuis: Anna Frankék búvóhelyének neve.)

A csoport ismét megvizsgálta a régi gyanúkat, az elsőként gyanúsított Willem van Maaren-től a későbbiekig, mint pl. Tonny Ahlers kollaboráns vagy a zsidó áruló, Ans van Dijk.
Azt a teóriát is kutatták, miszerint az Achterhuis rajtaütése véletlenül történt.
‘Összesen nagyjából harminc teóriát néztünk át’- mondja Pieter van Twisk újságíró, a kutatás holland vezetőinek egyike.
‘Elmondható, hogy ezek közül 27-28 valószínűtlen, vagy lehetetlen.’

A megmaradt lehetőség középpontjában az a levél áll, amit a háború után nem sokkal Otto Frank kapott. Bár ennek eredetije eltűnt, a csoport egy rendőr családi archívumában ennek egy Otto Frank által készített másolára bukkant.

A kutatók úgy gondolják, hogy a ‘munkatáborokból’ hazaküldött levelek az amszterdami ‘Zsidó Tanács’ (Jüdische Auswanderung te Amsterdam, Auswanderung: kivándorlás) címére érkeztek, akinek a búvóhelyekről egy egész lista volt a birtokában. Az érkező leveleket ezekre a címekre ők juttatták el. A Tanács egy tagja, A. van den Berg pedig, hogy családját megmentse a deportálástól, ezt a listát adhatta át a németeknek.
A levél létezését Otto Frank csak akkor fedte fel, amikor az Anna Frankot is tartalmazó csoport elárulását 1964-ben már másodjára próbálták kivizsgálni. Ekkor a nyomozást végzők a jegyzőt feddhetetlennek tartották, ezért ezt a vádat figyelmen kívül hagyták. Kezdetben az új nyomozás alatt is ez történt mert úgy gondolták, hogy a Zsidó Tanács tagjait 1943-ban letartóztatták, tehár 1944. augusztusában, egy koncentrációs táborban nem árulhatta volna el őket. Viszont kiderült, hogy Van den Berg egyáltalán nem volt a táborban.

Van den Berg mindent megtett, hogy családját mentse. Előbb a deportálásról kapott ideiglenes haladékot, majd kijátszotta, hogy ne tekintsék zsidónak. Végül azonban 1944-ben mégis nehéz helyzetbe került. Ekkor a csapat szerint arra a következtetésre jutott, hogy átadja a címeket a németeknek.

A vizsgálat szerint a Tanács által készített címlisták célja az volt, hogy a németeknek bebizonyítsák együttműködésüket. Ezeken szerepelhetett a Prinsengracht 263 is. A listákhoz a Tanács fontos tagjaként Van den Berg is hozzá tudott férni és ezen információk átadásához megvoltak a kapcsolatai is. Még 1940. nyarán, mint jegyző megszervezte a Goudstikker- gyűjtemény eladását és kapcsolatba került Alois Miedl-lel, a német kémmel, Göring barátjával.

Van Twisk szerint az is sokat mondó, hogy hogyan is történt az 1944. augusztus 4-i razzia.
Ezen a napon a Biztonsági Szolgálattól Karl Silberbauert főnöke, Julius Dettmann bízta meg ezzel a feladattal. Van Twisk szerint korábbról vannak olyan sugallatok, hogy ezt a tippet ki is adhatta Dettmann-nak.

‘Ez nem lehetett egy sima polgár, aki csak felvette a telefont. Egyszerű hollandként Dettmann-t nem lehetett elérni, ehhez túl magasan volt és ezen kívül nem beszélt hollandul. A száma nem szerepelt a telefonkönyvben. Dettmann egy magas rangú náci volt, így a tippnek a német hierarchiából kellett érkeznie.’

A kutatók beismerik, hogy nincsenek vitathatatlan bizonyítékok és az ügyben mindig is lesznek kérdőjelek.
…
A csapatot főleg az győzte meg, hogy Otto Frank ennek a vádnak mekkora értéket tulajdonított.
‘Egyszer a Parrol újságírójának, Friso Endt-nek azt mondta: ‘Zsidó árult el minket.’
Ennek ellenére akkor meghiúsította a rajtaütés utáni nyomozást.
Van Twisk véleménye szerint ezzel az volt a célja, hogy meg szerette volna előzni az antiszemita támadásokat. Ezen kívül addigra, 1950-ben Van den Berg elhunyt és Otto Frank tudta, hogy gyermekei, köztük lányai is vannak. Talán nem akarta ‘posztumusz’ Van den Berg-et sárba tiporni és lányait bemocskolni.

Más vélemények szerint Van den Berg feddhetetlen, aki csak ebben az egy iratban szerepel. Esetleg valaki be akarta sározni a nevét. Voltak ellenségei és a háború után meséltek olyan történeteket, hogy ‘kinek véres a keze és kinek van vaj a füle mögött’. Ebben a kontextusban sok valószínűtlen történet hangzott el.’

