Repülni mindig izgalmas, főleg úgy, ha pont akkor bombákat robbantanak a reptéren. Vagy legalábbis tervezik és erről már csak ott értesülsz, aztán lehet izgulni: robbantanak? Nem robbantanak?
Ez történt velünk, amikor legutóbb hazautaztunk. Amúgy is feszülten, mivel a repülő indulását annyival előbbre tették, hogy tömegközlekedéssel magunk semmiképp nem értük volna el csak a szomszédaink segítségével, akik autóval kivittek minket a másik város vasútállomására: amikor indulnunk kellett, busz még nem járt. Vasárnap, ilyen korán a fű sem nő.
Eindhovenbe érkezve felszálltunk a reptéri járatra, ahol olyan fűszag terjengett, hogy attól tartottam mire a célunkhoz érünk mindenkinek keresztbe fog állni a szeme. Itt egy magyar sráccal kezdtünk beszélgetésbe. Ő mutatta a telefonján a Wizz Air-től kapott e-mailt, miszerint a reptér területén második világháborús bombá(k)ra bukkantak és lehetséges, hogy pont aznap fogják őket megsemmisíteni.
Ennek következménye lehet, hogy a repülőteret biztonsági okokból lezárják.
‘Emiatt a Wizz Air egyes, a repülőtérre érkező és onnan induló járatai az adott időszakban fennakadásokat tapasztalhatnak’– idézet vége.
A srác azt is mondta, hogy eztán már nem kapott értesítést, tehát elvileg nem lesz gond.
Az egész arra tökéletes volt, hogy Eindhovenben egy percet sem unatkoztunk: volt ami lekösse a gondolatainkat, még ha nem is látszott valószínűnek, hogy se szó se beszéd pont akkor állnak mégis neki bombát hatástalanítani.
A gépre várakozva a neten még utánanéztem, hogy van-e hír erről az újságokban. Az aznapiról semmit nem találtam- talán csak nem akartak pánikot kelteni-, de több cikk található a neten arról, hogy Eindhovent a reptere miatt (ez 1932-ben nyílt meg) a háborúban borzasztóan erősen bombázták. Ebből persze még most is fel-felbukkan egy kis maradék robbanószer, emiatt minden építkezést is hosszas, kötelező kutatómunka előz meg. (Bommenkaart Eindhoven/ az eindhoveni bombák térképe lenn a harmadik link.)
A buszon a férfit még megengedte, hogy készítsek az üzenetéről egy fotót, de sajnos menet közben ez nem lett túl éles. Azért arra alkalmas lett, hogy Pesten a családom- miután ezt elküldtem nekik- ‘örüljön’. Az utunk így nekik is izgalmas lett.
A menetrend változása
Az elmúlt időszakban viszonylag (az eddiginél) sűrűbben kellett utaznom és a WizzAir háromból kétszer megváltoztatta az indulás idejét, tehát erre figyelni kell.
Előző alkalommal a Pestre indulást tette előbbre. A visszafelé tartón nem változtatott. …
Ott felszállt mindenki, majd jött egy szerelőruhás szaki, aki egy darabig matatott a pilótafülkében. Eztán közölték: ‘Sorry, ez a gép mégsem indul, mert meghibásodott egy computer’. Úgyhogy leszállás, majd lesz másik.
Mire jó sokára leengedtek minket, addigra ennek az időpontja is kiderült: ‘pótló’ járat két és fél órával később. Elkószáltam, majd mire felnéztem, a kijelzőn 14.30 helyett 14.10 állt, illetve az, hogy ‘kapuk zárva’. Szépen nézek ki, ha reggel kilenc körül itt voltam és lekésem a délutáni gépet…
Rohanás a beszállókapuhoz, ahol szép komótosan akkor engedték be az embereket. Azért csak megkérdeztem az ott dolgozót, hogy ilyenkor mi van. Válasz: semmi, 14.30-kor indulunk. Az, hogy ezt a helyzetet én nem értem, egy dolog.
Ja: pont ahogy észrevettem, hogy átírták az indulási időt, hallottam magam mellett két férfit beszélgetni. Az egyik mutatta, hogy épp akkor kapott egy 5 eurós kupont a WizzAir-tól ‘kártérítésképp’, hogy vegyen magának egy kávét a várakozás idejére.
‘Pont jókor, amikor már nincs idő beváltani.’
Én ilyet nem kaptam, valószínű azért, mert más szolgáltatónál lett a jegyem lefoglalva. Vagy ki tudja…
Amúgy (általában) nincs gondom a céggel és nem véletlen őket választom. Ahogy még sokaknak, nem mindegy az ár, illetve az indulás ideje.
