Indul a következő tanév- tanárhiánnyal

Hollandia első régiójában ma megkezdődik a tanítás, de már most beharangozták, hogy némely iskoláknak ezt ‘kreatívan kell megoldani’. Az ok a tanárhiány.

Az ország oktatási szempontból három részre van osztva: észak, közép és dél elnevezéssel. Ezeken- többek közt a nyaralások miatt- a vakációk egymástól eltérő időkben kezdődnek és végződnek. Egyszerű, de nagyszerű megoldás arra, hogy a lakosság ne ugyanabban az időpontban induljon neki a nyaralásának, a gyárak, egyéb munkahelyek dolgozói ne ugyanakkor akarják a szabadságukat kivenni.

Ma az ország középén indul el a tanítás. Jövő héten jön észak, majd két hét múlva következik a déli régió.
Már most van olyan iskola, ahol a hiányzó tanárokat ‘okosan’ kell pótolni. Az ilyen intézményekben pl. több osztályra jut egy pedagógus- aki így kérdés, hogy hogyan tud tananyagot leadni és azt visszakérdezni-, vagy/ és online oktatással próbálkoznak. Illetve megint jön a gyakornokok időszaka: ők azok a diákok, akik a gyakorlati idejüket egy iskolában töltik. Elvileg csak segítőként, de a gyakorlatban gyakran rájuk bíznak egy komplett osztályt. Puff, mélyvíz.

A kormány próbálkozik a pedagógusok bérének rendezésével, hogy a tanári szakma ezzel vonzóbbá váljon. Az emelés ‘erejét’ viszont az infláció elvitte, így kétséges, hogy ez mekkora eredménnyel jár majd.

Konkrétan, itt
A helyi általános iskola szintén hasonló gondokkal küszködik. Ennek eredményeképp tavaly(előtt?) az addig mindent is megoldó igazgatónk az egyik tanítási nap szünetében, az iskola udvarán lett annyira rosszul, hogy mentő vitte el. Addig a gyerekeket a suli másik oldalára terelték, hogy a lehető legkevesebbet lássanak- fogjanak fel a dolgokból. Soha többé nem jött vissza, betegállomány után nyugdíjba ment.
Az iskola ezt követően egy ideig helyettes vezetővel működött, ami persze csak arra volt jó, hogy elmondhassuk: van valaki, nem áll le a rendszer. Gyakorlatban ez egyfajta szellem volt: senki sem látta, csak néha hallott valamit.

Eztán jött egy új igazgató, egy nagyon temperamentumos fiatal hölgy. Ő állandóan, nagyon ‘jelen van’, próbálja a lyukakat befoltozni- sok energiával, nem mindig sikeresen. Nem hiszem, hogy rajta múlik, de sok szülő elégedetlen.
A gyermekem osztályában ebből nem sokat látni. A fiamnak szerencsénkre olyan tanára van, aki még azt is kibírja, ha fát vágnak a hátán. Kérdés, hogy meddig… Eddig csak egy- két nap volt olyan, hogy este szóltak: másnap ne menjen a gyerek iskolába, mert nincs tanár. Én szerencsére meg tudom ezt oldani.
A helyi, másik magyar anyuka viszont ilyen téren már pechesebb. Náluk már vagy másfél éve, minden (vagy majdnem minden) héten legalább egy nap kiesik. Időnként több. A két osztályfőnöknek a korona után szövődményei léptek fel, ami miatt még mindig nem munkaképesek. Egy másik bevethető tanár pedig besokallt, azaz burn-out-ja lett.
Ezt lehetne egyszerűen úgy magyarázni, hogy ‘lusta’, meg ‘bezzeg Magyarországon próbálná meg’. Nem tudom… Szerintem néha ott is elkelne ennek a lehetősége.

Megalapozottságáról meg csak annyit, hogy nem tudom más iskolákban hogyan csinálják, de itt ahányszor megyek a suli mellett, a tanárok három- négy órával a gyerekek hazaindulása után is még benn ülnek és dolgoznak.
Minden egyes nap. Ha meg neki is gyereke van… ?

