Konfliktusok vallás és elfogadás közt

Pár napja a játszóházban az egyik holland ismerős anyukával beszélgettem, ahol szóba került a családi kör, ezen belül az elfogadás, ami náluk elég nehezen megy. Pontosabban az anyósáék nem képesek megemészteni, hogy szigorúan vallásos környezetben felnőtt kicsi fiuk (mellesleg közel két méteres, több gyerekes kamionsofőr) egy motorozós, rocker lányt választott. A hölgy elmondása szerint párja családja egy nagyon zárt, vallásos régióból származik, ahol vasárnaponként kétszer, hétköznaponta általában egyszer templomba kell járni, vasárnap pedig még a tévézés is tilos- a szociálmédiára ezzel szemben állítólag nincs tilalom. 🙂

Az országban több ilyen terület van, ahol a vallási- főleg konzervatív protestáns- szabályokat nagyon szigorúan veszik. Többek közt ilyen falu Urk, ahol- már korábban írtam- a páromat és kollégáját majhogynem ‘szemmel verték’ amikor vasárnap fényképezni merészeltek.
Urk a híres Biblebelt része. Más elnevezése szerint Bijbelgordel, Refoband, Bijbelbelt. Bijbel: Biblia. Beszédes nevek.

A Biblebelt Hollandia egy olyan területe, ahol a templom/ hit még mindig NAGYON központi szerepet kap. Ortodox keresztény lakosai általában erősen kritikusan viszonyulnak az olyan kérdésekhez, mint az abortusz vagy az eutanázia, az azonos neműek közti házasság, oltások. Nemrég írtam például egy fiúról/ jelenségről, ahol a balesetet okozó járműnek vallási okokból nem volt biztosítása. Igen, különleges esetekben ezt is lehet.
Gyakran nincs tévéjük, viszont van saját politikai pártjuk (SGP, ami az országban egyedüliként támogatja a halálbüntetést), saját iskoláik, médiájuk, üzleteik. Természetesen felfogásuk sokban ütközik a mostani általános holland szabályokkal/ mentalitással. (Az ‘általános’ viszont olyan mint a statisztika: valójában csak nagyon kevesekre illik hajszálpontosan.)

A tegnapi ‘Diszkrimináció és Rasszizmus Elleni Világnap’ után találtam rá a cikkre, miszerint egy melegjogi szervezet ‘engedélyt kapott rá’, hogy koszorút helyezhessen el a második világháborúban elhunytak emléknapján.
Ez talán nem is volna nagy szám, ha nem a Bijbelbelt térségéről volna szó.
Az egyesület célja nem a polgárpukkasztás volt, bár sok ott élőnek csípi a szemét. A helyzet bonyolult.

A május 4-én tartott holland Dodenherdenking-en mindenkiről megemlékeznek, akiket a világháborúban (Hollandiában csak a másodikról van szó), vagy az indonéz gyarmati háborúk időszakában, háborús helyzetekben és az azt követő békefenntartó műveletek alatt megöltek, vagy az erőszak/ túlkapások következtében hunytak el, függetlenül attól, hogy az a tengeren, háborúban, kényszermunkában, vagy koncentrációs táborokban történt.
Az emléknap ‘kereteit’ a Memorandum tartalmazza, ebbe foglalták bele az összes háborús áldozatot. Szövege a politikai változásokat követve (értsd: pl. ahogy Hollandia felvállalta a volt gyarmatai területein elkövetett dolgokat és hivatalosan bocsánatot kért értük) folyamatosan változik.

A második világháború idejéről, a koncentrációs táborokról az embereknek általában a zsidók jutnak az eszébe, de elvitték a cigányokat, fogyatékkal élőket és a ‘más’ szexuális irányultságúakat is.

