Holland kedvességek és màszófalak

Általában az ember örül, ha a gyerek iskolájából nem érkezik hír/ levél. Ez otthon az Álmoskönyv szerint rosszat jelent, de úgy tűnik ezt a hollandok nem tudják, mert napi- heti szinten kapjuk az e-maileket. Úgy látszik itt fontosnak tartják közölni az összes apróságot- az aranyos, ellenben nem fontos dolgokat pedig még inkább.
Már volt róla szó, de imádom: így jött már üzenet arról, hogy a nagyok osztályába nem várt látogatóként egy kismadár repült be és ki lett emelve, hogy mennyire óvatosan próbálták kiengedni.
De amikor a kicsik tanár nénijének tönkrement az autója, ahhoz az összes elsőst- másodikost kivitték és végignézhették az autómentő ügyködését, sőt, beülhettek a kocsijába. Ezekről is tettek fel az iskola oldalára képeket, ahol a lurkók boldogan vigyorognak. (Minden év elején kapunk egy papírt a személyiségi jogok miatt, amiben nyilatkozni kell, hogy fotózhatják-e őket, illetve ezeket a képeket használhatják-e később.)
Mindent összevéve láthatóan nagyon próbálkoznak vele, hogy ne lerombolva legyen a gyerekek lelke- önbizalma, hanem támogatva érezzék magukat.

A napokban volt a »nemzeti kedveskedés/ bók- nap«. Itt ilyen is van. Ekkor olyan foglalkozást szerveztek ahol a diákok tudatosan tanulták azt, ami némely kamaszodónak borzasztóan nehéz: érzésekről beszélni és dicsérni. A mienk legalábbis nem nagyon szeret kitárulkozni, csapatban inkább csendben marad és a háttérbe húzódik- de úgy, hogy ezen a tréningen mindenki rész vett, talán könnyebb volt.


Kis cetlikre felírt dolgokból lehetett választani, pl:
– Lelkesen reagálsz
– Remek, hogy segítettél
– Erős vagy
– Kedves vagy velem
, stb.
Ezeket a picike üzeneteket tehették az egyes tanulókat megszemélyesítő borítékocskákba.

Ilyen régebben a mi nyelvi csoportunkban is volt- csak néhol a lehető legegyszerűbben megfogalmazva, mivel a hollandja még mindenkinek bőven hiányos szinten állt. Azért az ott kapott papírt a mai napig szívesen őrzöm, egyszerűen jó érzés ránézni.
Az országban ezt a napot az iskolákban, némelyik munkahelyen jobban megtartják mint a nemzetközi nőnapot. Annak csak nyomait láttam: mondjuk múzeumi ajánlatban, ahol az alkotások női szereplőit, alkotókat állítják erre a kis időre előtérbe.

A gyerekek iskolájából a legújabb levél kettős érzéseket kelt.
Szuper igazgatónk van: annak idején felvette a magyar gyerekeket úgy, hogy egyik sem tudott egyáltalán hollandul, sőt, semmi más idegen nyelven sem, csakis magyarul. Egy másik helyi iskolából már volt elutasítás, nem tudni miért.
Itt nem volt előkészítő, egyéb nyelvi képzés, csak becsöppentek a kicsik: előbb egy- kettő, aztán az én (akkor még) kislányom is. Később a pici fiam is itt kezdett, de addigra a tanáraink megszokták, hogy »magyarkáik« vannak.
Most ez az igazgató elmegy. Túlhajtotta magát és emiatt még novemberben mentőt kellett hívni hozzá az iskolához. (Akkor pont nem kivitték a gyerekeket megmutatni, mint az autómentőnél, hanem valami indokkal áttereltek mindenkit a suli túloldalára.)
Azóta sem tud dolgozni. Most a búcsúzása miatt- teljes titokban- minden tanuló kapott egy papírt amire ki kell találni valamit- idézetet, rajzot, receptet, bármit. Ezeket beköttetik és az iskola az így készült könyvet fogja adni neki.
Semmi aranylánc, ‘dobjunk össze egy összeget’. Anyagi értéke semmi, érzelmi- remélhetően- annál több.

A mi nyelvi csoportunkból is elmegy egy tanárunk. Furcsa helyzet, mert a lezárások miatt a csoportból még sosem találkozott vele igazából, élőben senki, de megszerettük: emberi, illetve tanárnak is igazán remek.