A kieső tanárok helyére általában itt is a gyakornokok állnak be, nélkülük az egész nem működne. El sem tudom képzelni, hogy ezek a diákok milyen érzéssel mehetnek haza, főleg az első napokban. Megérkeznek egy idegen helyre, ahol közlik velük, hogy ok, nem segítesz, hanem a tied az egész osztály, oldd meg. Bocs. Megteszik, mert tényleg megpróbálják. Az itteni gyerekek szeretik is őket és viszont. De kérdés, hogy ezek a srácok mit teszek hozzá az oktatás színvonalához? Általában épp annyit tudnak- és ez is szerencsének nevezhető,- hogy az osztály nincs magára hagyva. Valaki áll ott és tartja a frontot.

Jobb esetben van egy képzett pedagógus, aki két (három) osztály közt ingázik. Az egyikben kiad egy feladatot, majd átszalad a másikba, ott is ez történik. A kicsik meg dolgozzanak egyedül, a gyakornok felügyeletével. De legalább van ott valaki. A gond itt van: sok szülő szerint ez így csak egyfajta gyermekmegőrző, miközben a valódi tanulás hátrányt szenved. Ez is jogos, de ezalatt a megmaradt pedagógusok vért izzadnak.
Ebből a kicsinek mondható, vidéki iskolából a tavalyi tanév végével három pedagógus ment el. Év végén már így is csak a réseket töltögették, hogy egyáltalán valahogy működésképes maradjon. Újakról nem tudni.
Meglátjuk mi lesz…

Vera

https://www.rijksoverheid.nl/onderwerpen/schoolvakanties/overzicht-schoolvakanties-per-schooljaar/overzicht-schoolvakanties-2022-2023

https://www.rijksoverheid.nl/onderwerpen/schoolvakanties/regios-schoolvakantie

https://nos.nl/artikel/2441619-start-van-het-nieuwe-jaar-en-basisscholen-gaan-lerarentekort-creatief-te-lijf

https://nos.nl/artikel/2426091-10-procent-erbij-voor-leraar-basisschool-kloof-met-voortgezet-onderwijs-verdwijnt

https://nos.nl/artikel/2402556-extra-geld-voor-basisonderwijs-vooral-gebruikt-voor-aantrekken-leerkracht

A bicikliző hollandok a kevesebb CO2 kibocsátással jó példát mutatnak a világnak

Biciklizz: segítesz a klímaválságon, az emberek egészségesebbek lesznek és éves szinten sokkal kevesebben halnak meg. Erre jutott egy összefogó európai vizsgálat. A hollandok példamutatók.

Ha a világon mindenki annyit kerékpározna mint a hollandok, 700 millió tonnával kevesebb volna a CO2 kibocsátás. Ez a világon levő összes személyautó kibocsátásának a 20 százalékának felel meg.
Ez derült ki egy csoport európai kutató vizsgálatából, amit a Nature Communications Earth & Environment-ben publikáltak. A hollandok napi átlagban 2, 6 kilométert bicikliznek. A dánoknál, akik szintén kerékpárosok, ez napi 1,6 km. Ha a világ többi lakója is gyakrabban ülne a biciklire, ez a kutatók szerint segíthetne a klímaváltozás elleni harcban. Gang Liu, a Dél- Dániai Egyetem kutatója szerint azonban a 700 millió tonnás kibocsátás egy durva becslés.

Egészségesebb
A kutatók szerint a kibocsátás csökkenése mellett a kerékpárosok hozzájárulnának a világ egészségügyi állapotának javulásához is. A gyakran kerékpározó országokban az elhízás is valamivel kevésbé fordul elő. Több biciklis mellett kisebb az elhalálozások száma is- írja a Trouw a vizsgálat alapján. A globális kerékpárhasználat által évente 170.000 haláleset előzhető meg- számította ki korábban az Egészségügyi Világszervezet. Ennek száma még tovább nőhet, ha a többi országban is annyit bicikliznének, mint a dánoknál vagy Hollandiában. Ebbe beleszámolták a közúti balesetek áldozatait is.

