Noord- Holland lakóinak elege van az expatokból: ‘Elveszik a város lelkét’

Érdekes cikk, nekünk, külföldről érkezőknek nehéz téma. Megosztom, mert biztos, hogy van mit okulni belőle. Itt és most kifejezetten a magasan képzett, jól megfizetett külföldi munkavállalókról van szó.

Sok amszterdaminak és Noord- Holland tartomány más lakójának teljesen elege van az ‘expatokból’, az elmúlt években Hollandiába érkező külföldi munkavállalókból.
Az NH és az AT5 olvasói közt végzett panelfelmérés azt mutatja, hogy a tartományban élők besokalltak az expatok számának növekedése miatt. A kérdőív szerint az újonnan érkezők ‘erős érzelemeket váltanak ki’. Időnként parazitáknak, vagy sorscsapásnak nevezik őket.

A harmadik, az Omroep Flevoland által készített közvélemény-kutatás szerint a megoldás az IJmeer másik oldalán lehet, mivel a flevolandiak a Noord-Holland tartomány lakosságával ellentétben ‘lelkesen üdvözlik a külföldi munkaerőt’. A flevolandi kérdőiív nagyjából 600 résztvevője a külföldi munkások érkezésére 7-8-as osztályzatot ad, szemben a másik tartomány 4-es értékelésével. (Az ezt nem értőknek: Hollandiában az osztályzás 10-ig terjed és 5,5 alatt minden elégtelennek számít.)

A következtetés: expat, költözz Flevolandba!

A nemzetközi ‘tudásmunkásokkal’ (ők főként tudományos háttérrel rendelkező munkavállalók, akik olyan munkát végeznek, ahol a tudás és a képzettség fontos követelmény) szembeni idegenkedés kezd személyes vonásokat felvenni. Ez látszik az AT5 kutatása alatti reakcióiból, amik a Metropoolregio Amsterdam (MRA) kérdésére érkeztek.
Itt azt kérdezték, hogy az MRA-nak segítenie kellene-e az expatok elterjedését a régióban. A két tartomány harminc önkormányzatának együttműködése pontosan azért jött létre, hogy közösen oldják meg például a turisták és a külföldi munkavállalók szétszóródását.

A város elhagyása
A kép kialakításához: az MRA 2,5 millió lakosából 304.000 külföldi állampolgár. Közülük közel százezer magasan képzett. Ők főleg Amszterdamban, emellett Amstelveenben, Haarlemben és Almereben laknak. A ‘metropoolregióban’ még 37.000 külföldi munkás és 16.300 menekült is él.

A Rabobank a múlt héten publikált egy vizsgálatot, amiből az tűnik ki, hogy Amszterdamban már csak az expatok találnak maguknak házakat.

Femke Halsema polgármester erre az AT5 egy műsorában reagált. Ebben az expatokra is rámutat és úgy véli, hogy azoknak változtatni kellene a viselkedésükön.
‘Ne ülj meg a ‘buborékodban’- értsd: saját körön belül, általában honfitársakkal körülvéve- és tedd oda magad a környéken.’
Azt mondja, hogy a nyelv megtanulása ‘erény’ kellene, hogy legyen.

Világváros
Az AT5 felmérés több mint 1700 amszterdami résztvevőjének válaszaiból az derül ki, hogy a világváros lakosságának gyakran gondjai vannak az újonnan érkezettekkel. Szerintük túl sokan vannak.
A válaszadók több mint 71 százaléka remélte, hogy a régióban való szóródás segítség lehet, de szavaik nem rejtik el érzéseiket.
Parazitáknak‘ nevezik őket, szerintük ‘kiszívják a város lelkét‘, akik ‘pár éven át kihasználják várost, felnyomják a lakásárkat majd ismét odébb állnak’.

‘Ez egy csapás. El velük. Ők a város számára egy sorscsapás, Amszterdamnak vissza kell adni a népi, szociális struktúráját ehelyett a Pokemon- zombik helyett, akik nem vesznek részt a társadalomban. Fehér fülhallgatókkal sétálgatnak az utcán, amin át az ügyfelekkel kommunikálnak. A jelenlétük miatt az összes jó bolt eltűnik és a helyüket túlárazott ‘yuppie- üzletek’ veszik át.’
(Yuppie: fiatal, gyermektelen személy, aki gyors karriert épít és exkluzív, trendi életmódot folytat.- https://www.encyclo.nl/begrip/yuppie)

‘Hagyd, hogy húzzanak vissza Hoofddorpba és add vissza Amszterdamot az amszterdamiaknak, akik már semmit sem engedhetnek meg maguknak.’

Múlt pénteken De Pijpban az Albert Cuypmarkt látogatói kevésbé élesen reagáltak, de itt is látható volt, hogy az expatok a mindennapi életben nagy, időnként negatív szerepet játszanak.
‘Mellettem, az alattam levő lakásban, kicsit odébb, szintén mellettem is ők laknak. Nem ismerem őket. Nem mutatkoznak be. Ha kérdezek valamit, csak azt hajtogatják: ‘I don’t know, i don’t know’.

Vajon az expatok mit csinálnak rosszul?
Azt hihetnéd, hogy remek, ha magasan képzett és jól kereső külföldi dolgozók érkeznek a város/ térség erősítésére.
A legtöbbször kijelentett és leginkább ismert ellenérzés az, hogy az expatoknak több a pénzük ingatlan vásárlására és ezzel ‘elrontják’ a lakáspiacot’.

Emellett ami haragot vált ki, az a külföldi munkavállalók által megkapható 30 százalékos adókedvezmény: bérük 30 százaléka után évekig nem kell adót fizetniük. Ez táplálja az érzést, hogy a kormány a külföldieket előnyben részesíti.
A kormány egyébként pont ennek a szabályozásnak a csökkentésén, vagy egyenesen az eltörlésén munkálkodik.

