Még tart a gyermekkönyvhét (kinderboekenweek, azaz inkább két hét, okt. 6- 17. közt) és most van a Coming Out Day is. Ezt a hollandok érdekesen mondják: ‘kijönni a szekrényből/ uit de kast komen’. (A hét most főleg az utóbbi szellemében telik.) A kettő együtt pedig az amit múltkor, még nyár végén Sneekben találtam egy könyvesboltban.
Nálunk szerencsére a városnézéshez hozzátartozik a könyvesboltok meglátogatása is. Itt, ebben a boltban találtam rá egy kicsi gyerekeknek szóló képeskönyvre, aminek címe: ‘Nem tudod kiválasztani, hogy kibe leszel szerelmes’
Először meg is lepődtem: hirtelen váratlanul ért, hogy ez tényleg ilyen kicsiknek szól. De valójában semmi meglepő nincs benne: ahogy korábban már bemutattam itt egy könyvet- az épp egy értelmi fogyatékos kislányról szólt, még inkább arról, hogy hogyan lehet ezt természetessé tenni a még elfogadó gyerekek körében-, ugyanígy meg lehet magyarázni gond nélkül azt is, hogy miért van valakinek akár két apukája vagy miért megy két lány kézen fogva az utcán. Nem kellenek hozzá bonyolult szavak, egyszerűen olyan szinten és emellett értelmesen is el lehet mondani, amit a kicsik is teljesen megértenek. Sokak felfogásával szemben ettől pedig nem lesznek melegek, sőt, ‘hajlamuk’ sem emiatt lesz. Csak nem fognak később köpködni az utcán, mint sokan olyan családokból, ahol ez volt a mérce.
A boltban csináltam gyorsan pár képet is, aki akarja ezekből máris le tud vonni egy kis következtetést, vagy meg tudja nézni, mint érdekességet. Esetleg meg tudja venni, ahogy a már hollandul is megjelent magyar ”botránykönyvet”, a Meseország mindenkié-t. (Ezer hála Alföldy Marinak, a fordítónak!)
A sneeki könyvesboltba ezen kívül is érdemes benézni: középen állt egy asztal, ahol mindenféle olvasószemüvegek voltak kitéve azok számára, akik a sajátjukat otthon felejtették, a sarokban ott az errefelé elmaradhatatlan kávé- és teafőző a hozzá tartozó mindenfélével (gyk: csészék, tea, tejszín, cukor, stb.) persze ez fizetős, de olcsó. Emellett pedig még mindkét alkalommal amikor arra jártunk egy úr ott ült a zongoránál és csodásan, vég nélkül játszott. ❤
Ha Sneekben jártok keressétek ti is fel- és nézzétek meg a könyvet is.
Hogyan kapcsolódik egymáshoz a szivárványos kampány és Amalia, a trónörökös?
Nemrég Leeuwardenben járva megcsodálhattam a színpompás utcafestményeket és a szivárványjárdát. Az alkotója szerint ez a szivárványjárda eredetileg nem a melegek támogatása és elfogadása miatt készült. A járdát festő képzőművész egy interjúban azt mondta: ‘Ez az alkotás az összetartozásról, sokszínűségről szól. Mindannyiunkról együtt. De nem zavar, hogy néhányan az LMBTQ- mozgalomra asszociálnak, úgy is jó.’
Hollandia a világ legtoleránsabb, leginkább elfogadó országaként ismert. Igen, az ország és törvényei elfogadóak, de az emberek közt mindenféle is akad. Ez így jó, miért is ne… A gond akkor van, amikor páran a sokféleséget nem fogadják el és kezdődik a köpködés, verbális vagy igazi erőszak. Mert csak azőértékrendjük, stílusuk és véleményük lehet a mérvadó. Van ilyen, mindenütt. Mindenben.
A leeuwardeni szivárványjárdát megpróbálták tönkretenni, az alkotóit pedig már annak készítése közben gyalázták. Eztán jött a ‘csakazértis’: az akcióba az eredetinél jóval több bolttulajdonos kapcsolódott be és az utcafestmények céljára felkínálták a saját boltjuk előtti területeket is. Az így kibővített részen pedig még több színes alkotás készült el. Azóta a bevásárlóutca igazi színkavalkád, a turisták és a gyerekek- gyermeklelkűek örömére. A városra ez amúgy is jellemző: a színes járdák mellett egy csomó falfestmény is díszíti.
Nincs gond a másfajta véleménnyel. Legyen. A gond a (bármilyen) erőszakkal van, amikor egy békés kezdeményezésen a résztvevőket leköpködik, mocskos b.zizzák, vagy bármi hasonló történik. Esetleg horogkeresztet mázolnak fel. Vannak dolgok, szimbólumok, amiket békén kell(ene) hagyni.
–Niekerk –
A napokban került elő egy kérdés, ami – csakis kíváncsiságból, a holland elfogadó törvények miatt- már nekem is eszembe jutott.
