2022. május 7. és augusztus 14. közt tartják Frízföldön az Arcadia kulturális és művészeti programot. 2018-ban Leeuwarden, a fríz főváros volt Európa Kulturális Fővárosa. Ezt most az Arcadia követi kiállításokkal, előadásokkal, beszélgetésekkel és installációkkal. Régi hagyományok és új jövőképek, együtt.
A 2018-ban feltett kérdések 2022-ben még aktuálisabbá válnak: Hogyan válhatunk jó ősökké és hogyan hagyhatunk hátra jövőbiztos örökséget? Erre választ találni az Arcadia nemzetközi alkotókat kér fel,hogy azok a helyi közösségekkel együtt vázolják fel elképzeléseiket egy fenntartható világ egészséges társadalmáról.
BOSK, Leeuwarden A tavasz kezdetével, amikor a madarak csiripelni kezdenek, Leeuwarden központjában, az Oldehove terén kinő egy sétáló erdő. A BOSK egy lassan mozgó erdőt formázó installáció, amit több ezer fából alakítanak ki. Az Arcadia száz napja alatt az utcákon és a belváros terein át lassan mozogva fogja Leeuwardent zöldre festeni.
A fákból álló alkotás 3,5 kilométeres útvonalát különböző kulturális programmal gazdagítják, hogy ezekkel tegyék hangsúlyosabbá annak történetét. A BOSK hagyja, hogy látogatói elgondolkodjanak az ember és természet kapcsolatán.
Heerenveen, Oranjewoud: A Paradys művészeti kiállítás előtt, az Oranjewoud parkja alapján tizenöt- húsz nemzetközi képzőművész fog új műveket készíteni. Az Oranjewoud kertjeivel, királyi parkjaival, vidéki kúriáival és vízi látványosságaival valódi földi paradicsomnak tűnik.
Az itt látható alkotások arról vetnek fel kérdéseket, hogy ez a paradicsom hogyan jött létre. Így az Oranjewoud egy konfrontálódó és ösztönző kiállításnak egy olyan pódiumává válik, ami nézőjét elgondolkodásra, vitára, élvezetre és néha részvételre hívja. Egy látszólagos paradicsomnak néha éles pereme is lehet.
Fríz koripályák és a fríz színházi társulat, a Tryater: IIS A sok fríz faluban álló, idejük eljövetelére váró jégpályák a klímaválság szimbólumai. Az utolsó Elfstedentocht megrendezése óta már 25 év telt el. Az IIS projektje a helyi közösségeket arra hívja fel, hogy 2022. nyarára szervezzenek kulturális tevékenységeket ezek körül, legyen az kicsi, vagy nagy.
Az IIS részeként a Tryater fríz színházi társulat május 12. és július 9. közt az Under Wetter-t fogja játszani: egy előadást a korcsolyapályákról, amikben Frízföld olyannyira gazdag, de a klímaváltozás miatt ezek elvesztik funkcióikat. A Tryater ezeket a pályákat mint találkozási pontokat éleszti újjá és nyíltan teszi fel a kérdést: ‘Most hogyan tovább?’ Frízföld 2018-ban már megmutatta, hogy a kultúra egy ünnep, amire mindenki meghívást kap. Ez a meghívás most ismét érvényes.
Időnként rácsodálkozom, hogy az emberek itt az élet minden területén, mennyire ‘egyszerű de nagyszerű’ ötletekkel tudnak előállni . Most főleg az iskoláról, gyerekekről lesz szó. Félreértés ne essék: itt sem minden rózsaszín és vattacukor- most sem lesz az.
