Titkok a mai napig, felszabadulás és bevrijdingsrok

A háborúnak Hollandiában nap mint nap, mostanában is felbukkannak az emlékeztetői, gondoljunk csak például a -gyakran gyerekek által- mágneshorgászattal a csatornákból kiszedett gránátokra, fegyverekre.

Hollandia a második világháborúból öt év után szabadult fel, de ez nem ment egyszerűen.
Amikor az első amerikai autók beérkeztek az országba, a nép nagy ovációval fogadta őket, az amerikaiak pedig csokoládét, nejlonharisnyát és cigarettát osztogattak köztük- ennek később folytatása is lett.
Persze az ország nem egy időben szabadult fel: egyes részeken még nyolc hosszú hónapig folytak a harcok erőszakkal, hosszú téllel és éhezéssel, fokozódó német terrorral.

A felszabadulás után pedig az öröm után jött a felismerés: az ország kifosztva, elpusztítva, több százezer ember pedig- fogoly, kényszermunkás, zsidó- nem tért soha haza. Azok számára akik hazajutottak, a fogadtatás gyakran más volt mint amit vártak: boldogság helyett a lakosság körében százezernyi beteg, otthontalan, traumatizált, emellett mindenből hiány volt: lakásból, bútorból, élelmiszerből, üzemanyagból is.

Sokak számára pedig a felszabadulás hozta el a véget, vagy szégyent: azokat akikről úgy gondolták, hogy németpártiak voltak, vagy épp segítették őket, rettenetes körülmények közt bezárták, vagy valós kivizsgálás nélkül megbüntették. Vizsgálatra általában nem volt idő és a nép bosszúra szomjazott, így sokan ártatlanul bűnhődtek.
A németekkel kapcsolatot folytató lányokat gyakran kirángatták az utcára és kopaszra nyírták, esetleg festékkel vagy terpentinnel öntötték le, majd így vonultatták végig az utcákon.

Mi volt a helyzet a felszabadító katonákkal?

A nélkülöző emberek közt ajándékokat osztogató, felszabadító katonák nagy népszerűségnek örvendtek a nők körében. Többen nem tudtak ellenállni a csábításnak- legyen az a katona vonzereje, vagy a csokoládé, harisnya- és kapcsolatot kezdtek velük. Ennek nyomán készültek különféle karikatúra jellegű illusztrációkkal ellátott kiskönyvek: egy a katonák számára Hollandiáról, a »lehetőségekről« amikkel itt élni tudnak.
Ebben szerepelt többek közt az alkohol, polgárlányok, a randevúzás és az ezzel járó veszély (házasság), illetve a vörös lámpás negyed is.

A másik könyvecske viszont ennek pontosan az ellenkezője volt, így ez egy füst alatt bemutatta mennyire más a férfiak és a nők világa: ahol a férfi szabadon vadászhatott, ott a nőnek tisztának kellett (volna) maradnia.
Ez a második könyv a lányoknak szólt: vigyázz, tartsd magadon rendesen a szoknyát, mert a kalandnak nem kívánt következményei lehetnek akkor, amikor a csábító már rég visszautazott a hazájába.
Persze a felvilágosító- figyelmeztető kiadvány ellenére sok lány szembesült a gondjával- túl későn.

De Bevrijdingsrok: a szoknya, aminek anyaga az emlékezésről szól
A felszabadulás után a nők különféle foltokból összeállított szoknyát kezdtek el készíteni és viselni, aminek foltjai az ország egységét szimbolizálták. Kitalálója, az első ilyen készítője Mies Boissevain-van Lennep volt, aki egy az ünneplés szervezésével foglalatoskodó bizottságból szólította fel a nőket, hogy készítsenek bevrijdingsrok-ot. Példáját ezrek követték.

A szoknyának az eredeti ötleten kívül gyakran más fontos szerep is jutott: sokan varrták bele a háborúban elhunyt- eltűnt szeretteik ruháinak darabjait, vagy fontos személyes dátumokat hímeztek rá, pl. a koncentrációs táborból való megszabadulásét. Volt, aki egyetlen túlélő gyermeke esküvői dátumát. Ezekből a ruhadarabokból sok maradt fenn gyűjteményekben, múzeumokban.