A ‘Stichting Gay op Flakkee’ Nieuwe-Tonge faluban szeretett volna virágokat elhelyezni. Mivel tudták, hogy melegjogi szervezetként elutasításba ütközhetnének- bár semmi felhajtást, zászlót, egyebet nem terveztek-, telefonon felkeresték a megemlékezést szervező Oranjevereniging-et. Innen azt a választ kapták, hogy kedves tőlük, de ‘a falu erre még nem áll készen’.
Ezzel a történet le is záródhatna, ha híre el nem terjedt volna. Felháborodott reakciók érkeztek: ‘a melegségünktől még mi is hétköznapi emberek vagyunk’. Ekkor lépett közbe a polgármester, aki kijelentette, hogy ‘a megemlékezés során helyet kell biztosítani a régóta titkolt melegüldözésnek’.
Ami egyébként törvényben áll: fajra, nemre, szexuális irányultságra való tekintet nélkül mindenki egyenlő.

Az önkormányzat döntése alapján az egyesületnek lehetősége lesz a virágait elhelyezni. A Gay op Flakke viszont elnézést kér, mivel semmiképp sem az volt a szándékuk, hogy bárkit is megsértsenek.


Vera


https://www.facebook.com/gayopflakkee/

https://www.4en5mei.nl/herdenken/wie-en-wat-herdenken-we

https://www.4en5mei.nl/herdenken

https://nl.wikipedia.org/wiki/Dodenherdenking

https://www.rtlnieuws.nl/nieuws/nederland/artikel/5373027/homogemeenschap-goeree-overflakkee-mag-geen-bloemen-leggen-tijdens?fbclid=IwAR1PPLu31jWzHYYLdkFHgSVBOBhDR_TJkBVe1z87addRipBPYz3S7aFDN8E

https://nos.nl/artikel/2468315-conflict-om-krans-voor-homo-s-gemeente-neemt-organisatie-dodenherdenking-over

https://www.rtlnieuws.nl/nieuws/nederland/artikel/5373027/homogemeenschap-goeree-overflakkee-mag-geen-bloemen-leggen-tijdens

https://nl.wikipedia.org/wiki/Bijbelgordel

Ketikoti- a szabadság napja

A Ketikoti/ Keti Koti, vagy Scanantongo, jelentés szerint ‘a lánc letört’, a rabszolgaság eltörlésének ünnepe.
Még nem hivatalos munkaszüneti nap, de erre a napra emlékezve egyre több munkáltató ad dolgozóinak szabadnapot. Mivel Hollandiának bőven vannak rabszolgatartó- gyarmatosító gyökerei, sokan gondolják azt, hogy emiatt- egy esetleges utólagos tiszteletadásként- szükséges volna ezt országos megemlékezéssé tenni.

A Ketikoti hivatalos dátuma arra a napra utal- 1863. július 1-, amikor Suriname-ban és a Holland Antillákon hivatalosan eltörölték rabszolgaságot. Ezzel mintegy 45. 000 erőszakkal elhurcolt afrikai szabadult fel. Közülük több mint 34.000 személyt Suriname-ban dolgoztattak.
Ennek akkor szinte csak elvi jelentőssége volt, mivel az addigi rabszolgáknak még tíz évig, 1873-ig jelképes összegért kellett dolgozzanak az ültetvényeken. Ez időszak alatt ha igazolvány nélkül találták őket, börtönbe kerültek.
Ezután sok addigi rabszolga elhagyta addigi helyét és a rabszolgatartók kártalanítást kaptak. Ennek összege a felszabadult emberek után fejenként 300 gulden volt.

Az idők elteltével az egykori rabszolgák és leszármazottaik egyre inkább merték nyíltan ünnepelni a felszabadulásuk napját, míg végül 1955-ben Suriname-ban Dag der Vrijheden, vagyis a Szabadság Napja néven hivatalos ünnepnapnak nyilvánították.

Kwakoe
A nap emlékére 1963. június 30-n, Suriname fővárosában, Paramaribo-ban leleplezték Kwakoe szobrát.
A szobor egy megszökött, majd elfogott rabszolgát ábrázol, aki letört láncaival a szabadság utáni vágyakozás szimbólumává vált.
Nevének eredete: sok rabszolga őseinél, a ghánai akanoknál volt egy olyan szokás, hogy gyermekük a születésének napja szerint kapott nevet. A szerdán született fiúkat Kwakoe-nek nevezték. Mivel a szobrot szerdán leplezték le, ezért az ennek megfelelő nevet adták neki.