Mivel már hónapok óta online leckét kapunk, ezt az oktatóinknak úgy kell lejelenteni az Oktatási Hivatal (?) felé, hogy az óra kezdetén és végén is képernyőfotót készítenek, ahol minden résztvevő látszik. Ebből születtek már érdekes- vicces- elgondolkodtató képek. A hónapok alatt voltak olyan események, amik ezeken is nyomot hagytak: Télapókor aki tudott beöltözött, karácsonykor a háttérbe próbáltunk valami erre utalót elhelyezni. A Hollandiát ért nagy hidegek alatt lehetőleg mindenki korcsolyázós- téli képet használt háttérképként. Aztán hóvirágost, krókuszost.

De persze a magánéletben történtek is látszanak rajtuk. Például van társunk Mianmarból, aki az elmúlt időszakban láthatóan nyúzott a képeken. Ahogy mondja: nem tudja biztosra, hogy mi van az otthon maradt szüleivel, családtagjaival, mert a most ott történtek alatt/ miatt minden nap tűnnek el emberek. Ahogy mondta: a börtönökből kiengedték a bűnözőket, helyettük az »ellenzékieket« viszik be. A legutóbbi információja szerint még megvannak a szülei, »csak« mindent elvittek a házukból: szekrénytől a hűtőig, csakis a rajtuk levő egy szál ruhát tarthatták meg.
Szóval ezek látszanak és a képeken vissza is lehet nézni a hatásukat- nemcsak rajta egyedül. Nagyon kedves, jó csoportom van és miután ezekről mesél, a képernyőfotón mindenki arca szomorkásabb lesz.
A mi leköszönő tanárunk pedig ezekből a képekből, hangulatokból szeretne egy könyvet emlékbe.

Az online oktatásban mindenhol másutt is megpróbálnak a lehető legpozitívabban kijönni.
Lichtenvoorde (Gelderland tartomány) egy középiskolai közösségnél a diákok VR-szemüvegeket kaptak, hogy valódibbnak érezzék az órákat. Olyan legyen, mintha nem csak egyedül ülnének és egy sima képernyőről magyarázna nekik a tanár. Így megvan az az érzés, hogy mellettük ülnek, rá tudnak nézni a többiekre és valóban »benne« vannak, részt vesznek az órán.
Persze ez még nem tipikus, csak olyan »jövő«, próbajelleggel. Majd meglátjuk, hogy mennyire kell maradnia, illetve mennyire lesz a mostani rendszer tartós.

(Ami viszont tartós és – végre valami- ami nem kapcsolódik a koronához, csak újdonság, suli- témában:
Megnyitottak egy »mozgás-iskolát«, ami elvileg egy normális általános iskola, csak éppen ezernyi mozgásra hívó- késztető dologgal. Így akár a wc-re is tudsz mászófalon kapaszkodva menni. Helyszín Alblasserdam, Zuid- Holland. Szerintem szuper! Más helyeken pedig az addig kővel burkolt iskolaudvarokat túrják fel, szedik fel a burkolólapok egy részét és a helyükre zöldet, fából készült kisházat, ügyességi- fejlesztő fa-játékokat telepítenek. Nálunk is ez történt pár hónapja. Igaz, azóta a fiam ruháiban kiszedhetetlen foltok vannak. 😀 )

A saját tanárom arról mesélt, hogy mivel jár az online tanítás az ő szempontjukból. Mivel külföldieket oktatnak, így sokan hazamentek a lockdown idejére. Az, hogy hol vagy, egy számítógépen követett óta esetében valójában mindegy. Elméletileg.
Gyakorlatban azt mondja ez úgy néz ki, hogy többen élnek olyan országban, ahol amikor ő a leckét tartaná, az időeltolódás miatt épp éjszaka van. A másik oldalon pedig követik ugyan, de fura, mert a diákjai álmosak, kókadoznak.