A nőknek nem csak ez a szerep jutott: már a háború alatt sok fontos szolgálatot tettek az ország és lakosai védelme érdekében,. Ezeket általában nem jegyezték fel és feledésbe merültek, vagy épp természetesnek tartották, így nem is beszéltek róluk. Ők ezrek életét mentették meg: rejtegették, akit kellett a saját otthonukban, biciklivel fegyvereket szállítottak, terveket, vagy épp zsidó kisgyerekeket csempésztek biztonságos helyekre az életük kockáztatásával. A történelemkönyvekben ezek általában nem találhatók meg. Ennek oka egyrészt az, hogy biztonsági okokból nem is lettek írásba foglalva. Másrészt sokan nem akartak- tudtak a gyakran szomorú élményeikről beszélni, illetve sokan természetesnek vették, hogy a háború alatt másoknak segítettek.

Még egy ok arra, hogy ezekről a nőkről nem maradt fenn sok emlék: sokan csak azokat az embereket tekintették ellenállóknak, akik egész nap illegális tevékenységet láttak el. Így pl. a futárként segítő nőket nem gondolták igazi ellenállónak annak ellenére, hogy bár gyakran fegyvertelenül, de fontos szerepük volt a rejtőzők gondozásában, élelmiszer megszerzésében vagy papírok hamisításában.
Szerencsére ezt egyre inkább tisztázzák és méltó emléket kapnak.

Apropó emlék: a világháború befejezése után hetvenöt évvel a felszabadulás okán készített interjú alatt vallotta be egy bácsi, hogy két társával anno a németek elől elrejtett egy csomó gránátot. Most már talán jó volna utánanézni, hogy mi is van velük, így elindultak megkeresni őket. Ahogy ő mondta: ő már öreg és ha meghal, akkor senki sem fogja tudni, hogy ott vannak. Szerencsére még emlékezett a helyre, ahol elásták. 80 (81) éve, még 1940-ben, a bácsi akkor 15 éves volt.

Sleenben, Drenthe tartományban tavaly ősszel a lakosságot hetekig ez tartotta izgalomban: mi van a körülbelül negyven gránáttal? Ugye az a hely anno még legelő volt, de mára házak állnak körülötte.
Akkor az eset nagy felzúdulást keltett és az önkormányzat szerint- ahová az ügy került- hamarosan kutatás indul, hogy megnézzék mi a helyzet. Erről a mai napig nem találtam hírt, de ahogy mondták az interjú után: »ha megtalálták volna, akkor hallottunk volna róla«.

Szóval rejtélyek a mai napig maradnak.
Május 4. a Nationale Dodenherdenking, a megemlékezés, május 5. a felszabadulás napja. Ne feledkezzetek el róla.

Vera

https://geheugenvannederland.nl/thema/75-jaar-bevrijding/?utm_source=facebook&utm_medium=advertising&utm_campaign=ao-75jb&utm_content=post05&fbclid=IwAR1S-X9BI2XfzOPDii332yhbbMFNNab7nUiUBl7743AmbFCNS3JZz6cAcY8

https://www.kb.nl/themas/geschiedenis-en-cultuur/tweede-wereldoorlog/meisje-look-out-for-a-baby-1945

https://www.nouveau.nl/artikel/powervrouwen/krachtige-vrouwen/edith-eger-93-overleefde-auschwitz-en-deelt-haar-levenslessen?utm_term=Autofeed&utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR2DLKOLFp_RoTs4Pfo2ROk0Ui3N4tqXJJl1VQGuEQ8Lar0-pgySS4Re9YQ#Echobox=1620041872

https://nos.nl/artikel/2379328-deze-verzetsvrouwen-redden-duizenden-levens-maar-raakten-vergeten?fbclid=IwAR3JlAcK8s_-pXz5a75zMBnpYBCvMAGJeAtFkEMpkilEufK_ONydwftXL88

https://www.rtvdrenthe.nl/nieuws/163434/Geheim-na-80-jaar-onthuld-granaten-onder-de-grond-in-Sleen

https://www.kb.nl/abcforsoldiers

https://www.rtvdrenthe.nl/nieuws/164080/Liggen-er-granaten-in-Sleen-of-niet-Antwoord-komt-steeds-dichterbij

