Kellemetlenségek, jó végeredménnyel: elvesztett tárgyak, postai portódíj, OV- chipkártyával kapcsolatos gondok. Okulásképp, hátha más is így jár. Hollandia még mindig tud újdonsággal szolgálni. Egy csokornyi a bosszantó apróságokból, amik végül- a rendszernek, embereknek hála- általában jó sok idő alatt, de pozitívan végződtek.
A fiam egy kirándulás alatt elhagyta a mobilját. Nem túl értékes, régi, csak játszani használt jószág, de- hallva a hollandok rendességéről- nézegettük az Arriva- a buszos szolgáltató- oldalát, ahol a talált dolgokat (elvileg) fotóval teszik fel. Nagyjából két hét múlva kapásunk is lett: a képek közt fel is fedeztük. A megismerésében sokat segített, hogy anno a telefon hátoldalára egy matricára fel lett írva a gyerek neve, az Arriva pedig ezt – a vezetéknevet- is feltüntette.
Írtunk nekik, hamarosan jött is a válasz: az ügyfélszolgálaton átvehető, vagy kérésre (természetesen postaköltséggel megfejelve) ki is küldhetik. Mi bementünk érte. Megdöbbentő volt, hogy semmi azonosító okmányt nem kértek, még csak aláírást sem, csak a levélben írt azonosító számot. Doei, mehettünk utána Isten hírével.
Eztán Péter nemrégiben iskolát váltott. A korábbi osztálytársai küldtek neki egy jókora képeslapot, aminek persze nagyon örült. Pár nappal később én nem annyira, amikor a postás egy postai díj elmaradásáról szóló értesítést hozott: a fiamnak küldött A4-es borítékon túl kevés volt a bélyeg, ezért fizessünk portóköltséget. Semmi gond, megtettük. A gyerek boldogságáért, a barátai kedvességéért megérte. Pár nappal később a postás jött még egy felhívással, amire legyintettünk, hogy már túl vagyunk rajta. Majd úgy két hét múlva érkezett egy harmadik. Ekkor már írtam a PostNL-nek (holland posta), hogy csókolom, mi ugyan kaptunk ilyen levelet, de csak egyet és arra már ki is fizettük amit kellett, ugyan nem néznének-e utána? Gondolom megtették, mert bár innen levélben/ e-mailben semmi értesítést nem kaptunk, de az oldalon eztán már ‘sorry, foutje’ (bocs, tévedés) jelleggel szerepelt. (Javaslat ilyen esetekben: fizetés előtt- után mindig csináljatok képernyőfotót! Mi először nem tettük, később pedig már nem volt fenn a kép, hogy a második levelet az első értesítésen levővel össze tudjuk hasonlítani.) … Ha már Arriva: a megszorítások- így vagy úgy- elérték Hollandiát is. Ennek ‘hála’ egy csomó vidéki buszjáratot megszüntettek. Ezzel szembesültünk mi is, amikor egyik hétvégén a szokott buszunkkal szerettünk volna Leeuwardenbe (majd egy másik alkalommal Harlingenbe) utazni, de kiderült, hogy nincs mivel. Újratervezés: busz- vonat csatlakozás van, bár így erre még sosem mentünk. Másfelé igen és eddig sohasem volt gond. Most Sneekben a vasútállomáson szembesültünk azzal, hogy nem tudunk kicsekkolni a kártyákkal. Ismeretlen terepről lévén szó, követtük a tömeget. Ez általában bevált. Viszont amikor az automatánál próbáltunk kilépni, az azt írta ki: nincs elég összeg a kártyáinkon. A buszunkig három perc volt, így gyors megbeszélés után arra jutottunk, hogy a rendszerben látszik majd ha felszállunk a buszra. Ez annyiból fontos, hogy ha a szolgáltató nem látjaa kiszállás helyét, akkor az utazási díjat a végállomásig számlázza. Más ötletünk nem lévén, hazajöttünk. Itthon derült ki, hogy hármunk esetében összesen több mint 55 euróval többet vont le a rendszer, mint amibe kerülnie kellett volna. Gyors e-mail a szolgálatatónak: ‘Levelét megkaptuk, kérjük türelmét, általában két héten belül tudjuk rendezni.’
