Bolondok (napja) kontra vallás- és sajtószabadság

This image has an empty alt attribute; its file name is kepernyokep-2021-04-02-13-19-27.png

Április elseje, bolondok napja. A korábbi években egész jól megúsztuk, de erre az évre valahogy kicsit több volt a jóból.

A kicsik az iskolában napok óta húsvét és április elseje lázban égtek, húsvéti kosárkát készítettek a nyuszitojásoknak és a ”kölyökhíradóban”- rettentően vicces áprilisi tréfákat néztek. Voltak már tényleg jók: egyik évben azt híresztelték el, hogy az iskolákba kisebb majmokat lehet kölcsönözni, tetvészkedésre. Onnantól azok fogják a gyerekek fejét ellenőrizni.

Egy pékségnél azt találták ki, hogy hajnali három és öt óra közt fogják a termékeiket házhoz szállítani, mert akkor (majdnem) mindenki otthon található.
Az egyik állatkert pedig elvitte az oroszlánjait egy iskolába, hogy a gyerekek ”kézközelből” láthassák őket, üveg vagy rács nélkül.

Eztán a kisfiam persze úgy gondolta, hogy ez ‘hú de jó buli’, és délutánra be is indult. Lazábbakkal kezdte: megijesztett minket, vagy az ágyba, a paplanok alá játékokat dugdosott.

Akkor kezdtem csúnyán nézni, ahogy estefelé WhatsApp-on az egyik ”otthoni gyerekemmel” beszélgettünk- a külföldi élet átka az így, vagy úgy kettészakadt család-, Öcsisajt pedig elmesélte a csínyeit és azt, hogy még eztán jön a meglepi. ”Egy egész kis vizet” ráöntött a tesó ágyára, úgyhogy amikor az majd aludni megy, jól meglepődik.

Ahogy felmentem ezt leellenőrizni kiderült, hogy a picike víz fogalma egy hét évesnél más mint az anyjánál, ráadásul kétszeresen is, mert a nővérét és anyucit is meg kívánta lepni. Sikerült.

Eredmény: anya- ha már az ágynemű úgyis vizes- egész délelőtt mos és matracokat szárogat. Hurrá Jeugdjournaal (gyerekhíradó) és sulis filmnézés 😀 ! (Máskor nincs vele gond, sőt, jó.)

Egyébként korábban, k.e. ( korona előtt, új időszámítás kezdete) a húsvétot- karácsonyt megelőző napon az volt a szokás, hogy a suliban a kicsik mindenféle finomsággal voltak megvendégelve. Ez volt- lett volna- elvileg tegnap is, de a korona mindenre is rányomja a bélyegét, így az eredeti verzióban nem tarthatták meg. Ehelyett minden gyerek csak saját magának vitt másféle, ”ünnepi” kaját. A lányom szusit kért, az a kedvenc.

De az ápr. 1. ott is éreztette a hatását: az egyik gyerkőc elkérte a szusiból a wasabit és sutyiban belekeverte a tanár kávéjába.
A juf (tanárnő) dicséretére legyen mondva, ő jobban viselte a ”viccelődést”, mint én itthon a vizes ágyakat. Csak annyit mondott, hogy ez nagyon finom- aztán nem itta meg.

Látszik, hogy edzettebb. Nálunk- mint ahogy említettem- eddig nem volt szokás. Remélem eztán sem lesz az.

Bolondok (napja) másképp:

Egy ideje ismét el lehet menni a ‘nem létfontosságú boltokba’ vásárolni, feltéve, ha időpontot foglalsz. Eddig el is jutottunk, időpont foglalva, majd a párom elindult. Persze az ajtóban ott vannak a ”felügyelők”, jellemzően gyakorlaton levő gyerekek. Egy ilyen diák állította meg és kérte el tőle a foglalásról kinyomtatott papírt, vagy okostelefonos visszaigazolást úgy, hogy erre vonatkozóan előre nem láttuk semmilyen infót. Lehet, hogy valahol eldugva szerepelt, mivel az ördög az apró betűkben rejlik… de mi nem találtuk meg.

Nos, a páromnak a telefonját anno még az ősembernek fejlesztették ki, hogy az megkérdezze az asszonyt: jó lesz-e aznapra mamut ebédre? Ebből következik, hogy nincs rajta ilyen alkalmazás. Sem. Jöhetett haza dolgavégezetlenül, gyors nyomtatás, rohanás vissza. Persze a vásárlásra fordítható időkeret nagy része ezzel el is ment.
Megoldotta, épp – kivételesen- volt a nyomtatóban festék.

