Hollandia és az LMBTQ+ elfogadás

A hollandok háromnegyede pozitív a homo- és biszexuálisokkal kapcsolatban, az elfogadás stagnál.
Ez áll az SCP nemrégiben közzétett vizsgálatában.

Évek óta történő növekedés után Hollandiában most stagnál a homo,- biszexuálisok és a leszbikusok elfogadása. A lakosság 76%-a a csoportól pozitívan gondolkodik, 20% közömbös és 4% negatív. Az érdekvédelmi csoportok aggódnak, főleg a transzgender személyek miatt, akikre a lakosság csak 60%-a tekint pozitívan.

Az elmúlt tizenöt évben a Szociális- és Kulturális Tervezési Iroda (SCP) a hollandok elfogadásával kapcsolatos véleményét kutatta. Az évek alatt a helyiek általában egyre pozitívabban gondolkodtak például az azonos neműek egyenlő házassági jogairól és általuk egy gyermek adoptálásáról, de a látható intimitás két azonos nemű közt még mindig érzékeny téma.

A megkérdezettek 19%-a azt mondja, hogy undorítónak találja a két férfi közti szexet. Ez két nő között csak 7%- nál okoz gondot. Ötből egy személynek kevésbé problémásnak tartja a kézen fogva járó női- férfi párost, mint ugyanezt, férfi párral.

A transzgender személyek elfogadása még elmaradottabb- derült ki a vizsgálatból. Tíz személyből közel egy (9%) véli úgy, hogy gondot okoz, ha gyermekét az iskolában egy transzgender személy tanítja. Homo- vagy biszexuálisokkal ez az arány csak 5%.

‘Osztályonként 5-6 szülőnek van ezzel gondja’- mondja Willem Huijnk, az SCP vezető kutatója az NU.nl-nek. ‘Ez átlagos adat: bizonyos iskolákban, például a vallásos falvakban ez sokkal több.’

‘Rögzült az igény az emberek kategorizálására’

Az SCP szerint a transzgender személyek az emancipációban hátrébb állnak, mivel a leszbikusokhoz, homo- és biszexuálisokhoz képest később kerültek a média, illetve a politika reflektorfényébe.
‘Emiatt az embereknek gondot okoz, ha valakiról nem tudni azonnal, hogy nő vagy férfi-e’- mondja Huijnk. ‘Az emberekben még mindig mélyen benne van annak szükségessége, hogy valakit kategorizálhassanak.’

Ezt látni az embereknek a nemi diverzitásról szóló nézeteiben is. Ez a kép 2012. óta pozitívabb, de az elmúlt években nem látható egyértelmű emelkedés. A hollandok 39 százaléka az első találkozáskor tudni akarja, hogy valaki nő, vagy épp férfi. Hat megkérdezettből egy véleménye az, hogy valami baj van azokkal, akik magukat nem nőnek vagy férfinak érzik. 11% pedig nem is akar kapcsolatba kerülni olyanokkal, akikről ezt nem lehet egyértelműen tudni.

Mikor transznemű valaki?

Transzgenderként nem érzed jól magad a testben amibe születtél, vagy a nemmel, amivel születésedkor regisztráltak. Sok transzgender személy transz nő vagy épp transz férfi: olyan testbe születtek ami az egyik nem jellegét viseli, de belül a másik nemhez tartozónak érzik magukat.
Ez nem csak arról szól, hogy valaki ‘nő’ vagy ‘férfi’. Néhányan mindkét szerepben jól érzik magukat, mások pedig egyikben sem.

A COC-t aggasztja a stagnálás
Bár az átlagos adat pozitív, az LMBTQ+ közösségéből sokkal kevesebb a pozitív jel. Az SCP ez év eleji vizsgálatából például az derült ki, hogy az LGBT -fiatalokat (LGBT: lesbian, gay, bisexual, transgender) relatív gyakran piszkálják és heteroszexuális társaiknál kevésbé jó a kapcsolatuk a tanáraikkal, osztálytársaikkal és családtagjaikkal.

A COC, az LMBTQ+ közösség érdekvédelmi kéviselője, éppen úgy, mint a Transgender Netwerk Nederland (TNN) nagyon aggódik. Igazi magyarázat a stagnálásra nicsen, de a COC szerint ez öszefüggésben lehet például a korona miatti társadalmi feszültségekkel.
‘A társadalmi feszültségek esetén gyakran látható, hogy először a kisebbségek jogai kerülnek nyomás alá’- mondja Philip Tijsma szóvivő.

Rámutat, hogy sok nemrég történt esetben volt szó diszkriminatív jellegű erőszakról. A Koningsdag-on (a király születésnapja, ápr. 27.) Rotterdamban megvertek egy 23 éves nőt, mert az elkövetők azt gondolták, hogy ő egy férfi. Emellett folyamatosan tönkreteszik a szivárványos zászlókat is.


A COC több figyelmet szeretne az elfogadásra
‘Kérjük az iskolákat és a tanárképző egyetemeket, hogy fordítsanak még több figyelmet az elfogadásra’- mondja Tijsma.
Annak ellenére, hogy az iskolák- ahol az elfogadás kezdődne- kötelezettséget vállalnak a szexuális és nemi sokszínűség elfogadásának előmozdításában, a COC szerint ez nem mindenhol, vagy nem mindenütt eléggé történik meg.