‘Amíg a legvastagabb pénztárca irányít, addig az expatok jönnek, hogy a házainkban éljenek’- reagált az egyik kérdezett.

Holland tudás nélkül
De van más is. Amszterdam arról beszél, hogy ez egy nemzetközi város, de sok megkérdezett feltűnőnek tartja, hogy a külföldi munkavállalók nem beszélnek hollandul és ‘elfordulnak a társadalomtól’, azaz nem integrálódnak.
‘A belvárosban már egész expat- gettók alakultak ki. Minden tisztelet mellett: megkeresik a pénzüket, de borzasztó keveset tesznek hozzá a városhoz, nem beszélnek hollandul és elvárják, hogy a helyi lakosság angolul beszéljen. Elveszik a város lelkét. Az önkormányzatnak szégyenleni kellene magát, hogy hagyja ezt megtörténni.’

Az expatok jelenléte néha feltűnően nagy, de a kérdezettek adnak enyhébb válaszokat is.
‘Sok expattal dolgozom együtt. Amszterdamban kezdenek, de ha tovább maradnak és gyermekük születik, a legtöbben átköltöznek Zaandamba, Almerebe , vagy Haarlembe. A fiatal, egyedülállókat nem fogod tudni rávenni, hogy elhagyják a várost. Ők nem csak a munka miatt érkeznek Amszterdamba, hanem magáért a városért is.’

Egy másik rámutat, hogy az expatok bizonyos feltételek esetén szívesen kültöznek Flevolandba. Ott még van ‘tér’.
‘Úgy gondolom, hogy az expatok is Amszterdamban szeretnének lakni és nem szétszóródni, de szerintem nagyobb esély van az ő elterjedésükre, mint a turisták esetén. Ha Amszterdam környékén nagy házak épülnének, az expatok esetleg szívesen ingáznának.’

Flevolandba
Noord- Hollandban az expatokkal szemben a ‘szeretem/utálom’ kapcsolat áll fenn, de Flevolandban nyitott ajtókkal várják őket.
‘Hadd jöjjenek’- ez a konklúzió a kérdőív 600 résztvevőjének válaszai alapján. Az amszterdamival ellentétben itt feltűnően sok pozitív hang található.
‘Az expatok érkezése gazdagít minket. Itt sok van közülük és ez jól bevált.’ ‘Szükségünk van rájuk a munkában. Jó, hogy akarnak jönni.’
Egy harmadik résztvevő szerint: ‘az expatok érkezése a régiónknak nagyobb hírnevet hoz.’

Gondok itt is vannak. A legnagyobb persze a lakáspiac.
‘Lenyúlják az otthonokat, nagyon magas bérleti díjat fizetnek és nem beszélnek hollandul. Ez nem felel meg a kölcsönös szolidaritásnak.’ Ezek az érvek ugyanazok, mint amit az amszterdamiak is mondanak.

Integráció
Feltűnő, hogy a beilleszkedés és a holland nyelv hiánya Almereben és Lelystadban is nyugtalanságot okoz.
‘Kismama- segítőként dolgoztam expatoknál. Alig van kapcsolatuk Hollandiával, nem kell megtanulniuk a nyelvet. A gyerekeik a napköziben tanulnak hollandul.’

Néhány megkérdezettnek a helyzetről borús képe alakult ki:
‘Fennáll a veszélye, hogy az expatok arroganciája miatt a saját nyelvünket alárendeljük az angolnak, mert ők nem hajlandóak hollandul megtanulni. Gusztustalan, hogy a saját anyanyelvünket ennyire slendriánul kezeljük és elfogadjuk, hogy mindenki angolul beszél.’


https://www.nhnieuws.nl/nieuws/317902/opvallende-expat-haat-in-en-om-amsterdam-in-flevoland-verrijken-ze-ons-bestaan?fbclid=IwAR1HG7Dh0xZlmLP8-qgYXp_ie1XVR-LYuAh12Q1YadQIiQXVUxu8uAU09nE

https://www.at5.nl/artikelen/220115/noord-hollanders-klaar-met-expats-ze-halen-de-ziel-uit-de-stad

https://www.parool.nl/amsterdam/de-stad-internationaliseert-maar-nieuwe-migranten-mengen-moeizaam-met-amsterdammers-de-expat-is-een-fijne-zondebok~b99308b5/

https://www.destadamsterdam.nu/amsterdam/expats/

https://www.parool.nl/columns-opinie/opinie-spreid-expats-net-als-toeristen-over-de-provincie~b11fe5a3/

https://www.duic.nl/algemeen/nieuwe-groeicijfers-utrecht-meer-dan-10-000-immigranten-kwamen-in-2022-naar-de-stad/

A fenti cikkre érkezett Facebbok-reakciókat itt találhatjátok:
https://www.facebook.com/NHnieuws/posts/pfbid02YjYhX5f5XBjDxaGbJY1bFUe8YHJJQm7rZAVrnEwLMvGbtjeFn8pKJTzhFrhNTWaHl



Vera

Az urki lelkész legendája

A tizenhetedik században, Franciaországban élt egy fiatal férfi, Henry, akinek egyetlen vágya az volt, hogy életét Istennek szentelhesse és protestáns lelkész lehessen. Sajnos rossz helyen, rossz időben született.
Katolikusok közt élt akkor, amikor a katolikusok és a protestánsok- ez esetben a francia kálvinisták: a hugenották- közt komoly vallásháború folyt. Ebben az időszakban a fenyegettség miatt nagyon sok francia protestáns indult el Hollandiába, mert itt a felekezetek még toleránsak voltak egymással.

Miután pap lett, az üldöztetés Henryt is elérte, ezért ő is útnak indult. Hollandiába érkezése után elkezdett kutatni egy nyugodt hely után, ahol az álmát valóra válthatja. Eddigra már nagyon elege lett a hite miatt elszenvedett fenyegetettségből.
A Zuiderzee partján hallott Urk-ről, a kis szigetről, ahol olyan halászok éltek, akik elfogadták a protestáns vallást. Az itt élők nem gazdagok, de dolgosan, nyugodtan élnek. Ezt hallva Henry úgy érezte, hogy végre megtalálta azt, ahová készült és elhatározta, hogy Urkbe megy.