Extra vakáció
Most nagyon fontos volt, hogy hazajussunk, a gyerekek külön engedélyt kaptak egy hét extra vakációra az iskoláiktól, mert először lettek nagynéni és nagybácsi (a fiam 9 évesen 🙂 ).
Már hónapokkal ezelőtt kérvényeztem, hogy engedjék el őket, mert várható az első unokám- az ő testvérük babájának- a születése. Őt pedig MUSZÁJ meglátogatnunk.
A középiskolában nem is volt ezzel gond, a kislányom tanára mostanában lett apuka. Ő teljesen megértette és a suli igazgatója sem látott benne semmi kivetnivalót. Annyit üzentek, hogy ez tanítási idő, a gyerek nem beteg, tehát ugyanúgy készülnie kell, mintha benn volna. Vigyen magával tankönyveket, vagy ha akar, kapcsolódjon be az órákra online. Na, ez valahogy elfelejtődött.
A kicsinél ez egy kissé másképp alakult. A tanárnője szintén támogatott és ahogy az igazgatóval beszéltem, szóban ő is beleegyezett. Gondoltam magamban: még hónapok vannak hátra, ráérek a kérvényt beadni. Egy héten belül az iskola weboldalán állt a hír: direktort váltanak. Hurrá!
Tanácstalanul mentem be megkérdezni, hogy ha most meg is kapom a pozitív elbírálást, az érvényes lesz-e a következő igazgatónál is? Megnyugtattak, hogy mindenképp, de az élet ismét közbeszólt.
A baba kissé korábban akart megszületni, a fiam pedig pár nappal később egy új iskolába került. Itt már a beíratása előtt ezzel kezdtem: el fogják-e engedni, ha az előző iskolája már beleegyezett?
Végül ide is külön kérvényt kellett írni, el is fogadták, de az ügyintéző emellett fel is hívott. Elmondása szerint családlátogatás céljából nem adhatnak ki külön engedélyt távollétre. Ez viszont speciális eset, nem csak ‘simán’ látni akarom őket, tehát nincs gond, de számítsak rá: nem lehet rendszert csinálni belőle.
Mint kiderült, a bevándorlók közül több csoport szokása, hogy ha sikerül megszervezniük egy családi összejövetelt, akkor szó nélkül (vagy némi jelzéssel) hetekre elutaznak, nem törődve semmivel.
Nem magyarokról van szó. A szívem mélyén picit meg is értem őket.
Murphy
Lényeg a lényeg: otthon voltunk, a picurka csodaszép, emellett sok általam szeretett/ hiányolt emberrel tudtam találkozni, akik nagyrészt szintén babalátogatóba jöttek.
Murphy törvénye viszont itt is érvényesült: ha valami elromolhat, az el is romlik. Szép sorban szinte mindenki elkapott valami kórságot. Legvégére a nagylányom, a baba anyukája dőlt ki.
Vera
A nap lúzere
Nem is volna Hollandia, ha az eindhoveni eset és a hazaérkezésünk után nem sokkal bele nem botlanék még egy ilyen hírbe:
‘Egy férfi átmászott a rendőrség kapuján, hogy visszaszerezze a lefoglalt kábítószert.
Az úriembert az Arriva (tömegközlekedési cég) egyik járatáról szedték le, mert nem volt jegye, de az igazolványát sem akarta felmutatni. A sofőr kihívta a rendőröket, akik egy csomó kábítószert találtak nála, ezért bevitték. A szereket elkobozták, a férfi szabálysértés miatt figyelmeztették, majd elmehetett.
Nem sokkal később a meglepett rendőrök a térfigyelő kamerán azt látták, ahogy az illető épp a kapitányság udvarára nyíló kaput mássza meg, mivel ‘nem értett egyet a szereinek a lefoglalásával és azokat vissza akarta szerezni‘. ‘
https://www.gld.nl/nieuws/7908149/man-klimt-over-poort-politiebureau-om-afgepakte-drugs-terug-te-halen?utm_medium=Social%20media&utm_campaign=Facebook&utm_term=omroep%20gelderland&utm_content=artikel&at_medium=Social%20media&at_campaign=Facebook
https://www.bd.nl/eindhoven/opsporen-en-ruimen-explosieven-kost-eindhoven-een-miljoen-euro~af833823/?referrer=https%3A%2F%2Fwww.google.com%2F
https://www.beobom.nl/bommenkaart-eindhoven/
Frízföld és Hollandia blog 