Két év kihagyás után ismét megtartották az 55. Festival Op Roakeldais-t. Ez Hollandia legnagyobb, évente megrendezésre kerülő nemzetközi tánc- és zenei fesztiválja. Célja a különféle kultúrák összehozása, hogy megismerkedjenek, együtt ünnepeljenek és egymás közt barátságokat tudjanak kötni.
Az idei alkalmon Oroszország és Ukrajna képviselői érthető módon nem lehetettek jelen, de Chile/ Húsvét- szigetek, Ecuador, Franciaország, Magyaroroszág, India, Kenya, Románia és persze Hollandia táncosai igen. Magyarországot a szegedi Tiszavirág Néptáncegyesület képviselte, akik a holland és nemzetközi nézőknek többek közt csárdást mutattak be.
A rendezvény 2020-ban elnyerte a ‘Tolerancia Nagykövetségének’ második díját. A díjat az UNESCO, az ‘Egy ország, egy társadalom Alapítvány’ és a ‘Tolerancia Palotája Alapítvány’ ítéli oda azoknak a holland szervezeteknek, amik elkötelezettek a tolerancia mellett (De Stichting Paleis van de Verdraagzaamheid és Eén Land één Samenleving)
Helyszín : Warffum, Groningen.
További fotókat/ videókat a lenti linkekben találtok.
Április 16. 10. órától április 18. 17.00- ig Lissében ‘Bloemenmozaïek’ hétvégét tartanak. Az esemény ingyenes. A program minden évben igazi ünnep a helyiek és a látogatók számára egyaránt. Több tucat mesterművet készítenek el virágokból, amiben ingyenesen lehet gyönyörködni.
A Bollenstreek virágmozaikjainak készítése még mindig népszerű. Több település működik benne együtt lelkesen egymással, hogy a rendezvényt minden évben sikeressé varázsolják. Minden egyes mű tízezernyi virágból áll és több száz órás munkába kerül. A faluban legalább negyven virágalkotást helyeznek el szétszórva, amiket lakossági csoportok, iskolák, vállalkozók és lelkes lakók készítenek el.
Április 16-án, Lisse központjában rendezik meg a gyermekkorzót is. Ennek ideje alatt a kicsik vonulnak át a falun a saját, virágba borított közlekedési eszközeikkel: kerékpáron, rolleren, gokarton, játék traktoron, egyéb járművön. Ez délután 14.00-kor, az önkormányzat előtt kezdődik, majd áthajt a ‘virágfalun’.
Program:
Ápr. 13-15: Az alkotásokat április 13-n kezdik el készíteni, ezzel ápr. 15-ig dolgoznak. Egész Lisse területén lehet látni az ezzel foglalatoskodó csoportokat.
Ápr. 16-18: A zsűri szombat délelőtt tekinti meg az alkotásokat, amiket ekkortól április 18-ig lehet megcsodálni. Ezek térképe:
A ‘mozaikok’ mellett egy művészeti útvonal is található. Az esemény miatt több galéria is megnyitja kapuit. Több információ erről a térképen található. Délután pedig következik a díjátadás.
A Bloemenmozaïeken a tulipánvirágzás alatt megrendezett események egyike. E hétvégén a legtöbb tulipán már virágba borult. Ez tehát egy ideális időpont egy kis kiruccanásra is, akár a holland Bollenstreek-en, a Keukenhof-ban vagy akár Hollandia dűnéin, polderein.
Ezt követően pedig április 23-án megkezdődik a híres holland Virágfelvonulás, a Bloemencorso van de Bollenstreek: az ország legnagyobb tavaszi fesztiválja, a maga 42 kilométer hosszú felvonulásával, Noordwijk- tól Haarlem-ig. Ez évben a szokottnál is fényesebbnek ígérkezik, mivel fennállásának 75. évfordulóját fogják megünnepelni. Információk: https://bloemencorso-bollenstreek.nl/
Egy, a víz felett átívelő régi vasúti híd és több száz méter hosszú, pallókból készített sétaösvény a Hollandiában ma ritkaságszámba menő tőzegláp felett, ennek különleges állat- és növényvilágával. Ez található meg Észak- Brabant közepén, a Moerputten természetvédelmi területen át. A Halve Zolenpad, vagy másik nevén Langstraatspoorlijn része egy régi, már nem használt vasútvonal, amit a vasúti forgalom leállása- és egy felújítás- után kerékpár- és gyalogos túraútként használnak. A túraútvonalon pedig még mindig ott állnak a régi vasúti hidak, padok és az információs táblák is, emellett pedig a művészetet kedvelők is megtalálják a számításaikat.