A hajósok viszont sokallották a több napos utat, ezért nemigen akartak kötélnek állni. Végül- jó pénz ellenében- sikerült találnia valakit, aki vállalkozott a hosszú útra. A kapitánynak azonban szemet szúrt, hogy Henrynek viszonylag sok holmija van. Kérdezősködni kezdett az úticéljáról, ő pedig naivan, őszintén válaszolt is. Elmondta, hogy a szigeten szeretne egy temlomot építeni, majd az ottani szegényeken segíteni.

Ezt meghallva a hajóst nem hagyta nyugodni a kíváncsiság: amikor utasa aludni tért, titokban felnyitotta annak csomagját és megleste, hogy mi van benne. Elkerekedett a szeme a látványtól: egy ládika tele volt pénzzel!

Szerette volna megszerezni utasának kincsesládikóját. Gondolkodóba esett, hogy mit is tehetne, mert Isten szolgáját nem merte megölni…
Végül támadt egy menőötlete, amivel nem kellett a kezét beszennyeznie: Henryt a hajóról kidobta a Zuiderzee sok homokpadjának egyikére. Ez apálykor szárazon állt, de dagálykor teljesen ellepte a tenger. Innen már hiába kiáltozott segítségért, senki sem hallotta. Az ár hamarosan elérte és a vízbe fulladt. Sosem jutott el Urkbe.

Azaz nem egészen így történt. Henry lelke a tengerben sosem talált nyugalmat.
Ezt követően a kapitány egyik éjszaka hirtelen zajt hallott. Kikelt az ágyból, gyertyát gyújtott, de az azonnal el is aludt. Mellette viszont feltűnt a pap szelleme, amitől a hajós annyira megijedt, hogy összeesett és sosem kelt fel többé.

Azóta az ‘urki dominé’ rendszeresen felkeresi a faluban azokat, akik valami rosszat tettek. Ha éjjel Urkben kimégy a tengerpartra, még hallhatod, amint sír a szélben.

Mi igaz a legendából?
Az biztos, hogy a vallási különbségek sok feszültséghez vezettek (lásd képrombolás, nyolcvanéves/ harmincéves háború).
Urk egy valóban létező sziget volt, ami a tenger feltöltése miatt szárazföldre került, de egyedi identitását megőrizte. A faluban ma is több templom található- valószínűleg már a XVII. században is volt, tehát nem kellett volna újat építeni.
Ami érdekesség és a magyaroknak fontos lehet (remélem még időszerű, a legutóbbi találtatom erre nézve egy éves): Urkben dolgozik / él egy magyar lelkész is.
(Magyarok mindenütt 🙂 )
A legenda többi eleme, például a megölését megbosszuló, nyughatatlan szellem pedig több hasonló történetben is előfordul.

Vera

https://www.youtube.com/watch?v=eqmOyZRU_i0

https://willemwever.kro-ncrv.nl/vraag_antwoord/geschiedenis/wat-er-waar-van-het-domineetje-van-urk

https://www.verhalenbank.nl/items/show/41180

Holland népviselet- 2.rész

A holland népviseleteket bemutató sorozat első részében szó volt a ruházat sokféleségéről és néhány jellegzetes darabról.
Bemutatásra került Noord- Holland, Utrecht és Overijssel térségének hagyománya.
Most jöjjön egy igazi hollandnak gondolt kiegészítő és újabb tartományok népviselete.

A facipő

Menyasszonyi, női és temetésre való facipők

A közhiedelemmel ellentétben a fapapucs valószínűleg nem ‘eredeti holland’ találmány. Hollandia mellett Skandináviától a Földközi-tenger partjának vidékéig megtalálható volt. Ide talán Francaország északi részéből érkezett. Elterjedését többek közt annak köszönhette, hogy olyanok is hozzájuthattak, akik a hagyományos cipőket nem tudták volna megvenni. Emellett kifejezetten alkalmas volt a földművesek, halászok és más fizikai munkát végzők számára. Ők nyáron a munkájukat végezték, de télen, a ráérősebb időkben maguk faragták ki cipőiket.

Az országban talált legrégebbi leletek a 13. századból származnak. A facipő éppen úgy, mint a ruházat többi része is, térségenként és alkalomtól függően más és más formában, színben tűnhetett fel. Marken környékén például alacsony peremű, papucsszerű formában viselték. Másutt (csakis) a nők számára pántot tettek rá, míg a férfiakén nem volt. Egyes helyeken a férfiaké fekete lakkréteget kapott- rajta gyakran tulajdonosa monogramjával-, míg a nőké nyers színű maradt.

Normál, mindennapi változata mellett különlegesek is készültek: legváltozatosabb, legdíszesebb a menyasszonyi- eljegyzési cipő, de maradt fenn temetésre való is.
A menyasszonyi facipő hagyománya elég régi: ekkoriban kiszemeltjét a fiú saját kezűleg készített cipővel lepte meg.
Egy régi, markeni történet szerint egy halász télen elkészítette a fapapucsot, majd tavasszal, mielőtt kihajózott volna, odaadta a neki tetsző lánynak. Ez volt a ‘Hozzám jönnél-e feleségül?’ kérdés helyettesítője. Ha a lány válasza ‘nem’, akkor a facipőt elégette.

Viszont ha a halász legközelebbi partot érésekor azt látta, hogy a lány a kikötőben az általa faragott cipőt viseli, az ‘igen’ választ jelentett.
Ezt a cipőt megőrizték az esküvőig, eztán pedig a falra akasztották, mert a használathoz túl szép volt.
A menyasszonyi lábbelikbe gyönyörű díszítést, különféle szimbolikus motívumokat vágtak. Ilyenek voltak például a hit, remény, szeretet, vagy két összefonódott szív a végtelen jelével. A madár a termékenység szimbólumaként szerepelt.

