Időnként rácsodálkozom, hogy az emberek itt az élet minden területén, mennyire ‘egyszerű de nagyszerű’ ötletekkel tudnak előállni . Most főleg az iskoláról, gyerekekről lesz szó.
Félreértés ne essék: itt sem minden rózsaszín és vattacukor- most sem lesz az.
Pár hete fordult elő, hogy egy boltba betérve a pult mögött egy csapat picike gyereket találtam, akik szájtátva hallgatták az ott dolgozó bácsit, ahogy az a munkájáról mesél. (Melyik kicsi ne figyelne egy közel két méteres óriásra, akinek egy hatalmas hentesbárd van a kezében?)
A pénztárhoz érve pedig egy másik csoport pindur volt, akik sorban lehetőséget kaptak arra, hogy beüljenek és valóban kasszázhassanak. Nekik az, hogy ők kezelhetik a szalagot és lecsipoghatják az árukat, láthatóan hatalmas élményt jelentett. Persze a kasszás felügyelete alatt, miközben a vásárlók nagy mosollyal nézték őket.
Külön engedéllyel képet is készíthettem róluk.
Ez még a múltkori gyermekkönyvhét alkalmából lett szervezve. Ezen kívül az általános iskolában is felkérték a szülőket, hogy aki megteheti, az menjen be a saját szakmáját bemutatni. Így került az iskolába lovas rendőr, fogorvos, újságíró és banki dolgozó is, akik mind a munkájukról beszéltek. Persze, hogy még izgalmasabb legyen, mindegyik vitt valami kis ajándékot is: a rendőr rendőrségi matricákat, a fogorvos és asszisztense fogkefét és fogszínező tablettát. Eztán minden gyerek rózsaszín fogakkal jött ki a suliból.
A bankban dolgozó anyuka száz eurósokat osztogatott- igaz, elkölteni nem lehet, de elültetni igen. Magok vannak benne. Remélem pénzfa fog belőle kinőni.
A kasszából valószínűleg nem vihettek haza szuvenírt- de ki tudja…?
Hasonló történt a középiskolában is, de ott inkább a pályaválasztás lehet a mottó: a tanár még év elején kérte meg a szülőket, hogy ahol az érdemes és megoldható, oda próbáljanak megszervezni egy gyár- egyéb céglátogatást.
Úgy gondolom, hogy ezek az alkalmak jóval maradandóbb élményt és betekintést adnak, mint egy csomó szórólap- ami általában a kukában végzi. Az meg csak jó, hogy már a picik számára is elérhetővé teszik. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy az 5-7 évesek is értsék és élvezzék. A saját szememmel láttam.
Ami még nagyon tetszett idén a középiskolában, az a kötelező ‘bicikli műszaki vizsgálat’. Itt természetes, hogy mindenki kerékpározik. Az viszont, hogy milyennel teszi ezt, nem annyira magától értetődő. Így nyolcadikban kötelező kerékpáros vizsgát tettek (nem borult le az ég, ha nem sikerült- pl. olyan hibák miatt, hogy valaki nem tette ki a kezét, biztos tanult belőle így is). A suliból pedig egyszer küldtek egy e-mailt, hogy nézzük át, készítsük fel a bicikliket, mert felülvizsgálat jön. Küldték a listát, hogy mi kell, hogy rajta legyen, minek kell utánanézni, hogy jól működik-e. Ezek legfontosabbja a gumik és a fék állapota, illetve a csengő és a lámpák megléte volt. Emellett még egy komplett oldalnyi követelmény.
Szerintem egy ilyen helyen, ahol kis túlzással még a mellékhelységbe is biciklivel járnak az emberek, ez a vizsgálat alap kellene, hogy legyen. Nem is árt ha ezeknél a kamaszoknál utánanéznek, hogy ‘hahó, van- e egyáltalán lámpád?’
Ehhez itt meg is tesznek mindent: rendszeres, hogy szervezett kerékpárgyűjtési akcióba kezdenek, amiket azok kapnak meg, akiknek valamiért nincs saját biciklijük.
