Múlt süllyesztőjébe merült foglalkozások- 2.

Az eltűnő foglalkozásokról szóló gyűjtés második része következik, ahol többé- kevésbé megpróbáltunk az országra (is) jellemző munkákat keresni. Persze van több ami máshol is jelen volt, mivel a fejlett országokban a helyzet nagyjából hasonlóan alakult.

A foglalkozások persze nem csak réges- régen vesztek ki, egy csomó van ami épp mostanában tűnik el. Gondoljunk csak a videotékásokra, egy csomó jegypénztárosra vagy a fotókat kézi munkával előhívó szakemberekre.
A mindennapok változásával ez is együtt jár.

Itt pedig ki tudja mi volt a reeuwer vagy a kargadoor? Már csak nyelvtanulási célból is érdemes utánanézni.

https://images0.persgroep.net/rcs/dy0124nceDi5ew2wsSiLX3yDt6Y/diocontent/112081790/_fill/1352/900/?appId=21791a8992982cd8da851550a453bd7f&quality=0.9

Stadsomroepers/ bellemannen: hírmondó vagy kikiáltó
Az emberek mindig is kíváncsiak voltak a hírekre. Régen a kikiáltóktól értesültek a fontos eseményekről és törvényekről, változásokról egyaránt. Ők először csengettyűkkel jeleztek, aztán az összegyűlteknek felolvasták a rendeleteket, röpiratokat amiket a polgármester/ egyéb vezetés adott ki. Majd eztán kiszegezték a legfontosabb helyek, a kocsma vagy templom ajtajára.
Feladatukért fizetség járt és a polgármester nevezte ki őket- általában a nemeseket, mert ugye írni- olvasni kellett tudni, ráadásul (nagyjából) megvesztegethetetlennek kellett lenniük.
Munkakörük veszélyes volt mert gyakran vittek nyersen megfogalmazott, kellemetlen híreket pl. adóemelésről. Emiatt általában markos őr kísérte őket és megtámadásuk hazaárulásnak minősült.
Közel negyven évvel ezelőtt még Magyarországon, felénk is volt, csak ő dobbal járt és már nem akarták agyonverni.
Hagyományőrzésből a mai napig megtalálható belőlük még egy- egy, de a csökkenő analfabetizmus okán a foglalkozásuk már nem fontos, így lassan eltűnik. Mostanra inkább csak a turisztikai látnivalókhoz tartoznak és díszes egyenruhájukban egyedi látványosságnak számítanak. A tradíciót Frízföldön többek közt Sneekben tartják még életben.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/32/Letterzetter_aan_het_werk%2C_Bestanddeelnr_255-0025.jpg

Letterzetter- Betűszedő
A korai nyomtatási technika alatt a könyvekhez- újságokhoz a betűket egyesével, kézzel kellett sorba rendezni- tükörírással. Mivel mára a folyamat géppel zajlik és jóval hatékonyabb, a betűszedők munkájára már nincs szükség. Addigi munkájuk a hetvenes évektől hirtelen értéktelenné vált.

Frieslandon Juoréban találhattok egy nagyon jó nyomdai múzeumot (azaz többféle múzeumot egy területen, egy belépőért). Érdemes megnézni és itt még egyedi könyvjelzőt is készíthettek.

https://i.pinimg.com/originals/51/32/37/5132374d5411ad3473342595fdd8db2c.jpg

Melkboer- Tejesember

Hollandia ugye híres a teheneiről és tejtermékeiről.
Nem csak üvegekben kimérve vitték a házhoz a tejet, hanem tartályban is. Ha valaki egy bögrényit kért, annyit engedtek ki neki.
A tejesember vidékről a városba szállította termékeit, de a feltörekvő boltosok ezt a szakmát is okafogyottá tették.

https://frizfold.wordpress.com/wp-content/uploads/2021/05/68309-1.jpg

IJsdragers- Jegesember
A régi hűtőszekrény általában egy faláda volt, szalmával bélelve. Ebbe tették a nagy jégtömböket amiket rendszeresen pótolni kellett.

https://i0.wp.com/www.waterdunen.nl/pestziek.jpg

Reeuwer
A régi betegőrző- fertőtlenítő vagy hivatásos sirató.
Nem a temetkezésben segített, hanem a beteg vagy az elhunyt testét gondozta: mosta, fertőtlenítette.