Holland kedvességek és màszófalak

Általában az ember örül, ha a gyerek iskolájából nem érkezik hír/ levél. Ez otthon az Álmoskönyv szerint rosszat jelent, de úgy tűnik ezt a hollandok nem tudják, mert napi- heti szinten kapjuk az e-maileket. Úgy látszik itt fontosnak tartják közölni az összes apróságot- az aranyos, ellenben nem fontos dolgokat pedig még inkább.
Már volt róla szó, de imádom: így jött már üzenet arról, hogy a nagyok osztályába nem várt látogatóként egy kismadár repült be és ki lett emelve, hogy mennyire óvatosan próbálták kiengedni.
De amikor a kicsik tanár nénijének tönkrement az autója, ahhoz az összes elsőst- másodikost kivitték és végignézhették az autómentő ügyködését, sőt, beülhettek a kocsijába. Ezekről is tettek fel az iskola oldalára képeket, ahol a lurkók boldogan vigyorognak. (Minden év elején kapunk egy papírt a személyiségi jogok miatt, amiben nyilatkozni kell, hogy fotózhatják-e őket, illetve ezeket a képeket használhatják-e később.)
Mindent összevéve láthatóan nagyon próbálkoznak vele, hogy ne lerombolva legyen a gyerekek lelke- önbizalma, hanem támogatva érezzék magukat.

A napokban volt a »nemzeti kedveskedés/ bók- nap«. Itt ilyen is van. Ekkor olyan foglalkozást szerveztek ahol a diákok tudatosan tanulták azt, ami némely kamaszodónak borzasztóan nehéz: érzésekről beszélni és dicsérni. A mienk legalábbis nem nagyon szeret kitárulkozni, csapatban inkább csendben marad és a háttérbe húzódik- de úgy, hogy ezen a tréningen mindenki rész vett, talán könnyebb volt.

Kis cetlikre felírt dolgokból lehetett választani, pl:
– Lelkesen reagálsz
– Remek, hogy segítettél
– Erős vagy
– Kedves vagy velem, stb.
Ezeket a picike üzeneteket tehették az egyes tanulókat megszemélyesítő borítékocskákba.

Ilyen régebben a mi nyelvi csoportunkban is volt- csak néhol a lehető legegyszerűbben megfogalmazva, mivel a hollandja még mindenkinek bőven hiányos szinten állt. Azért az ott kapott papírt a mai napig szívesen őrzöm, egyszerűen jó érzés ránézni.
Az országban ezt a napot az iskolákban, némelyik munkahelyen jobban megtartják mint a nemzetközi nőnapot. Annak csak nyomait láttam: mondjuk múzeumi ajánlatban, ahol az alkotások női szereplőit, alkotókat állítják erre a kis időre előtérbe.

A gyerekek iskolájából a legújabb levél kettős érzéseket kelt.
Szuper igazgatónk van: annak idején felvette a magyar gyerekeket úgy, hogy egyik sem tudott egyáltalán hollandul, sőt, semmi más idegen nyelven sem, csakis magyarul. Egy másik helyi iskolából már volt elutasítás, nem tudni miért.
Itt nem volt előkészítő, egyéb nyelvi képzés, csak becsöppentek a kicsik: előbb egy- kettő, aztán az én (akkor még) kislányom is. Később a pici fiam is itt kezdett, de addigra a tanáraink megszokták, hogy »magyarkáik« vannak.
Most ez az igazgató elmegy. Túlhajtotta magát és emiatt még novemberben mentőt kellett hívni hozzá az iskolához. (Akkor pont nem kivitték a gyerekeket megmutatni, mint az autómentőnél, hanem valami indokkal áttereltek mindenkit a suli túloldalára.)
Azóta sem tud dolgozni. Most a búcsúzása miatt- teljes titokban- minden tanuló kapott egy papírt amire ki kell találni valamit- idézetet, rajzot, receptet, bármit. Ezeket beköttetik és az iskola az így készült könyvet fogja adni neki.
Semmi aranylánc, ‘dobjunk össze egy összeget’. Anyagi értéke semmi, érzelmi- remélhetően- annál több.

