Holland kedvességek és màszófalak

Általában az ember örül, ha a gyerek iskolájából nem érkezik hír/ levél. Ez otthon az Álmoskönyv szerint rosszat jelent, de úgy tűnik ezt a hollandok nem tudják, mert napi- heti szinten kapjuk az e-maileket. Úgy látszik itt fontosnak tartják közölni az összes apróságot- az aranyos, ellenben nem fontos dolgokat pedig még inkább.
Már volt róla szó, de imádom: így jött már üzenet arról, hogy a nagyok osztályába nem várt látogatóként egy kismadár repült be és ki lett emelve, hogy mennyire óvatosan próbálták kiengedni.
De amikor a kicsik tanár nénijének tönkrement az autója, ahhoz az összes elsőst- másodikost kivitték és végignézhették az autómentő ügyködését, sőt, beülhettek a kocsijába. Ezekről is tettek fel az iskola oldalára képeket, ahol a lurkók boldogan vigyorognak. (Minden év elején kapunk egy papírt a személyiségi jogok miatt, amiben nyilatkozni kell, hogy fotózhatják-e őket, illetve ezeket a képeket használhatják-e később.)
Mindent összevéve láthatóan nagyon próbálkoznak vele, hogy ne lerombolva legyen a gyerekek lelke- önbizalma, hanem támogatva érezzék magukat.

A napokban volt a »nemzeti kedveskedés/ bók- nap«. Itt ilyen is van. Ekkor olyan foglalkozást szerveztek ahol a diákok tudatosan tanulták azt, ami némely kamaszodónak borzasztóan nehéz: érzésekről beszélni és dicsérni. A mienk legalábbis nem nagyon szeret kitárulkozni, csapatban inkább csendben marad és a háttérbe húzódik- de úgy, hogy ezen a tréningen mindenki rész vett, talán könnyebb volt.


Kis cetlikre felírt dolgokból lehetett választani, pl:
– Lelkesen reagálsz
– Remek, hogy segítettél
– Erős vagy
– Kedves vagy velem
, stb.
Ezeket a picike üzeneteket tehették az egyes tanulókat megszemélyesítő borítékocskákba.

Ilyen régebben a mi nyelvi csoportunkban is volt- csak néhol a lehető legegyszerűbben megfogalmazva, mivel a hollandja még mindenkinek bőven hiányos szinten állt. Azért az ott kapott papírt a mai napig szívesen őrzöm, egyszerűen jó érzés ránézni.
Az országban ezt a napot az iskolákban, némelyik munkahelyen jobban megtartják mint a nemzetközi nőnapot. Annak csak nyomait láttam: mondjuk múzeumi ajánlatban, ahol az alkotások női szereplőit, alkotókat állítják erre a kis időre előtérbe.

A gyerekek iskolájából a legújabb levél kettős érzéseket kelt.
Szuper igazgatónk van: annak idején felvette a magyar gyerekeket úgy, hogy egyik sem tudott egyáltalán hollandul, sőt, semmi más idegen nyelven sem, csakis magyarul. Egy másik helyi iskolából már volt elutasítás, nem tudni miért.
Itt nem volt előkészítő, egyéb nyelvi képzés, csak becsöppentek a kicsik: előbb egy- kettő, aztán az én (akkor még) kislányom is. Később a pici fiam is itt kezdett, de addigra a tanáraink megszokták, hogy »magyarkáik« vannak.
Most ez az igazgató elmegy. Túlhajtotta magát és emiatt még novemberben mentőt kellett hívni hozzá az iskolához. (Akkor pont nem kivitték a gyerekeket megmutatni, mint az autómentőnél, hanem valami indokkal áttereltek mindenkit a suli túloldalára.)
Azóta sem tud dolgozni. Most a búcsúzása miatt- teljes titokban- minden tanuló kapott egy papírt amire ki kell találni valamit- idézetet, rajzot, receptet, bármit. Ezeket beköttetik és az iskola az így készült könyvet fogja adni neki.
Semmi aranylánc, ‘dobjunk össze egy összeget’. Anyagi értéke semmi, érzelmi- remélhetően- annál több.

A mi nyelvi csoportunkból is elmegy egy tanárunk. Furcsa helyzet, mert a lezárások miatt a csoportból még sosem találkozott vele igazából, élőben senki, de megszerettük: emberi, illetve tanárnak is igazán remek.

Mivel már hónapok óta online leckét kapunk, ezt az oktatóinknak úgy kell lejelenteni az Oktatási Hivatal (?) felé, hogy az óra kezdetén és végén is képernyőfotót készítenek, ahol minden résztvevő látszik. Ebből születtek már érdekes- vicces- elgondolkodtató képek. A hónapok alatt voltak olyan események, amik ezeken is nyomot hagytak: Télapókor aki tudott beöltözött, karácsonykor a háttérbe próbáltunk valami erre utalót elhelyezni. A Hollandiát ért nagy hidegek alatt lehetőleg mindenki korcsolyázós- téli képet használt háttérképként. Aztán hóvirágost, krókuszost.

De persze a magánéletben történtek is látszanak rajtuk. Például van társunk Mianmarból, aki az elmúlt időszakban láthatóan nyúzott a képeken. Ahogy mondja: nem tudja biztosra, hogy mi van az otthon maradt szüleivel, családtagjaival, mert a most ott történtek alatt/ miatt minden nap tűnnek el emberek. Ahogy mondta: a börtönökből kiengedték a bűnözőket, helyettük az »ellenzékieket« viszik be. A legutóbbi információja szerint még megvannak a szülei, »csak« mindent elvittek a házukból: szekrénytől a hűtőig, csakis a rajtuk levő egy szál ruhát tarthatták meg.
Szóval ezek látszanak és a képeken vissza is lehet nézni a hatásukat- nemcsak rajta egyedül. Nagyon kedves, jó csoportom van és miután ezekről mesél, a képernyőfotón mindenki arca szomorkásabb lesz.
A mi leköszönő tanárunk pedig ezekből a képekből, hangulatokból szeretne egy könyvet emlékbe.

Az online oktatásban mindenhol másutt is megpróbálnak a lehető legpozitívabban kijönni.
Lichtenvoorde (Gelderland tartomány) egy középiskolai közösségnél a diákok VR-szemüvegeket kaptak, hogy valódibbnak érezzék az órákat. Olyan legyen, mintha nem csak egyedül ülnének és egy sima képernyőről magyarázna nekik a tanár. Így megvan az az érzés, hogy mellettük ülnek, rá tudnak nézni a többiekre és valóban »benne« vannak, részt vesznek az órán.
Persze ez még nem tipikus, csak olyan »jövő«, próbajelleggel. Majd meglátjuk, hogy mennyire kell maradnia, illetve mennyire lesz a mostani rendszer tartós.