A kerékpározást menővé tenni
A kutatók elismerik, hogy némely ország nem alkalmas arra, hogy sokat kerékpározzanak benne. Példának a száraz és forró Kuvaitot hozták fel, ahol a kerékpározás kihívás lehet. Éppen úgy, mint a hideg, hegyes- dombos Norvégiában. De van egy csomó ország, ami alkalmas volna rá- mondja Liu, a kutatás vezetője. Ezeknek az országoknak a döntéshozóinak szerinte Amszterdamban és Koppenhágaban kéne megnézniük, hogy hogyan lehet a kerékpáros infrastruktúrát kialakítani. Liu szerint a kerékpározás elősegítésére fontos a bicikli népszerűsítése.
‘Az autót nemzetközi szinten nagyra értékelik.’ Szerinte ebben például a szociálmédia hozhat változást. ‘Egy influenszer segíthetne a kerékpározást menővé tenni.’

Az NOS cikke alapján
Vera

https://nos.nl/artikel/2441248-fietsende-nederlanders-geven-wereld-goede-voorbeeld-voor-minder-co2-uitstoot

Hága, meglepetéssel

Nem vagyunk nagy országjárók, általában a könnyebben megközelíthető célpontokat keressük, ahová nem kell órákon át utazni. Egy pár évvel ezelőtti, ágyipoloskás magyar hostel után pedig nem igazán szeretek máshol aludni, viszont van, ami másképp elérhetetlen.

Évek óta élünk Hollandiában, de a ‘fő’ nagyvárosokból szinte még semmit sem láttunk. Ezek kiesnek a ‘lélektani határból’, azaz egynapos kirándulásra nekünk nem alkalmasak. Viszont mostanra már ennek is nagyon itt volt az ideje, így szállást foglaltunk és irány a messzeség! Azaz egy bő Bp- Balaton távolság :).

Az út előtti délután együtt kávézgattunk a barátainkkal, amikor egyikük azt mondta:

‘Azért ha véletlen találkoznátok Mark Ruttéval (a holland miniszterelnök, már 2010. óta), mondjátok meg neki, hogy Sylvia Lucia üdvözli Jouréból. Ugyan nem szavaztam rá, de attól még üdvözlöm.’

Jó vicc, persze, hogy megmondom… ha alkalmam lesz rá.

Szerencsére Hágában pazar helyre foglaltunk szobát (bár a Booking… megtréfált minket és a szállodát is, mert csak a felnőttek számát adta meg a hotelnek, így két személyre készültek. Azonban a páromnál megvolt a foglalás visszaigazolása négy személyről, így ez azonnal el is lett intézve. A recepciós szerint aznap mi jártunk így másodszor).

Az ott töltött idő alatt amennyire lehetett sétálgattunk a városban, megnéztük amit lehetett. Konkrét foglalásunk a második napra a ‘SEA LIFE Scheveningen-be’ (tengeri akvárium/ aquapark) és a mellette levő Legolandba volt, ami egy napra tömény élmény az állat- és legóbolondoknak.
Nálunk a négyből két személy az, a másik kettő pedig (időnként) türelmes, szóval jól elvoltunk.

Előtte-utána kicsit sétálgattunk a tengerparton, szedtünk egy pár kagylót, amit a hullámok sodortak ki- ez elmaradhatatlan-, illetve benéztünk a közeli játékterembe, ahol alig- alig voltak, de magyarokkal még így is találkoztunk. Még mindig nem tudtam- nem is akarom- levetkőzni azt a szokásomat, hogy ha magyart hallok, rájuk ne köszönjek. Eddig még nem fáztam rá, bár csak pár szót váltottunk, de ők is nagyon aranyosak voltak. (Üdv innen!)

Miközben a villamos visszavitt minket a városba azt néztük, hogy mennyi hely hasonlít a pesti helyszínekhez. Nem teljesen ugyanaz, de a hangulata/ stílusa sokszor olyan volt. Azon versenyeztünk, hogy egy-egy szobor, utcarészlet Pest melyik helyéhez hasonlít. A városnézés során ez az érzés kevésbé volt meg, de a scheveningeni villamos vonala ilyen. Legalábbis nekünk.