A mi nyelvi csoportunkból is elmegy egy tanárunk. Furcsa helyzet, mert a lezárások miatt a csoportból még sosem találkozott vele igazából, élőben senki, de megszerettük: emberi, illetve tanárnak is igazán remek.

Mivel már hónapok óta online leckét kapunk, ezt az oktatóinknak úgy kell lejelenteni az Oktatási Hivatal (?) felé, hogy az óra kezdetén és végén is képernyőfotót készítenek, ahol minden résztvevő látszik. Ebből születtek már érdekes- vicces- elgondolkodtató képek. A hónapok alatt voltak olyan események, amik ezeken is nyomot hagytak: Télapókor aki tudott beöltözött, karácsonykor a háttérbe próbáltunk valami erre utalót elhelyezni. A Hollandiát ért nagy hidegek alatt lehetőleg mindenki korcsolyázós- téli képet használt háttérképként. Aztán hóvirágost, krókuszost.

De persze a magánéletben történtek is látszanak rajtuk. Például van társunk Mianmarból, aki az elmúlt időszakban láthatóan nyúzott a képeken. Ahogy mondja: nem tudja biztosra, hogy mi van az otthon maradt szüleivel, családtagjaival, mert a most ott történtek alatt/ miatt minden nap tűnnek el emberek. Ahogy mondta: a börtönökből kiengedték a bűnözőket, helyettük az »ellenzékieket« viszik be. A legutóbbi információja szerint még megvannak a szülei, »csak« mindent elvittek a házukból: szekrénytől a hűtőig, csakis a rajtuk levő egy szál ruhát tarthatták meg.
Szóval ezek látszanak és a képeken vissza is lehet nézni a hatásukat- nemcsak rajta egyedül. Nagyon kedves, jó csoportom van és miután ezekről mesél, a képernyőfotón mindenki arca szomorkásabb lesz.
A mi leköszönő tanárunk pedig ezekből a képekből, hangulatokból szeretne egy könyvet emlékbe.

Az online oktatásban mindenhol másutt is megpróbálnak a lehető legpozitívabban kijönni.
Lichtenvoorde (Gelderland tartomány) egy középiskolai közösségnél a diákok VR-szemüvegeket kaptak, hogy valódibbnak érezzék az órákat. Olyan legyen, mintha nem csak egyedül ülnének és egy sima képernyőről magyarázna nekik a tanár. Így megvan az az érzés, hogy mellettük ülnek, rá tudnak nézni a többiekre és valóban »benne« vannak, részt vesznek az órán.
Persze ez még nem tipikus, csak olyan »jövő«, próbajelleggel. Majd meglátjuk, hogy mennyire kell maradnia, illetve mennyire lesz a mostani rendszer tartós.

(Ami viszont tartós és – végre valami- ami nem kapcsolódik a koronához, csak újdonság, suli- témában:
Megnyitottak egy »mozgás-iskolát«, ami elvileg egy normális általános iskola, csak éppen ezernyi mozgásra hívó- késztető dologgal. Így akár a wc-re is tudsz mászófalon kapaszkodva menni. Helyszín Alblasserdam, Zuid- Holland. Szerintem szuper! Más helyeken pedig az addig kővel burkolt iskolaudvarokat túrják fel, szedik fel a burkolólapok egy részét és a helyükre zöldet, fából készült kisházat, ügyességi- fejlesztő fa-játékokat telepítenek. Nálunk is ez történt pár hónapja. Igaz, azóta a fiam ruháiban kiszedhetetlen foltok vannak. 😀 )

