Egy pár Hollandiában töltött év után úgy véltem itt az idő, hogy megkérdezzem a Magyarországra költözött hollandoktól: ők miért választották épp a mi országunkat?
Ahogy telik az idő, úgy vándorol ki egyre több ismerősöm otthonról, illetve egyre több magyarral találkozom Hollandiának egy olyan ‘kieső’ részén is, mint amilyen Frízföld. Azt, hogy MI miért jövünk ki, a különféle csoportokban/ blogokban már sokan elmesélték.
Több cikket is elolvastam/ megosztottam már a magyar sajtóból, amikben az újságírók a hazánkba költözött hollandokat kérdezték. Legutóbbi hazautazásomkor viszont magam is rászántam egy napot, hogy személyesen keressem fel az interneten ‘magyar- hollandként’ elhíresült falut, Csemőt, aminek tanyáin/ házaiban egyre gyakoribb a holland szó.
Egy Facebook ismeretségnek köszönhetően sikerült időpontot egyeztetnem Hanno Tramperrel. Vele egy ceglédi találkozóhely beiktatása után Csemőre autóztunk, hogy egy ottani étteremben beszélgessünk.
Hanno és Rhodé Tramper 2022. júniusától élnek és dolgoznak Magyarországon, de itteni múltjuk egy kicsit régebbre visszavezethető.
Az Open Arms/ Tramper család Magyarország legszegényebbjein szeretne segíteni és ennek keretében intenzíven együttműködnek a ceglédi Közösségben Istennel Gyülekezettel.
…
– A Magyarországra költözésetekről már sok mindent elmondtatok a weboldalatokon, vagy a vlogban. Viszont a ti okaitok, helyzetetek más mint a többi hollandé, aki itt akar élni.
Mi a véleményed, miért jönnek a hollandok Magyarországra?
– Elég sokat tudok az itt élőkről. Az itt élő hollandok elég zárkózottak, nem túl sokat beszélnek egymással. Itt a távolságok is sokkal nagyobbak mint Hollandiában, az emberek távolabb élnek egymástól, mivel a hollandok szívesebben élnek kinn a tanyákon.De előfordul, hogy kis csoportok alakulnak ki.
– Ezért jönnek? A tanyák, szabad terek miatt?
– Ez az egyik oka. A másik- amit viccesenek találok-, hogy azt hiszik, hogy itt kevesebb a szabály. Úgy gondolják, hogy itt mindent szabad. Viszont itt rengeteg az előírás és ezeket nagyon szigorúan veszik. Nehézkes mondjuk valamire egy bélyegzőt, vagy a polgármester aláírását megszerezni.
– Eddig azt, hogy mindent szabad és hatalmas a demokrácia, pont Hollandiáról hallottam. A holladok ezt gondolják Magyarországról?
– Igen, bár nem politikai értelemben, például arra, hogy az lehetsz, ami akarsz. Inkább az, hogy Hollandiában nem lehet a szemetet elégetni, itt pedig igen. Ezt a hollandok mint szabadságot értelmezik. Azt, hogy nyugodtabban csinálhatod a saját dolgaidat. Nem az identitásról van szó, hanem kisebb dolgokról. Ezt én is érzem.
Decemberben a kislányom születése miatt voltunk Hollandiában. Ott éreztük, hogy a hollandok mennyire be vannak zárva, pedig abban a faluban voltunk, ahol felnőttem. Itt most körülöttünk hatalmas a tér, a kert. Ez nyújt a hollandoknak szabadságot, ezért vannak itt. Itt lehet száz csirkéd is, amik szabadon mászkálhatnak. Ez is egyfajta szabadság, valami,a mit sok holland szeretne visszakapni.
A legtöbb ide költöző holland nagyjából 50-60 közt van, akik előrehozott nyugdíjat kapnak.
– Ez Magyarországon szép összeg, de már nincs túl nagy különbség a két ország élelmiszerárai közt.
– Igazán nem nagy a különbség, de a bérek sokkal alacsonyabbak. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet belőle megélni. Ez látszik a munkánkban is, mivel egyre több lesz.