Hollandiában a rabszolgaság emlékére először 2002-ben állítottak szobrot. A National Monument Slavernijgeschiedenis, azaz A Rabszolgaság Történetének Nemzeti Emlékműve az amszterdami Oosterparkban tekinthető meg. Eztán (többek közt) 2013-ban felállították a rotterdami emlékművet is. Ez a Nieuwe Maas partján, a Lloydkwartier-ben található meg. Egykor innen sok rabszolgakereskedő hajó indult Afrikába.

Július elsején több helyen tartanak megemlékezéseket. A tavalyi rendezvényen Amszterdam és Rotterdam polgármestere hivatalosan is bocsánatot kért a városnak a múltban a rabszolgaságban betöltött szerepéért, de állami, hivatalos bocsánatkérés még nem volt. Többek szerint ez (talán) a 2023-ban, a rabszolgaság eltörlésének 160. évfordulóján történhet meg… Ha úgy számoljuk, akkor a kényszerből az ültetvényeken ledolgozandó tíz éves periódus miatt kerek 150 év volna, ami- már ha apropó kell- jó alkalom lehet ennek kimondására.

Mit láthattok a Keti Koti-n?
A megemlékezés a fő tartalom mellett egy színpompás fesztivál, ahol a volt rabszolgák leszármazottai tradicionális ruhákat viselnek. A nap a Bigi Spikiri felvonulással indul. Ez egy suriname-i fogalom, ami szó szerint nagy tükröt jelent. Az éves suriname-i felvonuláson az emberek a város kirakatai mellett vonultak el, ami a színes forgatagot szépen visszatükrözte. Ez a hagyományos felvonulás van megtartva Hollandiában is. Amszterdamban 2009. óta minden évben megrendezésre kerül. Az emberek az ezen való részvétellel jelzik a rabszolgaság eltörlésének fontosságát.

A 2022-es felvonulás 11-12.00 közt, a Waterllooplein és az Oosterpark közt lesz, majd ezt követi a megemlékezés, ahol a kormány képviselői, Curaçao, St. Maarten és Aruba meghatalmazott miniszterei, Suriname, Ghána és Dél-Afrika nagykövetei, illetve Amszterdam polgármestere is részt vesz.
Ezután kezdődik a fesztivál a különböző színpadokon tartott előadásokkal és ünnepléssel.

Rotterdamban már június 30-n, a Lloydkade-nél található emlékműnél tartottak megemlékezéseket. Itt Aboutaleb polgármesternek egy kiáltványt adtak át, amiben kérik, hogy a jövő évi megemlékezésbe és ünnepbe több rotterdami lakost vonjanak be. Így az átlag rotterdamiak is megismerhetnék azt, ezzel pedig elejét vehetnék a diszkriminációnak, emellett pedig ez a város kölönböző lakosai közt biztosítaná a kapcsolatot.

Hollandiában jelenleg több mint 345.000 surinamei és mellettük 130.000 fő feletti antillai vagy arubai személy él. Plusz még sokan vannak, akik a vegyes házasságok miatt állnak kapcsolatban a rabszolgamúlttal.
Azért, hogy egymást jobban megismerjük és toleráljuk nem árt, ha meg- és elismerjük egymás múltját és történelmét.

Vera

https://nl.wikipedia.org/wiki/Ketikoti
https://nl.wikipedia.org/wiki/Kwakoe_(standbeeld)
https://ketikotiamsterdam.nl/
https://ketikotiamsterdam.nl/1-juli-herdenking/
https://nos.nl/artikel/2434707-honderd-bedrijven-geven-personeel-vrij-op-1-juli-keti-koti-is-belangrijk
https://www.afrikamuseum.nl/nl/online-keti-koti-festival/wat-is-keti-koti

Hollandia és az LMBTQ+ elfogadás

A hollandok háromnegyede pozitív a homo- és biszexuálisokkal kapcsolatban, az elfogadás stagnál.
Ez áll az SCP nemrégiben közzétett vizsgálatában.