Régen egész másképp tekintetek az eltávozottakra, a körülöttük levő teendőkre. Mivel a 14-19. században a pestis (is) elterjedt betegség volt, a fertőzöttek- halottak rendbetételére mást szerződtettek. A feltétel az volt, hogy az illető már immunis legyen a betegségre. Mivel a fertőzést kevesen élték túl ezért nem volt sok ilyen személy, bőven meg kellett fizetni. Ennek ellenére sandán néztek rájuk és nem bíztak bennük, sokakat vádoltak meg boszorkánysággal. Többüket kivégezték vagy máglyára küldték.
Gyakran a gyanújuk nem is volt alaptalan mert a reeuwerek többsége valóban csaló volt, aki a lehető legelső alkalommal meglépett az elhunyt holmijaival vagy gyógyulófélben levő pácienseit megmérgezte. Illetve ha az egész család elhunyt a pestisben, akkor ők örökölték meg a háztartási tárgyakat.
Ennek ellenére a szakma képviselői lassan egyre elismertebbek lettek az orvostudományban is.

Táviratkihordó és a telefonos (kisasszony)
A táviratkihordás otthon pont a napokban szűnt meg és így is tovább fenn maradt mint ahogy a technika fejlődésé miatt számítani lehetett rá. A telefonok- számítógépek elterjedése előtt ez volt a »gyors hír« legegyszerűbb lehetősége: tőszavakban, pár órán belül ért el az üzenet feladótól címzettig. Korabeli sms, több ember kezén áthaladva.

A telefonos kisasszony pedig az automatikus kapcsolás előtt a kért- kívánt számot kézzel kapcsolta és bele- belehallgathatott a beszélgetésbe. Még nem is olyan régen…

https://frizfold.wordpress.com/wp-content/uploads/2021/05/be2a7-1709102btouwslager.jpg

Touwslager- Kötélverő
A múltban nagyon fontos volt a munkája. Gondoljunk csak arra, hogy Hollandia vízi ország és a vitorlás hajóknak állandóan nagy mennyiségű, jó minőségű kötélre volt szükségük. Főleg a 16-17. században a hajóépítés fellendülése okán volt rá nagy kereslet. Erre a célra főleg a tengervíznek ellenálló kendert használták. Sok kötélverő közvetlen a kikötővárosokban, vagy olyan helyeken dolgozott ahol a folyó összeköttetést nyújtott a tengerrel.
Munkájukhoz nagyon hosszú területre volt szükség, ezért sok utca is köszönheti a nevét ennek a foglalkozásnak- Ilyen pl. a Lijnbaansgracht Amszterdamban.
A gépesítéssel a gyakran gyerekmunkát használó kötélkészítők jórészt eltűntek. Többek közt még Zuid- Hollandban, Oudewater-ben lehet egy 16. századi kötélgyárat találni. A fennmaradó kötélverők pedig gyakran a múzeumokkal vannak kapcsolatban.

https://www.bhic.nl/media/smg__klompenmaker_aan_het_werk.jpg

Klompenmaker- Klumpakészítő
Ez a foglalkozás is inkább gépesített formában maradt fenn, a kézi jellegű inkább turistacsalogató látványosság. A huszadik század közepén még több mint 1200 kézi facipőgyártó volt, mostanra kb. 15 maradt. Érthető: a hagyományos termelés nem tudja felvenni a versenyt a jelenlegi cipőiparral. Persze időnként úgy néz ki, hogy feltámad hamvaiból, ahogy némelyik más kézi foglalkozás is. Jó lenne, Hollandiához tartozik. Ha valakit megkérdezünk a tipikus holland dolgokról, még mindig ez az egyik legelső amit mondanak.

https://i.pinimg.com/originals/08/3b/13/083b13a59473f429d97ad4c45ee0f188.jpg

Buggentrekker/ Kargadoor
A holland csatornavárosok elengedhetetlen figurája.
Régen a kézikocsik idejében a kargadoor a meredekebb hidak tövében állva várta, hogy pár centet kereshessen a kocsik a hídra/ hídról való fel- levonszolásával, vagy legalábbis segítséget nyújtott benne. Tekintve, hogy akkoriban a széntől- tejtől a wc- pucoló »termékéig« mindent kordékkal szállítottak, munkája volt bőven.
Utolsó írásos megemlékezés a foglalkozásról az amszterdami »Kikki de Kargadoor« -ról szólt, aki 1940-ben hunyt el.
Másik ismert alakja Dirk Rietveld, a »vízi búvár« volt, aki munkája alatt hetven embert mentett ki a csatornából. Mindig ott tartózkodott, ezért gyakran látta ahogy az emberek a vízbe esnek, így gyorsan kimentette őket. Tettéért kitüntetést is kapott.
A második világháború után pedig a kézikocsik eltűntek és velük együtt a hídhúzók is.