A hotelból kisétálva felfedeztük a királyi palotát (Paleis Noordeinde), majd a Paleis Kneuterdijk-ot, az Államtanács épületét is, ahol Willem-Alexandert ugyan nem, de előtte éneklő ukrán gyerekeket láttunk. A kisfiam utána büszkén hurcolta magával a tőlük kapott kis kék-sárga zászlót.

Persze jó turistaként megnéztünk mindent, amit lehet. Hágában bőven van látnivaló. Bementünk a kínai negyedbe is. Ez nekem még mindig fura: Hollandiában kínai negyed… Ebből is látszik, hogy vidéki vagyok, felénk ilyen nincs. Persze kötelező jelleggel kipróbáltuk a helyi ételt is. Az étteremben, ahova betértünk egyetlen fiú tudott valamennyire hollandul, de ő is csak pár szót.
Négy választott fogásból háromban annyi erőspaprika volt, amit én három év alatt használnék el. Azért megettük- amúgy nagyon finom volt, csak egy sárkány is tűzre kapott volna tőle-, majd a párom viccelődött, hogy szólni kéne nekik, hogy magyarok vagyunk, legközelebb tegyenek már bele egy kis paprikát. Már csak az íze kedvéért is…

Az utolsó napra, a hotelból való kicsekkolás utánra csak közeli célpontokat vettünk célba. Így sétáltunk a Hofvijver tó partján, ahol- ha már arra jártunk- meg akartam nézni a Binnenhof-ot, azaz a holland Parlamentet (a Képviselőház és a Szenátus otthona), illetve a sármos Torentjét, Rutte irodáját, aminél a tüntetők a koronaintézkedések bejelentésekor nagy balhékat csaptak.
Sajnos a Binnenhof egy része a felújítások miatt le volt zárva, de maga az épület még így is, mindenképp lenyűgöző.

A sarkán levő Mauritshuis pedig kihagyhatatlan: ez egy régi palota, ami most a holland aranykor festményeit bemutató múzeumként működik, teli Rembrandt-tal és egyéb híres festők remekműveivel. Némelyik ablak pedig a Torentje felé néz, ahol- bár csak pár méter széles víz választja el a kettőt- nem tudtam felfeledezni a miniszterelnököt.

A programok vége után az épületkomplexum másik oldalán levő sétálóutcában ültünk le, hogy a nehéz hátizsákokat kicsit levehessük és felfrissüljünk. Körülöttünk- ahogy Hágában általában- ezerféle ember sétálgatott nyugisan, hippitől a ‘jajdefontos vagyok’ külsejűekig. A Parlament mellett ez természetes. A padon ülve egyszer csak megakadt a szemem egy ismerősnek tűnő alakon, aki harmadmagával jött felénk.
Mark Rutte. Semmi testőr és izomfickók, csak ő egy hölgy és egy másik jól öltözött férfi társaságában.

Eszembe villant, amit Sylviának ígértem- ígéret szép szó!-, így gondolkodás nélkül, hátizsákostól odamentem hozzá. Persze azonnal összeakadt a nyelvem és alig tudtam beszélni, ő meg elkapta a vállam: ‘Sietek, de tartson velem Hölgyem’ szöveggel már vitt is magával átkarolva, én pedig habogva próbáltam mondani, hogy megígértem, hogy átadom Sylvia üdvözletét, ezért zavartam meg. Amúgy nem is ismerik egymást.

Eztán hirtelen megkérdezte, hogy mit szólnék egy közös szelfihez, majd azonnal szólt is a vele levő hölgynek, hogy segítsen a fotózással. Mint kiderült, a nő az egyik közvetlen munkatársa, aki adott egy névjegyet, hogy arra írjak és elküldi a képet. Közben a párom már csörtetett is utánam- ilyet nem lehet kihagyni alapon-, így most neki is van Ruttéval közös fotója. (Ez a legjobb:)

Hoi, vriend 🙂

A padhoz visszaindulva egy angolul beszélő hölgy jött oda hozzám, hogy ‘jól látta, tényleg a miniszterelnök volt az? Ennyire spontán és testőrök nélkül, micsoda szabadság!’, majd hüledezve tovább ment.