Egyre többen vannak, akik mondjuk öt éve még kijöttek a pénzükből, de mostanra nem tudják megtenni.
-Egy holland nyugdíjból ez még kifizethető.
– Főleg úgy, hogy az ide érkezők előbb eladták a hollandiai házukat és abból itt relatív olcsón meg tudtak venni egy másikat. De ez is sokkal drágább lett. Mi is néztünk ingatlanokat, de az árak már nekünk is túl drágák lettek. Most bérlünk.
Úgy látjuk, hogy az elmúlt 5-6 évben megduplázódtak a házak árai. Most egy megsüllyedt, teljesen tönkrement tanyáért 15-16 millió forintot kérnek, míg ez pár éve csak 3-5 millióba került.
– Ez azt is jelentheti, hogy a következő időben kevesebb holland fog érkezni?
– Szerintem igen, vagy máshova, pl. Romániába mennek majd. Most főleg az 50-55 körüliek vannak itt, de látjuk, hogy néhányan vissza is mennek Hollandiába, mivel itt rosszabb az egészségügyi ellátás. Ha valaki eléri a 75-80 éves kort, erre egyre többször van szüksége és az utolsó évekre inkább visszamennek. Az is látszik, hogy az áremelkedés miatt már néha a hollandok sem jönnek jól ki, ugyanis többen vannak, akik itt dolgoznak, magyar fizetéssel, vagy kicsit magasabbal. Nekünk is van olyan ismerősünk, aki itt dolgozik. Ő is azt mondta, hogy ahogy idejöttek azt gondolták, hogy itt kevesebbet kell majd dolgozni, de három- négy éve mégis egyre többet kell ahhoz hogy megéljenek. Ő egy hónapot Hollandiában dolgozik és egyet Magyarországon van.
– Miért pont Magyarországot választottátok? Talán vannak jóval szegényebb országok is.
– Nem mi választottuk, hanem Isten választotta nekünk. Elmentünk minden európai országba. Voltunk Romániában és – a háború előtt és közben- Ukrajnában is- és szinte mindenütt láttunk szegénységet, vagy a korrupciót. Eztán visszamentünk Hollandiába, dolgoztam, megszületett a kisfiunk, de Magyarország nem ment ki a fejünkből. Imádkoztunk és Istent kérdeztük, hogy miért van ez. Így kaptuk a választ, hogy Magyarországra kell költöznünk, hogy a szegénység és magány ellen küzdjünk. Itt nagyon sok, főleg idős ember magányos. Ennek oka részben miattuk van, mivel nagyon bizalmatlanok. Ez korábbra visszavezethető, amikor a saját szomszédodban sem bízhattál- és ez az idősekben még mindig mélyen gyökerezik.
Itt mindenütt magas kerítések állnak és ha otthon vannak is, az ajtót bezárják. Ez az embereket egymás megismerésétől is visszatartja. Senki sem látja mi van benn és azt sem, hogy a szomszédja szegény-e, vagy sem. Ez a rejtett szegénység. Ha valaki a szomszéddal beszél, nem mondja: ma még nem ettem. Ezt gyakran látjuk azoknál, akiknek segítünk.
Például mindenkinek van Facebookja, ahová szép fotókat posztol, de azt senki sem mondja, hogy ‘ma itt volt Hanno egy élelmiszercsomaggal, mivel két napja nem ettem’. Azt senkivel sem kell tudatni.
– Kirakatélet: azt kell láttatni, ami szép. A legszebb cipőt, mobilt.
– Ez a státusz nagyon fontos a faluban is, ahol éltem: a fiatalok közt nagyon számít,hogy milyen cipőd van, milyen ruhát viselsz.
– Te is fiatal vagy.
– 29 éves vagyok, három gyermekem van. A legkisebb december 15-én, Hollandiában született. Édesapám ugyanazon a napon halt meg. Ez igazán kettős érzés volt.
– Ti igazán hívők vagytok, Isten kijelölt nektek egy utat, hogy Magyarországon dolgozzatok. Ez különleges, valószínűleg a hollandok közt is. Az ismerőseitek vallásosak?