De mi van azokkal ahol sem nyomtató, sem okostelefon? Annyira ez sem magától értetődő. Az időseknél még a számítógép sem az.
A gubanc annyi, hogy az ajtóba ezeket a 15-17 éves gyerekeket állítják oda ajtónállónak, akik a bemagolt egy mondaton kívül (kinyomtatott papírt, okostelefonos igazolást kérek) nem tudnak semmit tenni, tehát még vitába állni sem lehet velük. Minek bántsak (nem szó szerint) egy gyereket, aki nem tehet semmiről?

Mondjuk az, hogy ki- kit- hogyan bánt, bőven lehet vitatéma.
A szüleim- finoman fogalmazva nem gyakorló hívőként- azt tanították, hogy mindenki vallását békén kell hagyni. Lehet más véleményed, de hagyd őket békén- és viszont.
Hollandiában (is) felkérték a templomokat, templomba járókat a koronaszabályok betartására- lehetőleg online istentisztelet, ne énekeljenek együtt, szájmaszk, másfél méter stb. DE a vallásszabadság nevében ez nem kötelező, így pár napja az (egyik) talán legfanatikusabban vallásos helyen okozott ez gondot, ahova több százan mentek istentiszteletre.

Urk-ben, egy konzervatív faluban- régebben szigeten állt, de azt már elzárták a tengertől és szárazföldre került- több tucatnyi újságíró csoportosult a templom előtt.

– Urkre jellemző, hogy nagyon ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Van olyan holland ismerősünk aki szerint még mindig azt gondolják, hogy szigeten élnek. Amikor a párom egyszer vasárnap volt ott és valamit le akart fényképezni, olyan csúnyán néztek rá, mintha azonnal meg akarnák verni- mert vasárnap nem szabad. Azt nem tudom, hogy turistáskodni vagy fotózni, de mindegy is. Inkább eljött.-

A tudósítások szerint az újságírók vasárnapi mise előtt úgy húsz- harmincan beálltak a templom bejáratához, hogy az embereket kérdezgessék. A híradások persze kétféle nézőpontot tükröznek: az urkiek véleménye szerint a sajtósok durvák, tolakodóak voltak, szó szerint a szájuk elé nyomták a mikrofont és elállták az útjukat. A helyi sajtóreferens szerint ”az SS a háborúban kedvesebb volt, mint most az újságírók”. (Részlet, cikk lenn csatolva.)

A sajtósok szempontjából az derült ki, hogy dehogy is voltak tolakodóak, viszont egyiküket (ok nélkül) hasba rúgták, megütötték, majd direkt el is gázolták. Ez utóbbi tény, videó is készült róla. Igaz, a kocsi lépésben haladt, ha valaki ki szeretett volna térni előle, az ki is tud, de akkor is: a kocsi nekiment. (Videó szintén csatolva.)
Az urkiek szerint egyszerűen nem kellett volna vasárnap zaklatni őket. Bármelyik másik napon lehet, vasárnap nem, azt tiszteletben kell tartani.
Egyébként pedig állítólag nem a templom látogatói voltak agresszívak hanem mások, akik véletlen voltak ott.

Szóval ez a ki- kit bánt… bonyolult. Itt pedig még inkább, mert az egyik oldal a vallás-, a másik pedig a sajtószabadságra hivatkozik. Azt pedig, hogy ki is a hunyó, nehéz eldönteni.

Más részről pedig az élet szépen, szervezetten folyik.
Lányos anyukaként anno még otthon utánanéztem a nőket érintő HPV, azaz méhnyakrák elleni védőoltás lehetőségeinek. Ezt az oltást a kicsi kamasz lányoknak kell-lehet beadatni. Némely önkormányzat ezt a gyerekek érdekében támogatta, másutt akkor (kb. 8-10 éve?) százezer forintba került. Persze a mi önkormányzatunkban nem volt támogatott, én pedig akkoriban nem tudtam- mertem ennyi pénzt kiadni rá.

Itt nemrégiben kaptunk egy levelet, amiben a 12 éves kislányomat hívták erre az oltásra. Nem kötelező és/ de ingyenes.
Persze, hogy mentünk… A helyszín a helyi sportközpont, egy hatalmas edzőterem ahol többek közt a kézilabdaedzéseket tartják. Már a bejáratnál egy ”ajtónálló” várt minket, aki nagyon kedvesen megkérte a gyereket, hogy tudja, hogy előírás szerint, az életkora alapján nem kellene, de olyan nagy… inkább adna neki egy maszkot. Aztán dokumentációval- szúrással együtt öt percen belül kinn is voltunk. Eztán hallgattuk a többi kamaszlánykát, ahogy a tapasztalataikról beszélgettek: mindenki azon volt meglepődve, hogy milyen hamar, gubanc (fájdalom) nélkül túl voltak rajta.
Júniusban megyünk a másodikért. Ingyen, külföldiként.