Holland nyelvcsoportban, a tanárnőtől hallottam először a bók napjáról, persze azonnal a gyakorlatban is kipróbáltuk. Dátum szerint március 1-én ünnepeljük, bár szerintem nyugodtan elkelne a mindennapokban is.
Egyébként még itt sem túl használatos/ ismert: a gyerekek a suliban tanultak róla és több hollandot is ők világosítottak fel, hogy ilyen is van. Persze gyakorlatban, dicsérettel, ami miatt első körben meglepődtek, majd igazán örültek neki.
Ez a nap ritka a maga nemében, mivel pénzzel nem mérhető és fejezhető ki. Nem megvásárolható, nem kell rá költeni. Ingyenes, így mindenki megengedheti magának. Talán emiatt okozhat nehézséget azoknak, akik hozzászoktak, hogy minden ünnepet- egyebet elintézzenek egy bármelyik boltban megvásárolható csokor virággal, vagy csokoládéval.
A lényege csak annyi, hogy tiszta szívből, lehetőség szerint mindenkinek adj egy őszinte bókot, kedves megjegyzést amitől a másik napja szebb lesz. Akár csak annyit, hogy nagyon szép a szeme. Kedves a mosolya. Jó vele egy csapatban dolgozni, ha kollégáról van szó. Bármiképpen kifejezni egy pozitívumot vele kapcsolatban (és itt most semmiképp nem arra gondolok, amikor valakiről annyi pozitív mondható el, hogy épp nincs jelen).
Valamiképp fejezd ki a megbecsülésedet. Az előző cikkben szó volt a jó szomszédsághoz szükséges alap dolgokról: itt a lehetőség, hogy átmenj és közöld velük: örülsz, hogy pont ők a szomszédaid. Mondom: SZÍVBŐL kell, hogy szóljon.
Íratlan szabályok (ez esetben kissé morbid ezt leírni):
Mint már írtam, az őszinte bók. Jöjjön szívből! Valami jó csak található mindenkiben…
Legyen személyes!
» Úgy gondolom, hogy fantasztikus kisugárzásod van.«
Ne közösségi oldalon alkalmazd! Totál személytelen. Hitelét veszti.
Ne csak azt mondd: » Te vagy a legjobb barátom.« Azt is, hogy miért? »Te mindig mellettem állsz, megbízható és őszinte vagy. Örülök neked.«
Ha nem bírod kimondani, mert idegenkedsz az ilyen jellegű megnyílástól: írd le egy kis papírra és add át.
Ne túlozz! Kilóg a lóláb. Elrontod az egészet.
Az elismerések hiánya miatt mondanak fel sokan a munkahelyükön (nem, ilyenről magyar munkaviszonyban még soha, senki sem hallott), hagynak abba önkéntes munkát, segítségnyújtást (ha elfogy a motiváció, mert maximum berendezési tárgynak néznek: ‘Természetes, hogy itt vagy, mit akarsz még? Még meg is köszönjük?!’ ) és felelős sok- sok emberi kapcsolat felbomlásáért. (Minden kapcsolat legalább kétoldalú és oda-vissza kellene működnie. Na, ez bonyolult.)
Ha bókot kaptál, megdicsértek, ne szabadkozz! Köszönd meg! Neked is jár egy kis önbizalom. Ha nincs, építsd fel. Légy pozitív! (De csinos vagy ma ebben a ruhában! -Ugyan, már évek óta hordom…)
Alkalmazd a mindennapokban! Valójában minden napnak örömtelinek kellene lennie.
Ne hagyd ki, ha lehetőséged van rá! Az elszalasztott alkalmak… nos, nem hiába elszalasztottnak nevezik.
Vera
Frízföld és Hollandia blog 