Évek óta történő növekedés után Hollandiában most stagnál a homo,- biszexuálisok és a leszbikusok elfogadása. A lakosság 76%-a a csoportól pozitívan gondolkodik, 20% közömbös és 4% negatív. Az érdekvédelmi csoportok aggódnak, főleg a transzgender személyek miatt, akikre a lakosság csak 60%-a tekint pozitívan.

Az elmúlt tizenöt évben a Szociális- és Kulturális Tervezési Iroda (SCP) a hollandok elfogadásával kapcsolatos véleményét kutatta. Az évek alatt a helyiek általában egyre pozitívabban gondolkodtak például az azonos neműek egyenlő házassági jogairól és általuk egy gyermek adoptálásáról, de a látható intimitás két azonos nemű közt még mindig érzékeny téma.

A megkérdezettek 19%-a azt mondja, hogy undorítónak találja a két férfi közti szexet. Ez két nő között csak 7%- nál okoz gondot. Ötből egy személynek kevésbé problémásnak tartja a kézen fogva járó női- férfi párost, mint ugyanezt, férfi párral.

A transzgender személyek elfogadása még elmaradottabb- derült ki a vizsgálatból. Tíz személyből közel egy (9%) véli úgy, hogy gondot okoz, ha gyermekét az iskolában egy transzgender személy tanítja. Homo- vagy biszexuálisokkal ez az arány csak 5%.

‘Osztályonként 5-6 szülőnek van ezzel gondja’- mondja Willem Huijnk, az SCP vezető kutatója az NU.nl-nek. ‘Ez átlagos adat: bizonyos iskolákban, például a vallásos falvakban ez sokkal több.’

‘Rögzült az igény az emberek kategorizálására’
Az SCP szerint a transzgender személyek az emancipációban hátrébb állnak, mivel a leszbikusokhoz, homo- és biszexuálisokhoz képest később kerültek a média, illetve a politika reflektorfényébe.
‘Emiatt az embereknek gondot okoz, ha valakiról nem tudni azonnal, hogy nő vagy férfi-e’- mondja Huijnk. ‘Az emberekben még mindig mélyen benne van annak szükségessége, hogy valakit kategorizálhassanak.’

Ezt látni az embereknek a nemi diverzitásról szóló nézeteiben is. Ez a kép 2012. óta pozitívabb, de az elmúlt években nem látható egyértelmű emelkedés. A hollandok 39 százaléka az első találkozáskor tudni akarja, hogy valaki nő, vagy épp férfi. Hat megkérdezettből egy véleménye az, hogy valami baj van azokkal, akik magukat nem nőnek vagy férfinak érzik. 11% pedig nem is akar kapcsolatba kerülni olyanokkal, akikről ezt nem lehet egyértelműen tudni.

Mikor transznemű valaki?
Transzgenderként nem érzed jól magad a testben amibe születtél, vagy a nemmel, amivel születésedkor regisztráltak. Sok transzgender személy transz nő vagy épp transz férfi: olyan testbe születtek ami az egyik nem jellegét viseli, de belül a másik nemhez tartozónak érzik magukat.
Ez nem csak arról szól, hogy valaki ‘nő’ vagy ‘férfi’. Néhányan mindkét szerepben jól érzik magukat, mások pedig egyikben sem.

A COC-t aggasztja a stagnálás
Bár az átlagos adat pozitív, az LMBTQ+ közösségéből sokkal kevesebb a pozitív jel. Az SCP ez év eleji vizsgálatából például az derült ki, hogy az LGBT -fiatalokat (LGBT: lesbian, gay, bisexual, transgender) relatív gyakran piszkálják és heteroszexuális társaiknál kevésbé jó a kapcsolatuk a tanáraikkal, osztálytársaikkal és családtagjaikkal.