Nálunk a helyzet a továbbtanulás előtti tájékozódásba, nyílt napokba kevert bele. Anno elhatároztuk, hogy majd elmegyünk és jól megnézzük a kiszemelt iskolát, esetleg többet. Na ez az, amit nem lehet. Javukra legyen írva: minden középiskola próbál más alternatívát felajánlani. Az általunk megcélzottnál is remek bemutatkozó kisfilm készült (nem utolsósorban a környékbeli másik két, nagyobb magyar gyerek is oda jár és a videóban az egyikük elég sokat szerepel.)
Össz- vissz a környéken három családból hat magyar gyerek van, kettő »nagyobb«, az én nyolcadikosom és három kisebb.
Nagy szerencsénkre jól ki is jövünk egymással, hébe- hóba együtt kávézunk- sajnos a szigorítások miatt mostanában nem 😦 -, de mindenkinek megvan a maga élete is.



Vera

https://www.facebook.com/omroepgelderland/posts/3825154947598246
https://www.facebook.com/nos/videos/219585496523917

Fura ünnep: Kedveskedés világnapja

Sziv

Holland nyelvcsoportban, a tanárnőtől hallottam először a bók napjáról, persze azonnal a gyakorlatban is kipróbáltuk. Dátum szerint március 1-én ünnepeljük, bár szerintem nyugodtan elkelne a mindennapokban is.
Egyébként még itt sem túl használatos/ ismert: a gyerekek a suliban tanultak róla és több hollandot is ők világosítottak fel, hogy ilyen is van. Persze gyakorlatban, dicsérettel, ami miatt első körben meglepődtek, majd igazán örültek neki.
Ez a nap ritka a maga nemében, mivel pénzzel nem mérhető és fejezhető ki. Nem megvásárolható, nem kell rá költeni. Ingyenes, így mindenki megengedheti magának. Talán emiatt okozhat nehézséget azoknak, akik hozzászoktak, hogy minden ünnepet- egyebet elintézzenek egy bármelyik boltban megvásárolható csokor virággal, vagy csokoládéval.

A lényege csak annyi, hogy tiszta szívből, lehetőség szerint mindenkinek adj egy őszinte bókot, kedves megjegyzést amitől a másik napja szebb lesz. Akár csak annyit, hogy nagyon szép a szeme. Kedves a mosolya. Jó vele egy csapatban dolgozni, ha kollégáról van szó. Bármiképpen kifejezni egy pozitívumot vele kapcsolatban (és itt most semmiképp nem arra gondolok, amikor valakiről annyi pozitív mondható el, hogy épp nincs jelen).

Valamiképp fejezd ki a megbecsülésedet. Az előző cikkben szó volt a jó szomszédsághoz szükséges alap dolgokról: itt a lehetőség, hogy átmenj és közöld velük: örülsz, hogy pont ők a szomszédaid. Mondom: SZÍVBŐL kell, hogy szóljon.

cetlik

Íratlan szabályok (ez esetben kissé morbid ezt leírni):
Mint már írtam, az őszinte bók. Jöjjön szívből! Valami jó csak található mindenkiben…
Legyen személyes!
» Úgy gondolom, hogy fantasztikus kisugárzásod van.«
Ne közösségi oldalon alkalmazd! Totál személytelen. Hitelét veszti.
Ne csak azt mondd: » Te vagy a legjobb barátom.« Azt is, hogy miért? »Te mindig mellettem állsz, megbízható és őszinte vagy. Örülök neked.«
Ha nem bírod kimondani, mert idegenkedsz az ilyen jellegű megnyílástól: írd le egy kis papírra és add át.
Ne túlozz! Kilóg a lóláb. Elrontod az egészet.

Az elismerések hiánya miatt mondanak fel sokan a munkahelyükön (nem, ilyenről magyar munkaviszonyban még soha, senki sem hallott), hagynak abba önkéntes munkát, segítségnyújtást (ha elfogy a motiváció, mert maximum berendezési tárgynak néznek: ‘Természetes, hogy itt vagy, mit akarsz még? Még meg is köszönjük?!’ ) és felelős sok- sok emberi kapcsolat felbomlásáért. (Minden kapcsolat legalább kétoldalú és oda-vissza kellene működnie. Na, ez bonyolult.)
Ha bókot kaptál, megdicsértek, ne szabadkozz! Köszönd meg! Neked is jár egy kis önbizalom. Ha nincs, építsd fel. Légy pozitív! (De csinos vagy ma ebben a ruhában! -Ugyan, már évek óta hordom…)
Alkalmazd a mindennapokban! Valójában minden napnak örömtelinek kellene lennie.
Ne hagyd ki, ha lehetőséged van rá! Az elszalasztott alkalmak… nos, nem hiába elszalasztottnak nevezik.

Vera