Invazív fajok Hollandiában- állatok és az okozott kár

Az országba bekerülő állatok egy része komoly károkat okoz a természetben és az embereknek is egyaránt.
Az örvös sándorpapagáj például elkergeti az őshonos madarakat, ellopja fészkelőhelyüket és hatalmas károkat okoz a gyümölcsösökben is.

Az új fajok megjelenése mindig törvényszerű. Vannak azok, amik saját erőből érkeznek egy adott országba- ők más csoportba tartoznak. Ilyenek például, amik a(z állítólag nem létező) klímaváltozás okán érkeznek. (Most csak az állatokról lesz szó.)
Nem tekintik özönfajnak a
– nagy kócsagot
– hiúzt
– vadmacskát
– aranysakált (már az is megjelent)
– farkast.

A másik réteg az, ami az ember közreműködésével került az adott helyre, ott gyakran megtelepedett és robbanásszerűen elszaporodott. Ezek a biológiai sokszínűség szempontjából (is) rendkívül károsak lehetnek.
Az esetek nagyjából felében sosem derül ki pontosan, hogy hogyan kerültek ide, de gyakran egy hasonló éghajlatú országból származnak.

Hollandiában a megelőzésre- védekezésre éves szinten milliókat költenek.

Invazív, káros betelepülő fajnak számít például a
– mosómedve
– halcsontú réce (amúgy nagyon szép)
– nílusi lúd
– gyapjasollós rák
– amerikai nyérc
– örvös sándorpapagáj
– ázsiai lódarázs

Persze a sort nyugodtan lehetne még folytatni.

Egy gondtalan magyar valószínű nem arra számít, hogy Rotterdamban papagájfelhőbe keveredik, vagy kiköltözve ezek a madarak felverik reggel az álmából, miközben lelegelik a kertjét.
Miattuk már weboldalt is létrehoztak, ahol az emberek észlelésüket be tudják jelenteni.

A madár Hollandiában nem őshonos, eredetileg Indiából vagy Közép- Afrikából származik. Itt vagy kiengedték őket a kalitkájukból, vagy ki lettek dobva, mint oly sok más már nem kívánt/ megunt háziállat. Eztán egymásra találtak, csoportokba álltak és birtokba vették a kerteket, parkokat. Sajnos van pár olyan betelepült faj, ami képes itt áttelelni és szaporodni, így ezek az amúgy tetszetős, élénkzöld állatok a 2015-ös kb. 6500 megfigyeléssel szemben tavaly már tízezerszer tűntek fel. (Adatok a Waarneming.nl- től.)
Főleg a nagyvárosokban, Amszterdamban, Hágában, Rotterdamban és ezek környékén fordulnak elő nagy számban. Viszont már kezdenek letelepedni Észak-Brabantban, Flevolandban és Zeelandban is.
Enni pedig- az állatszerető hollandoknak köszönhetően, akik a szűkösebb hónapokban eleséget tesznek ki a madarak számára-, még a téli hónapokban is bőven tudnak.
Máskor pedig a gyümölcsösöket, kertészeteket rabolják le, emiatt ezek tulajdonosai már kompenzációt kérnek a Dél- Holland tartománytól.

A védekezés egyébként az invazív fajok ellen nem egyszerű. Rájuk is ugyanaz a törvény vonatkozik, mint az ország többi állatára és nem lehet csak úgy kifogdosni- megölni őket. (Hollandiában nagyon kevés az egész évben vadászható faj: róka, nyúl, kanadai lúd, stb.)

Vannak olyan állatok amik direkt, ‘szervezetten’, valami célból kerültek be. A harlekinkaticát a levéltetvek elleni védekezésre kívánták felhasználni. Behozatala- Európában először Franciaországba, majd Belgiumba és Hollandiába- a biológiai védekezés elhibázásának iskolapéldája lett. Azóta elterjedt Európában szinte mindenhol, Magyarországon is.
A fácán és a dámszarvas is betelepítve érkezett.