https://isgeschiedenis.nl/sites/isgeschiedenis.nl/files/styles/detailpag/public/wp-content/uploads/2016/11/visindezee_0.jpg

Hobbeljongen
A huszadik század elejéig a háztartások élő halakat kívántak vásárolni. Ebben segített a hobbeljongen: a fiú akinek feladata az volt, hogy a kifogott halat életben tartsa az eladásig.
E célból csónakjában halakat szállított pl. az amszterdami halpiac környékére. A csónak keresztirányú válaszfalakkal volt ellátott, köztük vízzel teli edényekben helyezték el az állatokat. Azt kellett elérni, hogy a halak számára a víz mindig oxigéndús maradjon. Ezt a csónak oda- vissza ringatásával oldotta meg és a technika egy darabig működött is.
A régi halpiacok bezárásával ez a szakma is eltűnt.

https://isgeschiedenis.nl/sites/isgeschiedenis.nl/files/styles/detailpag/public/stationswerker_richtlijnen_poster.jpg

Stationsjuffrouw
A nők városokba való elszegődésével sok probléma merült fel. Sokan aggódtak értük, hogy felügyelet- védelem nélkül prostitúcióra kényszerítik őket, elkallódnak, »elértéktelenednek«.

A stationsjuffrouw egyfajta felvigyázó volt, aki karszalaggal ellátott ruhában várta a kísérő nélkül utazó hölgyeket. Ha szükséges volt bejárta velük a várost vagy információkkal látta el őket: melyik munkaközvetítő vagy szállás biztonságos és melyiket kerüljék el.
1877- ben hét állam, többek közt Hollandia megalapította az Union Internationale des Amies de la Jeune Fille szervezetet ami a fiatal lányok védelmével foglalkozott. Elvileg vallási és származási megkötés nélkül, de a gyakorlatban a helyzet kissé más volt. 1930- tól a nőszövetségek különböző városokban tanácsadó- és felvilágosító irodákat is létrehoztak e célból, hogy a nőknek mindig legyen hová fordulniuk.
A világháborúk idején ezek a hölgyek a menekültek megsegítésében is szerepet kaptak, így munkájukat a zsidók támogatás miatt 1943-ban betiltották.

https://isgeschiedenis.nl/sites/isgeschiedenis.nl/files/styles/detailpag/public/torenwachter.jpg

Torenwachter- Toronyőr
Toronyőrök még mindig léteznek, bár már nem mindennapos foglalkozás. Régen ők gondoskodtak az őrtornyokról és figyeltek a városok lakóira. A toronyőr a magasból, általában egy erőd vagy a templom tornyából figyelte a környéket. Figyelmeztetett viharra, tűzre, közeledő ellenségre, főleg éjszaka. Gyakran tartotta karban a torony óráját: a toronyőrök órakészítői végzettséggel rendelkeztek és ügyeltek annak folyamatos működésére. Ez abban az időben nagyon lényeges volt mert a toronyórák alapján harangoztak, így ez határozta meg az élet ritmusát.
Néha hibáztak, így van feljegyzés arról a toronyról ami elaludt őrének feldőlt gyertyája miatt égett le.
Mostanra általában eltűntek, aki maradt az inkább már csak turisztikai látványosságként szolgál (pl. a a belga Mechelenben és a németországi Münsterben).

https://frizfold.wordpress.com/wp-content/uploads/2021/05/d7141-paardentram.jpg

Reetveger
Munkája a lóvasút sínjeinek napi karbantartása volt- értsd: a lócitromot szedte össze a lovak és egyéb szemetet az utasok után, hogy a vasút akadálytalanul tudja az útját megtenni.
Mostanra becsmérlő szóvá vált.

