Különbségek a felfogásban

Míg a tartományunkban (is) most van pont a szivárványos hét és a diskurzusok arról folynak, hogy melyik önkormányzatra legyen kirakva a szivárványszínű lobogó- itt sem teljesen egyértelmű-, az otthoni hírekben és a könyvkiadó hirdetésében Dúró Dóra országgyűlési képviselő könyvdarálási akciója jön rendszeresen elő.
A könyvben szó van másságról, fogyatékkal élésről, hajléktalanságról, szegénységről és más olyasmiről, ami láttán sokan inkább elfordítják a fejüket.

Én pedig pont ma találtam rá egy holland videóra, ahol egy pár meséli boldogan, hogy várják a gyermeküket. Két lány, közös gyermek, egymástól. Valóban egymástól.
Az egyikük petesejtjét termékenyítették meg laborban és a párja gyerekét a másikuk hordja ki. A közös babájukat. Nincs tiltás, nincs törvényi korlát, csak figyelmeztetés: a művelet nem veszélytelen. Viszont a megszólaló orvos is elmondja, hogy keresik, van rá igény, mert szinte mindenki szeretne gyereket. A veszély ellenére is és ebben sincs különbség a kényszerűségből orvoshoz forduló homo-, hetero, vagy épp kék, zöld, esetleg pöttyös párok közt.

*Egy tányér a használtcikkesnél, kb.: ‘Csinálj amit akarsz, mindenképp ki leszel pletykálva’*

Egy iskolából meg boldogan tettek fel képeket arról, hogy miután bekerült hozzájuk egy fogyatékkal élő kicsi lány, sikerült neki liftet építeni. Nem eltanácsolták, hogy »a mi intézményünk nem megfelelő fogyatékkal élők számára« , hanem mihelyt tudták megoldották. 20.000 euróért. EGY gyerek miatt.
Arról már korábban írtam, hogy a mi általános iskolánkban is felfedeztem Braille- írással készült könyveket. Rákérdeztem és a kisfiam tanár nénije elmondta, hogy korábban volt egy vak kislányuk, akihez kissé »átigazították« az iskolát, hogy tudjon a normál suliban tanulni.
Tegyük hozzá, hogy igazán vidéken lakunk, de kb. egy órás utazással el lehet érni két valóban nagyobb várost is, ahol biztos volnának speciális iskolák.

Vagy az anyuka, aki a fia miatt kezdett fogyatékkal élők számára randevúk szervezésébe. A fia Down-szindrómás, de persze ő is szeretett volna egy barátnőt. Az ismerkedés nehézségeiben nyújtott segítséget az édesanyja, aki egy étterembe szervezte meg a randi-koncepciót. Ez egyfajta »Első randevú«, ahova előre regisztrálhattak az érdeklődők, köztük a legkülönfélébb emberek: autizmusban, Down-ban szenvedők, siketek és vakok is.
Az első alkalom már telt házzal le is futott- persze teljesen a korona szabályainak megfelelően, a résztvevők közt plexivel 🙂 -, mert még erre is kell gondolni. A programot folytatják, mert igény bőven van rá.

Ja, ki emlékszik a tavalyi Eurovision holland győztesére, a szép hangú Duncan Laurence-re? Készül az esküvőjére a párjával, aki fiú. Részemről sok boldogságot neki! A hangján semmit sem változtat 🙂 .

De beszólni mindenért (is) lehet. Én például nem szeretek puszilkodni, pedig itt szokás, rögtön háromszor is. Minek puszilgassak félig ismeretlen embereket? Viszont szeretem a számomra szimpatikus embereket megölelni. Azt pedig tilos, mert ‘biztos van köztük valami’. A nyelvi csoportban, ahova járok, egy embert ölelgetek meg (és viszont). Férfi, csak nem a nők felé orientálódik. Pont ezért szabad. Heterót tilos, mert azután is megy a susmus.

A felsorolt esetek tények. Persze az is tény, hogy- többször volt szó róla- semmi sem fekete- fehér.
Itt is kell érzékenyítés a másságra, fogyatékosságra, betegségre, egyébre. De legalább megteszik, ha kell, utcai plakáttal, ahogy le is fotóztam. Szerintem ezen a képen egy gyönyörű nő van. Nem csak egyféle szépség létezik. A kislányom múltkor pont egy kopasz Barbie babára mondta, hogy gyönyörűnek találja. Hál’Istennek ott a cégnél már rájöttek, hogy másmilyen emberek is léteznek, nem csak Barbie és Ken kell. Azóta van pl. vitiligos (a bőrfoltok), kerekesszékes, punk, duci, ázsiai, afro és kopasz Barbie is.

Itt is van ellenzék és köpködés, leszólás bármilyen jellegű másságra, pedig törvény tiltja, annak ellenére, hogy sokak szerint Hollandia a melegek, más felfogásúak szerint az aberráltak országa. Csak az ilyen alkalom jóval kevesebb.

Vera