A COC szeretné, ha a kormány megvalósítaná a ‘Regenboogstembusakkoord’-ot, azaz a ‘szivárványszavazási’ megállapodást. Ebben a pártok vezetői a COC-vel már több mint egy éve megállapodtak, hogy az iskolákban konkrét intézkedéseket hoznak a diszkriminatív erőszak ellen és az LHBTIQ+ elfogadása melett.
‘Eddig ennek semmi jelentős pontja nem került végrehajtásra. Remélhetőleg ezek az adatok ébresztőt fújnak.’

Nem tudni, hogy az emberek hogyan reagálnak valójában
A kutatásban fontos észrevételeket kell tenni. Néha az emberek- például csoportos nyomás hatására- nem jelzik korrektül, hogy mik a nézeteik. Nem tudni, hogy hányan reagálnak a ‘társadalmi normák szerint’- mondja Huijnk.
‘Egy feltételezett helyzetről az embereknek egy meghatározott véleménye van, de ha ezzel valóban találkoznak, akkor a reakciójuk nagyon más is lehet.’

A vizsgálat arra fókuszál, hogy az emberek hogyan vélekednek az LMBTQ+- ról és nem arról, hogy mik a saját tapasztalataik. Erről nyáron várható egy SCP- kutatás.

Huijnk szerint az eredmények mindenesetre sokat elárulnak ennek a közösségnek a hollandiai helyzetéről.
‘Egy olyan országban, ahol a lakosság egy része pozitívan gondolkodik az LMBTQ+ – ról, azt látni, hogy ennek a csoportnak jobba helyzetei is.’
Hollandia az elfogadás stagnálása ellenére más országokhoz képest még mindig egészen jó helyen áll: az európai rangsorban a pozitív vélemények terén Izland után a második.

Országok, ahol a homo-és biszexualitásról a legpozitívabb a vélemény:
1. Izland
2. Hollandia
3. Norvégia
4. Svédország
5. Spanyolország
6. Dánia
7. Franciaország
8. Egyesült Királyság
9. Írország
10. Belgium

Egy hozzászólás az eredeti cikkhez:
‘Meleg vagyok és én sem akarok a heterók közti szexen gondolkodni, de ez nem is mond semmit az elfogadásról. Az elfogadás ennél sokkal mélyebb. Az, hogy mindenki- az életben és céges életben is- egyenlő esélyeket kapjon. És az, hogy az érzései, vagy a puszta lénye miatt soha senkinek ne kelljen megküzdenie az erőszak semmilyen formájával sem.’



Forrás: https://www.nu.nl/binnenland/6200999/drie-kwart-nederlanders-positief-over-homos-en-bis-de-acceptatie-stagneert.html?redirect=1


Vera

Botlatókövek: belebotlasz, meghajolsz

A ‘botlatókövek’ vagy ’emlékező macskakövek’ egy német szobrászművész,  Gunter Demnig alkotásai a második világháború alatt deportált, kivégzett, koncentrációs táborokban elhunyt (vagy akár öngyilkosságba hajszolt) áldozatok- zsidók, romák, homoszexuálisok, fogyatékkal élők vagy ellenállók…- emlékére.

Fríz nevük stroffelstiennen (struikelstenen).
Az elhunytak hajdani otthona előtt elhelyezett kövek célja az emlékezés, tiszteletadás. Hollandiában és Magyarországon is lehet velük találkozni.

Egy emlékmű lehet nagy, lenyűgöző vagy akár kicsi, bensőséges. A botlatókő az utóbbi.
A 10×10 cm-s téglán egy sárgaréz tábla kerül elhelyezésre, amin az áldozat neve, születésének és deportálásának/ megölésének dátuma, illetve halálának helye van feltüntetve.
Másik formája a 10*100 centis úgynevezett ‘botlatóküszöb’. Ez már egész embercsoportról szól. Ilyen található pl. a groningeni Folkingestraat-on, ahol a Van Gelder zsidó család tagjainak állít emléket.


Az alkotó az első botlatóköveket még ‘illegálisan’ helyezte el. Ezután- ahogy a projekt ismertté, kívánttá vált, azaz ‘kinőtte magát’-, kapott rá a hatóságoktól engedélyt, majd később kifejezett megkereséseket is.
Egy ideje egyedül nem is győzi a készítésüket: az eltelt idő alatt (ha minden igaz) 25 európai országban több mint 75.000 darab kő lett lerakva. (Csak a holland Wikipedia oldalán tizenöt országból vannak képek.)
Ami változatlan: egy önkormányzat első emlékkövét még mindig maga Demnig fekteti le.

A kis emlékművek 2021. júliusától már az amszterdami Goethe- Intézetben is készülnek. 2020-ra csak itt, Amszterdamban, nagyjából 700 lett elhelyezve.

A művész maga azt mondja, hogy nem tudja honnan jött a botlatókő elnevezés, de idéz egy iskolást:
“Man fällt nicht über die Stolpersteine, du stolperst mit dem Kopf und dem Herzen”
‘Men valt niet over de Stolpersteine, je struikelt met je hoofd en je hart).’
Nagyjából: Az ember nem esik át (ezeken) a köveken: ésszel/fejjel- szíveddel botlasz bele.