(Ami viszont tartós és – végre valami- ami nem kapcsolódik a koronához, csak újdonság, suli- témában:
Megnyitottak egy »mozgás-iskolát«, ami elvileg egy normális általános iskola, csak éppen ezernyi mozgásra hívó- késztető dologgal. Így akár a wc-re is tudsz mászófalon kapaszkodva menni. Helyszín Alblasserdam, Zuid- Holland. Szerintem szuper! Más helyeken pedig az addig kővel burkolt iskolaudvarokat túrják fel, szedik fel a burkolólapok egy részét és a helyükre zöldet, fából készült kisházat, ügyességi- fejlesztő fa-játékokat telepítenek. Nálunk is ez történt pár hónapja. Igaz, azóta a fiam ruháiban kiszedhetetlen foltok vannak. 😀 )

A saját tanárom arról mesélt, hogy mivel jár az online tanítás az ő szempontjukból. Mivel külföldieket oktatnak, így sokan hazamentek a lockdown idejére. Az, hogy hol vagy, egy számítógépen követett óta esetében valójában mindegy. Elméletileg.
Gyakorlatban azt mondja ez úgy néz ki, hogy többen élnek olyan országban, ahol amikor ő a leckét tartaná, az időeltolódás miatt épp éjszaka van. A másik oldalon pedig követik ugyan, de fura, mert a diákjai álmosak, kókadoznak.

Nálunk a helyzet a továbbtanulás előtti tájékozódásba, nyílt napokba kevert bele. Anno elhatároztuk, hogy majd elmegyünk és jól megnézzük a kiszemelt iskolát, esetleg többet. Na ez az, amit nem lehet. Javukra legyen írva: minden középiskola próbál más alternatívát felajánlani. Az általunk megcélzottnál is remek bemutatkozó kisfilm készült (nem utolsósorban a környékbeli másik két, nagyobb magyar gyerek is oda jár és a videóban az egyikük elég sokat szerepel.)
Össz- vissz a környéken három családból hat magyar gyerek van, kettő »nagyobb«, az én nyolcadikosom és három kisebb.
Nagy szerencsénkre jól ki is jövünk egymással, hébe- hóba együtt kávézunk- sajnos a szigorítások miatt mostanában nem 😦 -, de mindenkinek megvan a maga élete is.



Vera

https://www.facebook.com/omroepgelderland/posts/3825154947598246
https://www.facebook.com/nos/videos/219585496523917

Lockdown, otthoni oktatás, klímaváltozás és egy kis összeesküvés-elmélet

Otthoni oktatás, online leckék és a külföldi származás, időjárás és klíma, hagyomány és ezek változása: mostanában minden előjött. Pluszban, hogy ne unatkozzunk: a koronával összekapcsolódva egy kis összeesküvés-elmélet is színesítette az időszakot.

Január negyedikével véget ért a szünet és elkezdődött az oktatás- már akinek és ahogy. Nálunk a helyzet felemás: hétfőn- szerdán- pénteken mennek a kicsik suliba, a maradék napokon itthon kell tanulniuk és persze velük nekem is.
Az első lockdown- iskolai napon amikor bementek szembesültünk azzal, hogy mennyien is kaptak »szükség-napközit« és ezzel benti oktatást. Nagyjából húsz gyerek volt benn a szivárvány minden színéből, kis túlzással a kéktől a rózsaszínig. Kifejezetten hollandnak látszó csak pár, ezekből is legalább négy csak annak látszik. Többek közt az enyémek is és egy talán cseh anyukáé, aki most szintén nem dolgozik, de a mindenórás ikerpocakja miatt inkább felajánlották neki, hogy ha tudja vinni- hozni a csemetéit, akkor a szülésig legalább a velük való foglalkozástól tehermentesítik. Azóta már lehet, hogy azon is túl van. Tényleg mindenórás (volt tegnap).

Nálunk a nagy nyolcadikos, középiskolába készül és külföldi. A kicsi meg elsős, írni- olvasni tanul és – meglepetés!- szintén külföldi. Ezért is ajánlották nyomatékosan a tanárok (Rutte, a miniszterelnök példáját követve, ő is mindig ajánl), hogy lezárás ide vagy oda, akkor is menjenek suliba, mert mindkettőnek csak a javára válik.

Mi is a helyzet most (itt, ebben) a suliban?

Minden héten ki van jelölve egy nap, amikor az összes osztályfőnök benn ül a termében és a már előre összekészített- becsomagolt anyagot az ablakon át adogatja ki az oda érkező, sorban álló gyereknek, vagy épp szülőnek. Megkérdez mindenkit, hogy van- e gond, dicsér, biztat kivétel nélkül, hogy látta ki mit csinált eddig és az nagyon jó, ha kell finoman rámutat, hogy hol lehet kissé jobban ráfeküdni az anyagra. Ezerrel támogatnak mindenkit. Többi napon pedig személyre szólóan kiválogatja a kiosztandó anyagot, gyerekenként becsomagolja, leckét ad, kérdésekre felel, leadott feladatokat javít és csendben megőrül. Emellett elviseli és két lábon kihordja azok szitkait, akik szerint semmit sem csinál csak ingyen felveszi a fizetését, miközben…

Azok, akik a szükség- napköziben kell, hogy tanítsanak, foglalkoznak ezalatt az ott levő vegyes csoporttal és segítik a saját osztályukat is online.
Vegyes csoport: minden gyerek egy teremben van, legalábbis ott kezd. A velük levő tanárnak a négy éves elsőstől a 12 éves nyolcadikosig mindenkinek segíteni kell, szót érteni velük és nyugalmat tartani, hogy egyik se zavarja a másikat.
Ha épp valaki betegség miatt kiesik, akkor az, aki az osztályban ül közben gépen keresztül leckét ad az otthoniaknak is. Hősök. Tiszteletem az összes pedagógusnak! Amúgy komolyan.

Ez a helyzet az én két gyerekem esetében annyit jelentett, hogy a kicsinek segíteni kellett a betűkben, átöltöztetni, miután beleesett az egyik pocsolyába és vastagon borította a sár, megoldani a nagy gépén jelentkező problémát és miután a nyolcadikosok kifogytak a számítógépen végezhető feladatokból, koordinálni a nap további részét. Végül inkább elengedték őket a másik terembe, hogy foglalják el magukat, csak legyenek csendben. A lényeg: a gyerekek elégedetten jöttek haza és én is haladtam a saját dolgommal.