Mi történik, ha pont Amalia, a holland trónörökös szeretne nővel házasodni? A törvény szerint lehetséges, gyakorlatilag viszont gondokat okozna. Most ez kifejezetten politikai kérdésként merült fel. A királyság, a korona örökletes. Királyról (királynőről) a gyermekére száll. Ha a király(nő) házasságában nem születik saját gyermek, nem lesz (egyenes ági) trónörökös. Ez az a kérdés amit most vitatnak, mivel ezzel ‘eltűnhet a királyság örökletes jellege’.
A témát boncolgató cikk azt írja (link lenn), hogy egy 2000- ben született kormányzati megállapodás alapján a trónörökösnek ilyen helyzetben le kell mondania a trónról. 2000. óta eltelt több mint húsz év. Meglátjuk, hogy a helyzet mennyiben változott. A hírek szerint két héten belül választ kell adni rá. Ha minden igaz ez csak ‘költői kérdés’, legalábbis a sajtóban már megjelent, hogy a hercegnőnek barátja van.
Az elmúlt hetekben többször volt szó letépett vagy felgyújtott szivárványos zászlókról is. Az egyiket egy amszterdami diákszállás nyolcadik emeletén gyújtották fel, nem gondolva arra, hogy mi történik, ha a tűz tovább terjed. Mit számít egy tömegkatasztrófa, ha nem tetszik a másik irányultsága…? Ja, van lejjebb: a gyújtogatás után valaki kihasználta a gyorsan kiterelt lakók sietségét/ elővigyázatlanságát is és az elhagyott szobákba surranva lopkodásba kezdett.
Azért a helyzet némileg árnyaltabb. Természetesen- ahogy a járdafestőkhöz szegődött önkéntesekből is kiderül- több az elfogadó, mint a támadó.
Frissítés: Rutte- aminiszterelnök- hivatalos válaszlevelében azt írta, hogy a korábbi véleménnyel ellentétben Amalia azzal azzal házasodik, akivel akar. Ha a sors úgy hozza, akkor akár lánnyal is.
Ez esetben a trónutódlással kapcsolatban késôbb még pontosítások várhatók.
Míg a tartományunkban (is) most van pont a szivárványos hét és a diskurzusok arról folynak, hogy melyik önkormányzatra legyen kirakva a szivárványszínű lobogó- itt sem teljesen egyértelmű-, az otthoni hírekben és a könyvkiadó hirdetésében Dúró Dóra országgyűlési képviselő könyvdarálási akciója jön rendszeresen elő. A könyvben szó van másságról, fogyatékkal élésről, hajléktalanságról, szegénységről és más olyasmiről, ami láttán sokan inkább elfordítják a fejüket.
Én pedig pont ma találtam rá egy holland videóra, ahol egy pár meséli boldogan, hogy várják a gyermeküket. Két lány, közös gyermek, egymástól. Valóban egymástól. Az egyikük petesejtjét termékenyítették meg laborban és a párja gyerekét a másikuk hordja ki. A közös babájukat. Nincs tiltás, nincs törvényi korlát, csak figyelmeztetés: a művelet nem veszélytelen. Viszont a megszólaló orvos is elmondja, hogy keresik, van rá igény, mert szinte mindenki szeretne gyereket. A veszély ellenére is és ebben sincs különbség a kényszerűségből orvoshoz forduló homo-, hetero, vagy épp kék, zöld, esetleg pöttyös párok közt.
Egy tányér a használtcikkesnél, kb.: ‘Csinálj amit akarsz, mindenképp ki leszel pletykálva’
Egy iskolából meg boldogan tettek fel képeket arról, hogy miután bekerült hozzájuk egy fogyatékkal élő kicsi lány, sikerült neki liftet építeni. Nem eltanácsolták, hogy »a mi intézményünk nem megfelelő fogyatékkal élők számára« , hanem mihelyt tudták megoldották. 20.000 euróért. EGY gyerek miatt. Arról már korábban írtam, hogy a mi általános iskolánkban is felfedeztem Braille- írással készült könyveket. Rákérdeztem és a kisfiam tanár nénije elmondta, hogy korábban volt egy vak kislányuk, akihez kissé »átigazították« az iskolát, hogy tudjon a normál suliban tanulni. Tegyük hozzá, hogy igazán vidéken lakunk, de kb. egy órás utazással el lehet érni két valóban nagyobb várost is, ahol biztos volnának speciális iskolák.
Vagy az anyuka, aki a fia miatt kezdett fogyatékkal élők számára randevúk szervezésébe. A fia Down-szindrómás, de persze ő is szeretett volna egy barátnőt. Az ismerkedés nehézségeiben nyújtott segítséget az édesanyja, aki egy étterembe szervezte meg a randi-koncepciót. Ez egyfajta »Első randevú«, ahova előre regisztrálhattak az érdeklődők, köztük a legkülönfélébb emberek: autizmusban, Down-ban szenvedők, siketek és vakok is. Az első alkalom már telt házzal le is futott- persze teljesen a korona szabályainak megfelelően, a résztvevők közt plexivel 🙂 -, mert még erre is kell gondolni. A programot folytatják, mert igény bőven van rá.