Hollandiában az első ilyen emlékműveket 2007. november 29- én, Borne település régi központjának hat helyszínén fektették le.
Azóta az országban nagyjából 8500 darab lett elhelyezve.
Többek közt a napokban a Pride Amsterdam alkalmából kilenc új is, rajtuk elhurcolt/ kivégzett homoszexuálisok neveivel. Esetükben arról is meg akarnak emlékezni, hogy valakit csak azért is- vagy részben azért- meg lehet ölni, mert homoszexuális. (Főleg ha homoszexuális és még ellenálló is.)


Hasonló kezdeményezés -arany tégla- már van Hollandiában. (Link lenn.) Ez bizonyos szempontból hasonlít a botlókőhöz- legalábbis annyira, hogy mindkettő a járdába telepített csillogó (sárgaréz/ arany színű kerámia bevonatú) kő.
Másrészt, hogy időtálló elismerést- emléket állít, bár az ok erősen különböző.

A hasonlóság kiterjed még arra is, hogy ezeket nagyon okos emberek időnként felfeszegetik és ellopják.
(A cikkek szerint ez első botlatókövet Budapesten lopták el, de Rotterdamban is előfordult már.) Erkölcsi oldalán kívül még csak anyagilag sem éri meg, mivel ezek az emlékkövek nem aranyból vagy arany felhasznásával készülnek, tehát pénzbeli értékük- esetleges eladáskor- elenyésző.

Amszterdam térképe az emlékkövekkel



Vera

A Hollandiában elhelyezett kövek kimásolt listája a lap alján található (holland nyelven, önkormányzat/ település és darabszám megjelölésével.)
A holland Wikipedia oldalon pedig a többi országról szóló listát és a fotókat is megtalálhatjátok.



https://nl.wikipedia.org/wiki/Stolpersteine#Hongarije
https://hu.wikipedia.org/wiki/Botlat%C3%B3k%C3%B6vek_Budapesten
https://stichting-stolpersteine.nl/
https://www.ad.nl/amsterdam/struikelstenen-voor-homoseksuele-oorlogsslachtoffers-vervolgd-en-vergeten~a1de3f0d/

Arany tégla: https://frizfold.wordpress.com/2021/02/07/aranyos-otlet-elismeres-az-arany-szivert/