,Amikor itthon vannak hárman vagyunk három felé az ugyanabban az időben levő online leckékre, egymáson keresztül beszélünk át és figyelni kell rá, hogy senki se tévedjen be a másik látószögébe pizsamában-alsóneműben, ahogy az ma (is) majdnem sikerült. Még épp le tudtam a tenyeremmel takarni a kamerát 😀 .
Igen, van több szobánk is, de valahogy így sikerült. Ja, az teljesen normális, hogy valaki jön be a nappaliba és az ajtóból tátogja, mint a halak: megy a kamerád/ mikrofonod?

Az iskolába járás fontosságát már kedden le tudtam (ismét) mérni, amikor nekem kellett tanulni a kicsivel és ezzel úgy el is töltöttünk röpke hat órát, hogy még kész sem lettünk, de a hajam elkezdett csomókban őszülni. Fogalmam sincs, hogy hogyan bírják a tanárok agyilag és energiával a sok izgága rosszcsontot. És ő még csak az enyém.

Kezdjük azzal, hogy gyakorolni kell a betűket, írást. Az ember azt gondolná, hogy latin betűt használunk mi is, ők is, tehát tudok neki segíteni. Ahogy azt a Móricka elképzeli…
Szépen leírtam az ABC-t a magam gyöngybetűivel- igenis szépen írok és pontosan emlékszem az első osztályos formára is- amire ránézett a nagy és közölte, hogy ilyet még sosem látott.
Na, ekkor jött a hideg zuhany. Még sosem figyeltem rá, hogy mennyi pincurka eltérés van: itt hiányzik egy farkinca, ott máshogy kunkorodik. (Ezt akkor látod ha elejétől leírod az egészet és összehasonlítod. Addig nem. Pl. mi a kis i-t egy farkincával kezdtük.) Az írott kis f és r betűt külön meg kellett tanulnom. Háromszor írtam át az ABC-t, hogy olyan legyen, amit ők tanulnak- hivatalosan. Ugyanis NEM azt tanulják.

Nincs elérhető leírás.


Mint kiderült van olyan is, hogy az iskola, vagy épp az adott tanár úgy dönt: ez a betű nehéz, ezért meg sem tanítja- vagy nem erőlteti, csak pl. a nyomtatott változatot. Esetleg megmutatja, de sosem kéri többet, mert a gyerek tud használni másik típust és az elég.
A kicsi is elolvas mindent- nyomtatott betűvel. Írni meg vegyes betűtípussal ír, szerinte ez elfogadott. Remélem: még elfogadják és később ez változik.
A nagy azt mondja, hogy ugyan megtanulták, hogy mik a szabályok a nagybetű használatára, de igazából nem írják nagybetűvel a neveket és gyakran nem kell írásjeleket – vesszőt, felkiáltójelet- sem használniuk… Pontot igen.
Nyolcadikban.
Rákérdeztem másik családban is, ott is ez van. Ilyenkor jön a bezzeg nálunk otthon, meg a mi időnkben… A »bezzeg nálunk«- kal viszont nagyon vigyázni kell: anno előfordult a T-vonalzóval a körmös és volt idegbeteg-agresszív tanárunk, akinek sosem lett volna szabad pedagógusnak mennie.
Azt is tegyük hozzá: most derült ki, hogy itt mennyire jó dolgom volt, mert az előző lockdown kivételével nem kellett itthon tanulniuk. Akkor meg a kicsi még nem is tanult igazából, csak olyan ovis formán.
Ha valaki az előző részből azt hozná ki, hogy »dehát szegény gyerek nem is tud írni«, nem igaz. Az igen, hogy van amire nem fektetnek nagy hangsúlyt, de meg van tanítva. Ezen kívül nem győzöm dicsérni a tanárokat. Teljesen más a mentalitás, emberibbek- és kicsit más a tanítás. Ha értékelnem kell, akkor mindennel együtt ez és csakis ez, pedig a felnőtt gyerekeimmel otthonról is vannak jó tapasztalataim. A mostani, itteni hiányosságokat pedig úgyis meg fogják tanulni- tanítani.

Változás? A Facebook pont tegnap dobta fel az egyik emlékemet arról, hogy fagyszünet volt a suliban. Pár éve, az első itt töltött telünk egyik reggelére leesett az ónos eső és a hó. A párom reggel kivételesen elvitte a nagylányt iskolába a bakfiets-szel (három kerekű ‘Bagaméris’ bicikli)- a kicsi még otthon maradhatott- aztán vissza is jöttek, mivel a suli ki sem nyitott. Egyszerűen annyira lebénult az ország, hogy nem jutottak el dolgozók a munkahelyükre, áru a boltokba és emiatt inkább az ország és a vezetés alkalmazkodott: csomó mindent bezártak, aki nem jutott el dolgozni, az ezzel igazolva is volt, stb. Mondjuk a kukák egy hétig álltak kinn az utcán, mert akkorra érkezett meg a hír, hogy milyen megoldást találtak ki a szemétszállításra. A legtöbbet közlekedett- hallott jármű a mentő volt. Azokat kellett összeszedni, akik ‘dafke’ elindultak és pórul jártak. Láttam én is vérző fejű nénit a járdán feküdni. (Már volt segítsége.)
Másik véglet az volt, hogy január másodikán (máskor hetedikén) nyíló nárciszt fotóztam, nem is egyet. Most is ez utóbbi történt, a rossz idő csak ezután jön. Ha jön.

Tavaly még csak sejtették, idénre ki is lett mondva- persze változhat mint minden-, hogy a hagyományos fríz verseny, az Elfstedentocht- ahol régebben fagyás következtében halottak is voltak- valószínűleg soha többé nem kerül megrendezésre, mert annyira megváltozott a klíma. Nincs fagy, vagy nincs igazi fagy ahol befagynának a csatornák, így nincs korcsolyázás. Ilyen méretben lehet, hogy soha, úgyhogy egy hagyománynak vége.

This image has an empty alt attribute; its file name is klimaatt.jpeg

Korcsolyázás még van, lesz. Persze nem természetes jégen. A gyorskorcsolya- EB és VB is itt lesz a szomszédban- nagyjából szó szerint. Heerenveen- ahol megrendezik-, a szomszéd város. Már ha a korona szabályai és új rendelkezések mellett megtartják. Ma ahogy néztem, EZ még nem volt törölve.
Jó lenne kimenni szurkolni a magyaroknak, magyarokkal, de nemigen bízom benne, hogy sikerül. A napokban jelentették be, hogy melyek azok a sportrendezvények ahol mostanában szurkolók is részt vehetnek- na ezek pont nem azok.

