Csemőn járva két hollanddal tudtam hosszabban beszélgetni. Az első akivel találkoztam Hanno volt- a vele készül beszélgetés linkjét lenn találjátok-, majd felkerestem a másik helyet, egy – ahogy a helyiek mondták- ‘holland tanyát’. Erről már messziről egyértelmű volt, hogy megtaláltam, amit kerestem: nagyon rendezett, emellett egyszerű fehér és hívogató. Olyasmi, amihez Hollandiában már hozzászoktam.
A vendéglátóm egy kedves hölgy, Ria, aki hazánkban már évtizedes tapasztalattal rendelkezik.
Miért is jött Magyarországra?
…
A férjem már nyugdíjas volt, a barátaink pedig Lajosmizsén laktak. 2011-ben megkértek minket, hogy figyeljünk a házukra, míg vakáción vannak. Ez a Puszta (feljebb Pusztavacs, jobbra Mizseszék, Pusztatemplom, stb.) , ahol nagy volt a nyugalom, a tér. Ez mindkettőnknek nagyon tetszett, viszont arra, hogy egyik pillanatról kimondjuk: itt szeretnék élni, még nem volt elég. De továbbra is gondoltunk rá.
Általuk érintkezésbe kerültünk másokkal, akik szintén hozzánk fordultak, hogy menjünk hozzájuk is a házra/ háziállatokra vigyázni. Így voltunk Lajosmizsén, Ásotthalmon, Csemőn és Nyársapáton is. Számukra ez jó volt az állatok és a biztonság miatt, nekünk pedig megvolt a nyaralás. Jó volt nekünk is- itt lenni is, illetve a nyugalom és a nagy tér miatt.
2013-ban súlyos beteg lettem. A kemoterápia után egy pár hétre ide jöttem pihenni. A következő évben, 2014-ben megint ismerősök házára felügyeltünk, akkor épp Nagykőrösön, hat hét- közel két hónapra. Ekkor beszéltünk róla, hogy körül kellene nézni, de a férjemnek azt mondtam: beteg voltam és nem tudni, hogy ez vissza fog-e térni, mi pedig itt vagyunk… De ő azt mondta, hogy nem tart ettől. Végül megvettük ezt a házat. Eredetileg még nem azért, hogy tényleg itt lakjunk, mivel volt házunk Hollandiában, Zwartewaal-ban, Rotterdam környékén.
Eztán úgy döntöttünk, hogy a hollandiai házunkat mégis eladjuk. Kiürítettünk, majd szinte azonnal orvoshoz mentünk, mert akkor ő lett nagyon beteg. Végül 2018. januárjában elhunyt, tehát már 5 éve egyedül élek itt, a három lányom pedig Hollandiában maradt. Ez nem könnyű, de ők felnőttek és repülővel a közlekedés is megoldható.
Míg a férjem élt, addig rendszeresen mentünk autóval, de a gyerekeim nem akarják, hogy kocsival, egyedül menjek, tehát marad a repülés. Ez csak a korona időszakában volt máshogy, de akkor újra megbetegedtem.
Amire korábban nem gondoltunk az az, hogy ez nem a legszebb/ leginkább érdekes környék, tehát az unokáim számára nem elég izgalmas egy vakációra. A hely túl nyugodt, az utak rosszak. Például egyikük szeret kerékpározni, de itt az nem túl egyszerű.
Múlt héten biciklivel mentem el itthonról. Ehhez előbb ki kell sétálni a bekötőúton, mert a homokon nem lehet kerékpározni. Ahova mentem, az is homokút volt. Ez nekünk anno nem volt gond, mivel pont a nyugalom miatt jöttünk.
Mióta egyedül vagyok néhányan megkérdezik, hogy miért nem megyek vissza Hollandiába. De ott már nem szeretnék házat venni, bérelhető egyszerűen nincs, legalábbis ahonnan jöttem, ott nem igazán lehet találni. Mehetnék másfelé, akár Frízföldre is, de akkor ugyanannyit látnám a családomat, mint hogyha Magyarországon maradok.
Ami az utóbbi időszakban megváltozott, az az élelmiszerek ára. Sokkal drágábbak lettek, szerintem drágább, mint Hollandiában. Amikor 2015-ben jöttünk, egy zsemlét 9-13 forintért lehetett megvenni. Most nagyjából 50 forintba kerül. Ha Hollandiában bemegyek egy üzletbe azt látom, hogy az ottani árak valamivel olcsóbbak. Viszont az egyéb költségek Hollandiában borzasztóan magasak, ez itt más. Magyarországon az autózás, vagy akár az egészségbiztosítás díja még mindig kedvezőbb.
Az ingatlanárak is nagyon megemelkedtek. Amikor ezt a házat megvettünk, még jóval kevesebbe kerültek. Több házat is megnéztünk, olyat is, amiben mostanra már szintén hollandok élnek. Ezzel szerencsénk volt. Nem volt csúnya kívül, nem volt rendezetlen, vagy szemetes.
– Miben más Magyarország, mint Hollandia?
– Itt minden ráérősebb. Mostani tapasztalat a kórházról: nehéz időpontot kapni. Időpontra valamit elvégezni még nehezebb. Ha egy magyar azt mondja, hogy délelőtt tízre jön, akkor lehet, hogy délután kettőre érkezik meg. Ez elég észrevehető különbség.
Hasonló a helyzet a kórházban is. Teljesen nyugodtan adnak úgy időpontot, hogy mindenkinek reggel kilencre kell mennie, aztán várakoznak.
Ami még más, hogy Hollandiában tízkor kávéidő van. Elmehetsz valakihez egy kávét meginni. Ezt a magyarok úgy látom, hogy nem teszik.