Emile Schrijver, az amszterdami Zsidó Kulturális Negyed igazgatója, amelyhez a Zsidó Történeti Múzeum is tartozik úgy gondolja, hogy a nyomozás eredménye ”egy definitív értelmezése egy levélnek, amihez eztán kontextust adnak’. Ahhoz, hogy ez végleges legyen, sok mindent el kell fogadnod.”
Ennek ellenére örül,mert a vizsgálat sok más gyanúsítottat végleg tisztázott.
‘Így fennmaradt egy forgatókönyv, ami valószínűbbnek tűnik a többinél.’
Reméli, hogy további részletek is tisztázásra kerülnek.

A kutatást végző csoport elismeri, hogy az elméletben vannak lyukak és remélik, hogy ha ezek az elméletek publicitást kapnak, akkor jönnek majd emberek akik ezt mondják: ‘Én is kaptam ilyen anonim levelet.’

Pankoke és a csoport többi tagja szerint 77 évvel a történtek után egyáltalán nincs szándékukban Van den Berg felett ítélkezni.
‘Az egyedüli bűnösök a nácik voltak, ez nélkülük nem történt volna meg. Ha valaki Van den Berg-et hibáztatná csak előbb tegye fel magának a kérdést:
‘Te meddig mentél volna el, hogy megmentsd a szeretteidet?'

Fordítás az alábbi cikkek alapján:
https://nos.nl/artikel/2413384-nieuw-onderzoek-met-moderne-technieken-joodse-notaris-verraadde-adres-anne-frank?fbclid=IwAR1nBuJdJNU0bpEazIoiXM0RI3aB7WKj-NfbUYlQJ4sCkg4cO5LMh2xXPnU

https://nos.nl/artikel/2413440-experts-kritisch-over-nieuwe-theorie-anne-frank-lasterlijke-onzin?fbclid=IwAR14OiJSsJD2pLWHthzoYd5fEemntZmzNrhU0D54KPc_KHmHfy2NfimxTwY

https://www.facebook.com/watch/?v=2241462525993064

https://www.annefrank.org/nl/over-ons/nieuws-en-pers/nieuws/2019/9/3/het-laatste-transport-vanuit-westerbork-naar-ausch/

Gyönyörű hagyomány, Unesco világörökség: Strao-rieën vagy Straô rijden

Zeeland tartomány kis falvai húsvét előtti nyolc hetes kezdettel különlegességet kínálnak: ez a hidegvérű lovak hagyományos, díszes felvonulása. Ezt később, a nap folyamán különféle népi játékok követik.
Látványosság, ahol a feldíszített lovak, hátukon fehér nadrágos hajtóikkal, rézkürt hangjára vonulnak le a tengerhez, hogy ott lábaikat rituálisan megmossák a tengerben. Ez a Straô.

A lovak Hollandia- és persze a térség életében is- már jó ideje fontos szereppel bírnak. Az itteni gazdák ezzel a hatalmas testű fajtával szántottak, használták kocsihoz és minden mezőgazdasági munkához. Ennek ellenére a fajta viszonylag fiatal: a belga igáslovakkal történt keresztezésből származik.
Első ízben Zeeuws-Vlanderen-ben jelentek meg, eztán az új fajta hamar elterjedt a zeelandi szigeteken.
A holland igavonók a világ tíz legnagyobb lófajtái közé tartoznak.
(Zeeland tartomány maga is érdekes (fél)szigeteivel, amiket hidak és alagutak kötnek össze.)

Ezeknek a robosztus lovaknak a fénykora a 20. század közepén (1953-ban) bekövetkezett nagy árvízig tartott, ami után kiszorította őket a traktorok elterjedése. (A nagy árvizekről szóló írás linkje lenn található.)
Azóta a fajtát néhány lóimádó tartja fenn és a ‘ringrijden’-hez is ezt használják, amit hagyományosan a Straô után tartanak. Erről majd máskor lesz szó.

Eredetileg az első ‘Straô rijden’-ek idejében ez a fajta még nem is létezett, de a fesztivál azóta- most már ezekkel a lovakkal- tipikus, tradicionális látványossággá nőtte ki magát. Eredetéről sok találgatás és elmélet született, de biztosat nem tudni.

Egyes kutatások szerint ideje mindig a húshagyókedd előtti vasárnap volt, majd ennek napja többször is megváltoztott. Az elmúlt harminc évben ‘célszerűen’ szombaton tartották.
Mint mindenben, itt is szerepet játszik/ játszott a vallás. Mivel Schouwen térségén a lakosság eredetileg katolikus volt, ez a hit a vallás üldözése után lassan kiszorult. Az új, református papok sokat panaszkodtak a hagyomány miatt: azt mondták, hogy a lakosság nem tiszteli a szombatot. A papok a 17-18. századi iratokban több helyen is elítélően szólnak a ‘pogány, őrült tavaszünnepről’. (Értsd: pogány, mert a keresztény hagyományokból/ korszakból maradt fenn, a reformáció időszaka után is.)
Ezzel együtt viszont nem nagyon tiltakoztak ellene. Ennek oka vélhetőleg az, hogy az erre használt állatokat nemesinek tartották, amiket a lovagok és az arisztokrácia, a kastélyok lakói és a gazdag mesteremberek használtak, akik viszont az egyházat támogatták. Ez elég ok volt arra, hogy a papság szemet hunyjon akkor is, ha magát a hagyományt pogány eredetűnek tartotta.