A térség már évszázadokkal korábban lakott volt és sokáig híres volt bőrfeldolgozó-, illetve cipőiparáról. Egy nagy hátránytól szenvedett: a gáton kívüli területeket rendszeresen elöntötte a víz, ezzel a környéket szinte megközelíthetetlenné téve. Ezért a 19. század végén – 1886-ban- nagy lelkesedés fogadta a kiépülő vasútvonalat, ami ettől fogva biztosította az állandó összeköttetést a külvilággal. Ez évtizedekig remekül is működött, majd forgalma lassan visszaesett. Ekkor, köszönhetően a benzinhiányos időszaknak még megmenekült, de a gépjárművek fellendülésének köszönhetően 1950-re előbb a személyforgalom, majd később a teheré is megszűnt rajta.
A Halve Zolen túraútvonala több mint húsz kilométer hosszú, Geertruidenberg-től Drunen-ig tart. A séta során az érdeklődők öt különleges műalkotást is megcsodálhatnak, emellett pedig a ‘Brabant Vertelt’ alkalmazás segítségével animációs filmeket és verseket élvezhetnek. (Az alkalmazás a legalsó linknél tölthető le.) A húsz kilométeres túra mellett évente megrendezésre kerül a ‘Halve Zolen Wandeltocht’, ahol- nagyrészt a Lonse és a Drunense Duinen-en keresztül- 5- 40 kilométeres távokat lehet választani.
Hogyan kapcsolódik egymáshoz a szivárványos kampány és Amalia, a trónörökös?
Nemrég Leeuwardenben járva megcsodálhattam a színpompás utcafestményeket és a szivárványjárdát. Az alkotója szerint ez a szivárványjárda eredetileg nem a melegek támogatása és elfogadása miatt készült. A járdát festő képzőművész egy interjúban azt mondta: ‘Ez az alkotás az összetartozásról, sokszínűségről szól. Mindannyiunkról együtt. De nem zavar, hogy néhányan az LMBTQ- mozgalomra asszociálnak, úgy is jó.’
Hollandia a világ legtoleránsabb, leginkább elfogadó országaként ismert. Igen, az ország és törvényei elfogadóak, de az emberek közt mindenféle is akad. Ez így jó, miért is ne… A gond akkor van, amikor páran a sokféleséget nem fogadják el és kezdődik a köpködés, verbális vagy igazi erőszak. Mert csak azőértékrendjük, stílusuk és véleményük lehet a mérvadó. Van ilyen, mindenütt. Mindenben.
A leeuwardeni szivárványjárdát megpróbálták tönkretenni, az alkotóit pedig már annak készítése közben gyalázták. Eztán jött a ‘csakazértis’: az akcióba az eredetinél jóval több bolttulajdonos kapcsolódott be és az utcafestmények céljára felkínálták a saját boltjuk előtti területeket is. Az így kibővített részen pedig még több színes alkotás készült el. Azóta a bevásárlóutca igazi színkavalkád, a turisták és a gyerekek- gyermeklelkűek örömére. A városra ez amúgy is jellemző: a színes járdák mellett egy csomó falfestmény is díszíti.
Nincs gond a másfajta véleménnyel. Legyen. A gond a (bármilyen) erőszakkal van, amikor egy békés kezdeményezésen a résztvevőket leköpködik, mocskos b.zizzák, vagy bármi hasonló történik. Esetleg horogkeresztet mázolnak fel. Vannak dolgok, szimbólumok, amiket békén kell(ene) hagyni.
–Niekerk –
A napokban került elő egy kérdés, ami – csakis kíváncsiságból, a holland elfogadó törvények miatt- már nekem is eszembe jutott.