Ja, ki emlékszik a tavalyi Eurovision holland győztesére, a szép hangú Duncan Laurence-re? Készül az esküvőjére a párjával, aki fiú. Részemről sok boldogságot neki! A hangján semmit sem változtat 🙂 .
De beszólni mindenért (is) lehet. Én például nem szeretek puszilkodni, pedig itt szokás, rögtön háromszor is. Minek puszilgassak félig ismeretlen embereket? Viszont szeretem a számomra szimpatikus embereket megölelni. Azt pedig tilos, mert ‘biztos van köztük valami’. A nyelvi csoportban, ahova járok, egy embert ölelgetek meg (és viszont). Férfi, csak nem a nők felé orientálódik. Pont ezért szabad. Heterót tilos, mert azután is megy a susmus.
A felsorolt esetek tények. Persze az is tény, hogy- többször volt szó róla- semmi sem fekete- fehér. Itt is kell érzékenyítés a másságra, fogyatékosságra, betegségre, egyébre. De legalább megteszik, ha kell, utcai plakáttal, ahogy le is fotóztam. Szerintem ezen a képen egy gyönyörű nő van. Nem csak egyféle szépség létezik. A kislányom múltkor pont egy kopasz Barbie babára mondta, hogy gyönyörűnek találja. Hál’Istennek ott a cégnél már rájöttek, hogy másmilyen emberek is léteznek, nem csak Barbie és Ken kell. Azóta van pl. vitiligos (a bőrfoltok), kerekesszékes, punk, duci, ázsiai, afro és kopasz Barbie is.
Itt is van ellenzék és köpködés, leszólás bármilyen jellegű másságra, pedig törvény tiltja, annak ellenére, hogy sokak szerint Hollandia a melegek, más felfogásúak szerint az aberráltak országa. Csak az ilyen alkalom jóval kevesebb.
Milyen tipikus dolgokat tudnak az emberek Hollandiáról?
Sajt, tulipán, malmok. Legális könnyű drogok, piros lámpás negyed Amszterdamban.
És a homoszexualitás elfogadása.
A gyerekeink katolikus iskolába járnak. Játékos formában tanulnak a Bibliáról, ez már az oviban is így volt. Együtt tanul és megy templomba a fríz, magyar, thai, arab és ki tudja még honnan idekerült gyerek. Valahonnan felmerült a téma az első osztályban (4-6 évesek) a homoszexualitásról. Keresztény oktatás ide vagy oda, a tanár néni teljesen magától értetődő módon elmagyarázta nekik, hogy ez teljesen normális, Hollandiában nyugodtan szeretheti egymást és házasodhat két férfi vagy két nő egymással.
Tavaly pár helyi középületen egy hétig volt kinn a melegek szivárványszínű zászlója, december közepén pedig a Heerenveen- i középiskolából a ‘lila pénteken’ kaptam és hoztam el információs/ elfogadást népszerűsítő újságot. A kantin minden asztalára le volt téve pár lila karkötő is azok számára, akik jelezni szeretnék, hogy a mozgalom szimpatizánsai. Ugyanerről a témáról szóló plakát lóg hónapok óta a falon is.
A holland nyelvi csoportom tagjainak közel a fele homoszexuális. Van köztük olyan, akinek az országában üldözik a melegeket, van két lány aki házasodni, házasként itt élni jött és még jó páran. Teljesen ugyanolyan emberek mind, mint bárki más. Van köztük aki borzasztó sokat beszél és van aki egy nyelvkönyvvel két- három hónap alatt végez. Csupa izom sportoló fiú és csellóművész hölgy. De csak a személyiségük fontos, azzal találkozunk. A többit nem teszik ki az ablakba, ahogyan én sem.
Van persze másik oldal is. Igen, törvény szerint itt elfogadják és tolerálják a témát.
DE:
van az a helyzet, amit (általában) senki sem szeretne átélni. Ez történt Észak- Hollandiában egy hölggyel, amikor megvette álmai házát. Az ingatlaniroda csak annyit felejtett ki a hirdetésből, hogy a gyerekek hálószobai ablaka egy homoszexuális találkahelyre néz, ahol napi és sűrű a forgalom. Világosban is. A kicsik persze érdeklődőek: mit csinál a bácsi?
Szóval ez az elfogadás sem fekete- fehér. Még itt sem, ahol törvény szabályozza. A házasságot. Nem a nyilvános gyakorlatot, bárki előtt. Ezzel már gond van itt is, lehet homo-,vagy heteroszexuális.
Frízföld és Hollandia blog 