Pár hete fordult elő, hogy egy boltba betérve a pult mögött egy csapat picike gyereket találtam, akik szájtátva hallgatták az ott dolgozó bácsit, ahogy az a munkájáról mesél. (Melyik kicsi ne figyelne egy közel két méteres óriásra, akinek egy hatalmas hentesbárd van a kezében?) A pénztárhoz érve pedig egy másik csoport pindur volt, akik sorban lehetőséget kaptak arra, hogy beüljenek és valóban kasszázhassanak. Nekik az, hogy ők kezelhetik a szalagot és lecsipoghatják az árukat, láthatóan hatalmas élményt jelentett. Persze a kasszás felügyelete alatt, miközben a vásárlók nagy mosollyal nézték őket. Külön engedéllyel képet is készíthettem róluk.
Ez még a múltkori gyermekkönyvhét alkalmából lett szervezve. Ezen kívül az általános iskolában is felkérték a szülőket, hogy aki megteheti, az menjen be a saját szakmáját bemutatni. Így került az iskolába lovas rendőr, fogorvos, újságíró és banki dolgozó is, akik mind a munkájukról beszéltek. Persze, hogy még izgalmasabb legyen, mindegyik vitt valami kis ajándékot is: a rendőr rendőrségi matricákat, a fogorvos és asszisztense fogkefét és fogszínező tablettát. Eztán minden gyerek rózsaszín fogakkal jött ki a suliból. A bankban dolgozó anyuka száz eurósokat osztogatott- igaz, elkölteni nem lehet, de elültetni igen. Magok vannak benne. Remélem pénzfa fog belőle kinőni. A kasszából valószínűleg nem vihettek haza szuvenírt- de ki tudja…?
Hasonló történt a középiskolában is, de ott inkább a pályaválasztás lehet a mottó: a tanár még év elején kérte meg a szülőket, hogy ahol az érdemes és megoldható, oda próbáljanak megszervezni egy gyár- egyéb céglátogatást. Úgy gondolom, hogy ezek az alkalmak jóval maradandóbb élményt és betekintést adnak, mint egy csomó szórólap- ami általában a kukában végzi. Az meg csak jó, hogy már a picik számára is elérhetővé teszik. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy az 5-7 évesek is értsék és élvezzék. A saját szememmel láttam.
Ami még nagyon tetszett idén a középiskolában, az a kötelező ‘bicikli műszaki vizsgálat’. Itt természetes, hogy mindenki kerékpározik. Az viszont, hogy milyennel teszi ezt, nem annyira magától értetődő. Így nyolcadikban kötelező kerékpáros vizsgát tettek (nem borult le az ég, ha nem sikerült- pl. olyan hibák miatt, hogy valaki nem tette ki a kezét, biztos tanult belőle így is). A suliból pedig egyszer küldtek egy e-mailt, hogy nézzük át, készítsük fel a bicikliket, mert felülvizsgálat jön. Küldték a listát, hogy mi kell, hogy rajta legyen, minek kell utánanézni, hogy jól működik-e. Ezek legfontosabbja a gumik és a fék állapota, illetve a csengő és a lámpák megléte volt. Emellett még egy komplett oldalnyi követelmény.
Szerintem egy ilyen helyen, ahol kis túlzással még a mellékhelységbe is biciklivel járnak az emberek, ez a vizsgálat alap kellene, hogy legyen. Nem is árt ha ezeknél a kamaszoknál utánanéznek, hogy ‘hahó, van- e egyáltalán lámpád?’ Ehhez itt meg is tesznek mindent: rendszeres, hogy szervezett kerékpárgyűjtési akcióba kezdenek, amiket azok kapnak meg, akiknek valamiért nincs saját biciklijük.
Az általános iskolának már voltak aranyos- figyelmes húzásai: ment be tanárnő az esküvője napján, talpig menyasszonyi ruhában a párjával együtt, hogy az osztályának (na meg az egész iskolának) megmutassa magát. A közelmúltban hintós bevonulást szerveztek a nyugdíjba menő pedagógusnak- persze igazi fríz paripát fogtak be elé- és a suli honlapján/ chat-jén- mindig a családdal egyeztetve– meg szokták osztani a nagy családi eseményeket is: szülők házasságkötését, kistestvér születését.
