Gyerekek Hollandiában és a magyar nyelv 1.

Magyarul ÉS hollandul? Vagy csakis hollandul, mert itt az a jövő?
Az elmúlt hónapokban több családdal beszélgettem a kijövetelük okairól, az életükről idekinn Hollandiában. Most jöjjenek a tapasztalatok a gyerekek itteni nyelvhasználatáról.
Először két történetet olvashattok: egyik részletesebb, a másik rövid. Mindkét család Frízföldön, de más- más településen él.

1. család:
-Az ide költözésünkkor a kislányom négy éves múlt. Itt az pont az iskolakezdésnek megfelelő életkor, megkerestük, hogy melyik suli fogad minket, majd ment is rögtön elsőbe. Itt nincs nyelvi előkészítő. Úgy kezdett iskolába járni, hogy rögtön mély vízbe: nem tudott hollandul egy kukkot sem. Nem tudott egy pohár vizet kérni. Az első fél évben nagyjából értette mit akarnak tőle, de nem tudott beszélni. Egy év kellett hozzá mire megtanulta a nyelvet és rendesen ki tudta fejezni magát. Előtte is sikerült, de egy év után magabiztosan.

A kicsi lány meséli:
„Elég nehéz volt, mert nem tudtam semmit hollandul. Megvertek és nem tudtam elmondani. Akik megvertek azt mondták a tanár néninek, hogy elestem, azért sírok. Itthon elmondtam anyának, aki visszament a tanár nénihez, így derült ki mi történt. Később akik bántottak, bocsánatot kértek. „

-A kisfiamat megviselte a költözés, változás, két évesen is érezte. Egy hónappal az érkezésünk után ment már az oviba, heti két délelőttre. Nála előfordult, hogy felhívtak: nem tudják miért sír, valami baja van de senki sem érti. Rohantam érte, de csak annyit mondott: hiányoztál Anya! Én még így is elégedettnek mondhattam magam: ha már nem tudtak vele kommunikálni, legalább odafigyeltek rá és felhívtak. Ő a költözéskor a korából kifolyólag még magyarul sem tudott annyira, de nagyon hamar tanult. A rapportja (bizonyítvány) mindig pozitív. Évvesztes (egyébként mindkét gyerek), így kétszer járt elsőbe, és csak utána ment másodikba, így mire az írás- olvasásig eljutottak, már nem volt nyelvi problémája. Most nagyjából ugyanabban a helyzetben van mint a helyi, fríz gyerekek, akik az ovi- iskola előtt gyakran szintén nem beszéltek hollandul, mert a szüleik (természetesen) a frízt használják otthon. Így ők is oviban és első osztály alatt tanulják a holland nyelvet. Mondjuk nekik megvan az az előnyük, hogy a családjukban tudnak segíteni, míg én az enyémeknek nem. Ha én olvasok fel nekik, az én kiejtésem valószínű nem olyan, mint mondjuk a tanár nénié. Emiatt a kislányom a szomszéd nénivel olvas.

Úgy gondolom, ők pont időben jöttek Hollandiába. Szerencsés, hogy amikor költöztünk, ők még picik voltak.
Gyerekkorom óta tanulom az angolt, de sosem fogom annyira akcentus nélkül beszélni, mint ők a hollandot. A szokásokat is ismerik és természetesnek veszik itt és ott is. Teljesen otthon vannak mindkét országban, bár a magyar iskolarendszerrel lehet, hogy volnának gondjaik. Magyarországon ha az iskolában a tanár beszél, akkor csak neki lehet igaza, a diák csak hallgatja. Itt nyugodtabban lehet kérdezni, egyáltalán létezni, nem olyan merev, poroszos a tanár- diák viszony. Lazább.

Itthon magyarul beszélünk, magyar meséket nézünk. A nagyobb tökéletesen beszéli a nyelvet, választékos. Nem kell gondolkodnia, nem téveszti el a nyelvtani szerkezeteket. Neki sokat segített anno a magyar ovi, a dalok, mondókák.
A pici sokkal kevésbé érzi a magyar nyelvtant. Kevésbé fejezi ki magát szépen. A szókincse is sokkal kisebb. A nekem/ velem/ hozzám szavak állandó gondot jelentenek, ilyenkor megismétlem neki helyesen. Van pár szó amit nem használunk, ezeket nem is ismerik, például a hapsi. Ha nem értenek valamit, akkor elmondom mit jelent.

Mesét is olvasok este nekik születésük óta.
Amúgy olvasás: a nagyobb hollandul olvas, ő most negyedikes. (Itt négy éves korban kezdődik az általános iskola.) Még nem akarom bekeverni a magyarral. Hollandban rengeteg a kettős hangzó, ami magyarban nincs és fordítva is igaz. Később, ha már magabiztosan tud hollandul, olvasni mindenképp meg akarom tanítani magyarul is. Próbál magyarul írni is, de a holland logika szerint, például: tulteu (töltő). Meg lehet érteni. Egyelőre még szándékosan nem fekszünk rá a magyarra, nem akarom a holland tanulmányait visszavetni. A holland- magyar írásjelek közt is van eltérés, ez bezavarhatja.
…………………….

2. család:
Mi otthon magyarul beszélünk, magyar filmeket és meséket nézünk. A gyerekek értik a magyart és beszélnek is, pl. a mamáékkal, vagy magyar környezetben, de egymás közt már hollandul szólalnak meg.
A gyerek beszél hozzám hollandul, én pedig magyarul válaszolok.

A fiam 2011- ben kezdte az iskolát. Először sima általános iskolában járt, de a nyelvi hátránya miatt speciális suliba került át. Jelenleg is oda jár. Reggel 8.30-ra jön érte házhoz a busz, és 14.30 körül haza is hozza. Ezt az önkormányzat fizeti.

………………………

Minden élethelyzet, kiköltözés más. Később lesz a témában folytatás, más emberekkel, másféleképp.
Itt Frízföldön a helyzet talán még árnyaltabb, mint az ország egyéb területein, mivel attól, hogy valaki megtanulta és magabiztosan tudja használni a hollandot, még gondban lehet az utcán, boltban vagy akár a gyereke tanárával beszélve. Ugyanis itt a helyi lakosok egymás közt a frízt használják és automatikusan máshoz is ezen a nyelven szólnak. Viszont lehet rajta vitatkozni, hogy a fríz külön nyelv vagy sem- szerintem az-, de tény, hogy ezt hallva a meglevő holland tudásuk ellenére sokan csak néznek, mint hal a szatyorban. Én is.

Az itteni gyerekek kicsit (na nem teljesen) hasonló helyzetben vannak, mint a betelepülők, mert- mint az első történetben olvasható volt- sokan csak a közösségbe kerüléstől kezdik a hollandot tanulni, otthon csakis a frízt használják.
Plusz bonyolítja az ide érkezők életét, hogy -legalábbis itt- az iskolában a fríz is tananyag. Nem túl nagy óraszámban, mert az itteniek általában eleve tudják, a cél talán inkább csak a nyelv életben tartása. De ez a magyar (és egyéb más betelepült) kicsiknek a negyedik nyelv, amit tanulni, tudni kell: a saját+ holland (mert kell) és angol + fríz (a tanterv szerint). Ez pedig még csak az általános iskola.

Vera