  • Apeldoorn – Een Struikelsteen.
  • Appingedam – Zestien Struikelstenen.
  • Arnhem – Veertien Struikelstenen.
  • Assen – Tot 2019 zijn 303 van ongeveer 450 geplande stenen geplaatst.
  • Beek – Negentien Struikelstenen.
  • Beekdaelen – Tien Struikelstenen, voor een verzetsstrijder en negen Joodse mensen, in Amstenrade, Puth, Doenrade, Merkelbeek en Nuth.
  • Bergen – Een Struikelsteen in Egmond aan Zee voor de tante en naamgenote van Selma Leydesdorff.
  • Berkelland – 54 Struikelstenen in Borculo, een in Geesteren en dertien in Eibergen.
  • Beverwijk – Negen Struikelstenen in Beverwijk en een in Wijk aan Zee.
  • Bloemendaal – Twee Struikelstenen in Aerdenhout.
  • Bodegraven-Reeuwijk – Zeven Struikelstenen in Bodegraven.
  • Borger-Odoorn – Eén Struikelsteen.
  • Borne – 81 Struikelstenen (de eerste Struikelstenen in Nederland).
  • Brielle – 21 Struikelstenen.
  • Coevorden – 38 Struikelstenen: 34 in Coevorden en vier in Dalen. In totaal zullen in Coevorden 123 Struikelstenen geplaatst worden.
  • Culemborg – 46 Struikelstenen, voor veertig joodse inwoners, een verzetsstrijder en vijf personen die werden vervolgd om hun communistische idealen.
  • Delft – Een Struikelsteen.
  • Delfzijl – Vijftien Struikelstenen: drie in Borgsweer, zes in Termunterzijl en zes in Woldendorp.
  • Den Haag – 131 Struikelstenen.
  • Deventer – Medio 2018 waren 112 van de 470 geplande Struikelstenen in Deventer geplaatst (21 in 2015, 25 in 2016, 28 in 2017, 38 in 2018). In Bathmen liggen veertien Struikelstenen.
  • Dinkelland – 67 Struikelstenen: 57 in Denekamp en tien in Ootmarsum.
  • Doetinchem – Zeven Struikelstenen in Wehl.
  • Doesburg – Tien Struikelstenen.
  • Dordrecht – 117 Struikelstenen.
  • Echt-Susteren – Twee Struikelstenen voor het Karmelietessenklooster voor Edith en Rosa Stein in Echt en twee Struikelstenen in Koningsbosch.
  • Edam-Volendam – Zeven Struikelstenen in Edam.
  • Ede – 24 Struikelstenen in Bennekom.
  • Eijsden-Margraten – Twaalf Struikelstenen.
  • Eindhoven – 274 Struikelstenen, waarvan 24 bij het Psychiatrisch Ziekenhuis De Grote Beek voor weggevoerde Joodse patiënten.
  • Emmen – 138 Struikelstenen, onder meer in Emmen, Roswinkel, Nieuw Amsterdam, Veenoord en Emmer-Compascuum.
  • Enschede – Vijf Struikelstenen in Glanerbrug en 207 in Enschede. Het is de bedoeling dat er Struikelstenen komen voor alle circa 930 slachtoffers.
  • Geertruidenberg – Tien Struikelstenen.
  • Gennep – 22 Struikelstenen.
  • Goeree-Overflakkee – 57 Struikelstenen in Dirksland, Middelharnis, Sommelsdijk en Oude-Tonge.
  • Goirle – Vijf Struikelstenen.
  • Gooise Meren – Twee Struikelstenen in Bussum.
  • Gorinchem – Ten minste 24 Struikelstenen. In Gorinchem komen uiteindelijk zeventig Struikelstenen.
  • Gouda – 258 Struikelstenen, waarvan 56 voor de bewoners van het voormalig Joods Bejaardentehuis aan de Oosthaven en zeven jongeren en twee begeleiders van de jeugdfarm Catharinahoeve. Er zullen er nog 128 volgen.
  • Grave – Twee Struikelstenen.
  • Groningen – In de stad Groningen 92 Struikelstenen (negen voor verzetsstrijders en 83 voor Joodse slachtoffers), en in de Folkingestraat een speciale drempel voor alle omgekomen leden van de Joodse familie Van Gelder. In het dorp Haren 29 Struikelstenen.
  • Haaksbergen – 23 Struikelstenen.
  • Haarlem – Twee Struikelstenen.
  • Hardenberg – 36 Struikelstenen.
  • Hardinxveld-Giessendam – Drie Struikelstenen.
  • Harlingen – 45 Struikelstenen in Harlingen. Aldaar worden zij stroffelstienen genoemd.
  • Hattem – Achttien Struikelstenen.
  • Heerlen – 71 Struikelstenen: 69 in Heerlen en twee in Hoensbroek.
  • Hellendoorn – Veertien Struikelstenen: dertien in Nijverdal en een op Krönnenzommer (in de oorlog het sanatorium).
  • Hellevoetsluis – Een Struikelsteen.
  • Hengelo – 42 Struikelstenen. Het is de bedoeling dat er uiteindelijk 167 Struikelstenen komen.
  • ‘s-Hertogenbosch – Negen Struikelstenen.
  • Heiloo – 26 Struikelstenen.
  • Het Hogeland – Zestig Struikelstenen: vijftig in Bedum, waaronder twee voor slachtoffers van de nasleep van de april-meistakingen en achttien voor de slachtoffers van een razzia op 25 april 1944 (vier andere Struikelstenen liggen op het grondgebied van de gemeente Groningen: één in Noorderhogebrug en drie in Beijum, destijds deel van de gemeente Bedum); vijf in Ulrum, een voor een verzetstrijder in Oldenzijl en vier voor verzetsstrijders in Kantens en Stitswerd
  • Heusden – Drie Struikelstenen: twee in Nieuwkuijk en een in Vlijmen
  • Hilversum – 130 Struikelstenen, onder andere voor zangeres Erna Abramowitz. Uiteindelijk zullen in Hilversum ongeveer 850 Struikelstenen komen
  • Hoeksche Waard – Achttien Struikelstenen: drie in Numansdorp en vijftien in Strijen
  • Hof van Twente – Zestien Struikelstenen in Goor
  • Hoogeveen – 43 Struikelstenen
  • Hoorn – Vijftien Struikelstenen
  • Hulst – Eén Struikelsteen
  • Kampen – Vijftig Struikelstenen
  • Kerkrade – In een gezamenlijke actie met de Duitse gemeente Herzogenrath zijn 35 Struikelstenen geplaatst
  • Landgraaf – Zes Struikelstenen: drie in Nieuwenhagen en drie in Rimburg
  • Leiden – Zes Struikelstenen
  • Leidschendam-Voorburg – Een Struikelsteen in Voorburg
  • Lochem – Twee Struikelstenen