Mi történik, ha pont Amalia, a holland trónörökös szeretne nővel házasodni? A törvény szerint lehetséges, gyakorlatilag viszont gondokat okozna. Most ez kifejezetten politikai kérdésként merült fel. A királyság, a korona örökletes. Királyról (királynőről) a gyermekére száll. Ha a király(nő) házasságában nem születik saját gyermek, nem lesz (egyenes ági) trónörökös. Ez az a kérdés amit most vitatnak, mivel ezzel ‘eltűnhet a királyság örökletes jellege’.
A témát boncolgató cikk azt írja (link lenn), hogy egy 2000- ben született kormányzati megállapodás alapján a trónörökösnek ilyen helyzetben le kell mondania a trónról. 2000. óta eltelt több mint húsz év. Meglátjuk, hogy a helyzet mennyiben változott. A hírek szerint két héten belül választ kell adni rá. Ha minden igaz ez csak ‘költői kérdés’, legalábbis a sajtóban már megjelent, hogy a hercegnőnek barátja van.
Az elmúlt hetekben többször volt szó letépett vagy felgyújtott szivárványos zászlókról is. Az egyiket egy amszterdami diákszállás nyolcadik emeletén gyújtották fel, nem gondolva arra, hogy mi történik, ha a tűz tovább terjed. Mit számít egy tömegkatasztrófa, ha nem tetszik a másik irányultsága…? Ja, van lejjebb: a gyújtogatás után valaki kihasználta a gyorsan kiterelt lakók sietségét/ elővigyázatlanságát is és az elhagyott szobákba surranva lopkodásba kezdett.
Azért a helyzet némileg árnyaltabb. Természetesen- ahogy a járdafestőkhöz szegődött önkéntesekből is kiderül- több az elfogadó, mint a támadó.
Frissítés: Rutte- aminiszterelnök- hivatalos válaszlevelében azt írta, hogy a korábbi véleménnyel ellentétben Amalia azzal azzal házasodik, akivel akar. Ha a sors úgy hozza, akkor akár lánnyal is.
Ez esetben a trónutódlással kapcsolatban késôbb még pontosítások várhatók.
Világraszóló különlegesség, hogy Hollandia tájművészetének alkotásaiból kilenc milyen kis helyen összpontosul: sehol másutt nincsen olyan hely, ahol ekkora (pici) területen ennyi ilyen jellegű alkotás található. Helyszín: Flevoland.
A tájművészet, vagy Land Art a hatvanas évek végén alakult ki. Első ízben 1969-ben, Amerikában állt össze több művész, hogy a tájon olyan változtatásokat hajtson végre amitől annak jelentése, tartalma megváltozik. Ez esetben az alkotók művészetüknek a galériákon- múzeumokon kívül kerestek helyet, inspirációjuk forrása, anyaga, helye a természet lett.
Az alkotások létrehozásához gyakran használnak fel buldózert, majd azok földmérők, föld és víz segítségével készülnek el. A mű pedig nem feltétlen illeszekedik magához a tájhoz.
Hollandia majdnem minden tartományában van Land Art mű (lenn található egy link az országos helyszínekről), de a maga kilenc alkotásával Flevolandé az elsőbbség. Nem fontossági sorrendben ezek:
– Het Observatorium Lelystad-ban, alkotója: Robert Morris amerikai művész. Eredetileg a ‘Soonsbeek buiten de Perken’ kiállításra tervezte 1971-re, Santpoort és Velzen közé (Noord- Holland), de 1977-ben Flevolandban újraépítették.
Formája egy hullámtörőhöz hasonló, viszont egy hatalmas mezőgazdasági területen helyezkedik el amit hozzákapcsoltak a természetvédelmi területekhez és a környékbeli erdőkhöz. Az alkotáson levő talajtakaró főleg füvekből és vörös heréből áll, ami a nyulaknak és egereknek szolgál táplálékforrásként. 🙂 Az Obszervatórium fáit viszont a ragadozómadarak- ölyvek, vagy vércsék- kilátóként használják a vadászatukhoz (pont főképp egerekre és nyulakra).