Mint kiderült, Sneekben a be-kicsekkoláshoz két szolgáltatónak is van eszköze, mi pedig- persze- visszafelé a másikét használtuk, amit a rendszer ismét bejelentkezésként (átszállásként) értelmezett volna. Ezért az egyik kártyáról- ahol volt még ennyi pénz- plusz húsz eurót is leszívott, a többiről ‘csak’ a végállomásig utazáshoz szükséges összeget. Ezeket káryánként kellett visszaigényelni, azaz naponta ellenőrizgetni a weboldalon. Az egésznek nagyjából 16 nap után lett vége, amikor ‘meglátták’, hogy nem utazhattunk a vonat végállomásáig, mivel Sneekben ugyanazokkal a kártyákkal egy buszra szálltunk fel. De végül minden jó ha vége jó: visszakaptuk a pénzt. Legközelebb figyelünk melyik szolgáltató gépéről van szó.
Bár Willem-Alexander király és Máxima királynő a jó kapcsolat fenntartása érdekében gyakori látogatói a tartományoknak, a királyi házban népviseletet már jó ideje nem hordanak. A király dédnagymamája, Wilhelmina királyné (magyar oldalak a Vilma nevet használják) tizenegy évesen, frízföldi látogatása során a helyieket azzal örvendeztette meg, hogy fríz népviseletet viselt.
Juliana királyné volt (eddig) az utolsó, aki egy zeelandi programján tradicionális ruhát öltött. A királyi ház archívumában megőriztek néhány fríz és zeelandi népviseletet, amit a két korábbi uralkodó hordott: ezek a tartományok és az Oranje-Nassau – ház közti különleges köteléket jelképezik. Időnként kiállításra is kerülnek.
Vilhelmina hercegnő 12 évesen, fríz öltözékben, egy hivatalos fotón 1893. április 27.A hercegnő fríz látogatásáról, népviseletéről emléktárgyak is készültek
III. Willem (Vilmos) király halálakor Wilhelmina még csak tíz éves volt. A kormányzást édesanyja, Emma vette át addig, míg az új királynő nagykorúvá vált. Azért, hogy a nép megismerje, Emma és Wilhelmina meglátogatta az összes tartományt. (A fríz sajtó mindkettőt, egy időben királynőként említi.) Frízföldre 1892-ben került sor. Ekkor a hercegnőt nyolcezer fríz nő nevében egy helyi népviselettel lepték meg.
Wilhelmina gesztusként egy lóversenyen ebben az új fríz kosztümben jelent meg, amivel rögtön ellopta a helyiek szívét. Az ötlet, hogy lánya már a látogatás alatt fel is vegye a ruhát, valószínűleg Emmától származott. A hercegnőről később ebben a ruházatban hivatalos kép is készült, majd ez országszerte elterjedt.
Wilhelmina 1905-ben ismét Frízföldre látogatott, ekkor már férjével, Hendrik herceggel. Ez alklamommal már saját ötlete volt, hogy a frízeket meglepve ismét helyi népviseletet viseljen. Ezzel akarta megmutatni, hogy a régi ajándékot még mindig nagyra tartja. Meglepetése természetesen megtette a kívánt hatást: megint megnyerte az összes fríz szimpátiáját. (Kezdőkép)
Erre a második látogatásra a királynő a korabeli fríz stílusban két viseletet is készíttetett. Megpróbált a régiekhez, eredetihez igazodni, ezért megkérdezte erről a fríz nemességet is. Az ő tanácsukat végül csak annyiban nem fogadta meg, hogy nem sötét színeket választott, hanem egy kéket és egy krémszínűt.
Wilhelmina 1905-ben, a fríz nők körében (a díszesen öltözött hölgy mellett, világos, virágos ruhában)
A régi frízek népviseletére (is) komoly szabályok vonatkoztak, amiktől nem igazán tértek el. Ehhez kapcsolódik a következő anekdota: a Hágából Leeuwardenbe tartó vonaton a királynőt egy leeuwardeni fodrászhölgy szépítette,ezért egy drágaköves fejéket kapott ajándékul. A királynő ragaszkodott hozzá, hogy azt használja is. A fodrász, Breitsma kisasszony szabadkozott, hogy az egyszerű emberek ilyet nem hordhatnak, de végül a királynő győzött: a hölgy másnap már felvette az ékszert.