A COC, az LMBTQ+ közösség érdekvédelmi kéviselője, éppen úgy, mint a Transgender Netwerk Nederland (TNN) nagyon aggódik. Igazi magyarázat a stagnálásra nicsen, de a COC szerint ez öszefüggésben lehet például a korona miatti társadalmi feszültségekkel.
‘A társadalmi feszültségek esetén gyakran látható, hogy először a kisebbségek jogai kerülnek nyomás alá’- mondja Philip Tijsma szóvivő.

Rámutat, hogy sok nemrég történt esetben volt szó diszkriminatív jellegű erőszakról. A Koningsdag-on (a király születésnapja, ápr. 27.) Rotterdamban megvertek egy 23 éves nőt, mert az elkövetők azt gondolták, hogy ő egy férfi. Emellett folyamatosan tönkreteszik a szivárványos zászlókat is.

A COC több figyelmet szeretne az elfogadásra
‘Kérjük az iskolákat és a tanárképző egyetemeket, hogy fordítsanak még több figyelmet az elfogadásra’- mondja Tijsma.
Annak ellenére, hogy az iskolák- ahol az elfogadás kezdődne- kötelezettséget vállalnak a szexuális és nemi sokszínűség elfogadásának előmozdításában, a COC szerint ez nem mindenhol, vagy nem mindenütt eléggé történik meg.

A COC szeretné, ha a kormány megvalósítaná a ‘Regenboogstembusakkoord’-ot, azaz a ‘szivárványszavazási’ megállapodást. Ebben a pártok vezetői a COC-vel már több mint egy éve megállapodtak, hogy az iskolákban konkrét intézkedéseket hoznak a diszkriminatív erőszak ellen és az LHBTIQ+ elfogadása melett.
‘Eddig ennek semmi jelentős pontja nem került végrehajtásra. Remélhetőleg ezek az adatok ébresztőt fújnak.’

Nem tudni, hogy az emberek hogyan reagálnak valójában
A kutatásban fontos észrevételeket kell tenni. Néha az emberek- például csoportos nyomás hatására- nem jelzik korrektül, hogy mik a nézeteik. Nem tudni, hogy hányan reagálnak a ‘társadalmi normák szerint’- mondja Huijnk.
‘Egy feltételezett helyzetről az embereknek egy meghatározott véleménye van, de ha ezzel valóban találkoznak, akkor a reakciójuk nagyon más is lehet.’

A vizsgálat arra fókuszál, hogy az emberek hogyan vélekednek az LMBTQ+- ról és nem arról, hogy mik a saját tapasztalataik. Erről nyáron várható egy SCP- kutatás.

Huijnk szerint az eredmények mindenesetre sokat elárulnak ennek a közösségnek a hollandiai helyzetéről.
‘Egy olyan országban, ahol a lakosság egy része pozitívan gondolkodik az LMBTQ+ – ról, azt látni, hogy ennek a csoportnak jobba helyzetei is.’
Hollandia az elfogadás stagnálása ellenére más országokhoz képest még mindig egészen jó helyen áll: az európai rangsorban a pozitív vélemények terén Izland után a második.

Országok, ahol a homo-és biszexualitásról a legpozitívabb a vélemény:
1. Izland
2. Hollandia
3. Norvégia
4. Svédország
5. Spanyolország
6. Dánia
7. Franciaország
8. Egyesült Királyság
9. Írország
10. Belgium

Egy hozzászólás az eredeti cikkhez:
‘Meleg vagyok és én sem akarok a heterók közti szexen gondolkodni, de ez nem is mond semmit az elfogadásról. Az elfogadás ennél sokkal mélyebb. Az, hogy mindenki- az életben és céges életben is- egyenlő esélyeket kapjon. És az, hogy az érzései, vagy a puszta lénye miatt soha senkinek ne kelljen megküzdenie az erőszak semmilyen formájával sem.’