Facipőt a mindennapokban már kevesen hordanak: főleg a vidékiek, a kiskertekben, mezőgazdaságban dolgozók. Ezeket, miután elhasználódtak, általában nem dobják szemétbe: virágot ültetnek bele, vagy dekorációként kiszögelik a ház falára.

Speciális facipők


Noord- Veluwe/ Gelderland:
Az úgynevezett ‘régi viselet’ eltűnt. Ez hasonlított a staphorsti ruházatra, de persze jópár egyértelmű különbséggel. Az újfajta népviselet Kampen környékéről érkezett, mivel sok veluwe-i lány ott dolgozott. Ez egy fekete szoknya, fekete kabátka, amit gombokkal, redőzéssel vagy csipkével díszítettek. Fehér (horgolt/ kötött/ csipke, esetleg hímzett) gallérral hordták. Vasárnap nem viseltek kötényt, ilyenkor maga a szoknya volt fekete csipkével és gombokkal dekorálva. Némelyik hölgy kis ezüstcsatos táskát viselt hozzá.
A fejükre az úgynevezett ‘lange muts’ került, amin egy széles, kézzel készült csipkecsík volt. Gyász alatt a kalap egyszerű tüllből vagy batisztból készült. Ékszerként aranyat és korallt viseltek, gyász alatt pedig fekete- ezüstöt.
A férfiak ruházata fekete vászon ruha és sapka/ kalap. A kabát alatt pedig az úgynevezett ‘bef’, ami a nyakban egyfajta gallér vagy előke, amit csipke és arany gomb díszíthet.
A népviseletet mostanában a ‘Verenigde Veluwse Koren’, a veluwe-i nagykórus tagjai hordják, nekik ez a fellépőruhájuk. Aki élőben szeretne igazi hagyományőrzőket látni, az keresse őket. Tagjaik ruházatán egyértelműen látszanak az eltérő régiók viseletei közti eltérések is. (A nyitóképen a kórus hátulról fotózva: egyfajta sapka- bemutatón.)

Antik, ezüst oorijzer és ékszer gyászruháhozVeluwe
Az úgynevezett ‘prachtdracht’, Hierden-ből
‘A piacra’ és ‘Régi viselet Putten-ből’
‘Templomba járós’ és ‘Hierdeni ruházat’


Urk, Schokland/ Flevoland
Urkben a nők általában kék damaszttal fedett fűzőt és kraplapot-ot viselnek. Utóbbit színes selyemből, amin hímzett virágok vannak: ez a ‘hartje’. Vasárnap erre még egy redőzött, rojtos fekete kendőt terítenek. Az ezüst ‘oorijzer’ feletti ‘hul’-t általában sárga csipkeszegély díszíti. A hétköznapló kötény csíkos anyag, vasárnap pedig fekete gyapjú. A nyakukon 4-5 sornyi gránát nyaklánc, a nyakban téglalap alakú zárral, amin gyakran látható lóhere, szív vagy másfajta metszet.
Sok férfi visel feltűnő, arany fülbevalót, vagy nagy, arany gombokat.

A férfiak arany kiegészítőjének oka itt olvasható: https://frizfold.wordpress.com/2021/10/31/babavasar-vagy-gyerekek-a-ko-alol/

Urk
Schokland

-Videó az urki Népviselet Napjáról lenn.-


Scheveningen/ Zuid- Holland:
A scheveningei viselet legfeltűnőbb része a nagy, hajtogatott vállkendő, amit a kabátka, a ‘jak’ felett hordanak. Színei általában pasztellek: világos lila, tengerzöld, világosabb kék, szélein csomózott rojtokkal. Az oorijzer vagy fülvas egy hosszú, szélesebb ezüst pánt, a tetején aprólékosan kidolgozott, aranydrótokkal díszített, ovális arany ‘könyvekkel’.
A ruházat színeiről lehet látni, hogy viselője melyik felekezethez tartozik.


Scheveningeni öltözéket viselő nő és férfi / Különféle viseletek Goeree Overflakkee, Voorne, Beijerland és IJsselmonde területéről.


Sokan ezt ismerik: Gouda, Kaasmarkt:


Az urk-i Népviseletek Napján készült videó: https://www.youtube.com/watch?v=36CCf2-YJRE. Érdemes megnézni.

Hamarosan jön az utolsó, harmadik rész.

Vera



https://www.google.com/search?q=Zuid-Bevelandse+dracht&sxsrf=AOaemvI2q1HKSYOX1rrXH3f3gqjbvnbFdw:1635761119332&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwjNq9GD9fbzAhUINuwKHQu4AUUQ_AUoAXoECAEQAw&biw=1440&bih=742&dpr=1

https://nl.wikipedia.org/wiki/Oorijzer

http://www.museumzowast.nl/
https://en.wikipedia.org/wiki/Kraplap
https://www.delocht.nl/streekkleding/
https://geheugen.delpher.nl/nl/geheugen/results?query=&facets%5BcollectionStringNL%5D%5B%5D=Streekdrachten+in+Nederland&page=1&maxperpage=36&coll=ngvn
http://kreaneeltje.blogspot.com/2013/10/merkwaardig-en-streekdrachtenshow-3.html
https://hetklederdrachtmuseum.nl/exposities/
https://geheugen.delpher.nl/nl/platform/view/vier-vrouwen-hindelooper-streekdracht-huppes?coll=ngvn&facets%5Bsubject%5D%5B%5D=zondoek&maxperpage=36&page=1&query=&sortfield=collectionnl&identifier=NOMA01%3APR15279
https://voertaal.nu/een-moderne-kijk-op-klederdracht/

Hollandia különleges tájművészeti alkotásai

This image has an empty alt attribute; its file name is kepernyokep-2021-09-15-15-26-30.png

Világraszóló különlegesség, hogy Hollandia tájművészetének alkotásaiból kilenc milyen kis helyen összpontosul: sehol másutt nincsen olyan hely, ahol ekkora (pici) területen ennyi ilyen jellegű alkotás található. Helyszín: Flevoland.