Hazaérkezve, a barátainkkal találkozva Sylviának elmondtam, hogy teljesítettem az ígéretem. A legközelebi utazásunk előtt pedig majd egyeztetünk, hogy kit szeretne üdvözölni. Ha Ruttéval ennyire hirtelen, váratlanul sikerült, eztán bárkivel megoldjuk. Legközelebbre bevállalom akár a király, vagy a királynéval való találkozót is.

…

Széljegyzet: Rutte egy régebbi, Jouréban tett látogatása után- nem feltétlen mint politikus, hanem mint ember- szerezett itt magának egy kis népszerűséget.

A településen működik egy kicsi, de elég híres klub a Solex rajongóinak. (Solex: régi, nagyon egyedi és jellegzetes kismotor. A klub tagjai ezekkel a kis motoregerekkel szoktak felvonulni, gyakran muzeális bukósisakokat és bőrdzsekiket hordva.)

Rutte egy választási körútja során (az itteni verzió szerint) ezért jött Jouréba, hogy Solex-rajongó lévén ezt a klubot/ járgányokat megnézze. Meg is látogatta az alapítót, aki egy tipikus, igazi facipős parasztember (Ynte Kuidersma). A látogatás alatt Ynte mondta neki, hogy van még egy csomó Solexe, relikviája, de azokat a sufni padlásán tartja. Rutte annak ellenére, hogy a választási kampányhoz volt öltözve, megkérte, hogy hadd nézze meg azokat is, majd talpig glédában felmászott vele a padlásra. A ‘tárlatvezetés’ után indult volna, mert a kísérőivel- egy választási kampányra ő is testőrökkel/ kísérőkkel ment- már megbeszélték, hogy elmennek kávézni, ehhez pedig a közeli vendéglőt szemelték ki.

Mit tesz ilyenkor egy igazi háziasszony? Ez valószínű az egész világon hasonló:
Ynte felesége közölte, hogy ehhez egyáltalán nem kell elmenni, kávéja neki is van. A miniszterelnök visszahívta a már indulófélben levő embereit, hogy ‘hahó fiúk, itt kávézunk’, majd szépen letelepedtek. A következő cikkek már arról szóltak, hogy Rutte mennyi suikerbroodje-t tud megenni (ez a holland cukros kenyér).

Elköszönőben meghívta magához a vendéglátóját, aki ezt el is fogadta, sőt valamivel később viszonozta is. A Torentjében a szokott fapapucsában jelent meg, amit a szokásokhoz híven a küszöbnél levetett, és a hagyományos vastag, kötött zokniban ment tovább. Állítólag a miniszterelnök mondta neki, hogy erre nincs szükség, de ő nem tágított a facipős illemtől. (Ha valaki ebben megy iskolába, bárhova, azt szépen leveszi a bejáratnál és vagy zoknival megy be, vagy gondoskodik váltócipőről. A régi okot nem tudom, de a facipő a modern padlóburkolatot tönkreteszi. A templomba betérve mindig látni egy pár facipőt a bejáratnál.)

Ezt a látogatást, illetve a miniszterelnök közvetlenségét a helyiek azóta is anekdotaként emlegetik és- bár állítólag a választásokat nem befolyásolja, itt is vannak Rutte-ellenesek -, de magánemberként megbecsülést szerzett magának.

A közvetlenségét pedig Hágában én is megtapasztaltam. Elvileg amikor odamentem hozzá bármi lehetett volna a hátizsákomban, mégis simán átkarolt, magával vitt, nem pedig testőrhadak vadásztak le.
Igazi meglepetés.