A hivatalos adatok szerint az időjárás így változott meg Frízföldön (PERSZE nincs klímaválság, ez csakis a véletlen műve):
A nyári átlaghőmérséklet 1951-80. között 15,5 fok volt, 1991-2020. közt 16,6 fok.
Az éves átlag 1950-80: 8,80 és 1991-2020: 9,60
A téli átlag pedig ugyanezen időszakokban régebben 2,10 és az új: 3,40.

Persze vannak és voltak kiugró értékek is, például 1963. telén. Ekkor átlagnak -3,4 fokot számítottak, de az Elfstedentocht- on (a kétszáz kilométeres korcsolyaverseny) -18 fokkal kellett az indulóknak szembenézniük. A hivatalos versenyzők közül a megadott időn belül 568 főből csak 57 ért célba, a nem hivatalos indulóktól pedig 9294 indulóból 69! fő jutott el a célig. Többen kaptak hóvakságot, ami még akár nem is olyan ár ahhoz képest ami korábban történt: a holland korcsolyamúzeumban ki van állítva többek közt az egyik versenyző lefagyott lábujja is.

Na, ilyen már nincs. Igazat megvallva nem is hiányzik.
Én már a holland nulla fok körül vacogok, mert a nedves- szeles idő sokkal hidegebbnek tűnik.
Ilyen szempontból jó is, hogy a lezárások alatt nem kell (lehet) sehova sem menni- hacsak a boltba menést nem számítjuk programnak-, legalább a vacogás kimarad. De a lockdown viszont tartósabbnak ígérkezik: már rebesgetik, hogy lehetséges a hosszabbítás. Márpedig tapasztalatom szerint ez így működik: ha valamit elkezdenek rebesgetni, az előbb- utóbb megvalósul. Addigra mire a hivatalos bejelentést megteszik, az emberek kidühöngik magukat és valamennyire akklimatizálódnak. A fele hőbörgés és zavargás megúszható.

Lockdown, korona:
Az utóbbi időben minden (is) ehhez kapcsolódik, természetesen így az »év szavai« is. Az év szavait a Van Dale kiadó szavazása alapján választották és sok közülük a koronához fűzhető.

1, Anderhalvemetersamenleving: másfél méteres társadalom. Talán kicsit a fordításon lehet még finomítani, de szerintem teljesen érthető. Olyan társadalom, aminek tagjai a közterületeken és a nyilvánosan elérhető helyeken legalább másfél méter távolságot tudnak tartani egymás közt, főleg a vírus terjedését megakadályozandó. (29, 8%)

2, Fabeltjesfuik (11%). Ez jóval bonyolultabb. Fabeltjes: mesék, mítoszok. Fuik: varsa vagy csapda. Együtt kb: az összeesküvés- elmélet hívők ‘csapdái’, amik a neten terjednek. Az ezek iránt érdeklődők a közösségi médián át egyre több hírt, üzenetet kapnak az összeesküvésekről a és így fokozatosan hinni kezdenek bennük. Ez a csapda.
(Majd persze mindenkit meg próbálnak téríteni.)

3, Viruswappie (10, 6%). Vírus: egyértelmű, wappie: a szinonimaszótár szerint utcanyelv, részeg vagy idióta barom jelentéssel. A tanárom fordításában egy szitokszó arra, aki tagadja a korona és a járvány komoly voltát és/ vagy alternatív igazságot akar terjeszteni a közösségi média segítségével. Kb. complotdenker, azaz összeesküvés-elmélet hívő, csak keményebb szóval.

This image has an empty alt attribute; its file name is viki9.jpeg

Belgiumban is korona miatti szó lett az év szava, de a szebbik fajtából: ez knuffelcontact.
Knuffel: ölelés, kontakt pedig ugye kapcsolat. Összességében valami olyasmi, hogy ölelkezéssel való kapcsolattartás, ami most nem lehetséges csak a közvetlen családtagokkal.

Az összeesküvés- hívőkről (complottheorie, azaz a kompót-hívők) pedig röviden: vannak, akik szerint Trump a megváltó. Szó szerint, ő és csakis ő segíthet a világnak kilábalni minden bajból. Ő az emberiség és a Föld utolsó reménye. Talán ennek fényében érthetővé válik a legutóbbi amerikai esemény is.
Ezen kívül az összes politikus és »nagykutya« klón- kivéve Trump-, azaz az igaziaknak csak a másolatai. Az eredetieket a hatalomra jutásuk után megölték. Viszont a klónok kisgyerekeket rabolnak, erőszakoskodnak velük és a vérükben fürdenek, mert így maradnak fiatalok és szépek. Ha esetleg némi ellentmondást érezne benne valaki, sajnálom, azt írtam le amit hallottam.

Itt is van a közelben »hívő«. Megesküszik rá, hogy az itteni királyi pár is csak klón, azért szép még mindig a királyné és azért marad a miniszterelnök, Rutte fiatalos. Stb. Stb. Stb.
Ezt a konteósok olyan komolyan gondolják, hogy rendszeresen kiállnak tüntetni, kiabálni a politikusok várható megjelenési helyei elé: pedofil, gyerekgyilkos!
Pluszban rendszerint keverik a koronát és az egyéb összeesküvés- elméleti ötleteket- vádakat.
Az itteni hívő konkrétan sírni kezd, ha nem hisznek neki. És amúgy normális és szavazati joggal bír. No komment… Mindenki döntsön ahogy a szíve joga.

Vera

https://www.rtlnieuws.nl/nieuws/nederland/artikel/5203233/anderhalvemetersamenleving-woord-van-het-jaar-van-dale?fbclid=IwAR0WK0LeuvGQ_a6zUTLJNiq-si7KCY0sdiUJ-kfuLFw5X_qTbtvfHR67oCU

https://twitter.com/Nieuwsuur/status/1316838477993041922

Világhírűvé vált fríz verseny, az Elfstedentocht – 2. rész

A cikk első része: https://frizfold.wordpress.com/2019/02/05/vilaghiruve-valt-friz-verseny-az-elfstedentocht-1-resz/

kruisje1

1947. február 8: A kilencedik. A diszkvalifikálások versenye
1946-47- ben a már betervezett túrát a szélsőséges idő, vagy az olvadások miatt többször elhalasztották. Az indulás végül az ötödik alkalommal sikerült. Az időjárás kemény volt, nagy havazással, széllel. A pálya takarítása nehezen haladt, az esemény majdnem ismét törlésre került.
A tervezett napra a hőmérséklet -12 fokra esett. Emiatt, illetve az új szabályozás miatt az addiginál kevesebb, 277 versenyző mellett 1791 ‘egyéb’ résztvevő regisztrált. Sok korábbi versenyző csak ‘ túrázóként ‘ iratkozott fel. Menet közben a rossz jég okozott gondokat, a járhatatlanabb részen a versenyzőket néhány jóakaró kerékpárral, egyéb járművekkel szállította át. A haladást hóvihar és néhol a szél által a jégre felhordott homok is nehezítette.