A tájművészet, vagy Land Art a hatvanas évek végén alakult ki. Első ízben 1969-ben, Amerikában állt össze több művész, hogy a tájon olyan változtatásokat hajtson végre amitől annak jelentése, tartalma megváltozik. Ez esetben az alkotók művészetüknek a galériákon- múzeumokon kívül kerestek helyet, inspirációjuk forrása, anyaga, helye a természet lett.

Az alkotások létrehozásához gyakran használnak fel buldózert, majd azok földmérők, föld és víz segítségével készülnek el. A mű pedig nem feltétlen illeszekedik magához a tájhoz.

Hollandia majdnem minden tartományában van Land Art mű (lenn található egy link az országos helyszínekről), de a maga kilenc alkotásával Flevolandé az elsőbbség.
Nem fontossági sorrendben ezek:

Het Observatorium Lelystad-ban, alkotója: Robert Morris amerikai művész.
Eredetileg a ‘Soonsbeek buiten de Perken’ kiállításra tervezte 1971-re, Santpoort és Velzen közé (Noord- Holland), de 1977-ben Flevolandban újraépítették.

Formája egy hullámtörőhöz hasonló, viszont egy hatalmas mezőgazdasági területen helyezkedik el amit hozzákapcsoltak a természetvédelmi területekhez és a környékbeli erdőkhöz.
Az alkotáson levő talajtakaró főleg füvekből és vörös heréből áll, ami a nyulaknak és egereknek szolgál táplálékforrásként. 🙂
Az Obszervatórium fáit viszont a ragadozómadarak- ölyvek, vagy vércsék- kilátóként használják a vadászatukhoz (pont főképp egerekre és nyulakra).

A kör formájú alkotás keleti oldalán három ‘napellenző’ található. A két külső gránitből készült és egy kisebb dombon helyezték el őket, a harmadik pedig acéllemezekből áll. A központhoz fából készült alagút vezet. Aki itt középen az ott található kőre rááll, három kis nyíláson keresztül figyelheti meg a látnivalókat:
a bal oldali jelöli a nyári napfordulót, amikor a nap a leghosszabb ideig van fenn (június 21.). A középső mutatja a nap elhaladását március 21-én és szeptember 21-én. A jobb oldalin pedig a december 21-i, legrövidebb napkeltét lehet megfigyelni.
Akusztikája miatt az Obeszervatóriumot költészeti rendezvényekhez is felhasználják.


Aardzee, Piet Slegers alkotása. Zeewolde- ben található.

Történelmi- vallási tradíciója szerint a parasztok a földjeikből mindig parlagon hagytak egy darabkát Istennek. Ebből lett egy műalkotás, amit a rengeteg megművelt terület közt ‘úgy kell megkeresni’.
Állítólag amikor a művész itt állt, megdöbbentette a gondolat, hogy ahol most van valaha tenger zúgott- és ebből mit készített az ember. A régi tengert, a víz hullámzó mozgását akarta ábrázolni a földön. Ehhez cikcakk vonalban klinkertéglákkal kirakott füves dombokat készített, amikhez kagylós ösvény és két gyalogos hidacska vezet. Egy helyen pedig a víz medrét kiszélesítette, mintegy bemutatva a (tenger)víz beáramlását.

Az Aardzee megértéséhez nem árt, ha az ember kicsit ismeri a holland tájépítészetet- itt most a történelmi részére és nem a művészetre gondolva. (Ez később is elő fog jönni.)
A tenger és egyébként is a víz mindig is nagy hatással volt az országra. Több nagy árvíz sújtotta, ami miatt eldöntötték és megvalósították a nagy gátak építését, emellett lecsapolták a földeket és hatalmas részt feltöltöttek. Így lett Flevoland is egy ‘új föld’, legalábbis egy része (lásd: Schokland , Urk- erről a faluról már többször volt szó).


Sea Level, Richard Serra amerikai alkotótól. Helyszín: Zeewolde, 1996-ból.

Szintén egy mű amit a víz ihletett: a művész szerint hihetetlen és lenyűgöző- nyomasztó tudni, hogy a környező tavak szintje magasabban fekszik mint Zeewolde talaja. Itt valóban a ‘tenger fenekén’ sétálsz.

A Sea Level, ‘Tengerszint’ pedig pontosan ezt az egykori tengerszintet mutatja be.

Serra leginkább hatalmas acélból készült alkotásairól ismert, viszont a Wetering-en két hatalmas betonfalat emelt. Ezek a víz két oldalán állnak egymástól kétszáz méterre és méretük szintén kétszáz méter. Ezzel az együttes hatszáz méterrel 1996-ban ez volt Európa legnagyobb műalkotása.

A park legmélyebb oldalán a falak több méter magasak, míg a másikon belefúródnak az emelkedő talajba. Ha a gátak áttörnek, a víz a falak tetejéig ér majd.
Ennek megértéséhez érdemes megnézni az egyik képen andalgó embereket, hogy mennyire picinek látszanak.
A fal mellett elmenni pedig olyan mint a tenger vizéből kisétálni: ellep, majd a vége felé egyre inkább ki lehet emelkedeni alóla.


– Szintén víz- kapcsolat, de Flevolandban mi is lehetne más?
A Groene Kathedraal, Marinus Boezem- től, 1996-ból.
Helyszín: Almere


Az alkotó szerint egy új városnak szüksége van egy katedrálisra is, ezért megalkotta azt- egy kicsit saját szájíze szerint.