Forrás: https://www.nu.nl/binnenland/6200999/drie-kwart-nederlanders-positief-over-homos-en-bis-de-acceptatie-stagneert.html?redirect=1


Vera

Down- szindróma világnapja

Nem véletlen, hogy a Down- szindrómások világnapja éppen 21-re esik. A Down- szindróma egy veleszületett kromoszóma- eltérés, ami a 21. kromoszómapár hibás osztódása miatt jön létre.
Az ezzel a szindrómával születettek esetében többnyire súlyos, vagy enyhe értelmi fogyatékossággal és különböző egészségügyi problémákkal járhat (Google).
Másik szempontból viszont a Downosokat általában borzasztóan szerethető és szerető, kedves embereknek írják le.

A kisfiamra várva a helyi logopédia várójában különféle folyóiratok, könyvek és ismeretterjesztők vannak a ‘másoktól eltérő’ emberekről. Dadogóstól kezdve, bármeddig is.
Itt találtam rá a gyönyörű képeskönyvre, ami Down-szindrómás gyermekek fotóit tartalmazza, a szüleik rövid kis leírásával kiegészítve. Kis betekintés abba, hogy ők hogyan is látják ezt, telis- teli szeretettel.

A könyvet elhozni nem tudtam, így míg a kisfiamra vártam készítettem pár képet, hogy be tudjam mutatni. Érdemes.

Linde, 3 éves
‘Az emberekben megvan az a fogyatékosság, hogy a társadalomban mindennek ‘normálisnak’ kell lennie. De mi is a normális?’
…

Luc, 3 éves
‘A legnagyobb problémát a Down-szindrómánál a környezet tudatlansága és az előítéletek jelentik. Sokszor gondolom: nem cserélnék senkivel, semmi pénzért. Természetesen egy Down-szindrómás gyerekért harcolnod kell. Űrlapokat kitölteni, segítséget intézni és aktívan nyomon követni. Mégy a logopédushoz, gyermekorvoshoz, fizoterápiára. Keresni kell megfelelő iskolát, stb. De ki mondja azt, hogy nincs semmi gondod, ha másmilyen gyermeked van?’
…

Pien, 3 éves:
‘Pien születése bonyolult és nehéz volt, emiatt eléggé elformátlanodva született. Többszöri kérdésünkre a szülésznő azt mondta, hogy nincs semmi baja. Mi viszont tudtuk, hogy valami nincs rendben. Ez azért történt, mert Brigitte az egész terhessége alatt érezte, hogy valami baj van. Néhány órával később ezt a megérzés beigazolódott. Mi pedig olyan boldogok voltunk, hogy Pien-nek ‘csak’ Down- szindrómája van!’
…

Siebe, 2 éves:
‘Úgy gondolom, hogy szerencsénk van Siebe-vel.
Egészséges és még nem találkoztunk bonyolult kérdésekkel. Ezek egész biztosan megérkeznek, de az álláspontunk az: ‘Egy idő után mindig megjön a megoldás.’
Itt is megtaláljuk az utat.
Mindenkinek ilyen gyereket kívánok, mint Siebe!’
…

Jim, 3 éves:
‘Egy strukturális ultrahang után elmondták nekünk, hogy Jimnek 30% esélye van arra, hogy kromoszómarendellenességfel szülessen. Nagyon is lehetségesnek találták, hogy ez egy nem életképes változat. 34 hetesen beleegyeztünk egy sürgősségi vizsgálatba. Ennek következtében beindult a szülés és megszületett Jim. Ahogy megláttuk a szép kis fejét azonnal tudtuk, hogy Down- szindrómája van. Ez hatalmas megkönnyebbülés volt, mert már tudtuk, hogy életképes.’
…

Lisa, 7 éves:
‘Lisa egy teljesen átlagos gyerek, akinek véletlen extra kromoszómája van. Nem marslakó. Olyan képességekkel rendelkezik, amiből sokan mások is tanulhatnának:
szeretet, elfogadás és a mában élés.’
…