  • Loppersum – Tien Struikelstenen in Middelstum en vier in Garrelsweer
  • Losser – Tien Struikelstenen
  • Maarssen – Vijf Struikelstenen
  • Maasdriel – Negen Struikelstenen in Rossum
  • Maassluis – Vijf Struikelstenen
  • Maastricht – 178 Struikelstenen, voor 168 Joodse mensen en tien leden van het verzet
  • Meppel – 89 Struikelstenen
  • Middelburg – 42 Struikelstenen
  • Midden-Drenthe – 88 Struikelstenen
  • Midden-Groningen – 45 Struikelstenen: een in Sappemeer, twaalf in Muntendam, 25 in Noordbroek, drie in Zuidbroek, een in Scharmer, twee in Woudbloem en een in Froombosch
  • Montferland – Twee Struikelstenen in ‘s-Heerenberg
  • Naaldwijk – Vijf Struikelstenen
  • Neder-Betuwe – Vier Struikelstenen in Ochten
  • Nijkerk – 54 Struikelstenen
  • Nissewaard – Zeventien Struikelstenen: vijf in Spijkenisse, negen in Zuidland en drie in Heenvliet.
  • Noardeast-Fryslân – Een Struikelsteen (stroffelstien in het Fries) te Holwerd
  • Noordenveld – Twee Struikelstenen in Nietap
  • Nunspeet – Een Struikelsteen in Hulshorst
  • Oisterwijk – Negentien Struikelstenen: elf in Oisterwijk en acht in Moergestel
  • Oldambt – Zestien Struikelstenen: tien in Drieborg voor communistische onderduikgevers (een van deze stenen was de 4000e die Gunter Demnig heeft geplaatst, op 3 juli 2013), vijf in Winschoten en een in Nieuwolda. – Oldenzaal – 74 Struikelstenen, voor 68 Joodse mensen en zes Sinti
  • Ommen – 27 Struikelstenen
  • Oosterhout – Drie Struikelstenen
  • Oost Gelre – 67 Struikelstenen in Groenlo en directe omgeving. Een van de verzetsstrijders voor wie een steen is geplaatst was afkomstig uit Beltrum, een dorp in de gemeente Berkelland
  • Ooststellingwerf – Vier Struikelstenen in Waskemeer
  • Opsterland – Veertien Struikelstenen (stroffelstiennen in het Fries) in Gorredijk
  • Oss – 263 Struikelstenen in Oss en zeven in Geffen
  • Oudewater – Drie Struikelstenen
  • Pekela – 56 Struikelstenen
  • Purmerend – Een Struikelsteen
  • Raalte – 38 Struikelstenen
  • Ridderkerk – Vier Struikelstenen in Oostendam
  • Rijssen-Holten – 33 Struikelstenen in Holten
  • Rijswijk – Zeven Struikelstenen
  • Roermond – In 2019 zijn de eerste 25 van 85 Struikelstenen geplaatst
  • De Ronde Venen – Negen Struikelstenen in Abcoude
  • Roosendaal – 24 Struikelstenen, onder andere voor pater/verzetsstrijder Gerardus Aloysius Averdieck
  • Rotterdam – Op initiatief van de Stichting Comité Loods 24 zijn 408 Struikelstenen geplaatst (onder andere voor de ouders van Isaac Lipschits en de grootouders van Job Cohen).
    Vier Struikelstenen liggen in Vreewijk. Al enkele malen zijn Rotterdamse Struikelstenen gestolen. Ze worden teruggeplaatst en – evenals nieuw te plaatsen gedenksteentjes – steviger in de bodem verankerd
  • Schagen – Negen Struikelstenen
  • Schiedam – 66 Struikelstenen
  • Schouwen-Duiveland – 23 Struikelstenen: een in Burgh-Haamstede en 22 in Zierikzee
  • Sittard-Geleen – Sinds 2017 zijn vijftig Struikelstenen geplaatst. In totaal zullen ongeveer tweehonderd stenen geplaatst worden voor slachtoffers uit Sittard, Geleen, Limbricht, Einighausen, Buchten, Grevenbicht en Obbicht
  • Sliedrecht – 21 Struikelstenen
  • Smallingerland – Vijftien Struikelstenen (stroffelstiennen in het Fries) in Drachten
  • Soest – Twee Struikelstenen
  • Stadskanaal – 142 Struikelstenen
  • Steenwijkerland – Zestig Struikelstenen: acht in Blokzijl, 51 in Steenwijk en een in Eesveen
  • Súdwest-Fryslân – 25 Struikelstenen in Sneek. Aldaar worden zij stroffelstiennen genoemd
  • Terneuzen – Tien Struikelstenen
  • Tiel – 21 Struikelstenen: twintig voor Joodse slachtoffers en een voor een Jehova’s getuige
  • Tilburg – 28 Struikelstenen
  • Twenterand – Negen Struikelstenen
  • Tynaarlo – Twintig Struikelstenen in Zuidlaren
  • Uden – Vier Struikelstenen
  • Urk – Drie Struikelstenen
  • Utrecht – 23 Struikelstenen, waarvan vijf bij het voormalige Centraal Israëlitisch Weeshuis aan de Nieuwegracht (onder andere voor de turnster Judikje Simons)
  • Vaals – Zes Struikelstenen
  • Valkenburg aan de Geul – Achttien Stolpersteiene
  • Velsen – Achttien Struikelstenen: drie in Velsen-Noord en vijfien in Santpoort-Zuid
  • Venlo – Twee Struikelstenen
  • Vijfheerenlanden – Zes Struikelstenen: twee in Leerdam, twee in Vianen en twee in Ameide
  • Waadhoeke – Negen Struikelstenen in Menaldumadeel en twee in Marssum
  • Waterland – Zestien Struikelstenen in Monnickendam
  • Weesp – 56 Struikelstenen
  • West Betuwe – Twaalf Struikelstenen: twee in Beesd, zes in Herwijnen, vier in Ophemert
  • Westerkwartier – 76 Struikelstenen: een in Doezum, 68 in Leek, drie in Niezijl en vier in Visvliet
  • Westland – Vijf Struikelstenen in Monster
  • Weststellingwerf – Vijf Struikelstenen in Wolvega
  • Westvoorne – Zes Struikelstenen in Oostvoorne.
  • Wierden – 21 Struikelstenen, waarvan negentien in Enter
  • Winterswijk – Zes Struikelstenen
  • Zaanstad – Negen Struikelstenen: twee in Zaandam en zeven in Wormerveer5
  • Zaltbommel – 56 Struikelstenen
  • Zutphen – 51 Struikelstenen in Zutphen en Warnsveld
  • Zwartewaterland – Elf Struikelstenen in Zwartsluis
  • Zwijndrecht – 22 Struikelstenen
  • Zwolle – Eind 2018 waren 200 van in totaal 453 Struikelstenen geplaatst