Nemrégiben azt is megosztásra került, amikor két kicsi az édesapját vesztette el. Itt a közleményben az állt, hogy a gyerekek számára egy ‘támogató/ emlékdobozt’ készítenek. Ebbe aki akar, tehet valami apróságot, hogy ezzel is éreztesse az együttérzésé. Emellett az érintett osztályokban egy kis időt a gyász témájának szenteltek. Pont be kellett mennem, hogy beszéljek a tanárnővel, aki megengedte, hogy belenézzek a dobozba. Tudja, hogy nekem ez abszolút újdonság, így fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék bele, mi a szokás. Egy csomó képeslap (gyászlap), levélke állt benne, emellett csokik és plüssök, egyéb apróságok. Egy csomó pici szeretet.
A véletlen úgy hozta, hogy pár nappal később a kisfiam pont azt az osztálytársát hozta haza magával akinek ez a doboz készült, úgyhogy míg játszottak legalább ki tudtam lesni, hogy minek is örülne. A dobozt- a gyerekek levélkéivel feldíszített virággal együtt-, a részvétnyilvánítási napon a tanár maga vitte el az anyukának.
Ez utóbbi egy otthon általam nem ismert hagyomány: a család egy kijelölt napon/ délután fogadja a részvétnyilvánításokat. Ez nem a temetés és nem tor, az érkezők- legalábbis itt, felénk- csak egy kávét kapnak. Rövid beszélgetés után mennek is tovább. Szinte kötelező alkalom olyanoknak is, akik a temetésre nem mennek el. Ez nemrég az utcánkban a korona miatt úgy módosult, hogy az érkezők az első ajtónál mentek be: itt ki volt téve egy kisasztal fertőtlenítő zselével, majd a hátsó ajtón mentek ki. Még jó, hogy itt minden háznak két bejárata van. Alkalmazkodás a mindennapokhoz.
Ha már ötlet: Utrecht a fiatalkorúak drogbizniszbe való bekerülése ellen egy új lehetőséggel állt elő. Az önkormányzat célja az, hogy az ilyen körökbe jutott fiataloknak megpróbálnak olyan munkát/ tanfolyamot ajánlani, ami ‘státuszt’ ad nekik, ami elég vonzó ahhoz, hogy ‘kiugorjanak’. A tervnek vannak elkötelezett támogatói és persze kritikusai is. Utóbbiak szerint az elgondolás jó, csak kár, hogy az ötletgazdák ‘túl magasan’ vannak és fogalmuk sincs róla, hogy mi van odalenn. Szerintük ezt olyanoknak kellene kidolgozni, majd a srácoknak bemutatni, akik közel állnak hozzájuk, akikben megbíznak. ‘Akinek ugyanaz a DNS-e.’ A témát boncolgató cikk szerint ‘ezek a srácok sem akarnak mást, mint pénzt keresni és büszkévé tenni a szüleiket’. Jó volna. Meglátjuk.
A holland népviseletekről szóló összeállítás harmadik, befejező része Zeeland, Frízföld, Groningen és Drenthe viseletének bemutatásával.
Frízföldön minden (normál) év nyarán megrendezésre kerül a ‘Boerebrulloft Joure’. Ez az egész rendezvény hagyományőrző: a jegyespár és a vendégek is régi fríz fogatokon érkeznek, tradicionális ruhákat viselnek, emellett pedig a régi néptáncot és hagyományokat mutatják be.
Zuid- Beveland/Zeeland: A helyi népviselet Hollandia legdrágábbja. Főleg nagy csipkekalapjairól ismert: ez a protestáns nőknél kagyló/ ovális, a katolikusoknál pedig trapéz alakú. Az oorijzer ezüst, két nagy, négyszögletű arany véggel. Jellemzően hatsoros korall nyakláncot jár hozzá, ami a nyak hátoldalán egy arany kapoccsal záródik.