-Úgy gondolom fele-fele. Ha nagyon vallásos vagy, elmégy a templomba.
– Itt is?
– Igen, a magyar templomba is, de semmit sem értek belőle. Viszont a kapcsolat, emberek miatt elmegyek. Megérteni nehéz, mivel nagyon gyorsan beszélnek. Ha lassabban mondnak valamit, abból már sokat megértek. Emellett bárhova megyünk, imádkozunk az emberekért és beszélünk Istenről.
– Hollandul?
– Gyakran van velünk tolmács. De a hollandokkal nem sokat beszélünk, az itteniek nem igazán tartják a kapcsolatot egymással.
– Ez elég fura, de a kinti magyaroknál is előfordul. Emellett néhányan nem akarnak/ tudnak asszimilálódni, de szerint sok hollanddal is ez a helyzet. Ti máshogy csináljátok.
– A hollandok nem igazán vesznek részt az itteni társadalomban. Néhányan összejárnak, de nem olvadnak be. Most nem magunkról van szó, mivel mi a magyarok miatt érkeztünk. A többiek viszont a nyugalom miatt.
– És a szociális élet?
– Van aki él szociális életet, de sokaknak nincs. Sokan vannak egyedül, de ezt maguk választották. Sokan érkeztek, amikor még olcsóbban meg lehetett tenni. Amikor 2017-ben- még öt hónapra- mi jöttünk, még ez volt a helyzet.
– Hogyan élték meg a költözést a gyermekeid?
– Fleur még csak egy éves volt, a fiam három. neki nagyon nehéz volt. A legelső pár hét új volt, szuper, ezt szeretik a gyerekek. Olyan, mint egy vakáció. De itt maradtunk lakni, tehát nem látta olyan gyakran a családtagokat, barátokat. Ezt nem viselte jól, de szeptembertől itt is iskolába- egy kecskeméti Waldorf- iskolába- kezdett járni.
– A Waldorf- iskola lehet jó hely, de nem valószínű, hogy a tanárai több nyelven beszélnek mint másutt, pláne nem hollandul. Hogyan kommunikáltak a fiaddal?
– Megkaptuk a legaranyosabb tanárnőt, akivel valaha is találkoztam. Velünk angolul beszél.
Szerencsére az iskolában több külföldi gyerek is van, köztük egy másik holland kisfiú is, hozzászoktak a külföldiekhez.
A fiam a suliban már mindent magyarul csinál, bár otthon hollandul beszélünk. Nagyon gyorsan felzárkózott. A tanárnő az elején kis cetliket csinált, amikre magyarul írt fel mondatokat, majd ezeket a Google Translate-tel lefordította hollandra és mi eztán átírtuk helyes hollandsággal. Ezeket nagyon sokáig használta. Emellett csinált egy képeskönyvet, amiben egyfajta ikonok- pl. a wc- szerepeltek. Ha Stan szeretett volna valamit, akkor ebben meg tudta mutatni és a tanárnő elmondta neki magyarul. Most már könyv nélkül is tudja közölni, hogy mit akar, de az elején nagyon bonyolult volt és sokat sírt.
– A kinn élő magyarok gyakran számolnak be ‘kultúrsokkról’: ezek néha csak kis, de látványosan eltérő dolgok.
– Ami nekem nagyon tetszik az az, hogy a kicsik itt sokkal tovább maradhatnak gyerekek. Itt még a nagyobbak is kinn játszanak. Ahol laktam, már szinte nem látsz gyereket kinn játszani, inkább csak benn telefonoznak. Igaz, ebből itt is láttam eleget. Nagyon sok embert látogatunk meg és van, ahol a kicsi reggeltől estig a tv előtt ül. Itt is van olyan szülő aki nem tudja, hogy mit is kezdjen a gyerekébel. De a legtöbben odafigyelnek, hogy az ne csak a telefonon/ tableten lógjon.
– Ez a technikai fejlettségtől, pénztől, vagy mentalitástól függ?