A kör formájú alkotás keleti oldalán három ‘napellenző’ található. A két külső gránitből készült és egy kisebb dombon helyezték el őket, a harmadik pedig acéllemezekből áll. A központhoz fából készült alagút vezet. Aki itt középen az ott található kőre rááll, három kis nyíláson keresztül figyelheti meg a látnivalókat: a bal oldali jelöli a nyári napfordulót, amikor a nap a leghosszabb ideig van fenn (június 21.). A középső mutatja a nap elhaladását március 21-én és szeptember 21-én. A jobb oldalin pedig a december 21-i, legrövidebb napkeltét lehet megfigyelni. Akusztikája miatt az Obeszervatóriumot költészeti rendezvényekhez is felhasználják.
… – Aardzee, Piet Slegers alkotása. Zeewolde- ben található.
Történelmi- vallási tradíciója szerint a parasztok a földjeikből mindig parlagon hagytak egy darabkát Istennek. Ebből lett egy műalkotás, amit a rengeteg megművelt terület közt ‘úgy kell megkeresni’. Állítólag amikor a művész itt állt, megdöbbentette a gondolat, hogy ahol most van valaha tenger zúgott- és ebből mit készített az ember. A régi tengert, a víz hullámzó mozgását akarta ábrázolni a földön. Ehhez cikcakk vonalban klinkertéglákkal kirakott füves dombokat készített, amikhez kagylós ösvény és két gyalogos hidacska vezet. Egy helyen pedig a víz medrét kiszélesítette, mintegy bemutatva a (tenger)víz beáramlását.
Az Aardzee megértéséhez nem árt, ha az ember kicsit ismeri a holland tájépítészetet- itt most a történelmi részére és nem a művészetre gondolva. (Ez később is elő fog jönni.) A tenger és egyébként is a víz mindig is nagy hatással volt az országra. Több nagy árvíz sújtotta, ami miatt eldöntötték és megvalósították a nagy gátak építését, emellett lecsapolták a földeket és hatalmas részt feltöltöttek. Így lett Flevoland is egy ‘új föld’, legalábbis egy része (lásd: Schokland , Urk- erről a faluról már többször volt szó).
… – Sea Level, Richard Serra amerikai alkotótól. Helyszín: Zeewolde, 1996-ból.
Szintén egy mű amit a víz ihletett: a művész szerint hihetetlen és lenyűgöző- nyomasztó tudni, hogy a környező tavak szintje magasabban fekszik mint Zeewolde talaja. Itt valóban a ‘tenger fenekén’ sétálsz.
A Sea Level, ‘Tengerszint’ pedig pontosan ezt az egykori tengerszintet mutatja be.
Serra leginkább hatalmas acélból készült alkotásairól ismert, viszont a Wetering-en két hatalmas betonfalat emelt. Ezek a víz két oldalán állnak egymástól kétszáz méterre és méretük szintén kétszáz méter. Ezzel az együttes hatszáz méterrel 1996-ban ez volt Európa legnagyobb műalkotása.
A park legmélyebb oldalán a falak több méter magasak, míg a másikon belefúródnak az emelkedő talajba. Ha a gátak áttörnek, a víz a falak tetejéig ér majd. Ennek megértéséhez érdemes megnézni az egyik képen andalgó embereket, hogy mennyire picinek látszanak. A fal mellett elmenni pedig olyan mint a tenger vizéből kisétálni: ellep, majd a vége felé egyre inkább ki lehet emelkedeni alóla.
… – Szintén víz- kapcsolat, de Flevolandban mi is lehetne más? A Groene Kathedraal, Marinus Boezem- től, 1996-ból. Helyszín: Almere
Az alkotó szerint egy új városnak szüksége van egy katedrálisra is, ezért megalkotta azt- egy kicsit saját szájíze szerint.
Úgy vélte, hogy a holland/ flevolandi polderek lecsapolása- feltöltése legalább olyannyira az ’emberi leleményesség által felépített tér’, mint egy nagy gótikus katedrális. Eszerint alkotta meg a sajátját. Az új talajba a reims-i katedrális alaprajza szerint 178 nyárfát ültettek. Ugyan ablakai, teteje és egyéb ‘hozzávalói’ nincsenek, az eső szabadon beesik és a oszlopok- fák közt a szél susog, de a tekintet elér az égig. A régi tomboló tengert a fák körüli kagylókörök jelképezik.