Scheveningen Legóból

Vera

Teszt: bankkártyás vagy telefonos becsekkolás a vonatra

Az NS teszteli a vonatokra való bankkártyás vagy telefonos becsekkolás lehetőségét.

Az NS (holland vasút) a hónap végén kezdi meg a vonatokhoz való bejutás ‘érintés nélküli’ be-és kicsekkolási lehetőségének tesztelését. A résztvevők ezt bank- vagy kreditkártyával, illetve olyan telefonnal és okosórával lehetik meg, amit egy fizetési kártyával kapcsoltak össze.

Az NS jövő héttől hat holland állomáson keresi azokat, akik a tesztben részt szeretnének venni. Ezek az állomások Amsterdam Centraal, Rotterdam Centraal, Den Haag Centraal, Utrecht Centraal, ‘s-Hertogenbosch és Delft.

A jelentkezők augusztus 29-től az összes NS-vonalon a bankkártyájukkal vagy a telefonjukkal utazhatnak.

Ezért nem kapnak sem kedvezményt, sem előfizetést, de másodosztályra való fizetéssel november 1-ig az első osztályon vehetik igénybe.

Az NS a próbával szeretné elérni, hogy a vonatkra való be- vagy kicsekkolás könnyebb legyen.

‘Eztán nem kell egy kártyát venned az automatánál, vagy azt feltöltened, hanem azonnal becsekkolhatsz és gyorsabban eléred a vonatod’- mondja Ivo Steffens, az NS kereskedelmi igazgatója.

Szerinte a bankkártyás utazás az OV-chipkártya és az online jegy kiegészítése lesz és nem fogja azokat felváltani.

A bankkártyás fizetési lehetőséget egyelőre csak tesztelik, ezzel az NS betekintést nyer a felhasználók tapasztalataiba: például a módszer érthetőségébe és abba, hogy ez mennyire felhasználóbarát.

A teszt csak a vonatozásra vonatkozik. Még nem tudni, hogy az ezzel való utazás lehetőségét mikor terjesztik ki a többi utazóra (pl. busz) is.

Vera

https://www.nu.nl/tech/6217252/ns-gaat-inchecken-bij-de-trein-met-betaalpas-en-telefoon-testen.html?fbclid=IwAR2H-VIzwcVuQ74VhIfkXk1AC11a65yqyWUNoIRGtlvTj7_O9Tgn4FhalCQ

Lakáshiány kontra lakókocsipark- holland szellemi világörökség

Egy, az NH Nieuws-ban megjelent cikk fordítása a lakókocsiparkok problémájáról, lakáshiányról és az ezzel kapcsolatos helyben topogásról.

Lakáshiány van, valós tény, nagy gondokat okoz. De ennek ellenére sokan nem igazán szeretnének lakókocsiparkot a közvetlen közelükbe. Ezt tapasztalom itt is, a mi régiónkban: az itt található lakókocsipark is hasonló gondokkal küzd és a mellette elhaladó emberek furán néznek befelé. Egy különös világ.

A lakókocsiban élést, mint életformát az Unesco a holland szellemi kulturális örökség részévé nevezte ki.

A mostani lakókocsiparkok lakói régen – mint anno Magyarországon is- vándorló életmódot folytattak és ehhez illő mesterségeket űztek. (Ez némelyek szerint annyira ‘magyar’, hogy amikor kiköltöztünk, volt aki megkérdezte tőlünk, hogy otthon még mindig lakókocsiban élünk-e és ismerjük-e a mikrót. 🙂 Persze ő valószínűleg/ remélhetőleg a tájékozatlanabb kisebbséghez tartozott.)

1918-ban a karavánokat betiltották és fix helyen le kellett telepedniük, de maga a lakóhely máig ugyanaz maradt: nem téglaház, hanem egy magasabb lakókocsi, előtte lépcsővel. Fontos, hogy nem téglaalapon áll, ne legyen körbetéglázva, ezzel megmaradt az autóban (korábban ponyvás szekéren) élés érzése.

A holland szellemi örökséget bemutató oldal szerint a mai napig is nagyjából harmincezer képviselőjük van, de számukat az önkormányzatok igyekeznek visszaszorítani.