Úgy vélte, hogy a holland/ flevolandi polderek lecsapolása- feltöltése legalább olyannyira az ’emberi leleményesség által felépített tér’, mint egy nagy gótikus katedrális. Eszerint alkotta meg a sajátját.
Az új talajba a reims-i katedrális alaprajza szerint 178 nyárfát ültettek. Ugyan ablakai, teteje és egyéb ‘hozzávalói’ nincsenek, az eső szabadon beesik és a oszlopok- fák közt a szél susog, de a tekintet elér az égig. A régi tomboló tengert a fák körüli kagylókörök jelképezik.

Néhány évvel a Zöld Katedrális elkészítése után csináltak egy ‘ellenkatedrálist’ is. Itt, kissé távolabb bükkfák közül vágták ki ugyanezt a formát- kicsit hasonlóan a ‘fekete- fehér’ ellentéthez. Amikor a fű nem túl magas, itt köveket lehet találni azon a helyen, ahol a másik ‘pozitív rész’ fái állnak.

Anno a fákat a ‘senki földjére’ ültették, mostanra viszont a város növekedése miatt már lakónegyedben állnak. Ezzel ez az alkotás a város kulturális életének részévé vált: pihenőhelyként és esküvői – illetve fotóhelyszínként is szolgál.


– Polderland Garden of Love and Fire
Daniel Libesking alkotása. Helyszín: Almere, 1997-ből



Libeskind csatornákat hozott létre, gyalogösvényeket fektetett le és kerteket telepített meditációhoz.
Ötlete a spanyol költő, Juan de la Cruz halálának 400. évfordulójára rendezett amszterdami megemlékezésen pattant ki, a mű címe De la Cruz ‘A szerelem égő lángja’ versére utal.

Az alkotás öt vonalra épül. Három csatorna köti össze annak helyszínét, Almere-t, a művész lakóhelyét, Berlint és Juan de la Cruz szülővárosát, Salamancát. Ez a három csatorna egy beton vonallal van keresztülvágva, amire alumíniumből labirintusszerű szoborcsoport került. A labirintusforma szimbolizálja az emberi lét értelmének keresését.
Az ötödik vonal egy gyalogösvény, a csatornákon átvezető hidakkal.

Libeskind munkájában a vonalaknak komoly szerepe van, például az emberek és a társadalmi intézmények közti kapcsolatot szimbolizálják.


Exposure (2010), Lelystad
Más néven: a ‘kakiló ember’. Anthony Gormley angol művész alkotása 1800 fémrúdból.

Hivatalosan guggoló, a Markiermeer-re néző embert ábrázol, de nagyon hamar megkapta a ‘becenevét’, amit alkotója (saját elmondása szerint) nem is bán. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy a ‘népnyelv’ mennyire találó.


A közel 26 méter magas óriás (guggolva ekkora) merengve nézi a vizet. Messziről egyértelműen látszik, hogy mi is akar lenni, de más szögből vagy közeledve hozzá egyre inkább kaotikus fémkupacnak tűnik. Annal is inkább, mert minden része különböző nagyságú.

Az ötletadó a táj volt: Gormley-t megihlette, hogy a megannyi egyenes vonal- csatornák, utak- a tájban milyen kölcsönhatásban állnak egymással.
A mű kialakulásában végül skót villanyoszlop- készítők és holland mérnökök vettek részt. Hat év kellett hozzá, hogy az alkotás teljesen biztonságosan álljon és szerkezetileg ép legyen.
Ehhez 18245 acél szögre, 547 elágazásra és 14.284 csavarrra volt szükség.

A guggoló óriás a vízszint emelkedésével maga is nedves lesz.


– Pier+ Horizon, Paul de Kort alkotása a Noordoostpolder-ben, a Zwarte Meer-en.

A Noordoostpolder lecsapolása- feltöltése előtt itt a vízben egy hat kilométer hosszú hullámtörő móló állt. Ez kötötte össze az Oud Kraggenburg világítótornyot Genemuiden- nél a szárazfölddel. Ez a vonal a levegőből még most is jól látható és ennek egy kis részét- 135 métert- rekonstruálta művében Paul de Kort.
A betonból készült út a hullámtörővel egy vonalban készült és ezzel mintegy megerősítette az Oud Kraggenburg-ig haladó vonalat.

A Pier+ Horizon körül tizenöt darab húsz méter hosszú nádfonatból készült , növényekkel beültetett ‘sziget’ úszik, amik egy oldalról egy-egy oszlophoz vannak rögzítve. Ezek egyfajta ‘szélkakasként’ funkcionálnak: erős szél vagy áramlat esetén mind egy irányba fordul. Az oszlopok elrendezése szigorú hatszögletű rácsforma, ez utal Cornelius van Eesteren építész a Noordoostpolder térbeli elrendezésének terveire.

A mű címe utalás Piet Mondriaan Pier és óceán (1915) festményére.



..
– Riff, PD #18245 , Bob Gramsma holland- svájci képzőművésztől.
2019-ben adták át Dronten-ben.

Több ponton is a polderhez kötődik: ugyanúgy több fázisban készült el, ez ihlette és ennek anyagát használták fel hozzá.
A Zuiderzeewet századik évfordulójára készült.


A Zuiderzee-törvény előírta, hogy az állam költségén készítsenek zárógátat ami a ‘Noordholland partoktól Alsteldiep-en és Wieringen szigetén át a fríz partokig ér’ és ezzel le kell zárni a Zuiderzee egyes részeit.Ebben a törvényben írták le azt is, hogy milyen intézkedéseket hoznak az érintett halászok- komplett falvak, országrész- kártalanítására. A gát építésének ugyanúgy több oldala volt, mint minden másnak. Egyrészt muszáj volt az ország védelme érdekében, a pusztító árvizek ellen.
Másrészt megváltoztatta a tájat, a lezárt víz elvesztette sótartalmát és édesvíz lett belőle- ezáltal élőhelyek, hal- és egyéb fajok tűntek el-, és az addig halászatból élő országrész teljesen elvesztette a talajt a lába alól. Vagyontárgyaik, munkaeszközeik- lásd: hajók, csónakok, ezek felszerelései, hálók, egyéb- mind értékét vesztette, generációkra visszavezethető munkájuk- életmódjuk odalett.