Néhány évvel a Zöld Katedrális elkészítése után csináltak egy ‘ellenkatedrálist’ is. Itt, kissé távolabb bükkfák közül vágták ki ugyanezt a formát- kicsit hasonlóan a ‘fekete- fehér’ ellentéthez. Amikor a fű nem túl magas, itt köveket lehet találni azon a helyen, ahol a másik ‘pozitív rész’ fái állnak.
Anno a fákat a ‘senki földjére’ ültették, mostanra viszont a város növekedése miatt már lakónegyedben állnak. Ezzel ez az alkotás a város kulturális életének részévé vált: pihenőhelyként és esküvői – illetve fotóhelyszínként is szolgál.
… – Polderland Garden of Love and Fire Daniel Libesking alkotása. Helyszín: Almere, 1997-ből
Libeskind csatornákat hozott létre, gyalogösvényeket fektetett le és kerteket telepített meditációhoz. Ötlete a spanyol költő, Juan de la Cruz halálának 400. évfordulójára rendezett amszterdami megemlékezésen pattant ki, a mű címe De la Cruz ‘A szerelem égő lángja’ versére utal.
Az alkotás öt vonalra épül. Három csatorna köti össze annak helyszínét, Almere-t, a művész lakóhelyét, Berlint és Juan de la Cruz szülővárosát, Salamancát. Ez a három csatorna egy beton vonallal van keresztülvágva, amire alumíniumből labirintusszerű szoborcsoport került. A labirintusforma szimbolizálja az emberi lét értelmének keresését. Az ötödik vonal egy gyalogösvény, a csatornákon átvezető hidakkal.
Libeskind munkájában a vonalaknak komoly szerepe van, például az emberek és a társadalmi intézmények közti kapcsolatot szimbolizálják.… Exposure (2010), Lelystad Más néven: a ‘kakiló ember’. Anthony Gormley angol művész alkotása 1800 fémrúdból. Hivatalosan guggoló, a Markiermeer-re néző embert ábrázol, de nagyon hamar megkapta a ‘becenevét’, amit alkotója (saját elmondása szerint) nem is bán. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy a ‘népnyelv’ mennyire találó.
A közel 26 méter magas óriás (guggolva ekkora) merengve nézi a vizet. Messziről egyértelműen látszik, hogy mi is akar lenni, de más szögből vagy közeledve hozzá egyre inkább kaotikus fémkupacnak tűnik. Annal is inkább, mert minden része különböző nagyságú.
Az ötletadó a táj volt: Gormley-t megihlette, hogy a megannyi egyenes vonal- csatornák, utak- a tájban milyen kölcsönhatásban állnak egymással. A mű kialakulásában végül skót villanyoszlop- készítők és holland mérnökök vettek részt. Hat év kellett hozzá, hogy az alkotás teljesen biztonságosan álljon és szerkezetileg ép legyen. Ehhez 18245 acél szögre, 547 elágazásra és 14.284 csavarrra volt szükség.
A guggoló óriás a vízszint emelkedésével maga is nedves lesz.… – Pier+ Horizon, Paul de Kort alkotása a Noordoostpolder-ben, a Zwarte Meer-en.
A Noordoostpolder lecsapolása- feltöltése előtt itt a vízben egy hat kilométer hosszú hullámtörő móló állt. Ez kötötte össze az Oud Kraggenburg világítótornyot Genemuiden- nél a szárazfölddel. Ez a vonal a levegőből még most is jól látható és ennek egy kis részét- 135 métert- rekonstruálta művében Paul de Kort. A betonból készült út a hullámtörővel egy vonalban készült és ezzel mintegy megerősítette az Oud Kraggenburg-ig haladó vonalat.
A Pier+ Horizon körül tizenöt darab húsz méter hosszú nádfonatból készült , növényekkel beültetett ‘sziget’ úszik, amik egy oldalról egy-egy oszlophoz vannak rögzítve. Ezek egyfajta ‘szélkakasként’ funkcionálnak: erős szél vagy áramlat esetén mind egy irányba fordul. Az oszlopok elrendezése szigorú hatszögletű rácsforma, ez utal Cornelius van Eesteren építész a Noordoostpolder térbeli elrendezésének terveire.
A mű címe utalás Piet Mondriaan Pier és óceán (1915) festményére. .. – Riff, PD #18245 , Bob Gramsma holland- svájci képzőművésztől. 2019-ben adták át Dronten-ben.