Húsz éve várólistán: ezért lépnek a lakókocsikban élők akcióba

Megszegett ígéretek és örökös várólista: több száz noord- hollandi még mindig a lakókocsijának helyére vár és látja ennek kultúráját lassan eltűnni.

Az alkmaari lakókocsik lakói egész hónapos akciót folytatnak és múlt hónapban tizenkét faházat törtek fel, amik az ukrán menekültek számára lettek szántva.

Mit sikerült elérni a ‘kihalási politika’ betiltása óta?

2014-ben a lakóautókban élést szellemi kulturális örökséggé nyilvánították és 2016-tól elismert lakhatási forma.

De négy évvel ezelőttig az önkormányzatok hagyták az ilyen központokat ‘kihalni’, hogy ezzel szorítsák vissza a kocsik helyeinek számát.

2018-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Nemzeti Ombudsman ítéletében kimondta hogy az önkormányzatok kihalási politikája diszkriminatív és el kell törölni. Az önkormányzatoknak egy új és jobb kép megalkotására négy év áll rendelkezésére, de a lakóautók száma szinte egy régióban sem nőtt.

A tilalom után csak Hoorn növelte a területet még tizennyolc lakóautónak való hellyel és most dolgoznak Zomervaart kibővítésén.

Janus Blouw, egy lakókocsiban élő szerint Hoorn ezzel kivételnek tekinthető.

‘Egy a kevés önkormányzatból, ahol az elmúlt húsz évben lépéseket hoztak. Nem volt zökkenőmentes, de a helyek számát a 25-ről 53-ra növelték. Múlt hónapban pedig úgy határoztak, hogy a következő években még tizenhárom jön hozzá.’

Nincs törvényi kötelezettség

Alkmaar, Heerhugowaard, Haarlemmermeer, Haarlem, Amsterdam, Den Helder és Purmerend területén az elmúlt négy évben nem hoztak létre új helyeket.

‘Erre a kormány nem írt elő törvényi kötelezettséget- mondja Alkmaar önkormányzata. Az összes megkérdezett kijelentette, hogy ‘dolgoznak az új politikán’.

2019-ben Alkmaar régiója vizsgálatot folytatott, hogy betekintést nyerjen a lakáskérdésbe. Ezt a jelentést 2020-ban adták le, de még új lépéseket nem tettek.

Itt harmincöt évvel ezelőtt megfelezték a helyek számát. Jelenleg három helyszínen harmincöt hely áll a lakóautók rendelkezésére. 2007-ben, majd 2018-ban az önkormányzat ismét megígérte, hogy Vroonermeer-ben extra állóhelyeket készítenek. Ez csak ígérgetésnek bizonyult, tekintve, hogy sosem valósult meg.

A hely amit az önkormányzat kinézett, az elkövetkezendő három évben még biztosan nem lesz elérhető.

‘Előbb az ott levő iskolát és napközit kell lebontani és elköltöztetni.’

A várólistán az önkormányzat szerint 87-en állnak.

‘Nincs határideje annak, hogy jelezzék, hogy mikor lesz egy vagy több hely elérhető.’

A tiltakozó alkmaari lakókocsisok tiltakozásul július végén beköltöztek tizenkét faházba, amit az ukrán menekülteknek szántak. Miután a felelős képviselő ismét kijelentette, hogy ‘mindent megtesz, hogy három éven belül több hely legyen’, ‘de nem ígérhet semmit’, többen úgy döntöttek, hogy elköltöznek egy sint pancras-i legelőre, hogy ott folytassák az akciót.

Képviselő képviselő után

‘Harmincöt év alatt mindent megígértek már. Olyan sok képviselő ígérgetett, de semmi sem történt’- mondja dühösen Willem Vermanen.

De a csoportnak az önkormányzat miatt innen is el kellett mennie, a legelő tulajdonosa különben 50.000 eurós büntetést kaphatott volna. Időközben Alkmaar nyugati körgyűrűje mentén, az Olympiapark-ban telepedtek le.