https://assets.catawiki.nl/assets/2016/2/8/a/9/5/a953d2bc-ce4a-11e5-93e4-dd9cdd259b58.jpg

Snuifmolenaar- Tubákkészítő molnár
A XVIII. században Hollandia, Amersfoort világelső volt a tubák kereskedelmében.
A tubák egy dohánytermék, amit az emberek az orrukba szippantottak fel. Ezt az erre szakosodott molnár készítette aki a boróka levébe áztatott leveleket évekig kendőkbe tekerve szárítgatta, némi ízesítést adott hozzá majd az egészet porrá őrölte.
Az aranykorban a dohányfogyasztásnak ez a fajtája volt a legnépszerűbb. Később ez adott teret a pipának, szivarnak, cigarettának.

https://www.amsterdamheefthet.nl/wp-content/uploads/2017/06/kuiperij-museum-rekwisieten-2-scaled.jpg

Kindermaker
Nem, nem gyerekeket készített- azaz kis túlzással nem is tudni…
Nem sok tudnivaló maradt fenn róluk. A történészek még azon is vitatkoznak, hogy a kindermaker egy férfi bába volt, vagy valaki aki hering és vaj tárolására készített hordókat. Ennek alapja az, hogy a »kinderkijn« szó a hordó egy másik megfelelője.
Mi meg találjuk ki melyik… Kinek- kinek mi szimpatikusabb.



Vera


https://www.hpdetijd.nl/2014-06-13/uitgestorven-beroepen-3-snuifmolenaar-kindermaker-stronttonnetjesschepper/

Múlt süllyesztőjébe merült foglalkozások- 1. rész

Az idő múlásával és a technika fejlődésével egyre több régebben mindennapos foglalkozás tűnik el. A huszadik században Hollandia utcaképe is jelentősen megváltozott – eltűntek a kézikocsis árusok és a medvetáncoltató is. Régen (itt is) mindennapos volt, hogy a házakhoz sorban érkeztek és az utcákon tömegesen jártak a tejesemberek, szenesek, vándorárusok.
Mostanra ők- javarészt az ipar fejlődése miatt- eltűntek.

Korábban sokan éltek Hollandiában dohánytermesztésből, de mióta egyszerűbb- olcsóbb ezt melegebb országokból importálni, azóta a helyi dohányra nincs szükség. Ugyanígy a cilinder divatjának megszűnésével eltűntek a kalapkészítők is.
Sok mesterség megszűnt, mert egyszerűen okafogyottá vált: így a táviratkihordó, telefonos kisasszony, betűszedő vagy a lámpagyújtogató.


Sokan ezt tragédiaként élték meg, némelyek felszabadulásként. (Gondoljatok azokra a kisgyerekekre, akik (többek közt) Magyarország gyönyörű kastélyaiban a kályhák tüzét pakolták- hátulról, a folyosóról nyíló fél méter átmérőjű járaton át becsúszva, hogy ne koszolják a szalont. Ha füstmérgezést kapott… kihúzták és ment másik.)

Ezekből a szakmákból készült egy fotókkal ellátott válogatás.

Parlevinker
Hajóból élelmiszert árusító ember, hajós bolt. A parlevinker vagy zoetelaar neveket a folyókon, míg a kadraaier vagy kaaidraaier elnevezést a kikötőknél használták. A mai napig megtalálható néhány parlevinker a nagyobb folyókon, pl. a Rajnán Tolkamer-nél vagy a fríz tavaknál. Főleg Frízföldön ez egy jól jövedelmező szakma a turistaszezonban.
Ezen kívül gyakorlatilag kihalt, a hivatalosan számontartott utolsó holland parlevinker- Wim van Hooren, Belfeld- ből- 2008- ban hagyta abba a munkát. Csónakját a rotterdami kikötői múzeumnak adták oda és 2015. óta Vreeswijk-ban áll.
Tevékenységüknek a jövedéki adómentességük eltörlése vetett véget.