Az alkotás elkészítéséhez- nagy vonalakban- cölöpökből és acélszerkezetekből készített alapokra mezőgazdasági és zuiderzee-i talaj felhasználásával betont öntöttek, majd lépcsőt helyeztek el benne és befedték.
Az alkotás a művész szerint így szimbolizálja a Zuiderzee-törvényt:
‘Egyfajta lenyomatot készítettünk a földről, így az megmutatja magát és talapzatra áll. Ehhez helyi homokot, köveket és kavicsot használtunk fel, így végeredményben a Zuiderzee talaja látható. A többi már a természet dolga: a betonra föld tapad, moha nő rajta, eső és szél koptatja. A továbbiakban elvesztettem az irányítást, a mű megváltozik. Sosem lesz kész.’
Gransma azt várja, hogy az egyre inkább egy mohos sziklára fog hasonlítani.


A ‘sziklára’ korábban fel lehetett menni, de biztonsági okokból – a meredek perem és a magasság miatt- a lépcső végéhez vasrudakat szereltek fel és azóta- a hírek szerint- nem lehet a tetőre feljutni. Az alkotó álláspontja szerint viszont ez mindenkinek a saját felelőssége, idézet szerint: ‘az is veszélyes, ha valaki a svájci hegyekben mászik, illetve az is, ha Hollandiában egy tetőn.’
Szóval az ő részéről nem várható további kiigazítás.







– Deltawerk //, RAAAF, Atelier Lyon, (2018), Marknesse
Anyaga: beton és víz. Mérete: 250 x 5 x 7 méter.


A Marknesse-i Waterloopbos-ban levő maketteket régebben például cunamihullámok kutatásához használták. A legnagyobb ezek közül- egy hosszú betonárok- a Deltagoot volt. Ezeket a maketteket már nem használják és a hidrodinamikai laboratórium bezárt. A Waterloopboos (vízfolyás erdő/liget?) műemlékké vált és a Deltagoot átalakult, így lett belőle a Deltawerk// műalkotás.

A Deltawerk (ismét) a hollandok vízzel folytatott harcát szimbolizálja és e téren a vízgazdálkodás találékonyságát mutaja be. De emellett kérdéseket vet fel az ‘elpusztíthatatlan’ Hollandia éghajlatváltozással és a tengerszint emelkedésével kapcsolatban tett törekvéseiről.

A Raaaf en Atelier kiásta a hatalmas hullámmedencét, így a betontál hét méterrel magasodik föléd. Jelenleg nyugodt vízen, viszont a víz pusztító ereje a betonfalakról lefűrészelt, elforgatott és ledöntött nagy tömbök segítségével láthatóvá válik. A masszív tömbök alatt két új hídon lehet átsétálni, látni az alkotás lemezei közt az üregeket és a vízben való tükröződést.

A természet itt is úr: a betonlapokat lassan birtokukba veszik a mohák és a páfrányok.







Vera

https://www.flevoland.nl/wat-doen-we/cultuur-en-erfgoed/landschapskunst
https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=1haNrWo6te-0YNypWwPSXejqh2JbIfwZW&ll=52.71927162544017%2C5.656760810277781&z=9
https://www.landartflevoland.nl/
https://nl.wikipedia.org/wiki/Zuiderzeewet

Invazív fajok Hollandiában- állatok és az okozott kár

Az országba bekerülő állatok egy része komoly károkat okoz a természetben és az embereknek is egyaránt.
Az örvös sándorpapagáj például elkergeti az őshonos madarakat, ellopja fészkelőhelyüket és hatalmas károkat okoz a gyümölcsösökben is.

Az új fajok megjelenése mindig törvényszerű. Vannak azok, amik saját erőből érkeznek egy adott országba- ők más csoportba tartoznak. Ilyenek például, amik a(z állítólag nem létező) klímaváltozás okán érkeznek. (Most csak az állatokról lesz szó.)
Nem tekintik özönfajnak a
– nagy kócsagot
– hiúzt
– vadmacskát
– aranysakált (már az is megjelent)
– farkast.

A másik réteg az, ami az ember közreműködésével került az adott helyre, ott gyakran megtelepedett és robbanásszerűen elszaporodott. Ezek a biológiai sokszínűség szempontjából (is) rendkívül károsak lehetnek.
Az esetek nagyjából felében sosem derül ki pontosan, hogy hogyan kerültek ide, de gyakran egy hasonló éghajlatú országból származnak.


Hollandiában a megelőzésre- védekezésre éves szinten milliókat költenek.

Invazív, káros betelepülő fajnak számít például a
– mosómedve
– halcsontú réce (amúgy nagyon szép)
– nílusi lúd
– gyapjasollós rák
– amerikai nyérc
– örvös sándorpapagáj
– ázsiai lódarázs

Persze a sort nyugodtan lehetne még folytatni.

Egy gondtalan magyar valószínű nem arra számít, hogy Rotterdamban papagájfelhőbe keveredik, vagy kiköltözve ezek a madarak felverik reggel az álmából, miközben lelegelik a kertjét.
Miattuk már weboldalt is létrehoztak, ahol az emberek észlelésüket be tudják jelenteni.


A madár Hollandiában nem őshonos, eredetileg Indiából vagy Közép- Afrikából származik. Itt vagy kiengedték őket a kalitkájukból, vagy ki lettek dobva, mint oly sok más már nem kívánt/ megunt háziállat. Eztán egymásra találtak, csoportokba álltak és birtokba vették a kerteket, parkokat. Sajnos van pár olyan betelepült faj, ami képes itt áttelelni és szaporodni, így ezek az amúgy tetszetős, élénkzöld állatok a 2015-ös kb. 6500 megfigyeléssel szemben tavaly már tízezerszer tűntek fel. (Adatok a Waarneming.nl- től.)
Főleg a nagyvárosokban, Amszterdamban, Hágában, Rotterdamban és ezek környékén fordulnak elő nagy számban. Viszont már kezdenek letelepedni Észak-Brabantban, Flevolandban és Zeelandban is.
Enni pedig- az állatszerető hollandoknak köszönhetően, akik a szűkösebb hónapokban eleséget tesznek ki a madarak számára-, még a téli hónapokban is bőven tudnak.
Máskor pedig a gyümölcsösöket, kertészeteket rabolják le, emiatt ezek tulajdonosai már kompenzációt kérnek a Dél- Holland tartománytól.