Rabolt kicsektől börtönszigetig és a tolerancia

A nyelvi kurzusom utolsó óráin ismét kényes téma jött elő. A tolerancia- érintve a legutóbbi magyar eseményeket és a helyieket egyaránt.
Hollandiában élve- pláne, ha az ember eleve vegyes csoportban mozog a nyelvtanulás miatt- nem nehéz különböző népcsoportok más és más véleményébe, illetve szemléletébe botlani. Ilyenkor témától és embertől függően lehet a helyzetet kibeszélni, elviccelni vagy inkább elhallgatni. Ez utóbbit ritkábban. Kedves emberek közt élek.

Az, hogy a napokban az újonnan elfogadott ‘homotörvény’ miatt csomóan minket kérdeznek, vagy fejezik ki az értetlenségüket, egy dolog. Az általános iskolában (nyolcadik) is esett szó róla… A kislányom értetlenül jött haza.


Ez sem csakis fekete- fehér, mert ugyan az országban törvény az el- és befogadás, de sokan találják a ‘polkorrektséget’ vagy ezt az elfogadást túlzásnak. Az itteni helyzetről beszélek, Frízföld köztudomásúan konzervatívabb, mint az ország sok más része. Ami itt gyakori az nem biztos, hogy Rotterdamban is ugyanez.
Itt már nem egyszer hallottam, hogy igen, elfogadjuk, de jobban örülök ha ez nem a családban történik. (Az is igaz, hogy adott esetben elfogadnák a helyzetet.)

Azért- látva a hamarosan Budapestre menő holland szurkolókat, akik ‘csakazértis’ szivárványos zászlókkal akarnak protestálni a számukra elfogadhatatlan törvény ellen, félek. Igen… félek, hogy mi lesz belőle. A begőzölt szurkolók- minden országból- szerintem- ‘csakazértis’ alapon nagyon be tudnak hülyülni.
Most féltem a ‘saját országát védő’ magyarokat (‘mit provokálsz, leütlek‘) és a másik oldalról a hollandokat is, akik közt élek. Igenis félek, hogy csak a más szemszög miatt esetleg vér fog folyni.

Az ‘igen, elfogadjuk, de’ más téren is érvényes, ami jelenleg a hollandokat jobban, vagy többeket érint és a helyzet itt is bonyolult.


Hollandia aranykoráról és a gyarmatokról, a szerzett- rabolt kincsekről van szó. Egyre gyakrabban jön elő a téma, hogy amit itt a holland helyiek Gouden Eeuw- nak, azaz aranykornak neveznek- méltán-, az a helyiek másik felének, azaz a volt gyarmatokról származóknak gyászidőszak. Szintén jogosan.
Csakis összehasonlításképp: ez annyira kétélű, mint nekünk a románokkal szemben Erdély. Mi is és ők is másképp látjuk a történteket.

Anno Hollandia tengeri világhatalommá nőtte ki magát, ‘meghódított’ egy csomó karibi szigetet. Ez időszak alatt hihetetlenül meggazdagodott, kulturális és művészeti szinten is hatalmas fellendülés következett be. Elvileg a kis földterület miatt kerestek más lehetőségeket, hatékonyabb megoldásokat és ehhez kapóra jött a tenger , vele az elfoglalható területek.

Holland gyarmat lett többek közt Indonézia, Suriname, a Holland- Antillák, Ceylon és pár indiai város, brazíliai, afrikai terület stb.
Mind- mind aranytojást tojó tyúkocska azt tekintve, hogy régen a fűszereket is arany áron mérték. Szó szerint is. Így lett például a holland tea- és kávénemzet.

Viszont az itt élők közül sokan a rabszolgák leszármazottjai vagy a korábbi gyarmatok népe, akik az országuk ‘felszabadulása’, gyarmati sorból kilépése után Hollandiába költözhetettek. Sokan megtették, mert az aranykor után is megmaradt az ország a maga gazdasági stabilitásában és mindenképp magasabb életszínvonalat nyújthatott, mint az egykori (kifosztott) gyarmatok.


Itt jön képbe a nyelvtanfolyam.
Az országban van egy kezdeményezés, hogy ha már annyi mindent tolerálnak, akkor miért marad az ország aranykora elnevezés, amikor százezreknek ez pont az országuk kirablását jelenti? Nem csak jelképesen, mert már évek óta próbálja több (sziget)ország az akkor elhurcolt nemzeti kicseit visszaszerezni.
Ugye megérkeztek a hódító hollandok és az ‘enyém az ország, enyém minden’ alapon ami mozdítható volt- fűszer, arany, ember- vitték magukkal. Az arany, műalkotás gyakran a mai napig megtalálható a múzeumokban és tart a huzavona: most kié is?
Csak udvariasan, mert már nincsenek letagadva a történtek, de a visszaadáshoz még itt is le fog folyni egy kis víz a Rajnán. Érthető: olykor felbecsülhetetlen értékekről van szó.

Viszont az órán a tanárunkkal szoktunk beszélgetni a heti- aktuális történtekről, így ez is képbe jött. Megkérdezte, hogy mi a mi véleményünk, hogyan kell eztán nevezni ezt az időszakot: Gouden (aranykor) vagy Grauwe (szürke, gyászos évszázad) Eeuw?
A csoportban átlag tizenöten vagyunk, indonéztől ausztrálig.
Persze a vélemények eltértek (minek megváltoztatni- megbolygatni a történelmet, stb.) egészen addig, míg elért a kérdés az indonéz, cuki, mindenkinek segítő és szuper intelligens csoporttársunkig. Ugye az ő népe keményen érintett volt. Ő a Grauwe Eeuw- ra szavazott. Érthető. Az ő történelmük némileg mást mutat mint a hollandoké.

