A cikk első része: https://frizfold.wordpress.com/2019/02/05/vilaghiruve-valt-friz-verseny-az-elfstedentocht-1-resz/
1947. február 8: A kilencedik. A diszkvalifikálások versenye
1946-47- ben a már betervezett túrát a szélsőséges idő, vagy az olvadások miatt többször elhalasztották. Az indulás végül az ötödik alkalommal sikerült. Az időjárás kemény volt, nagy havazással, széllel. A pálya takarítása nehezen haladt, az esemény majdnem ismét törlésre került.
A tervezett napra a hőmérséklet -12 fokra esett. Emiatt, illetve az új szabályozás miatt az addiginál kevesebb, 277 versenyző mellett 1791 ‘egyéb’ résztvevő regisztrált. Sok korábbi versenyző csak ‘ túrázóként ‘ iratkozott fel. Menet közben a rossz jég okozott gondokat, a járhatatlanabb részen a versenyzőket néhány jóakaró kerékpárral, egyéb járművekkel szállította át. A haladást hóvihar és néhol a szél által a jégre felhordott homok is nehezítette.
A célhoz leghamarabb Joop Bosman ért, 10 óra 36 perces idővel. Este a hagyományos ünnepségen sok versenyző kapott rossz hírt: a szervezők a szabályok be nem tartása: például lovaglás, kerékpáros, autós segítség miatt diszkvalifikálták őket. Hiába hozták fel indoknak a rossz körülményeket, ezt a kifogást a bizottság nem fogadta el, így a hivatalos eredmény a túra után hónapokkal született meg : eszerint az aranyat Jan van der Hoorn kapta (10 óra 51 perces idővel). Ő eredetileg az ötödik helyen állt.
A részt vevők közül az emlékkeresztet 270 fő kapta meg. A versenyzők közül csak 39-n értek be a szabályok szerinti időtartam alatt, de közülük a szabálytalanságokra hivatkozva többeket is kizártak.
1954. február 3: Amatőr versenyből nemzetközi megmérettetés
A tizedik Elfstedentocht- ra nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi amatőr verseny nemzetközivé nőtte ki magát. A szervezést még a nyáron elkezdték és- többek közt az előző túra csalásainak hatására- új szabályokat hoztak. A visszaélések elkerülése és kiszűrése miatt titkos ellenőrzőpontokat állítottak fel. Ezeken egy speciális fogóval a részvételi kártyára egy lyukat nyomtak, ennek hiányában a versenyző kizárásra került.
1953. tele kemény fagyot és erős szelet hozott. Ezért a regisztráló versenyzőket figyelmeztették, hogy csakis az induljon, aki valóban tökéletes fizikai állapotban van. Emiatt többen visszaléptek. Az út előtti este még -11 fok volt, de ez másnap reggelre jelentősen javult és még a szél is lenyugodott.
Végül a verseny jó időben, rendben lezajlott. A nyertes Jeen van den Berg, 7 óra 35 perces új rekorddal. A 2571 korcsolyázó közül 2143 tudott sikeresen végigmenni, a 138 versenyzőből pedig 63 ért időben célba. A női nyertes Sjoerdtsje Faber lett.
1956. február 14: Tizenegyedik: ismét paktum, diszkvalifikálás és nincs győztes
Az előző nagy sikerén felbuzdulva a tizenegyedikre összesen 6329 regisztrációt adtak le. Keményen fagyott, a napot felhők takarták. Ennek ellenére a jég minősége rossz volt.
A rajt reggel fél hatkor elindult. Egy óra múlva, Sneekben az első ellenőrző ponton már két elkülönült csoport haladt az élen, köztük több nagy név az előző versenyekről. Végül a cél előtt kevéssel az első öt versenyző ismét megállapodást kötött. A nézők a hajrában nagy versenyt vártak, ehelyett ők szinte kéz a kézben, nyugodt ütemben haladtak a cél felé, ezzel nagy csalódást okozva. A közönség neheztelését visszafogott tapssal és az ujjongás elmaradásával jelezte.