Wilhelmina mindkét fríz ruházatot viselte is, azokat kiegészítve az 1892-es viselet darabjaival: annak füldíszét (fülvas), vállkendőjét, kötényét és a krémszínű alsószoknyát is felvette. Juliana
Juliana hercegnő és négy zaamslag-i hölgy, Zeeuws-Vlaanderenben, Axel viseletében. Juliana hercegnő ruháját az a négy fiatal nő készítette, akikkel a fotón látható: Neeltje Buijze, Suze de Kraker, Cornelia Verpoorte és Maria de Feijter.
Julianáról első alkalommal 1922-ben készült olyan felvétel, ahol népviseletet hord. A királyi család 1921. szeptember 16-i, Zeeuws-Vlaanderenben (Zeêuws-Vlaonderen) tett látogatása után merült fel a terv, hogy a hercegnőnek egy axeli viseletet ajánlanak fel. Ennek költségét egy bizottság gyűjtötte össze, a ruhát pedig négy zaamslagi fiatal nő varrta. Ezt a bizottság tagjaiból és a varrónőkből álló küldöttség 1922. március 14-én vitte el a Noordeinde palotába (Hága), ahol az ajándékot Zaamslag önkormányzata nevében adták át. A hercegnőnek a hölgyek segítettek az öltözködésben, majd az udvari fotóshoz hajtottak, ahol Julianával együtt fotózták le őket. A varrónők köszönetképpen arany brossokat kaptak, a ruhát pedig a hercegnő az 1924. augusztus 8-i, East Zeeuws-Vlaanderenben tett látogatása során viselte.
Valamivel később Juliana szüleivel ismét Zeelandba látogatott, ahol pár napot töltöttek el. A látogatás apropója a nyolcvanéves háború, Middelburg ostromának/ spanyol uralom alól való szabadulásának 350. évfordulója volt. A látogatás előtt persze itt is felmerült az ötlet, hogy a leendő királynőt helyi népviselettel ajándékozzák meg, amire a pénzt szintén gyűjtéssel szedték össze. A lehetséges változatokból a beveland-i protestáns öltözetet választották. A kép 1924. augusztus 7-én, a goes-i városháza előtt készült. A hercegnőt a királyi vonaton két helybeli lány öltöztette (ez háromnegyed órán át tartott). A négy személyes képen ezekkel a lányokkal látható (Juliana mellet jobbra és balra). Az alatta levő csoportkép ugyanerről a napról származik, csak több résztvevővel.
1924. augusztus 7, Juliana beveland-i protestáns népviseletben
1937, Juliana hercegnő és Bernhard herceg esküvője Juliana esküvőjére a fríz nők bizottsága (Comité voor het Huwelijksgeschenk der Friesche vrouwen) egy igencsak drága, régi stílusú fríz viseletet ajándékozott, amire a pénzt gyűjtéssel szedték össze. Az anyagot a hercegnő maga választotta ki, a ruhát pedig Burg kisasszony, a régi fríz ruhák specialistája készítette el. Ehhez több mint négyszáz órát dolgozott rajta. A leginkább időigényes a kötény elkészítése volt, ami virágmintákkal díszített finom tüllből állt. A ruhához fix kiegészítők tartoztak: ezek pl. a füldíszek és a felcsatolható kistáska, amire szintén fríz motívumok kerültek.
A kép jobb oldalán a Juliana esküvőjére kapott ruha, illetve az arról mintázott, később megkapott baba
Mielőtt a ruha a hercegnőhöz került volna, a leeuwardeni Princessenhofban, az Oranje-ház helyi palotájában állították ki, ahol a látogatók tíz cent díj fizetése ellenében tekinthették meg. Ezt az összeget jótékonysági célokra költötték. A királyi pár az ajándékot hat népviseletbe öltözött fríz hölgytől kapta meg, majd egy évvel később kaptak hozzá egy babát is, ami (elvileg) a hercegnőre hasonlított és ugyanolyan öltözéket kapott, mint ami az esküvői ajándék volt. (Lásd a múzeumi képen, feljebb.) … Willem- Alexander királyt népviseletben még nem lehetett látni. Valószínűleg az országon belül is ‘diplomáciai gondokhoz’ vezetne, ha valamelyik tájegység ruházatát felvenné: a többiek kifogásolhatnák, hogy az övéket miért nem hordja… Lássuk be: tájegység, ezen belül helyi népviselet ‘ezer’ van.