Több ponton is a polderhez kötődik: ugyanúgy több fázisban készült el, ez ihlette és ennek anyagát használták fel hozzá. A Zuiderzeewet századik évfordulójára készült.
– A Zuiderzee-törvény előírta, hogy az állam költségén készítsenek zárógátat ami a ‘Noordholland partoktól Alsteldiep-en és Wieringen szigetén át a fríz partokig ér’ és ezzel le kell zárni a Zuiderzee egyes részeit.Ebben a törvényben írták le azt is, hogy milyen intézkedéseket hoznak az érintett halászok- komplett falvak, országrész- kártalanítására. A gát építésének ugyanúgy több oldala volt, mint minden másnak. Egyrészt muszáj volt az ország védelme érdekében, a pusztító árvizek ellen. Másrészt megváltoztatta a tájat, a lezárt víz elvesztette sótartalmát és édesvíz lett belőle- ezáltal élőhelyek, hal- és egyéb fajok tűntek el-, és az addig halászatból élő országrész teljesen elvesztette a talajt a lába alól. Vagyontárgyaik, munkaeszközeik- lásd: hajók, csónakok, ezek felszerelései, hálók, egyéb- mind értékét vesztette, generációkra visszavezethető munkájuk- életmódjuk odalett. –
Az alkotás elkészítéséhez- nagy vonalakban- cölöpökből és acélszerkezetekből készített alapokra mezőgazdasági és zuiderzee-i talaj felhasználásával betont öntöttek, majd lépcsőt helyeztek el benne és befedték. Az alkotás a művész szerint így szimbolizálja a Zuiderzee-törvényt: ‘Egyfajta lenyomatot készítettünk a földről, így az megmutatja magát és talapzatra áll. Ehhez helyi homokot, köveket és kavicsot használtunk fel, így végeredményben a Zuiderzee talaja látható. A többi már a természet dolga: a betonra föld tapad, moha nő rajta, eső és szél koptatja. A továbbiakban elvesztettem az irányítást, a mű megváltozik. Sosem lesz kész.’ Gransma azt várja, hogy az egyre inkább egy mohos sziklára fog hasonlítani.
A ‘sziklára’ korábban fel lehetett menni, de biztonsági okokból – a meredek perem és a magasság miatt- a lépcső végéhez vasrudakat szereltek fel és azóta- a hírek szerint- nem lehet a tetőre feljutni. Az alkotó álláspontja szerint viszont ez mindenkinek a saját felelőssége, idézet szerint: ‘az is veszélyes, ha valaki a svájci hegyekben mászik, illetve az is, ha Hollandiában egy tetőn.’ Szóval az ő részéről nem várható további kiigazítás.
… – Deltawerk //, RAAAF, Atelier Lyon, (2018), Marknesse Anyaga: beton és víz. Mérete: 250 x 5 x 7 méter.
A Marknesse-i Waterloopbos-ban levő maketteket régebben például cunamihullámok kutatásához használták. A legnagyobb ezek közül- egy hosszú betonárok- a Deltagoot volt. Ezeket a maketteket már nem használják és a hidrodinamikai laboratórium bezárt. A Waterloopboos (vízfolyás erdő/liget?) műemlékké vált és a Deltagoot átalakult, így lett belőle a Deltawerk// műalkotás.
A Deltawerk (ismét) a hollandok vízzel folytatott harcát szimbolizálja és e téren a vízgazdálkodás találékonyságát mutaja be. De emellett kérdéseket vet fel az ‘elpusztíthatatlan’ Hollandia éghajlatváltozással és a tengerszint emelkedésével kapcsolatban tett törekvéseiről.
A Raaaf en Atelier kiásta a hatalmas hullámmedencét, így a betontál hét méterrel magasodik föléd. Jelenleg nyugodt vízen, viszont a víz pusztító ereje a betonfalakról lefűrészelt, elforgatott és ledöntött nagy tömbök segítségével láthatóvá válik. A masszív tömbök alatt két új hídon lehet átsétálni, látni az alkotás lemezei közt az üregeket és a vízben való tükröződést.
A természet itt is úr: a betonlapokat lassan birtokukba veszik a mohák és a páfrányok.
Frízföld és Hollandia blog 