A versenybizottság végül mindannyiukat diszkvalifikálta és az aranyat a hatodikként beérkező Jeen van den Berg- nek ajánlotta fel. Ő azonban ezt nem érezte jogosnak, ezért visszautasította. Ezen a túrán végül nem hirdettek győztest. A 259 versenyzőből a szabályok szerint 109-n értek be, de mivel az elsők kizárásra kerültek, így csak 104 kereszt került kiosztásra. A 6070 egyéb korcsolyázóból éjfél előtt 4739 ért célba.
1963. január 18: A tizenkettedik, az egyik legnehezebb
A nap különösen hidegen, -18 fokos hőmérséklettel, fokozódó erős széllel kezdődött, emiatt az idő a valóságosnál sokkal hidegebbnek tűnt. Frízföldet helyenként 20 cm mély hó borította, a jég állapota pedig több helyen messze volt a tökéletestől: a hó mellet dudorok és hasadékok fedték. A versenyre közel tízezer fő regisztrált.
A résztvevők és nézők súlya alatt a jég már a startnál berepedezett és a réseken víz szivárgott fel. A nézők visszavonulása után a rajt mégis elindult. A finisben hasonló volt helyzet: a versenyzőkre hatalmas tömeg várt, ami miatt a jég itt is töredezni kezdett. Az ujjongás még inkább nőtt, amikor helikoptereken megérkezett Beatrix hercegnő és Juliana királynő.
A győztes Reinier Paping-ot határtalan ováció fogadta. (Ideje 10 óra 59 perc.)
Mialatt ő nyert, mások a rosszabbra forduló idővel küzdöttek. Többen nem találták a helyes útvonalat, sokan hóvakságot szenvedtek, köztük Anton Verhoeven, aki emiatt nekiütközött egy lakóhajónak. Az időjárás miatti lemorzsolódás kritikus méreteket öltött. Az induló 568 versenyző közül a győztes után 2 órán belül csak 57- nek sikerült belépnie. A 9294 ‘ egyéb ‘ korcsolyázó közül csak 69 (0,74%) ért célba. Erről a túráról, a nehézségekről De Hel van ’63 címmel film is készült.
1985. február 11: A tizenharmadik és egy focista felfüggesztése
Eredetileg január 20- as időpont volt meghatározva, de nem volt elég hideg, emiatt halasztani kellett. Végül a mezőny- közel 22 év után- ismét rajthoz állt. Az első befutó 6 óra 47 perccel, új Elfsteden-rekorddal Evert van Benthem lett, alig néhány deciméterrel utána a következők: Jos Niesten, Henri Ruitenberg és Jan Kooiman. Idejük ugyanaz. Az első nő Lenie van der Hoorn (7 óra 33 perc).
16.179 korcsolyázó és 276 versenyző indult. Érdekesség: egyetlen profi labdarúgóként John Weijers is versenybe szállt. Ezért következő napon a klubja felfüggesztette.
1986. február 26: Trónörökös korcsolyával
Alig egy évvel a legutolsó után máris indult az új futam: megfelelő időben, jó jéggel, több, mint 17.000 regisztrációval. Az aranyérmet ismét az előző győztes, Evert van Benthem kapta (6 óra 55 perccel). A dupla győzelem Coen de Koning és Auke Adema esetében már korábban is előfordult. Az első nő Tineke Dijkshoorn.
Itt már közel ezer nő és száznál is több külföldi indult. 14.989 fő kapott keresztet.
Ez a verseny a 18 éves versenyzőről, W.A. van Buren- ről lett leginkább híres.
Ő a holland trón örököse volt inkognitóban, aki a résztvevők (nem a versenyzők) közé egy fogadás miatt jelentkezett, de kiléte hamar kiderült. Ezután a nézők már az ő nevét skandálták. A célban természetesen a büszke szülők: a királynő és férje várták. Azóta ő már Hollandia törvényes királya.