A célhoz leghamarabb Joop Bosman ért, 10 óra 36 perces idővel. Este a hagyományos ünnepségen sok versenyző kapott rossz hírt: a szervezők a szabályok be nem tartása: például lovaglás, kerékpáros, autós segítség miatt diszkvalifikálták őket. Hiába hozták fel indoknak a rossz körülményeket, ezt a kifogást a bizottság nem fogadta el, így a hivatalos eredmény a túra után hónapokkal született meg : eszerint az aranyat Jan van der Hoorn kapta (10 óra 51 perces idővel). Ő eredetileg az ötödik helyen állt.
A részt vevők közül az emlékkeresztet 270 fő kapta meg. A versenyzők közül csak 39-n értek be a szabályok szerinti időtartam alatt, de közülük a szabálytalanságokra hivatkozva többeket is kizártak.

1947

1954. február 3: Amatőr versenyből nemzetközi megmérettetés
A tizedik Elfstedentocht- ra nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi amatőr verseny nemzetközivé nőtte ki magát. A szervezést még a nyáron elkezdték és- többek közt az előző túra csalásainak hatására- új szabályokat hoztak. A visszaélések elkerülése és kiszűrése miatt titkos ellenőrzőpontokat állítottak fel. Ezeken egy speciális fogóval a részvételi kártyára egy lyukat nyomtak, ennek hiányában a versenyző kizárásra került.

1953. tele kemény fagyot és erős szelet hozott. Ezért a regisztráló versenyzőket figyelmeztették, hogy csakis az induljon, aki valóban tökéletes fizikai állapotban van. Emiatt többen visszaléptek. Az út előtti este még -11 fok volt, de ez másnap reggelre jelentősen javult és még a szél is lenyugodott.
Végül a verseny jó időben, rendben lezajlott. A nyertes Jeen van den Berg, 7 óra 35 perces új rekorddal. A 2571 korcsolyázó közül 2143 tudott sikeresen végigmenni, a 138 versenyzőből pedig 63 ért időben célba. A női nyertes Sjoerdtsje Faber lett.

1954

1956. február 14: Tizenegyedik: ismét paktum, diszkvalifikálás és nincs győztes
Az előző nagy sikerén felbuzdulva a tizenegyedikre összesen 6329 regisztrációt adtak le. Keményen fagyott, a napot felhők takarták. Ennek ellenére a jég minősége rossz volt.
A rajt reggel fél hatkor elindult. Egy óra múlva, Sneekben az első ellenőrző ponton már két elkülönült csoport haladt az élen, köztük több nagy név az előző versenyekről. Végül a cél előtt kevéssel az első öt versenyző ismét megállapodást kötött. A nézők a hajrában nagy versenyt vártak, ehelyett ők szinte kéz a kézben, nyugodt ütemben haladtak a cél felé, ezzel nagy csalódást okozva. A közönség neheztelését visszafogott tapssal és az ujjongás elmaradásával jelezte.

A versenybizottság végül mindannyiukat diszkvalifikálta és az aranyat a hatodikként beérkező Jeen van den Berg- nek ajánlotta fel. Ő azonban ezt nem érezte jogosnak, ezért visszautasította. Ezen a túrán végül nem hirdettek győztest. A 259 versenyzőből a szabályok szerint 109-n értek be, de mivel az elsők kizárásra kerültek, így csak 104 kereszt került kiosztásra. A 6070 egyéb korcsolyázóból éjfél előtt 4739 ért célba.

1956.1

1963. január 18: A tizenkettedik, az egyik legnehezebb
A nap különösen hidegen, -18 fokos hőmérséklettel, fokozódó erős széllel kezdődött, emiatt az idő a valóságosnál sokkal hidegebbnek tűnt. Frízföldet helyenként 20 cm mély hó borította, a jég állapota pedig több helyen messze volt a tökéletestől: a hó mellet dudorok és hasadékok fedték. A versenyre közel tízezer fő regisztrált.

A résztvevők és nézők súlya alatt a jég már a startnál berepedezett és a réseken víz szivárgott fel. A nézők visszavonulása után a rajt mégis elindult. A finisben hasonló volt helyzet: a versenyzőkre hatalmas tömeg várt, ami miatt a jég itt is töredezni kezdett. Az ujjongás még inkább nőtt, amikor helikoptereken megérkezett Beatrix hercegnő és Juliana királynő.

A győztes Reinier Paping-ot határtalan ováció fogadta. (Ideje 10 óra 59 perc.)
Mialatt ő nyert, mások a rosszabbra forduló idővel küzdöttek. Többen nem találták a helyes útvonalat, sokan hóvakságot szenvedtek, köztük Anton Verhoeven, aki emiatt nekiütközött egy lakóhajónak. Az időjárás miatti lemorzsolódás kritikus méreteket öltött. Az induló 568 versenyző közül a győztes után 2 órán belül csak 57- nek sikerült belépnie. A 9294 ‘ egyéb ‘ korcsolyázó közül csak 69 (0,74%) ért célba. Erről a túráról, a nehézségekről De Hel van ’63 címmel film is készült.

1963 Elfstedentocht

1985. február 11: A tizenharmadik és egy focista felfüggesztése
Eredetileg január 20- as időpont volt meghatározva, de nem volt elég hideg, emiatt halasztani kellett. Végül a mezőny- közel 22 év után- ismét rajthoz állt. Az első befutó 6 óra 47 perccel, új Elfsteden-rekorddal Evert van Benthem lett, alig néhány deciméterrel utána a következők: Jos Niesten, Henri Ruitenberg és Jan Kooiman. Idejük ugyanaz. Az első nő Lenie van der Hoorn (7 óra 33 perc).
16.179 korcsolyázó és 276 versenyző indult. Érdekesség: egyetlen profi labdarúgóként John Weijers is versenybe szállt. Ezért következő napon a klubja felfüggesztette.

1985

1986. február 26: Trónörökös korcsolyával
Alig egy évvel a legutolsó után máris indult az új futam: megfelelő időben, jó jéggel, több, mint 17.000 regisztrációval. Az aranyérmet ismét az előző győztes, Evert van Benthem kapta (6 óra 55 perccel). A dupla győzelem Coen de Koning és Auke Adema esetében már korábban is előfordult. Az első nő Tineke Dijkshoorn.
Itt már közel ezer nő és száznál is több külföldi indult. 14.989 fő kapott keresztet.