Máxima Argentínából származik- amúgy spanyol, baszk és olasz keveredésű családból-, de Hollandiához tartozását jelezve több alkalommal vett fel piros-fehér-kék színű összeállítást, vagy az ország trikolórjának színeivel ellátott egyéb ruházatot. Lányaival pedig 2019-ben Spanyolországban- ahol anno párjával találkoztak és egymásba szerettek-,a spanyol kötődés kifejezésére flamenco ruhákat viseltek.
Wilhelmina királynő kezdeményezésére a királyi ház számos viselete, köztük a fríz/ zeelandi népviseletek is átkerültek a királyi ház archívumába. Úgy vélte, hogy ezeknek a ruházatokat, mint kulturális értéket fontos megőrizni.
A Paleis Het Loo-ban, a királyi apeldoorn-i palotájában 2022-ben tartottak kiállítást ”Oranje en de nationale streekdrachten’ (nagyjából: Az Oranje- család és az ország népviseletei) címmel. Ebben bemutatásra kerültek a királyi ház és a népviseletek közti kapcsolatok. Itt volt látható Juliana királynő zeelandi, Hulst-ból származó ruházata is, amit édesanyja, Wilhelmina uralkodásának 25. évfordulója alkalmából kapott, illetve az ajándékba kapott viseletek is.
2022. októberében pedig a heinenoord-i Musum Hoeksche Waard-ban Margriet hercegnő nyitotta meg azt a tárlatot, ahol Juliana királynő babáit lehetett megnézni, köztük nem egy népviseletbe öltöztetettet is. Ezek szintén a tartományok, egy szakma, vagy egy egyesület ajándékaiként érkeztek, némelyik még Juliana születése előtt. Ez a kiállítás még 2023. február 26-ig megtekinthető (erre sajnos későn találtam rá).
Ismét egy egyszerű, de nagyszerű/ vicces ötlet. A fríz fővárosban, Leeuwardenben már nem csak bevásárolni lehet, hanem a szingliknek is teret adnak. Ideiglenes jelleggel (?) rózsaszín bevásárlókosarakat tettek ki azok számára, akik a közelgő Valentin-napot nem szereténk egyedül tölteni. Már csak azt kell figyelni, hogy ki más mászkál rózsaszín kosárkával. Így a napi vásárolnivaló mellé esetleg még egy randi is összejöhet. 🙂
A közelmúltban lezajlott foci világbajnokság az egész környezetünkre hatással volt. A lakhelyünk, Joure ugyanis a holland válogatottban feltűnt, gyorsan nagy népszerűséget szerzett Andries Noppert szülőfaluja. Itt, kis település lévén szinte mindenki ismeri- talán csak a ‘gyüttmentek’ nem-, itt kezdett focizni, itt lakik a családja, barátai. Egyértelmű, hogy a VB kezdetétől fogva egész Joure lázban égett: a kocsmákban összegyűlve rengetegen nézték a meccseket, ahol nagy drukkolás mellett többen Andries-os pólókat viseltek. A helyi cukrász Noppert-tortát készített, a sörfőzde Noppert- sört, a legnagyobb templomtoronyra pedig miatta húzták fel a zászlót. Persze a szurkolás általában a holland válogatottnak is szólt, ”na de a mi fiunk… ” még ennél is fontosabb volt. A Youtube-on pedig elérhető egy- szintén jourei- hölgy éneke/klipje. Egy régi dal dallamára írt Andries előtt ’tisztelgő balladát’. 🙂 https://www.youtube.com/watch?v=6yy7eB3dhZ4 Ki-ki élvezze hajlamai szerint.