Véletlen került be több rákfaj. Ezek némelyike a szintén nem kívánt, de általános jelenségen kívül- mint például az, hogy eleszik a honos fajok élelmét, sőt, néha magukat a rákokat is, esetleg betegségeket hurcolnak be- más veszéllyel is jár. A kaliforniai vörösrák számlájára azt róják fel, hogy ásásával meglazítja a csatornafalakat, töltéseket. Ez történt például a Kinderdijk- nál is és némelyik nagyváros csatorna menti útjainál is előfordult, hogy emiatt szakadt be a burkolat. (Érthető, ha alatta nagy lyuk tátong. Erre ha egy nehéz jármű ráhajt, a következmény egyértelmű.)

Teknőséknél is van gond. A cuki állat a holland csatornákban és egyéb vizekben úgyszólván gond nélkül halad előre. Az ok itt is a kidobás lehet, amikor az akváriumi teknősökből annyit unnak meg, hogy ezek már veszélyt jelentenek a holland ökoszisztémára. A közönséges ékszerteknős árusítása már tilos, de akinek már van, az megtarthatja. Ha meg nem unja.

A holland természetben már tömérdek sárga-, vörösfülű- vagy egyéb fajta ékszerteknős él. Wassenaar-Leidschendam-Voorburg régió szerint mindenütt megtalálhatók az árokpartokon, csatornákban és parkokban. Elvileg nem annyira veszélyesek, de mégis: megeszik az ebihalakat, fenyegetést jelentenek a levelibékára, varangyra, tarajos gőtére.
Volt már észlelés arról is, hogy kiskacsát rántottak le a víz alá. Némelyik pedig akár szalmonellával is fertőzött lehet. Ezek az állatok is csúnyán képesek harapni, de mégsem annyira veszélyesek, mint az aligátorteknős, ami már nem egy leharapott ujjért felelős.
Szerencsére Hollandiában nem fordul elő gyakran.

A teknősökre a kihalási politka vonakozik: elvileg itt nem képesek szaporodni, tehát a szagértők arra várnak, hogy maguktól kihalnak. Ennek megfelelően ha valami bajuk volna, elvileg kezelni sem lehet őket. Kivétel erre pár speciális menhely, ami általában tömve van és új egyedeket nem képes fogadni.

Az egzotikus állatok elleni védelem a tartományok feladata, de ők a pénzt- figyelmet inkább a nagyobb kockázatot jelentő fajokra fordítják. Az elütött- beteg- kihorgászott állatokat így elvileg nem kezelhetik, vagy kifogásuk után 12 órán belül a speciális mehelyre kell jutniuk- ahol gyakran nincs hely.

Frízföldön egy faluban, Harkemában van egy egyesület, a Stichting Schildpaddenopvang. Ebben a teknősmenedékben tavaly csaknem hétszáz teknős volt. Itt tervben van még 5 hektárnyi plusz terület bevonása is.
(Megint elvileg) Hollandiában ezeknek az állatoknak túl hideg van a szaporodáshoz, de már találtak olyan helyeket, ahol a tojásban embrió fejlődött. Nem túl messzi, Németországban pedig volt már igazolt szaporodás. Szintén a (nem létező) klímaváltozás eredményképp.

A teknősmenedékben Frízföldön gondoltak erre is: van homokos part, ha egy teknős le szeretné tenni a tojásait, de a homokban levő só segítségével megakadályozzák, hogy azokban élet fejlődhessen.
A kérdés csupán annyi, hogy ezeknek az állatoknak a megtalálói/ megunói hajlandóak- e Frízföldig utazni azért, hogy a teknősök jó helyre kerüljenek.
A többi kidobott- megszököttről pedig- pl. a kígyók, amik tavasszal ‘tömegesen’ jelentek meg, még nem is volt szó.