– Igen, ez bonyolult. Itt ismerek olyan családot ahol semmi sincs, a gyerekek a sárban, botokkal játszanak. De sok hollandot ez is vonz, hogy itt az élet bizonyos értelemben egyszerűbb. Hollandiában mindenki rohan, itt ez kevésbé fontos. Korábban ez volt a hollandoknál is, de megváltozott és egyre kevesebb időt fordítanak a dolgokra.
Másrészt az emberek itt másképp viszonyulnak a gyerekekhez: kicsiként kezelik őket és mindent megcsinálnak helyettük. Mi hagyjuk, hogy ‘megégessék’ magukat, mert abból tanulnak leginkább. Itt megpróbálják őket mindentől megóvni, de így nem tanulnak meg önállóan gondolkodni, vagy gondoskodni magukról.
Jönnek hozzánk a ‘gyerekklubba’. Ha pizzát készítünk a gyerekek csak állnak és megvárják, hogy a szüleik tegyék rá a feltétet. Itt tovább várnak, hogy engedélyt kapjanak a szüleiktől ahelyett, hogy maguk próbálkoznának. Itt ezt ismerik. Nem mondom, hogy ez rossz, csak más.
Amit viszont nagyon jónak találok az az, hogy a magyar gyerekek jobban tisztelik az időseket mint a hollandok.
De a nőket időnként kevesebbre tartják mint a férfiakat, pl. ‘maradjanak főzni a konyhában’. Ez is elég jellemző, bár nem mindig.
– Van aki szerint Magyarország olyan mint Hollandia, csak épp jóval korábban.
– Van benne valami, de nem pontosan. Itt a gyerekek többet játszanak kinn, nagyob a nyugalom, de emellett voltam olyan magyar iskolában, ahol ha a gyerek pl. nem tud írni, megüthetik. Ez is mutatja, hogy nem minden jó, ami 50 évvel ezelőtt volt. De ez sok hollandot – főleg az idősebbeket- vonzhat. Ha mondjuk hetvenesen ide költözöl az kicsit olyan érzés, mintha visszatérnének az ifjúságuk idejébe. Kicsit szentimentális érzés. Amikor kicsi voltam, a tejesember lovaskocsival hozta a tejet. Ez itt még mindig így van, a szódás lovaskocsival közlekedik. Az emberek kiteszik az üres szódásflakont az aprópénzzel. Ez volt régen Hollandiában is és valószínűleg ez megérinti az idősebbeket.
– Kulturális különbségek?
– Nagyon érezhető a hierarchikus különbség. Ezeknél szoktam azt érezni, hogy ezt még szoknom kell, ez új. Együttműködöm egy lelkipásztorral akinek van egy nála magasabb rangú ismerőse. Ha ezzel a személlyel kell beszélnem, előbb mindig a lelkipásztorhoz kell fordulnom és nem lehet közvetlenül a magasabb pozíciót betöltőt megkeresni. Ez itt nagyon fontos. Vicces, de bosszantó is. A hollandok ahhoz vannak szokva, hogy ha valamit akarsz, akkor oda lehet menni szabadon megkérdezni, elintézni. De itt az tiszteletlenség.
Eddig három nyarat töltöttünk itt, a tavalyi volt az első, amit teljes egészében. Akkor épp borzasztóan meleg volt. Kicsi koromban volt olyan nyár, amikor egész nyáron esett. Itt sokkal több a meleg, a napsütés. Bár negyven fokban nem tudok mit csinálni, de nagyon szeretem az itteni klímát és ezt sok más holland is kedveli.
– Maradtok Magyarországon?
– Fogalmam sincs, pár évet biztos itt élünk. Nem tudom mi lesz ha elérkezik a fordulópont, amikor Stannak és Fleurnek középiskolába kell mennie. De jelenleg még egyáltalán nem foglalkozom a középiskolával.
…
A Tramper család / Open Arms weboldalát/ Facebook oldalát itt találjátok: https://www.familietramper.nl/
https://www.facebook.com/Hanno.Rhode.in.Hongarije
Vera
Frízföld és Hollandia blog 