1997. január 4: A tizenötödik- Terhes női győztessel
Az új túrának a trónörökös részvételével lezajlott 86- os verseny után 11 évvel lehetett ismét nekivágni. Már az előkészülés időszaka is nehézségeket okozott: 96-ra megtervezték, majd a körülmények miatt elhalasztották.
A dátum kihirdetése után azonnal megindultak a telefonálgatások: az érdeklődők tízezrei még ezen a napon minden szobát lefoglaltak. Több ezer fríz jelentkezett a Turisztikai Hivatalban, hogy a korcsolyázók számára ingyenes szállást biztosítanának. Tömegek próbálkoztak véletlenszerű fríz telefonszámokon, hogy hátha valahol helyet találnak egy hálóhelyet. A helikopterbérlések száma is nagyot ugrott.
Frízföldre másfél- két millió ember érkezését várták.
A ehlyszínen a külföldi sajtó is gyorsan megjelent. A versennyel nagyjából kétezer, több országból érkezett újságíró volt elfoglalva.
A hőérzet az erős szélnek köszönhetően nagyon alacsony volt. E szempontból 1963. óta ez volt a legrosszabb túra. Ennek ellenére a jég gyengének bizonyult és több helyen a környező csatornákból pótolásra szorult, vagy le kellett csiszolni az egyenetlenségeket.
A rajt reggel fél hat körül, 301 versenyzővel indult, majd fél órával később kezdhetett a 16.387 ‘túrakorcsolyázó’ is. Velük számtalan regisztrálatlan személy haladt. A sötét részeket a mezőgazdasági termelők néhol traktorokkal, vagy fáklyákkal próbálták megvilágítani.
Győztesként 6 óra 49 perces idővel Henk Angenent ért be.
A leggyorsabb nő Klasina Seinstra lett 7 óra 49 perccel – várandósan.
16.430 ‘túrázó’ közül 11.338 szerzett keresztet. A 256 férfi versenyző közül az időhatáron belül 112- en végeztek, nők közül 52- ből 10- en. Egy nyerésre esélyes versenyző a drukkoló tömeg hatására egy bélyegzőpontot kihagyott. Később hiába lehetett a kamerák felvételeivel igazolni, hogy áthaladt, kruisje- t nem kaphatott.
Ezen a napon a mentők és a rendőrség is bőven talált magának elfoglaltságot, de komolyabb eset nem történt.
A következő Elfstedentocht időpontját előrejelezni lehetetlen. A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) jóslata szerint a következő évtizedekben a Föld felmelegedése következtében új versenyre nem számíthatunk.
Addig is újabb szabályok születnek. Ezek egyike az, hogy korlátozták a résztvevők számát, mivel a jég nem bír el korlátlan számú embert. 1986. óta csak az egyesület tagjai nevezhetnek. Be akkor léphet valaki, ha két tag felelősséget vállal érte, mivel régebben túl sokan indultak, akik a nevezési helyeket elfoglalták, de a túrát befejezni nem tudták. A szervezetnek a lemorzsolódókat vissza kellett vinni a kiindulási helyre, ezzel is lefoglalva a kapacitásukat.
2018. augusztusában Maarten van der Weijden hosszútávúszó megpróbálta végigúszni az Elftedentocht- ot, ezzel a rákkutatáshoz kívánt pénzt gyűjteni. Sajnos a víz szennyezettsége miatt azonban fertőzést kapott. Végül 163 km megtétele után orvosi utasításra fel kellett adnia. Ezzel együtt akciójával több, mint 5 millió eurót sikerült összeszednie.
Vera
Kapcsolódó linkek: https://nos.nl/artikel/2089201-koninklijk-klunen-tijdens-de-toertocht-in-1986.html
Frízföld és Hollandia blog 
Visszajelzés: Világhírűvé vált fríz verseny, az Elfstedentocht – 1. rész – Frízföld és Hollandia blog