Ez a verseny a 18 éves versenyzőről, W.A. van Buren- ről lett leginkább híres.
Ő a holland trón örököse volt  inkognitóban, aki a résztvevők (nem a versenyzők) közé egy fogadás miatt jelentkezett, de kiléte hamar kiderült. Ezután a nézők már az ő nevét skandálták. A célban természetesen a büszke szülők: a királynő és férje várták. Azóta ő már Hollandia törvényes királya.

1986 W.A

1997. január 4: A tizenötödik- Terhes női győztessel
Az új túrának a trónörökös részvételével lezajlott 86- os verseny után 11 évvel lehetett ismét nekivágni. Már az előkészülés időszaka is nehézségeket okozott: 96-ra megtervezték, majd a körülmények miatt elhalasztották.
A dátum kihirdetése után azonnal megindultak a telefonálgatások: az érdeklődők tízezrei még ezen a napon minden szobát lefoglaltak. Több ezer fríz jelentkezett a Turisztikai Hivatalban, hogy a korcsolyázók számára ingyenes szállást biztosítanának. Tömegek próbálkoztak véletlenszerű fríz telefonszámokon, hogy hátha valahol helyet találnak egy hálóhelyet. A helikopterbérlések száma is nagyot ugrott.
Frízföldre másfél- két millió ember érkezését várták.

A ehlyszínen a külföldi sajtó is gyorsan megjelent. A versennyel nagyjából kétezer, több országból érkezett újságíró volt elfoglalva.
A hőérzet az erős szélnek köszönhetően nagyon alacsony volt. E szempontból 1963. óta ez volt a legrosszabb túra. Ennek ellenére a jég gyengének bizonyult és több helyen a környező csatornákból pótolásra szorult, vagy le kellett csiszolni az egyenetlenségeket.
A rajt reggel fél hat körül, 301 versenyzővel indult, majd fél órával később kezdhetett a 16.387 ‘túrakorcsolyázó’ is. Velük számtalan regisztrálatlan személy haladt. A sötét részeket a mezőgazdasági termelők néhol traktorokkal, vagy fáklyákkal próbálták megvilágítani.
Győztesként 6 óra 49 perces idővel Henk Angenent ért be.
A leggyorsabb nő Klasina Seinstra lett 7 óra 49 perccel – várandósan.

1997 Elfstedentocht

16.430 ‘túrázó’ közül 11.338 szerzett keresztet. A 256 férfi versenyző közül az időhatáron belül 112- en végeztek, nők közül 52- ből 10- en. Egy nyerésre esélyes versenyző a drukkoló tömeg hatására egy bélyegzőpontot kihagyott. Később hiába lehetett a kamerák felvételeivel igazolni, hogy áthaladt, kruisje- t nem kaphatott.
Ezen a napon a mentők és a rendőrség is bőven talált magának elfoglaltságot, de komolyabb eset nem történt.

elfstedentocht 4

A következő Elfstedentocht időpontját előrejelezni lehetetlen. A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) jóslata szerint a következő évtizedekben a Föld felmelegedése következtében új versenyre nem számíthatunk.

Addig is újabb szabályok születnek. Ezek egyike az, hogy korlátozták a résztvevők számát, mivel a jég nem bír el korlátlan számú embert. 1986. óta csak az egyesület tagjai nevezhetnek. Be akkor léphet valaki, ha két tag felelősséget vállal érte, mivel régebben túl sokan indultak, akik a nevezési helyeket elfoglalták, de a túrát befejezni nem tudták. A szervezetnek a lemorzsolódókat vissza kellett vinni a kiindulási helyre, ezzel is lefoglalva a kapacitásukat.

A-Voorzijde-flyer-A4-11-stedentocht-2018-IJlst-2

2018. augusztusában Maarten van der Weijden hosszútávúszó megpróbálta végigúszni az Elftedentocht- ot, ezzel a rákkutatáshoz kívánt pénzt gyűjteni. Sajnos a víz szennyezettsége miatt azonban fertőzést kapott. Végül 163 km megtétele után orvosi utasításra fel kellett adnia. Ezzel együtt akciójával több, mint 5 millió eurót sikerült összeszednie.

Vera

Kapcsolódó linkek: https://nos.nl/artikel/2089201-koninklijk-klunen-tijdens-de-toertocht-in-1986.html

https://martiniplaza.nl/agenda/maarten-van-der-weijden-elfsteden-theatertocht?gclid=Cj0KCQiAnNXiBRCoARIsAJe_1cpc5howskGblaR3500RZ0YxDeeSvnZoB5CWEkGf1x_C9-a0LEe2my4aAgtGEALw_wcB

Világhírűvé vált fríz verseny, az Elfstedentocht – 1. rész

4-Schaatsers-brons-20x20x53-cm.

A fríz rendezvény, ami világszintű versennyé nőtte ki magát: Elfstedentocht
A frízek talán legrégibb és leghíresebb téli hagyománya/ sportja az Elfstedentocht,  a 11 történelmi fríz várost átölelő korcsolyaverseny. A cél a közel 200 kilométer táv egy nap alatt (a lehető legrövidebb időn belül) való megtétele, közben persze mind a 11 várost érinteni kell.

Eddig 15 hivatalos Elfstedentocht volt, a legutolsó 1997. január 4-én.
A történelmi városok ahol a verseny folyik (zárójelben a fríz nevük):

Leeuwarden (Ljouwert)
Sneek (Snits)
IJlst (Drylts)
Sloten (Sleat)
Stavoren (Starum)
Hindeloopen (Hylpen)
Workum (Warkum)
Bolsward (Boalsert)
Harlinger (Harns)
Franeker (Frjentsjer)
Dokkum (Dokkum),
majd a kör ismét Leeuwarden-nél zárul.

Elfstedentocht 2

Az Elfstedentocht alapvető feltétele a városokban és a köztük levő vizeken- csatornákon a szilárd, minimum 15 centiméter vastag jégréteg . Ennek hiányában biztonsági okokból nem lehet megtartani. Emellett megrendezéséről az Elfstedentocht 22 tagú testületének összes tagja egyet kell, hogy értsen. A jégen levő kisebb hiányosságokat ki kell tölteni (jégtranszplantáció). A verseny indulását az ‘It pour oan!’ szavakkal jelentik be, ez frízül azt jelenti: ‘ z megy tovább!’ vagy ‘Mehet!’

Amennyiben 2019. február 8- ig nem kerül ismét megrendezésre, megdől az eddigi negatív rekord, ami addig 8070 nap volt Elfstedentocht nélkül.