A foci/Andries- őrület persze a focista családját is elérte. ‘Belső információk szerint’- azaz a szomszédoktól megtudva, akik a családdal még a helyi iskolás/ focipályás időszakból ismerősök,- a szülők az újságírók zaklatását megelégelve inkább kihúzták a vezetékes telefont. Édesanyja az egyik kézbesítőnk, a meccsek napján belőle és a mopedjéből csak egy kondenzcsíkot láttunk. Az utcán, mások által utánakiabált kérdésre, hogy miért rohan annyira, csak azt válaszolta, hogy siet végezni, hogy leülhessen majd a TV elé a meccset nézni. Mi a kisfiammal még jóval a világbajnokság előtt, kézbesítés közben csíptük el az édesanyját. Akkor még nem volt akkora Andries- dili és ő is ráért, úgyhogy amikor odamentünk hozzá gratulálni a ‘kicsi fia’- több mint két méter- miatt, azt büszke mosollyal fogadta. Kicsi fia ragadványneve egyébként ‘De Tower fan de Jouwer’, azaz a ‘Jourei Torony’. Olyannyira fríz, hogy a beszéde miatt a mondandóját gyakran holland adásban is feliratozták.
A holland válogatott kiesése után a VB iránti érdeklődés láthatóan visszaesett- gondolom ez Hollandián belül mindenhol így volt-, de nem úgy Andries iránt. A helyi újság/ weboldalak azóta is minden interjúját, mozdulását nyomon követik és várják vissza Heerenveenbe, a klubjába, ami innen kb. 10 km. Kis szerencsével a környékre települő, nyelvsuliba kerülő magyarok akár találkozhatnak is vele: Heerenveen focistadionja, az azt kiszolgáló sportlétesítmények és a nyelvtanfolyamnak helyet adó Friesland College egybe vannak építve.
Ha már foci: Pelé elhunyta után a holland cikkekből (számomra) kiderült az is, hogy legalább egyszer ő is játszott holland földön, név szerint Groningenben, a Feyenoord ellen. Ekkor a Santos- többek közt egy Pelé által lőtt góllal- 3:0-ra győzött. … Frízföld/ Hollandia sok szempontból meglepően emberi tud lenni. Az egyik kedvencem nemrégiben az volt, amikor három kislány (12-13 éves) gondolta úgy, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok és ‘szórakozásból’ (?) egy üzletben kiengedték a tűzoltókészülék teljes tartalmát. A rendőrök viszont kinn elkapták őket, majd azonnal vissza is vitték a boltba és kiadták a feladatot: szórakozás után állhatnak neki mindent összetakarítani. Követendő példa. (Helyszín: Leeuwarden)
Persze hasonló ‘kedves’ emberek másutt is vannak: az egyik azzal szórakozik, hogy csatornafedeleket lopdos, az utcán pedig ott marad utána a fedetlen lyuk. Az egy dolog, hogy mennyire veszélyes, de mit kezd valaki otthon száz darab csatornafedéllel? A hivatalos szervek szerint ha súlyra szeretné eladni, akkor egy ilyen fém 75 centet ér, tehát nagyjából 300 forintot. Száz darabnál az már 30.000 Ft-os összeg, viszont a pótlása és az ezzel járó gondok- lásd: ha valaki belelép, elesik miatta, kocsival belehajt-, jóval nagyobbak. (Helyszín: Groningen) Az önkormányzat álláspontja szerint: a feljelentés megtörtént, a tettes után nyomozás indult. Míg el nem kapják, kocsiból kilépés/ mászkálás előtt és közben mindenki figyeljen jobban oda. Persze addig sem maradtak lyukak: az ellopott csatornafedeleket ideiglenesen falemezekkel pótolták. Remélhetőleg azokat senki sem fogja elvinni, mondjuk tüzelőnek. A jócskán megemelkedett energiaárak (gáz, villany) miatt még az sem volna nagy csoda.
Tegyük hozzá: kemény hideg eddig még nem túl sokat volt. Nagyjából két hét. Ez bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kiderüljön: a nagy reményekkel beharangozott fűtött kerékpárút majd’ mindennek ellen tud állni, de a hidegnek, fagynak pont nem. Ilyen bicikliút található Hága környékén (Poeldijk és Hága közt). Kísérleti jelleggel, tavaly telepítették, de a december közepén érkezett kemény hideget nem igazán bírta. Elvileg a mellette levő autóúton, az autók által termelt súrlódási energia melegíti fel a burkolat alatt lefektetett csőhálózatban levő vizet. A mostani volt az első igazi próbatétele, de azonnal gubanc merült fel: az útburkolat nem bírta a fagyot, szétrepedezett, kilyukadt, így a fűtéshez elhelyezett csövek csupaszon álltak. Most egy vizsgálat zajlik, aminek eredményei alapján fogják eldönteni, hogy mi is okozta a problémát. Ennek megfelelően döntenek az egész megszüntetéséről, illetve javításáról.