– Kérdezni is akartam: ön itt egyedül él. Milyen a szociális élete?
– Élénk, de hollandokkal. Múlt héten sportolni voltam velük, nemsokára pedig más egyedülállókkal fogok találkozni. Ez egyfajta ‘eetclub’ (eten: étel/evés, club: klub), heti egyszer együtt eszünk valamelyikünknél, hol itt, hol ott. Ezen kívül rendszeresen járok úszni, azt is hollandokkal. Korábban az volt a benyomásom, hogy a magyar nők prűdek, szégyenlősek. Ehhez képest jókora meglepetés volt, hogy az uszoda öltözőjében az idős hölgyek is nyugodtan jártak anyaszült meztelenül. Ezt abszolút nem vártam volna. Ugyanezt tapasztaltam a kórházban is.
– Ön egy holland csoport tagja.
– Ha valaki már régóta itt van, a többiek által sok új embert megismer. Akik miatt anno Magyarországra jöttem, egyikük elhunyt, a másik visszament Hollandiába.
A Facebookon van egy magyarországi csoport, a Nagykőrös és környéke, hollandul. Ott szoktunk programokat szervezni, például Koningsdagra (a király születésnapja), Újévre, vagy akár egy barbecuet, ahol szintén másokkal is megismerkedünk.
Sok kapcsolatom van, de nem magyarokkal, így a nyelvet sem igazán lehet elsajátítani, ezért nem is haladok vele. Minden nap megpróbálok a telefon segítségével gyakorolni, de gondjaim vannak például a nyelvtannal. Ehhez valódi leckére, magyarázatra volna szükségem.
Az, aki a kinti munkákban szokott segíteni, szívesebben beszél velem angolul. Tehát tőle sem tudok tanulni.
– Hány holland lakik a környéken?
– Elvileg háromszázan is, de ezt nehezen hiszem el.
– Hanno, a korábbi beszélgetőpartnerem szerint a környékbeli hollandok nem igazán keresik egymás társaságát. Eszerint ő egy más típust ismer. Ön szerint pedig igenis, a hollandok összejárnak.
– Igen, bár nem mindenkivel. Én véletlen ismerkedtem meg egy nagyjából három kilométerre lakó ‘szomszéddal’, akivel nagyon jól kijövünk. Mivel egyedül kellett járnom a kezelésekre, jött velem Szolnokra és még most is velem tart, ha kontrollra kell mennem. Ezt nem kellene, de azt mondja, hogy mégis jön: ha esetleg rossz hírt kapnék, ne legyek egyedül.
– Volt nyelv miatt gondja a kórházban?
– Igen. Ez bonyolult. Mivel én nehezen értem meg a magyart, nem tudok/ nem merek beszélni. Az orvosokkal nagy szerencsém volt, mert mind jól tudott angolul. De az ápolók általában csakis magyarul értenek. Ott tehát kézzel- lábbal kommunikálunk. Amikor két éve műteni kellett, pont pozitív lett a koronatesztem is, tehát a koronaosztályra kerültem. Ott viszont maszkot kellett használni, amin át még nehezebb volt a kommunikáció is. De végül minden jól alakult.
– Ön szerint az itteni hollandok hány százaléka próbál magyarul tanulni?
– Mindenki. Többeket is ismerek akik leckéket vettek, majd leálltak, például mert nem nagyon haladtak. Ez egy borzasztóan nehéz nyelv. Ha egy hangot másképp mondanál akkor már mást jelenet, vagy nem értik meg. Ezen kívül teljesen más a nyelvtan és rengeteg a szabály.
Volt próbálkozás a csoportos nyelvtanulással is, de míg valaki teljesen kezdő volt, a másik már sokkal előrébb tartott és ez így nem működött. Én most online tanulok, bár ezt eredetileg nem akartam.
Néha a kórházban megkérdik: ön mióta él itt? Amikor mondom, hogy több mint hét éve, látszik az embereken, hogy elgondolkodnak: ‘miért nem tudsz még magyarul?’
Viszont úgy látom, hogy néhányan amikor észreveszik, hogy nem beszélem a nyelvet, megijednek, majd többé nem mernek megszólalni. Rendszeresen járok kezelésre, amit az orvos asszisztense csinál. Valószínűleg egy nagyon kedves hölgy, de nekem nem mer semmit sem mondani, mivel csak magyarul beszél.
Egészségügyi szempontból nézve nekem itt pozitívabb a tapasztalatom, mint Hollandiában volt. A háziorvosokat összehasonlítva viszont feltűnő, hogy az ittenieknek sokkal kevesebbet lehet, mint Hollandiában. Itt nagyon gyorsan tovább leszel küldve. Ha elvágod a kezed és össze kell varrni, elküldenek a sebészetre. Hollandiában ezt megoldja a háziorvos.
Másrészt itt egy kórház nem küld olyan gyorsan haza. Ezt jónak tartom. Persze nem kellemes ha kórházban kell maradni, de egyfajta biztonságérzetet ad.
Tavaly egy felülvizsgálaton az orvos angolul megjegyezte, hogy ugyanabban az évben születtünk. Visszakérdeztem, hogy akkor nem kellene már nyugdíjasnak lennie? Azt mondta, hogy azt nem lehet, nincs helyette más… Ez egy kórház, és nincs másik szakorvos.
A magyarokról: akikkel eddig kapcsolatba kerültem- például mert itt dolgoztak, felújítást végeztek- kedvesek. Tisztelnünk kell a másikat és én abszolút tisztelem a magyarokat, illetve mindenkit. Én döntöttem úgy, hogy ide jövök és itt is maradok. Tehát nekem kell elfogadnom, hogy a dolgok itt másmilyenek, mint Hollandiában.
…
Vera
Frízföld és Hollandia blog 