Menete:
Minden városban ellenőrzőpont található, ahol a résztvevők a nevezési lapjukra igazolásul egy bélyegzőt kapnak. Ezt mindenütt be kell mutatni. Viszonylag újabb szabály szerint emellett három titkos bélyegzőállomás is van, ami arra hivatott, hogy az esetleges csalókat- akik például autóval/ biciklivel akarnak részt venni- ki tudják szűrni. Azok a résztvevők, akiknek a lapján az összes megfelelő jelzés megvan és a többi feltételnek is megfelelnek, végül megkapják az ‘Elfstedenkruisje- t’, a kis emlékkeresztet.

ellenorzopont

Az indulóknak két típusa van: a ‘túrázó’ , aki nem versenyez ‘csak’ megteszi az utat a keresztért, illetve a tényleges versenyző: ők az utóbbi alkalmakkor csak akkor kapnak kruisje-t, ha a nyertest követő két órán belül célhoz érnek.

A hagyomány szerint a frízeknek a kemény teleken a korcsolyázás volt az egyetlen lehetősége, hogy hosszú utat tegyenek meg, mivel lova, vagy egyéb közlekedési eszköze nem mindenkinek volt. Erre már régen is fogadásokat kötöttek és később hivatalos rendezvénnyé nőtte ki magát.

Az első:
Először 1890- ben tartották meg. Ez volt az alapja az első, 1909- es hivatalos eseménynek. Ekkor még a szervezést nyáron elkezdték, egy előre meghatározott időpontra, a jelzett időig nagyjából 100 feliratkozóval, de a kitűzött időre a jég bizonytalanná vált. Emiatt a résztvevők nagy része visszalépett. A benn maradóknak maguknak kellett eldönteni: neki mernek-e vágni, kockáztatják-e a biztonságukat a nem túl stabil jégen, vagy sem. Végül indultak: a nyertes Minne Hoekstra volt 13 óra 50 perccel.
Az első tapasztalatokból okulva következő alkalommal megvárták a megfelelő feltételeket (gy.k: vastag jeget). Ez 1912- ben érkezett meg.

1912 összes resztvevo

1912: A második, első női résztvevő
Ekkorra már nem csak fríz ünnep volt: a nevezők az ország egész területéről érkeztek. Szintén fix időpontot választottak, de időközben a gyors melegedés miatt nagy olvadás kezdődött, emiatt halasztani kellett: január 20. helyett az új dátumot február 7-re tűzték ki. Ezen a napon az időjárás megint nem kedvezett nekik: nem volt fagy és esett az eső. A beregisztrált 165 főből 65 maradt. Ők szavazással döntötték el, induljanak-e vagy sem. Végül 37 szavazat nyert 28 ellenében: a verseny az olvadós, vizes jégen megkezdődött. Huszonketten mentek végig, ebből csak négyen tették meg végig korcsolyával. Az este érkezők az utolsó szakaszt a szervezők utasítására vonaton ülve teljesítették, de ők is megkapták a keresztet.
Köztük volt az első nő is (Jikke Gaastra), ő egy arany brosst kapott. Nyertes: Coen de Koning, 11 óra 40 perccel.

441-43 Elfstedentocht te Sneek 1915

1917: A harmadik- ismét az ‘első nővel’
Derűlátó optimizmussal 1914-re ismét megindították a regisztrációt, de a gyors olvadás miatt az utolsó órákban a rendezvényt megint le kellett fújni. Legközelebb 1917-ben voltak megfelelő feltételek. Ekkor a keresztért 42 versenykorcsolyázó és 108 ‘túrázó’ indult. A győztes ismét Coen de Koning, aki 9 óra 53 perces abszolút rekorddal nyert.
A szabályt- miszerint csak a győztes beérkezését követő két órában célba érők kapnak kruisjét- a 42- ből összesen 9-en tudták teljesíteni. A 108 ‘túrázóból’ 83 személy jutott célba.
Az első nő, aki a távot szabályosan tudta végigvinni, a 24 éves Janna van der Weg volt.

Ez idő alatt pedig lezajlott az Első Világháború is.

1929 - in Hindeloopen

1929: A negyedik: tűzből mentés, első külföldi és a nyertes lefagyott lábujja
A harmadik esemény után tizenkét évvel lehetett az új szervezését megkezdeni. 1928- 29. telén az időjárás olyan hidegre fordult, hogy a Hollandiát környező tengerek is befagytak. A szigetekre hajó helyett autóval lehetett átjutni.
Február 12- re ismét versenyt hirdettek.

Aznapra -18 fok alá esett a hőmérséklet, erős északi széllel kombinálva. Az eddigi túl meleg napokon tartott Elfstedentocht- ok helyett most a rendkívüli hideg jelentett akadályt. A beregisztrált 268 ‘túrakorcsolyázóból’ 65-en és a versenyzők közül is csak 98-an maradtak. A nézők nagy része is feladta, hazament a rajttól.
Amennyire kevés volt a közönség az induláskor, annyira sokan vártak a véghajrában: a cél tele volt az emberekkel, akik a korcsolyázók beérkezését lesték. A győztes 11 óra 9 perccel Karst Leemburg lett. Amikor a szervezők gratulálni szerettek volna neki, ezt mondta: Earst nei myn âlde mem! (Először az én idős anyámnak!)

A résztvevőkből 103 ért célba, a versenyzőkből pedig a meghatározott időn belül 11 jutott be. Egyik korcsolyázó Dokkumban megállt egy lánynak kimenekülni az égő házból, eztán, mivel úgy látta, hogy a hátránya túl nagy, feladta. Itt vett részt az első külföldi: Sussdorf az Egyesült Államokból- neki még nem sikerült végigmennie.
Érdekesség: Hindeloopenben található az Első Fríz Korcsolyamúzeum, ahol többek közt az itteni nyertes, Karst Leemburg megfagyott lábujja is megtalálható.

1933

1933: Ötödik
Ez a verseny a szervezés gyorsasága és a korai dátum tekintetében is rekordernek számít.
A szervezők dec. 10-én kezdték el a készülődést, illetve a jég ellenőrzését. Hamar egyezségre jutva, december 16- ra meghirdették a versenyt. A körülmények miatt ez évben először a verseny az eddigiekhez képest fordított irányban haladt (Leeuwardenből nem Dokkum, hanem Sneek felé). Furcsa véletlen, hogy két férfi: Sipke Castelein és Abe de Vries ki akart szállni a versenyzők közül és csak a ‘túrázók’ közt korcsolyázni, viszont a nevük véletlenül benn maradt az eredeti listában. Így nagy meglepetést okozott, amikor a célban feltűntek egymás mellett. A versenyt felügyelők Abe de Vriest jelentették be győztesnek, de miután a férfiak ezt megreklamálták, Sipke Castelein is aranyéremben részesült. Idejük 9 óra 5 perc volt.