Fűtött kerékpáút már korábban, 2017-ben is készült. Az Ede-ben átadott újfajta út egy részébe napelemeket helyeztek el. Sajnos ez sem igazán vált be, mivel csapadékos időben annak ellenére borzasztó síkossá vált, hogy csúszásgátló réteggel látták el. Ezért 2020-ban ideiglenesen le is zárták.
Legalább ezeknél látszik, hogy megpróbálnak tenni valamit a reparálás érdekében. Amúgy az emberek itt eléggé nyilvánvalóan a hatóságok tudomására adják, ha ez nem elég gyorsan történik. A napokban a Marktplaats-on (helyi hirdetési oldal) lehetett rábukkanni egy különleges hirdetésre. Eszerint eladó a tőlünk nem messze található híd, kompletten. Oka: elhanyagolták, repedezett, nem újították fel időben. Valaki pedig úgy döntött, hogy eszerint ‘gazdátlan’ és kisajátította, majd ‘praktikus barkácsolók számára’ meghirdette, hátha lesz jobb gazdája. A szöveg szerint ‘versenyképes áron, elég használt állapotban. Nincs útban, tehát csak értékének megfelelő ajánlatokat várnak. Szállítás nincs, csak helyszíni átvétel.’ A hirdető szerint eddig több mint huszan licitáltak rá. A hollandokra időnként a hasonló, elég emberi/ vicces/ kritikus megnyilvánulás (is) jellemző :D.
Rövid időszakon belül három nem mindennapi bűnöző is bekerült a holland hírekbe.
Szerencsétlenül járt, de legalább megúszta az a férfi, aki hétvégén próbált kis jövedelemkiegészítéshez jutni úgy, hogy betört egy kínai étterembe. Úgy gondolta, hogy jó ötlet, ha az ételliftet használja közlekedési eszközként. Sajnos vagy az kínai méretű, vagy a delikvens volt túlméretezett: a lényeg, hogy benne ragadt. Szó szerint szorult helyzetét a másnap délelőtt érkező dolgozók vették észre, majd ők értesítették a tűzoltókat. Azok szó szerint ki kellett, hogy vágják a delikvenst, akit az akció után- már letartóztatásban- mentő szállított kontrollra a kórházba.
A másik, még kissé régebben egy Leeuwarden-ben lakó és dolgozó személy volt. Szeptember közepe táján az egyik hétvége éjjelén egy halott férfit találtak a helyi templom tetején. Persze azon túl, hogy kegyelettel leemelték, felröppent a kérdés: mit keresett ott északa? Bár az, hogy éjjel, vagy nappal, lényegtelen. Nem mindennapi, hogy valaki templomtetőn mászkáljon.
A nyomozás szerint valószínű, hogy az úr kenyérkereset céljából mászott fel- rezet akart lopni-, majd ismeretlen okból pont akkor, ott hunyt el. A feltételezés szerint még magasabban megcsúszhatott, lejjebb esett és emiatt szívrohamot kapott. A húsz méter magasban levő holttestre még azon az éjjen a bátyja talált rá, aki értesítette a hatóságokat. Arra, hogy a testvére hogyan- mi alapján talált rá a templom tetején, nem adtak magyarázatot.
A harmadik még friss, szinte meleg nyom: hétfő este valaki kirabolta Winterswijk egy PLUS- üzletét. Az illető egy konyharuhát tett az arca elé, kés volt nála, de a dolgozót közben megnyugtatta, hogy ‘nem foglak bántani’. Eztán nyugodtan elpakolta a kassza tartalmát, megköszönte azt és további szép estét kívánva elment. Legalább udvarias.
Az még kérdéses, hogy a nyugtató/ udvarias viselkedését a későbbi büntetésben beszámítják-e. A szagértők szerint elvileg lehetséges, mert nem mindegy, hogy mennyire fenyegetően viselkedett, mennyire okozott traumát ezzel a dolgozónak. A bíró figyelembe veheti ezt is. Lehet, hogy mégis megéri udvariasnak lenni. 🙂
Frízföld és Hollandia blog 