Lisa, 6 hónapos:
‘Lisa New Yorkban, császármetszéssel született. Születése után a gyermekorvos azonnal látta rajta a Down első jeleit, de úgy határozott, hogy ezt nekünk csak valamivel később mondja el. Azt szerette volna, hogy először ismerkedjünk meg a lányunkkal. Amikor kérdeztem, hogy egészséges- e, azt mondta: ‘Lisa tökéletes!’.
Ennek akkor kettős jelentése volt és ezt mi csak később ismertük fel. Lisa az Lisa és tökéletes- az összes extrájával együtt.’
…

❤

A könyv pl. itt található meg: https://www.deupsidevandown.nl/de-stichting/projecten/boek-de-upside-van-down

Vera

https://www.bol.com/nl/nl/p/de-upside-van-down/1001004010938652/?Referrer=ADVNLGOO002008J-G-114976568357-S-862359478722-1001004010938652&gclid=CjwKCAjwxOCRBhA8EiwA0X8hiwcALFbI8NuXLZt2ZYuTM5nLwicpzN0qu4P8_zeWuR25RKWFfbfesRoCl8EQAvD_BwE

Könyv a másságról- gyerekeknek

Még tart a gyermekkönyvhét (kinderboekenweek, azaz inkább két hét, okt. 6- 17. közt) és most van a Coming Out Day is. Ezt a hollandok érdekesen mondják: ‘kijönni a szekrényből/ uit de kast komen’. (A hét most főleg az utóbbi szellemében telik.)
A kettő együtt pedig az amit múltkor, még nyár végén Sneekben találtam egy könyvesboltban.

Nálunk szerencsére a városnézéshez hozzátartozik a könyvesboltok meglátogatása is. Itt, ebben a boltban találtam rá egy kicsi gyerekeknek szóló képeskönyvre, aminek címe:
‘Nem tudod kiválasztani, hogy kibe leszel szerelmes’

Először meg is lepődtem: hirtelen váratlanul ért, hogy ez tényleg ilyen kicsiknek szól. De valójában semmi meglepő nincs benne: ahogy korábban már bemutattam itt egy könyvet- az épp egy értelmi fogyatékos kislányról szólt, még inkább arról, hogy hogyan lehet ezt természetessé tenni a még elfogadó gyerekek körében-, ugyanígy meg lehet magyarázni gond nélkül azt is, hogy miért van valakinek akár két apukája vagy miért megy két lány kézen fogva az utcán. Nem kellenek hozzá bonyolult szavak, egyszerűen olyan szinten és emellett értelmesen is el lehet mondani, amit a kicsik is teljesen megértenek. Sokak felfogásával szemben ettől pedig nem lesznek melegek, sőt, ‘hajlamuk’ sem emiatt lesz.
Csak nem fognak később köpködni az utcán, mint sokan olyan családokból, ahol ez volt a mérce.

A boltban csináltam gyorsan pár képet is, aki akarja ezekből máris le tud vonni egy kis következtetést, vagy meg tudja nézni, mint érdekességet.
Esetleg meg tudja venni, ahogy a már hollandul is megjelent magyar ”botránykönyvet”, a Meseország mindenkié-t. (Ezer hála Alföldy Marinak, a fordítónak!)

A sneeki könyvesboltba ezen kívül is érdemes benézni: középen állt egy asztal, ahol mindenféle olvasószemüvegek voltak kitéve azok számára, akik a sajátjukat otthon felejtették, a sarokban ott az errefelé elmaradhatatlan kávé- és teafőző a hozzá tartozó mindenfélével (gyk: csészék, tea, tejszín, cukor, stb.) persze ez fizetős, de olcsó. Emellett pedig még mindkét alkalommal amikor arra jártunk egy úr ott ült a zongoránál és csodásan, vég nélkül játszott. ❤

Ha Sneekben jártok keressétek ti is fel- és nézzétek meg a könyvet is.

Vera

Könyv a másságról