De Vries később az utolsó pillanatban történő (többek közt a megfordított menetirány miatti) szervezésről ezt mondta:
‘Leeuwardenben a rendezőség utasítására egy rendőr 200 méterrel a Groenweide előtt a korcsolyájával egy vonalat húzott a jégre. Ez volt a ‘cél’ . Ezen kívül senki sem volt más jelzéssel, mint pl.  Finish 200 méter, vagy Finish 100 méter. Így észrevétlenül, tudtomon kívül értem célba. Senki sem figyelmeztetett semmiféle jelre, hogy itt a vége. Később a szervezők elnöke odajött gratulálni, és átadta az aranyérmet. ‘

Ezen a túrán az ideális időnek köszönhetően a 339 hobbikorcsolyázóból a versenyt 321 tudta befejezni. A 173 versenyzőből 160 futott be időben. 11 nő vett részt, mind sikeresen végig is ment. Az 1929- ben induló külföldi: Süssdorf is rendben teljesítette a távot.

1940

1940. január 30: A hatodik: paktum
Eredetileg még december 21-re tervezték. A jég megfelelőnek látszott, de a nagy havazás miatt el kellett halasztani. Később a tervezett útvonalról a feltolult havat csak nagy nehézségek árán sikerült eltávolítani (munkanélkülieket akartak kiküldeni ellapátolni, de ezt Hágában nem támogatták), majd mire Wilhelmina királynő adományából ezt a problémát is sikerült megoldani, addigra gyors olvadás kezdődött. Január 30- n végül sikerült: indulhatott a futam.

Erre rekord mennyiségű résztvevő jelentkezett: ‘csak’ a keresztért 2716- an, versenyszerűen 688 fő. Ezért az indulást két részletre osztották: előbb a versenyzők, majd fél órával később a többi résztvevő vágott neki az útnak.
A cél előtt az élmezőnybe tartozó öt korcsolyázó paktumot kötött, hogy együtt érkeznek be. Egyikük, Adema a cél előtt társait hirtelen elhagyva előre tört és az élre állt. A többiek elkezdték üldözni, felzárkózni, de a túlhevült rajongók a jégre áradva káoszt okoztak. A bizottság Adema- t jelentette győztesnek, viszont a kaotikus helyzet, óvások és egyéb zavar miatt órákkal később végül, 11 óra 30 perces idővel, együtt (öten, akik összebeszéltek) kapták meg az aranyat: Piet Keijzer, Auke Adema, Cor Jongert, Durk van der Duim, Sjouke Westra. Rajtuk kívül 125 versenyző ért be.

A verseny délutánján erős széllel kísért hóvihar tört ki. A hőmérséklet rendkívül lecsökkent, ezért a fagyoskodó korcsolyázók összegyűjtésére buszokat kellett bérelni. Emiatt az induló 2716 ‘túrázóból’ csak 27 tudta a pályát befejezni . Az egyetlen ezt megtevő nő neve Sjoerdtsje Faber.

1941_Wopkje Kooistra

1941. február 6: A hetedik- német megszállás
1940-41 telén nagy dilemmát okozott, hogy ugyan a jég minősége megfelelő, de a németek megszállása miatt meg tudják-e, meg lehet-e tartani az Elfstedentocht- ot?
Mivel naplementétől- napkeltéig elsötétítési parancs volt érvényben- viszont tél lévén korán sötétedett és későn kelt fel a nap,- ezért a résztvevők utaztatása is megoldhatatlannak látszott. Biztosnak tűnt, hogy lehetetlen a versenyt kivitelezni. Végül a lakosság részéről akkora lett a nyomás, hogy megszületett a döntés: kijelölték a dátumot.
(A korcsolyázókat figyelmét előtte felhívták rá, hogy a túra során tilos a megszállók ellen demonstrálni.)
A nehéz helyzet ellenére közel kétezren regisztráltak, mint ‘csak’ résztvevők, emellett pedig még 970 versenyző. Az eredeti útvonalnak megfelelően ismét Dokkum felé vezetett az irány.
Ismét Auke Adema nyert, 9 óra 19 perccel. A nők közt az első Wopkje Kooistra lett (ideje 11 óra 9 perc). Ő ekkor 16 éves volt és életében összesen négy Elfstedenkruisje- t szerzett.

A szép időnek köszönhetően az Elfstedentocht keresztjét 1672 résztvevő kaphatta meg.

Az ezen a napon készült filmfelvételeken láthatóak a nézők közt felügyelő katonák is.

1942 voor-en-achterkant-startkaart

1942. január 22: A nyolcadik- az újságíró meglepetése, három fagyás miatt bekövetkezett halál
Annak ellenére, hogy 40- ben és 41- ben is sikerült a túrát végigvinni- na meg még a megszállás is folytatódott-, a szervezőbizottság 1942- ben ismét összeült. Egyelőre úgy határoztak, hogy a dátum kitűzését elnapolják. Viszont egy túlbuzgó újságíró a nagy hírt elsőként akarta bejelenteni, így a Leeuwarder Courant- ban egy általa önkényesen kijelölt napot jelentetett meg: január 22- t. Nagy meglepetésre másnap ezt a bizottság is elfogadta, így a mezőny összeállt.

Az útvonal ismét Sneek felé fordult, így a végcél az Oldehove lábához került (ez a híres leeuwardeni ferde torony).
3862 résztvevő és 970 versenyző állt rajthoz. Út közben az élboly tagjai a sötét miatt az utat elvétve rossz irányt vettek, így vezető helyüket elvesztették. Az utánuk haladók követték őket. Mire visszataláltak, elveszítették a nyerő pozíciót, ezután már csak a keresztért mentek tovább. (Talán) Emiatt az első Sietze de Groot lett, 8 óra 44 perces rekorddal. (A listán még két versenyző áll ugyanezzel az idővel: Durk de Jong és Jan van der Bij).
Ez évben több száz nő is indult, köztük a 21 éves Antje Schaap ért be elsőként.
A résztvevők közül 3669 tette meg rendben a távot- ez az indulók 95 %-a! – és még 277 versenyző. Közülük a legfiatalabb a 15 éves Jeen Nauta, akinek a kora miatt hivatalosan nem lett volna szabad itt korcsolyáznia. A verseny után hárman a fagyások következtében fellépő tetanuszfertőzésbe belehaltak.

kruisje2

A cikk második része: https://frizfold.wordpress.com/2019/02/23/vilaghiruve-valt-friz-verseny-az-elfstedentocht-2-resz/

Vera

Korabeli felvétel az eseményről: https://www.parool.nl/sport/nieuw-filmmateriaal-elfstedentocht-1941-opgedoken~a2442655/