A saját tanárom arról mesélt, hogy mivel jár az online tanítás az ő szempontjukból. Mivel külföldieket oktatnak, így sokan hazamentek a lockdown idejére. Az, hogy hol vagy, egy számítógépen követett óta esetében valójában mindegy. Elméletileg.
Gyakorlatban azt mondja ez úgy néz ki, hogy többen élnek olyan országban, ahol amikor ő a leckét tartaná, az időeltolódás miatt épp éjszaka van. A másik oldalon pedig követik ugyan, de fura, mert a diákjai álmosak, kókadoznak.

Nálunk a helyzet a továbbtanulás előtti tájékozódásba, nyílt napokba kevert bele. Anno elhatároztuk, hogy majd elmegyünk és jól megnézzük a kiszemelt iskolát, esetleg többet. Na ez az, amit nem lehet. Javukra legyen írva: minden középiskola próbál más alternatívát felajánlani. Az általunk megcélzottnál is remek bemutatkozó kisfilm készült (nem utolsósorban a környékbeli másik két, nagyobb magyar gyerek is oda jár és a videóban az egyikük elég sokat szerepel.)
Össz- vissz a környéken három családból hat magyar gyerek van, kettő »nagyobb«, az én nyolcadikosom és három kisebb.
Nagy szerencsénkre jól ki is jövünk egymással, hébe- hóba együtt kávézunk- sajnos a szigorítások miatt mostanában nem 😦 -, de mindenkinek megvan a maga élete is.

Vera

https://www.facebook.com/omroepgelderland/posts/3825154947598246
https://www.facebook.com/nos/videos/219585496523917

Rolling Stones, nemzeten belüli rivalizálás és magyar kapcsolat

Van amikor mindenbe (is) belekötnek az emberek. Oké, tegyük hozzá, hogy most olyasmi történik- ha nem lesz sztrájk miatta, de komolyan-, mintha a Fradi és Újpest szurkolóknak kellene együtt játszania.
Úgyhogy van nagy felzúdulás, mémek, gyilkos- gyengébb viccek oda- vissza.

Nemrégiben Groningen nagytemplomának harangjátéka Rolling Stones zenét játszott. Azaz persze nem a harangjáték maga, hanem az azon játszó zenész (megérdemli, hogy meg legyen említve a neve is, ő Auke de Boer), a helyi múzeum Stones kiállítására reagálva. Nagy sikere volt- nem hiába, a Rolling Stones már több korosztályt kiszolgált- és a felvételt még maga Mick Jagger is megosztotta a saját oldalán.
De volt már David Bowie és a Trónok harca zenéje is rajta.

Decemberben és januárban egy 500 eurós támogatásért cserébe, ami a Martinikerk fenntartására (a templom) és a Voedselbank- nak megy majd, az említett úr minden kedden lejátszik egy kiválasztott számot. A Groningeni Egyetem Fríz Diákegyesülete pedig most a fríz himnuszt kérte. (Voedselbank: magyarul Élelmiszerbank, értelemszerűen a szegények számára gyűjtenek/ osztanak élelmiszereket. Frízföld és Groningen tartomány pedig szomszédosak egymással.)
Ugyan a kérésük feltevésekor még csak kétszáz eurót tudtak összegyűjteni, de a gyűjtési kampány vezetője és a templomot figyelő- védő alapítvány úgy határozott, hogy teljesítik a kérést.

Nos, hiába egy ország és szomszédos tartományok, valahogy úgy képzeljétek el mint a Fradi- Újpest szurkolók egymással használt stílusát. Mondjuk már aki ezt használja.