A védekezés egyébként az invazív fajok ellen nem egyszerű. Rájuk is ugyanaz a törvény vonatkozik, mint az ország többi állatára és nem lehet csak úgy kifogdosni- megölni őket. (Hollandiában nagyon kevés az egész évben vadászható faj: róka, nyúl, kanadai lúd, stb.)

Vannak olyan állatok amik direkt, ‘szervezetten’, valami célból kerültek be. A harlekinkaticát a levéltetvek elleni védekezésre kívánták felhasználni. Behozatala- Európában először Franciaországba, majd Belgiumba és Hollandiába- a biológiai védekezés elhibázásának iskolapéldája lett. Azóta elterjedt Európában szinte mindenhol, Magyarországon is.
A fácán és a dámszarvas is betelepítve érkezett.

Véletlen került be több rákfaj. Ezek némelyike a szintén nem kívánt, de általános jelenségen kívül- mint például az, hogy eleszik a honos fajok élelmét, sőt, néha magukat a rákokat is, esetleg betegségeket hurcolnak be- más veszéllyel is jár. A kaliforniai vörösrák számlájára azt róják fel, hogy ásásával meglazítja a csatornafalakat, töltéseket. Ez történt például a Kinderdijk- nál is és némelyik nagyváros csatorna menti útjainál is előfordult, hogy emiatt szakadt be a burkolat. (Érthető, ha alatta nagy lyuk tátong. Erre ha egy nehéz jármű ráhajt, a következmény egyértelmű.)

Teknőséknél is van gond. A cuki állat a holland csatornákban és egyéb vizekben úgyszólván gond nélkül halad előre. Az ok itt is a kidobás lehet, amikor az akváriumi teknősökből annyit unnak meg, hogy ezek már veszélyt jelentenek a holland ökoszisztémára. A közönséges ékszerteknős árusítása már tilos, de akinek már van, az megtarthatja. Ha meg nem unja.

A holland természetben már tömérdek sárga-, vörösfülű- vagy egyéb fajta ékszerteknős él. Wassenaar-Leidschendam-Voorburg régió szerint mindenütt megtalálhatók az árokpartokon, csatornákban és parkokban. Elvileg nem annyira veszélyesek, de mégis: megeszik az ebihalakat, fenyegetést jelentenek a levelibékára, varangyra, tarajos gőtére.
Volt már észlelés arról is, hogy kiskacsát rántottak le a víz alá. Némelyik pedig akár szalmonellával is fertőzött lehet. Ezek az állatok is csúnyán képesek harapni, de mégsem annyira veszélyesek, mint az aligátorteknős, ami már nem egy leharapott ujjért felelős.
Szerencsére Hollandiában nem fordul elő gyakran.

A teknősökre a kihalási politka vonakozik: elvileg itt nem képesek szaporodni, tehát a szagértők arra várnak, hogy maguktól kihalnak. Ennek megfelelően ha valami bajuk volna, elvileg kezelni sem lehet őket. Kivétel erre pár speciális menhely, ami általában tömve van és új egyedeket nem képes fogadni.

Az egzotikus állatok elleni védelem a tartományok feladata, de ők a pénzt- figyelmet inkább a nagyobb kockázatot jelentő fajokra fordítják. Az elütött- beteg- kihorgászott állatokat így elvileg nem kezelhetik, vagy kifogásuk után 12 órán belül a speciális mehelyre kell jutniuk- ahol gyakran nincs hely.


Frízföldön egy faluban, Harkemában van egy egyesület, a Stichting Schildpaddenopvang. Ebben a teknősmenedékben tavaly csaknem hétszáz teknős volt. Itt tervben van még 5 hektárnyi plusz terület bevonása is.
(Megint elvileg) Hollandiában ezeknek az állatoknak túl hideg van a szaporodáshoz, de már találtak olyan helyeket, ahol a tojásban embrió fejlődött. Nem túl messzi, Németországban pedig volt már igazolt szaporodás. Szintén a (nem létező) klímaváltozás eredményképp.

A teknősmenedékben Frízföldön gondoltak erre is: van homokos part, ha egy teknős le szeretné tenni a tojásait, de a homokban levő só segítségével megakadályozzák, hogy azokban élet fejlődhessen.
A kérdés csupán annyi, hogy ezeknek az állatoknak a megtalálói/ megunói hajlandóak- e Frízföldig utazni azért, hogy a teknősök jó helyre kerüljenek.
A többi kidobott- megszököttről pedig- pl. a kígyók, amik tavasszal ‘tömegesen’ jelentek meg, még nem is volt szó.

A kép a ‘Hollandiában szaporodásra képtelen’ teknősöket mutatja tojásrakás közben a fríz menedékben. Az persze kérdéses, hogy a tojásokból kelne- e ki valami… A helyen több fajta teknős él.



Vera




https://nl.wikipedia.org/wiki/Lijst_van_exoten_in_de_Benelux

https://www.natuurkennis.nl/thema-s/invasieve-exoten/invasieve-exoten/exotische-problemen/

https://www.nu.nl/dieren/6141657/invasieve-halsbandparkiet-rukt-op-met-name-in-stadsparken-in-randstad.html?fbclid=IwAR2njTI6B2Oom64MACzCUxRIiyrP28eXUqyq45zTi4w37XMY1F1IanAhf_M