Az idő múlásával és a technika fejlődésével egyre több régebben mindennapos foglalkozás tűnik el. A huszadik században Hollandia utcaképe is jelentősen megváltozott – eltűntek a kézikocsis árusok és a medvetáncoltató is. Régen (itt is) mindennapos volt, hogy a házakhoz sorban érkeztek és az utcákon tömegesen jártak a tejesemberek, szenesek, vándorárusok.
Mostanra ők- javarészt az ipar fejlődése miatt- eltűntek.
Korábban sokan éltek Hollandiában dohánytermesztésből, de mióta egyszerűbb- olcsóbb ezt melegebb országokból importálni, azóta a helyi dohányra nincs szükség. Ugyanígy a cilinder divatjának megszűnésével eltűntek a kalapkészítők is.
Sok mesterség megszűnt, mert egyszerűen okafogyottá vált: így a táviratkihordó, telefonos kisasszony, betűszedő vagy a lámpagyújtogató.
Sokan ezt tragédiaként élték meg, némelyek felszabadulásként. (Gondoljatok azokra a kisgyerekekre, akik (többek közt) Magyarország gyönyörű kastélyaiban a kályhák tüzét pakolták- hátulról, a folyosóról nyíló fél méter átmérőjű járaton át becsúszva, hogy ne koszolják a szalont. Ha füstmérgezést kapott… kihúzták és ment másik.)
Ezekből a szakmákból készült egy fotókkal ellátott válogatás.
…
Parlevinker
Hajóból élelmiszert árusító ember, hajós bolt. A parlevinker vagy zoetelaar neveket a folyókon, míg a kadraaier vagy kaaidraaier elnevezést a kikötőknél használták. A mai napig megtalálható néhány parlevinker a nagyobb folyókon, pl. a Rajnán Tolkamer-nél vagy a fríz tavaknál. Főleg Frízföldön ez egy jól jövedelmező szakma a turistaszezonban.
Ezen kívül gyakorlatilag kihalt, a hivatalosan számontartott utolsó holland parlevinker- Wim van Hooren, Belfeld- ből- 2008- ban hagyta abba a munkát. Csónakját a rotterdami kikötői múzeumnak adták oda és 2015. óta Vreeswijk-ban áll.
Tevékenységüknek a jövedéki adómentességük eltörlése vetett véget.
…
Schillenboer
A zöldségek- gyümölcsök lepucolt héját gyűjtötte be. Ahogy az emberek kora reggel meghallották kocsijának csengettyűit, kivitték az utcára a héjakkal teli vödröket. Ezt a schillenboer állatai takarmányozására használta fel. Célja egyszerűen az élelmiszer-pazarlás megakadályozása volt.
A normál és szerves hulladék külön kukáinak használatával szakmája véget ért. A huszadik század végétől Hollandiában (is) tilos az állatokat maradékkal etetni, így a schillenboer is eltűnt.
…
Schiptrekkers- Hajóvontatók
Nő és férfi egyaránt és nem csak a Volgán vagy a Vaskapunál.
Hollandia aranykorában, a tizenhetedik században virágzott a kereskedelem és ipar, emiatt megnőtt a városok közti forgalom. Ez vezetett az uszályok létrehozásához amit emberek vagy lovak vontattak a partról. Az árbócra rögzített kötéllel húzták a hajót a víz mentén. Mivel a csatornák gyakran jobban járhatóak voltak mint az utak, így a hajózás még így is gyorsabb volt mint a szárazföldi közlekedés.
A mai napig sok ilyen út látható a csatornák és folyók oldalánál.
…
Stronttonnetjesschepper- WC- pucoló
A »pottyantóst« anno még nem lehetett lehúzni. A szippantós kocsik előtt ezt bizony emberek végezték lapáttal és vödörrel. Az ezzel a végtermékkel megrakott kocsikat pedig a városokban húzták át egyik háztól a másikig… – hol máshol?
…
Medvetáncoltató
Na, ezt most úgy betiltanák mint a sicc… de a korábbi vásárok gyakori mutatványa volt a szelídített medve a csörgődobot rázó, rikoltozó gazdájával.
Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szelídítés eszköze a medve orrán átfűzött karika és az ahhoz kapcsolt erős lánc is volt, na meg a bot. Ha a medvének nem volt kedve engedelmeskedni, akkor az orrában levő karikát rángatták meg, a fájdalom meg általában engedelmességre kényszerítette.
…
Csónakos révész
A kompok előtt, vagy ahol igazi nagy kompra nem volt szükség, ott egy kisebb- nagyobb csónak volt az átkelés eszköze ami bármit is átvitt a csatornákon. Teheneket- többet is, biciklit, embereket, bármit.
…
Iskolai fogorvos
A suliban, mindenki előtti vizsgálat. 😦
Igaz, nálunk még az iskola védőnője ugyanez volt a védőoltásokkal, ami miatt általában a legmacsóbb srácokat kellett kergetni a padokon- padok közt.
A huszadik század elején a kormány egyre inkább feladatának tekintette a lakosság higiéniáját és a közegészségügyet. Főképpen a nagyvárosokban: Amszterdamban, Rotterdamban a kolera és tífusz, illetve más fertőző betegségek nagy számban fordultak elő.
Jellemzően a szegényebb területeken élő gyerekek ritkán jutottak el orvoshoz. Erre volt megoldás az iskolaorvos és fogorvos.
A sulifogorvos évente egyszer vagy kétszer látogatott el buszával az iskola területére,a hol csoportonként kellett hozzá menniük a diákoknak. Gyakran érzéstelenítés nélkül húzott vagy tömött fogat így nem volt népszerű, de legalább a tőle való félelem arra ösztönözte a gyerekeket, hogy rendszeresen ápolják a fogaikat.
…
Porder- az ébresztő
Ő volt a vekker: hosszú botjával a kért időpontban megzörgette a hálószoba ablakát, így felébresztve a megrendelőt.
Régen az emberek nem függtek az órától: keltek a nappal, feküdtek ahogy kész voltak a munkájukkal. Viszont a gyári munkák elterjedésével már muszáj volt időben felkelni.
Ennek a munkakörnek az ébresztőóra feltalálása vetett véget.
Egyben túl hosszú lett volna, úgyhogy folyt. köv. hamarosan a 2. résszel
Vera
Frízföld és Hollandia blog 