Ellenségesség

A lakókocsikban élőket Vasco Chorus ügyvéd képviseli. Szerinte az önkormányzat hozzáállása ellenségeskedésekhez bezethet.

‘Szerintem határozottabb lépések jönnek és ezt az önkormánízat alábecsüli. Ez az életmód része a kulturális identitásunknak. A türelem fogy és ha valami nem változik gyorsan, szerintem a közösség robbanni fog.’

Egy kissé távolabb, Dijd en Waard-ban sem más a helyzet. Hendrikus Soering már tizennégy évnél is hosszabb ideje vár arra, hogy szülei mellett egy helyet kaphasson. Most kényszerből egy alkmaar-i házban lakik.

‘Mindent megígértek, de semmi sem történtik. Várólistán állok, de ha valamit nem tesznek hozzá, a lista ugyanaz marad.’

Az önkormányzat szerint a listán 40-en vannak, de nincsen tervben, hogy a helyek számát bővítsék.

Hendrikus testvére, Leo közel húsz éve várólistás.

‘Nálam nagyon aljasul jártak el. Az egyike vagyok a legidősebb fiataloknak, akinek még nincs helye. Korábban egy várólistával dolgoztunk, de amikor egy hely felszabadult, az önkormányzat úgy döntött, hogy annak adja, aki a legtöbbet ajánl érte.’

Ezzel valójában ellehetetlenítették, hogy negvegye a szülei mellett felszabadult lakókocsit.

‘Most egy másik táborból jött valaki, aki többet tudott ajánlani mint én. Eszerint ez a lista már semmit sem ér neked.’

A legnagyobb ajánlatot tevő nyer

Korábban a Heerhugowaardse-en levő állóhelyek az önkormányzat tulajdonában voltak, de időközben egy lakóközösségé lett.

‘A Woonwaard nem kiadni, haenm eladni akarja őket. Ha valaki meghal, a helyet a legtöbb pénzzel rendelkező kapja. Már húsz éve vagyok a várólistán, de emiatt nincs jogom egy lakókocsira. Most magánszemélytől bérlek, de ez olyan drága, hogy akár egy hotelban is lakhatnék. Ott legalább takarító is van.’

Paulien Heesbeer, a Woonwagen Belangen Haarlem elnöke elkötelezett a lakókocsis kultúra megvédése mellett.

‘Gyakran bűnözőnek neveznek minket, pedig mi is ugyanúgy dolgozunk és adót fizetünk, mint mások. Hollandiában a legtöbb diszkriminációval a lakókocsikban élőknek kell megbirkózniuk, pedig ez a holland szellemi kulturális örökség része. A lakókocsi táborában, a családdal való együttélés egy védendő életforma.’

‘Végeztünk’

A közösség négy éves, tárgyalóasztalnál folytatott megbeszélések után befejezte a beszélgetést.

‘A kihalási politika közvetetten tovább folytatódik. A fejlesztések egyfolytában késedelmet szenvednek és az önkormányzati választások miatt leállnak. Eztán az új képviselő lesz a felelős, ami után az egész elölről kezdődik.’

Az önkormányzatok és a lakóközösségek az ukrán menekültek számára rövid időn belül lakásokat vagy faházakat tesznek elérhetővé. Ez frusztrálja a közösséget- mondja Heesbeen.

‘Fél kerületeket zúznak szét, miközben hatalmas a lakáshiány. Nem csak a lakókocsikban élőknek, hanem az induló fiataloknak, diákoknak, tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek és más menekülteknek is. Húsz éves ígérgetés után mindenkinek elege lett.’

Vera

https://www.nhnieuws.nl/nieuws/306946/twintig-jaar-op-de-wachtlijst-dit-is-waarom-woonwagenbewoners-in-actie-komen?fbclid=IwAR06vSli-NNNov9IucB5utAtWY-lAdxSjl_fKOVC3rZBvo5xaWWj5F2lTD4

https://www.immaterieelerfgoed.nl/nl/woonwagencultuur