Eztán jött a folytatásba az, amikor az ausztrál lány mesélte, hogy mennyire megalázó ahogy a mai napig- mint történelem- az jut az eszébe az embereknek, hogy esetleg az ősei elítéltként kerültek a börtönszigetre. (Gy.k: Ausztrália az angolok börtönszigete volt. Időközben pedig a ‘felsőbbrendű faj’- a fehérek- úgyszólván kiirtotta az őslakosságot.)

Mindenesetre ezekbe a beszélgetésekbe minimum ‘érdekes’ belefolyni. Most a csoportból ilyen- olyan okok miatt többen is érintettek voltunk. Ha a tanárt, mint legalább két ügyben érintett hollandot is beleszámoljuk, akkor még többen. Itt mi mindannyian elfogadóak vagyunk. Ők elfogadják az én magyar véleményem a magyarországi eseményekről és nem bántanak miatta. Az indonéz lány és a holland tanár pedig szintén nem bántja egymást, pedig a történelmük okán teljesen a másik oldalon állnak. A tolerancia nélkül köpködhetnénk egymásra, de minek?

Azért reménykedem, hogy a pesti meccsen is működni fog a tolerancia. Vagy legalább a ‘kiskakasok’ csakis egymást keressék. Ne azokat verjék, akik nem akarnak agressziót!



Vera


Különbségek a felfogásban

Míg a tartományunkban (is) most van pont a szivárványos hét és a diskurzusok arról folynak, hogy melyik önkormányzatra legyen kirakva a szivárványszínű lobogó- itt sem teljesen egyértelmű-, az otthoni hírekben és a könyvkiadó hirdetésében Dúró Dóra országgyűlési képviselő könyvdarálási akciója jön rendszeresen elő.
A könyvben szó van másságról, fogyatékkal élésről, hajléktalanságról, szegénységről és más olyasmiről, ami láttán sokan inkább elfordítják a fejüket.

Én pedig pont ma találtam rá egy holland videóra, ahol egy pár meséli boldogan, hogy várják a gyermeküket. Két lány, közös gyermek, egymástól. Valóban egymástól.
Az egyikük petesejtjét termékenyítették meg laborban és a párja gyerekét a másikuk hordja ki. A közös babájukat. Nincs tiltás, nincs törvényi korlát, csak figyelmeztetés: a művelet nem veszélytelen. Viszont a megszólaló orvos is elmondja, hogy keresik, van rá igény, mert szinte mindenki szeretne gyereket. A veszély ellenére is és ebben sincs különbség a kényszerűségből orvoshoz forduló homo-, hetero, vagy épp kék, zöld, esetleg pöttyös párok közt.

Egy tányér a használtcikkesnél, kb.: ‘Csinálj amit akarsz, mindenképp ki leszel pletykálva’

Egy iskolából meg boldogan tettek fel képeket arról, hogy miután bekerült hozzájuk egy fogyatékkal élő kicsi lány, sikerült neki liftet építeni. Nem eltanácsolták, hogy »a mi intézményünk nem megfelelő fogyatékkal élők számára« , hanem mihelyt tudták megoldották. 20.000 euróért. EGY gyerek miatt.
Arról már korábban írtam, hogy a mi általános iskolánkban is felfedeztem Braille- írással készült könyveket. Rákérdeztem és a kisfiam tanár nénije elmondta, hogy korábban volt egy vak kislányuk, akihez kissé »átigazították« az iskolát, hogy tudjon a normál suliban tanulni.
Tegyük hozzá, hogy igazán vidéken lakunk, de kb. egy órás utazással el lehet érni két valóban nagyobb várost is, ahol biztos volnának speciális iskolák.

Vagy az anyuka, aki a fia miatt kezdett fogyatékkal élők számára randevúk szervezésébe. A fia Down-szindrómás, de persze ő is szeretett volna egy barátnőt. Az ismerkedés nehézségeiben nyújtott segítséget az édesanyja, aki egy étterembe szervezte meg a randi-koncepciót. Ez egyfajta »Első randevú«, ahova előre regisztrálhattak az érdeklődők, köztük a legkülönfélébb emberek: autizmusban, Down-ban szenvedők, siketek és vakok is.
Az első alkalom már telt házzal le is futott- persze teljesen a korona szabályainak megfelelően, a résztvevők közt plexivel 🙂 -, mert még erre is kell gondolni. A programot folytatják, mert igény bőven van rá.

Ja, ki emlékszik a tavalyi Eurovision holland győztesére, a szép hangú Duncan Laurence-re? Készül az esküvőjére a párjával, aki fiú. Részemről sok boldogságot neki! A hangján semmit sem változtat 🙂 .

De beszólni mindenért (is) lehet. Én például nem szeretek puszilkodni, pedig itt szokás, rögtön háromszor is. Minek puszilgassak félig ismeretlen embereket? Viszont szeretem a számomra szimpatikus embereket megölelni. Azt pedig tilos, mert ‘biztos van köztük valami’. A nyelvi csoportban, ahova járok, egy embert ölelgetek meg (és viszont). Férfi, csak nem a nők felé orientálódik. Pont ezért szabad. Heterót tilos, mert azután is megy a susmus.