Ha ez valós, akkor a Straô egy olyan fontos esemény volt, amin csak a legjobb helyzetben levők vehettek rész, a nép pedig őket bámulta. Ez esetben a korai középkorból származhat.

A tradíció ténylegesen bizonyított oka az, hogy a lovak tulajdonosai állataik egészségét ezen a módon próbálták megóvni, mert úgy gondolták, hogy a sós tengervíz jót tesz azok lábainak. Ugyanis a hosszú téli, istállóban történő pihentetés a- főként hosszú szőrű- lovaknak nem tett jótt. Lábaik kisebesedhettek, ekcémaszerű elváltozásoktól szenvedhettek. Azért, hogy felfrissüljenek és elkerüljék a tartós betegségeket, fertőtlenítési céllal tengervízzel öblítették le a lovak lábait és patáit. Az esemény másik oka, hogy az út a tengerig a gonosz szellemeket is kiűzte.
–A babona szerint a tengervizes lemosás egyébként segít a rémálmok ellen is, mert a tengervíz megtöri az átkokat.-

Ez a hagyomány szerencsére ismét reneszánszát éli és egyre több látogatót vonz.
A virágokkal, füzérekkel feldíszített lovak nincsenek felnyergelve, kantáruk pedig csak gyapjúkötél. A közönség által legvonzóbbaknak a zeelandi lovakat tartják, a hatalmas, robosztus állatok lenyűgözik a vendégeket. Ezek közül sokan maguk is szeretnének csatlakozni az eseményhez, így a menetben egyre több ‘sima’ lovat, illetve pónit is lehet látni.

A lovasok a falvak központi helyén gyülekeznek, ahol hitelesítik őket. Egy-egy ilyen rendezvényen nem ritka a száz, vagy több ló sem. Eztán elindulnak a tengerpartra annak a vezetésével, aki a legtöbbször részt vett az eseményen. Ő elöl lovagol, eközben rézkürtöt fúj. Leghátul az újoncok vannak.
A tengerparthoz érve széteszóródnak és sokan azonnal a tengerhez galoppoznak/ vágtatnak, hogy ott a habokba merülve lemossák a lovak lábait.
Néha papi áldást is kapnak.

A képen Pieter Goodijk, Renesse egykori papja látható, a lovak megszenteléséhez a tengerparton viselt különleges öltözékében.

Kis idő után ismét összegyűlnek és visszaindulnak a faluba. Ilyenkor gyakran a helyi zenekar megy előttük.
A faluba visszaérkezve kiválasztják a legszebb lovat, illetve a legjobban (hagyományos) ruhába öltözött lovast is.

A ‘Schouwse Straô Rieën’ , ahogyan azt a helyiek nevezik, 2018. óta az Unesco Nemzetközi Szellemi Örökség listáján is szerepel.
Ennek köszönhetően a tradíció fontos státuszhoz jutott, ami pénzügyi támogatással is járhat, aminek célja a hagyomány megőrzése, fennmaradása.

A Straô Rieën-re minden évben hat zeelandi faluban kerül sor. Húsvét előtt nyolc héttel indul és minden hétvégén egy-egy faluban kerül megrendezésre. Sorrend: Renesse, Noordwelle, Burgh-Haamstede, Ellemeet és Scharendijke, majd utoljára- de nem utolsó sorban- Serooskerke.

Sajnos a korona itt is közbeszól: már második éve húzza keresztbe a tradicionális kilovaglás megtartását. Remélhetőleg ez idén másképp lesz és a nagyközönség ismét lehetőséget fog rá kapni, hogy ezt megcsodálhassa.

Vera
https://frizfold.wordpress.com/2021/02/05/hollandia-es-az-arvizek/

https://www.rijkswaterstaat.nl/water/waterbeheer/bescherming-tegen-het-water/watersnoodramp-1953

https://www.pzc.nl/schouwen-duiveland/geen-straos-dit-jaar-maar-de-schouwen-duivelandse-erkende-traditie-legt-zeker-niet-het-loodje~ac7038a6/?fbclid=IwAR2xD16d-DjKVv0NuzFO9-VthR9KDDMmSIlI2Q8L-h-4s0xQeMsYqFY7qeM

https://www.rtlnieuws.nl/economie/bedrijven/artikel/5281009/sleutel-slotenmaker-acm-boete-keyservice-plumberservice-helmond?fbclid=IwAR1q1TJDBE3rEBSHverRMsvoTpAcZSc9YVwZTKGtj0Pmj3P4VDvV8PcCHBA

https://www.facebook.com/STRAO-Renesse-1005581649494040/

https://www.zalig-zeeland.com/agenda_archief/straorijden-schouwse-traditie

https://www.youtube.com/watch?v=A_Ljlyy66Sw

https://www.youtube.com/watch?v=IBuUBOMN-x0&t=7s

https://www.youtube.com/watch?v=o9YncJl2XR8