A ‘kraplap’- itt a neve ‘beuk’– színes anyagból készült, ezen egy nagy, azonos színű, összehajtott kendő van. A szoknya- ‘keus’– általában nem látszik, mert minden oldalról kötény fedi: hétköznap kiskockás anyagból, vasárnap- vagy ünnepnapon pedig fekete merinógyapjúból.
Walcheren/Zeeland: A helyi viseletet a vasárnapi fehér ‘nővérkesapka’ jellemzi, ezüst oorijzerrel, arany spirálokkal. A ‘beuk’ szép anyagból, hímzéssel és időnként flitterekkel díszítve készül. Erre fekete, rövid ujjú kabátkát vesznek. A hétköznapi kötény itt is tarka pamut (általában fehér, feketével és szürkével), vasárnap pedig fekete merinógyapjú. A férfiak tipikus- egyfajta cilinderszerű- ‘tuunhoed-ot’ viselnek. Nyitókép: Zeeland, Tholen
8. Hindeloopen- Frízföld, Groningen és Drenthe: Hindeloopen viselete rendkívül színpompás. Gyakran használnak színes kartonanyagot. A férjes asszonyok kalapot viselnek, ami felül hengeres: ez a ‘fôrflechter‘. A helyi népviseletre jellemző az Európában és másutt is divatos ruházat kombinációja. Az általában kiállított fríz viselet az 1860. körüli ruházaton alapszik. Ehhez hasonló a drenhtei és a groningeni is. Az északi tartományok által hordott viselet két alsó- egy fekete és egy fehér- sapkából áll (onder- vagy tipmuts), ehhez társul még az oorijzer, amit egy úgynevezett ‘floddermuts-szel’, egy csipkesapkával fednek be. A 19. század folyamán az oorijzer egyre szélesebbé vált és 1870. körülre egyfajta sisak formát ért el, ami a fél fejet takarta. Ennek anyaga arany, ezüst vagy bronz, a viselője anyagi körülményeitől függően. A halántéknál díszétésekkel volt ellátva: Frízföldön az úgynevezett gombokkal. Ezeket Groningenben ‘stiften-nek’ hívták és művészien hajlított/ forrasztott arany-, vagy ezüstdrótból készítették.
Mostanra a népviseletek szinte teljesen eltűntek. Ennek oka egyrészt a mobilitás, mivel az emberek gyakrabban- könnyebben tudják saját falujukat, vagy épp térségüket elhagyni. Emellett hatással voltak rá a szigorú gyászolási szabályok, amik csak a népviseletet hordókra vonatkoztak.
A praktikus okok: a teljes népviseletbe való öltözés hosszú ideig tart és néha talán a turisták legyeskedése is tolakodó.
2008- ra még tíz régióban használtak rendszeresen népviseletet, de itt is főleg a nagyon idős asszonyok. A legtöbben Staphorst-ban és Rouveen-ben: ekkor nagyjából ötszáz nő és néhány férfi viselte ezt a fajta ruházatot. Második helyen állt Spankenburg, Bunschoten, Eemdijk, a maga körülbelüli háromszáz hagyományőrzőjével. Zeeland különféle régiójából pedig még olyan száz fő hordta rendszeresen a népviseletet.
Frízföldön a második világháború után napi viselője nem volt többé. Onnantól kezdve már csak a különleges ünnepeken, fesztiválokon látható.
Néhányan azok közül akik még hordanák nyugdíjas otthonba költöztek és már nincs aki segítene nekik a felöltésében. Másutt a holland nemzeti ünnepeken- pl. Prinsjesdag-on, Koningsdag-on-, néha esetleg más ünnepeken még felveszik. Emellett a régi ruhákat a hagyományőrző csoportok próbálják megőrizni, védeni, kiállítani.
Frízföld és Hollandia blog 