A felsorolt esetek tények. Persze az is tény, hogy- többször volt szó róla- semmi sem fekete- fehér.
Itt is kell érzékenyítés a másságra, fogyatékosságra, betegségre, egyébre. De legalább megteszik, ha kell, utcai plakáttal, ahogy le is fotóztam. Szerintem ezen a képen egy gyönyörű nő van. Nem csak egyféle szépség létezik. A kislányom múltkor pont egy kopasz Barbie babára mondta, hogy gyönyörűnek találja. Hál’Istennek ott a cégnél már rájöttek, hogy másmilyen emberek is léteznek, nem csak Barbie és Ken kell. Azóta van pl. vitiligos (a bőrfoltok), kerekesszékes, punk, duci, ázsiai, afro és kopasz Barbie is.

Itt is van ellenzék és köpködés, leszólás bármilyen jellegű másságra, pedig törvény tiltja, annak ellenére, hogy sokak szerint Hollandia a melegek, más felfogásúak szerint az aberráltak országa. Csak az ilyen alkalom jóval kevesebb.


Vera

https://www.nu.nl/achterklap/6081930/duncan-laurence-gaat-trouwen-met-vriend-jordan-garfield.html?fbclid=IwAR2IlQ58yAicABM99raHzcYdlYnxqVA48_ww36PmZBTptHhx77ymUz3P72c

https://www.rtlnieuws.nl/editienl/artikel/5188313/franca-organiseert-dates-mensen-beperking-uniek-en-romantiek?fbclid=IwAR1XxUYuV6DZWEdI5NAQMTL2CLUxmoWLaNTXnsq_N7gPOWBeZnZrVYtbe8E

#Friesland #Hollandia #fríz #Frízföld
#különbség #tolerancia #más #törvény

Amszterdam, a melegek fővárosa- és a támadások

Ams.homo 1

Amszterdam a »melegek fővárosaként« ismert. Sokan csak ezért érkeznek/ költöznek az országba, mert azt remélik: itt nyugodtan és rejtőzködés nélkül élhetnek.
Hollandiában már egy ideje törvény ismeri el őket- házasságukat is, illetve tiltja kirekesztésüket, bántásukat. Nálunk- kis településen, ami azért felfogásban jóval kötöttebb, mint egy nagyváros- már az általános iskola első- második osztályában is fel-felmerül a téma. A gyerekek a tanároktól már ekkor is azt hallják, hogy ez is természetes, nincs vele semmi gubanc, ha lány lányt szeret vagy fiú fiút. Nem külön téma, de ha felmerül akkor beszélnek róla. Ehhez tudni kell, hogy itt az első osztály négy éves korban kezdődik.

A nyelvi csoportomban egy ideig szinte az összes férfi meleg volt és pontosan ezért jöttek ide, például az egyikük Iránból, a lehetséges/ várható felakasztás elől.

Ez az elv és a törvény. A gyakorlat ennél természetesen- mint mindig- bonyolultabb.
Egyrészt van az a réteg aki ezt a szemléletet magáévá tette és eszerint él. Van, aki tolerálja. És mostanában egyre több olyan hírt látok, ami melegek elleni nyílt támadásról szól- ez persze amiatt is lehet, hogy mostanában jóval több hírt olvasok. Remélem csak ez utóbbi.

Az első két esetnél ugyanazt a párost érte támadás, amikor Amszterdamban kéz a kézben sétáltak: ez verbális agresszióban, sértegetésben, beszólogatásban, majd leköpködésben, rúgásokban merült ki. Később őket egy ál- újságíró is megpróbálta találkozóra hívni, vagy a lakásuk címét megtudni, hogy majd elmegy egy interjút készíteni velük. Szerencsére gyanút fogtak és a találkozó előtt utánanéztek az »újságírónak«, akit a megadott lapnál senki sem ismert. Kérdéses, hogy mi történhetett volna…

Harmadszorra egy kenuzó párnak szóltak be, majd egyikük karját egy üveggel meg is vágták. Őt kórházban kellett ellátni.

Az egyik megtámadott- női szemmel nézve egy igazi szép fiú, amúgy Brazíliából- kifejezetten arra panaszkodott, hogy a holland főváros melegekkel kapcsolatos világhíre miatt költözött ide, de ez már úgy néz ki nem iga,z vagy ‘csak’ negatív irányba változott. Ettől eltekintve továbbra is kézen fogva fognak mászkálni.

Ami mindegyik esetben egyforma: az összes támadó fiatal fiú, 14- 20 körüliek.
Mintha rájuk annyira nem hatott volna a már általánosban oktatott szemlélet. Ja: és mindig többen voltak, mint a megtámadottak. Természetesen.

Ams. homo 2

Vera

https://www.nu.nl/binnenland/6052903/opnieuw-antihomogeweld-in-amsterdam-man-in-arm-gestoken-met-glas.html?redirect=1

https://www.nu.nl/binnenland/6048939/belaagd-homokoppel-benaderd-door-journalist-die-hun-adres-wilde.html

#Hollandia #Friesland #fríz #holland
#Amszterdam #tolerancia #homoszexualitás #meleg #rasszizmus #támadás #törvény #házasság #esküvő