Schillenboer
A zöldségek- gyümölcsök lepucolt héját gyűjtötte be. Ahogy az emberek kora reggel meghallották kocsijának csengettyűit, kivitték az utcára a héjakkal teli vödröket. Ezt a schillenboer állatai takarmányozására használta fel. Célja egyszerűen az élelmiszer-pazarlás megakadályozása volt.
A normál és szerves hulladék külön kukáinak használatával szakmája véget ért. A huszadik század végétől Hollandiában (is) tilos az állatokat maradékkal etetni, így a schillenboer is eltűnt.

https://i.pinimg.com/originals/09/76/ae/0976ae1886d94f130f78e99ddf33ff87.jpg

Schiptrekkers- Hajóvontatók
Nő és férfi egyaránt és nem csak a Volgán vagy a Vaskapunál.
Hollandia aranykorában, a tizenhetedik században virágzott a kereskedelem és ipar, emiatt megnőtt a városok közti forgalom. Ez vezetett az uszályok létrehozásához amit emberek vagy lovak vontattak a partról. Az árbócra rögzített kötéllel húzták a hajót a víz mentén. Mivel a csatornák gyakran jobban járhatóak voltak mint az utak, így a hajózás még így is gyorsabb volt mint a szárazföldi közlekedés.
A mai napig sok ilyen út látható a csatornák és folyók oldalánál.

https://i0.wp.com/www.geschiedenisbeleven.nl/wp-content/uploads/2013/09/Strontschepper.jpg

Stronttonnetjesschepper- WC- pucoló
A »pottyantóst« anno még nem lehetett lehúzni. A szippantós kocsik előtt ezt bizony emberek végezték lapáttal és vödörrel. Az ezzel a végtermékkel megrakott kocsikat pedig a városokban húzták át egyik háztól a másikig… – hol máshol?

https://i0.wp.com/www.geschiedenisbeleven.nl/wp-content/uploads/2013/09/Berenleider.jpg

Medvetáncoltató
Na, ezt most úgy betiltanák mint a sicc… de a korábbi vásárok gyakori mutatványa volt a szelídített medve a csörgődobot rázó, rikoltozó gazdájával.
Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szelídítés eszköze a medve orrán átfűzött karika és az ahhoz kapcsolt erős lánc is volt, na meg a bot. Ha a medvének nem volt kedve engedelmeskedni, akkor az orrában levő karikát rángatták meg, a fájdalom meg általában engedelmességre kényszerítette.

This image has an empty alt attribute; its file name is kep.png

Csónakos révész
A kompok előtt, vagy ahol igazi nagy kompra nem volt szükség, ott egy kisebb- nagyobb csónak volt az átkelés eszköze ami bármit is átvitt a csatornákon. Teheneket- többet is, biciklit, embereket, bármit.

https://static.limburger.nl/Assets/Images_Upload/2019/10/22/75dccb3a-f3e1-11e9-a8bd-a2ecb8b17886_web_scale_0.1085169_0.1085169__.jpg

Iskolai fogorvos
A suliban, mindenki előtti vizsgálat. 😦
Igaz, nálunk még az iskola védőnője ugyanez volt a védőoltásokkal, ami miatt általában a legmacsóbb srácokat kellett kergetni a padokon- padok közt.

A huszadik század elején a kormány egyre inkább feladatának tekintette a lakosság higiéniáját és a közegészségügyet. Főképpen a nagyvárosokban: Amszterdamban, Rotterdamban a kolera és tífusz, illetve más fertőző betegségek nagy számban fordultak elő.
Jellemzően a szegényebb területeken élő gyerekek ritkán jutottak el orvoshoz. Erre volt megoldás az iskolaorvos és fogorvos.
A sulifogorvos évente egyszer vagy kétszer látogatott el buszával az iskola területére,a hol csoportonként kellett hozzá menniük a diákoknak. Gyakran érzéstelenítés nélkül húzott vagy tömött fogat így nem volt népszerű, de legalább a tőle való félelem arra ösztönözte a gyerekeket, hogy rendszeresen ápolják a fogaikat.

https://blog.smulderstextiel.nl/wp-content/uploads/2015/11/wekker_vroeger_6.jpg

Porder- az ébresztő
Ő volt a vekker: hosszú botjával a kért időpontban megzörgette a hálószoba ablakát, így felébresztve a megrendelőt.
Régen az emberek nem függtek az órától: keltek a nappal, feküdtek ahogy kész voltak a munkájukkal. Viszont a gyári munkák elterjedésével már muszáj volt időben felkelni.
Ennek a munkakörnek az ébresztőóra feltalálása vetett véget.


Egyben túl hosszú lett volna, úgyhogy folyt. köv. hamarosan a 2. résszel

Vera