Az általános iskolának már voltak aranyos- figyelmes húzásai: ment be tanárnő az esküvője napján, talpig menyasszonyi ruhában a párjával együtt, hogy az osztályának (na meg az egész iskolának) megmutassa magát. A közelmúltban hintós bevonulást szerveztek a nyugdíjba menő pedagógusnak- persze igazi fríz paripát fogtak be elé- és a suli honlapján/ chat-jén- mindig a családdal egyeztetve– meg szokták osztani a nagy családi eseményeket is: szülők házasságkötését, kistestvér születését.
Nemrégiben azt is megosztásra került, amikor két kicsi az édesapját vesztette el. Itt a közleményben az állt, hogy a gyerekek számára egy ‘támogató/ emlékdobozt’ készítenek. Ebbe aki akar, tehet valami apróságot, hogy ezzel is éreztesse az együttérzésé. Emellett az érintett osztályokban egy kis időt a gyász témájának szenteltek.
Pont be kellett mennem, hogy beszéljek a tanárnővel, aki megengedte, hogy belenézzek a dobozba. Tudja, hogy nekem ez abszolút újdonság, így fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék bele, mi a szokás.
Egy csomó képeslap (gyászlap), levélke állt benne, emellett csokik és plüssök, egyéb apróságok. Egy csomó pici szeretet.
A véletlen úgy hozta, hogy pár nappal később a kisfiam pont azt az osztálytársát hozta haza magával akinek ez a doboz készült, úgyhogy míg játszottak legalább ki tudtam lesni, hogy minek is örülne.
A dobozt- a gyerekek levélkéivel feldíszített virággal együtt-, a részvétnyilvánítási napon a tanár maga vitte el az anyukának.
Ez utóbbi egy otthon általam nem ismert hagyomány: a család egy kijelölt napon/ délután fogadja a részvétnyilvánításokat. Ez nem a temetés és nem tor, az érkezők- legalábbis itt, felénk- csak egy kávét kapnak. Rövid beszélgetés után mennek is tovább. Szinte kötelező alkalom olyanoknak is, akik a temetésre nem mennek el.
Ez nemrég az utcánkban a korona miatt úgy módosult, hogy az érkezők az első ajtónál mentek be: itt ki volt téve egy kisasztal fertőtlenítő zselével, majd a hátsó ajtón mentek ki. Még jó, hogy itt minden háznak két bejárata van.
Alkalmazkodás a mindennapokhoz.
Ha már ötlet: Utrecht a fiatalkorúak drogbizniszbe való bekerülése ellen egy új lehetőséggel állt elő. Az önkormányzat célja az, hogy az ilyen körökbe jutott fiataloknak megpróbálnak olyan munkát/ tanfolyamot ajánlani, ami ‘státuszt’ ad nekik, ami elég vonzó ahhoz, hogy ‘kiugorjanak’.
A tervnek vannak elkötelezett támogatói és persze kritikusai is. Utóbbiak szerint az elgondolás jó, csak kár, hogy az ötletgazdák ‘túl magasan’ vannak és fogalmuk sincs róla, hogy mi van odalenn. Szerintük ezt olyanoknak kellene kidolgozni, majd a srácoknak bemutatni, akik közel állnak hozzájuk, akikben megbíznak. ‘Akinek ugyanaz a DNS-e.’
A témát boncolgató cikk szerint ‘ezek a srácok sem akarnak mást, mint pénzt keresni és büszkévé tenni a szüleiket’.
Jó volna. Meglátjuk.
Vera
https://www.rtlnieuws.nl/editienl/artikel/5254871/gemeente-utrecht-criminele-jongeren-statusbaan-barista-duikinstructeur?fbclid=IwAR3OcvaIOZFUeTZEWBmpQ1z9rSk3J1QNEhAdvHp3sBRN2kVVUymWGFqDDO8
Frízföld és Hollandia blog 