»A fríz nemzeti himnusz a Martini-toronyból? Az lehetetlen!«
»A saját zsebemből fizetek most azonnal 1250 eurót, hogy a groningeni, ne pedig a fríz himnuszt játsszák!«
»Tartsátok a fríz himnuszt Frízföld határain belül!«
»Vajon a korona miatt csinálják, hogy elriasszák a vásárlókat a boltokból?«

Persze volt másfajta is:
»Békét a Földre!«
»Bármit, ha ezzel a Voedselbankot támogatják.«

Mostanra ott tart a dolog, hogy ugyan a himnusz lejátszása be lett tervezve december 22-re, de már ellentüntetés szervezésébe is belekezdtek. Mégpedig nem akárki, hanem egy valódi politikus. Ő azt kéri, hogy aki teheti a harangjáték idejére menjen el a Martinitoren elé fazekakkal- fedőkkel felszerelkezve és csapjanak akkora zajt, ami elnyomja a harangokét. Más politikus másik ötlettel csatlakozott az ellenzőkhöz annak ellenére, hogy valaki már rámutatott: régebben a két tartomány egymáshoz tartozott.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi történik, ha focimeccs van a két tartomány csapatai közt.

Fenn a fríz zászló és címer, lenn Groningené

Szilveszterkor itt elvileg a templomok harangjaié lesz a főszerep. Azt tervezik, hogy a tűzijátékozás megtiltása miatt éjfélkor a harangok fognak megszólalni. Még nem teljesen kialakult- megszervezett az ötlet, de már sokan csatlakoztak.

A lezárások miatt/ alatt több templom harangozik a megszokott időpontokon kívül is. Ahogyan mondják: a céljuk ezzel a bátorítás és szolidaritás, a »veletek vagyunk« érzés közvetítése, mivel a lockdown miatt sokan érzik magukat egyedül.
Egy szociológus szerint: “Sok embernek semmi köze a hithez és a valláshoz, de az egyházi harang minden vallás felett áll. Tehát ez kifejezetten támogatást jelenthet.”
Nos, addig még van idő. Meglátjuk mi lesz.

Egyébként kicsit korábban a nyelvet gyakorló csoportommal az egyik helyi templomban volt a foglalkozásunk (mivel a könyvtárakat bezárták). Amikor mentem volna ki, valami furcsát vettem észre a szemem sarkából.
A belső bejáratnál egy magyar feliratú dísztányér lóg. Azt hiszem most egy időre ez volt a legnagyobb meglepetés ami érhetett. Megpróbáltam utánakérdezni, de nem sok sikerrel, hogy mi is az összefüggés egy fríz templom és Szerencs- Ond közt. Sajnos akit kérdeztem csak annyit tudott, hogy korábban volt valami kapocs, de ez ha minden igaz már megszűnt. Ennek ellenére üzenném Szerencsre: a tányér becsben van tartva, tiszta, ép, a bejáratnál mindenki láthatja a magyar feliratot. Az, hogy rajtam kívül ki tudja elolvasni, más kérdés. 🙂

Vera


https://www.rtvnoord.nl/nieuws/772485/Het-Friese-volkslied-vanaf-de-Martinitoren-Dat-kan-toch-niet?fbclid=IwAR32aXPBV3ffbnLoMjSymTzcrAdvzqFU8MY0nse4tMkIPhNW6lta1z0aFJw

https://www.omropfryslan.nl/nieuws/1009172-mick-jagger-deelt-concert-van-friese-beiaardier-die-stones-speelt-op-groninger?fbclid=IwAR0mJWoq0WkNEq7Me6Hro0jQduytJJ0QTho70v2Pv2QLJevPe7qACi3TG9s

#Hollandia #fríz #Frízföld #Friesland

Egyedülállóknak engedélyezett egy ‘szex-haver’ – új iránymutatás az RIVM-től

Az RIVM »engedélyezte« az egyedülállók számára egy »szex-haver« igénybevételét. (RIVM: Országos Egészségügyi és Környezetvédelmi Intézet)

Röviden: Hollandiában a közelmúltban a tanács úgy szólt: mindenkitől tartani kell a másfél méteres távolságot, akivel nem egy háztartásban élsz. Mostanra ez így módosult: logikus, hogy az egyedülállók is igénylik (néha) a fizikai kapcsolatot, de nagyon fontos az is, hogy a fertőzés lehetősége intimitás közben is minimalizálva legyen. Ezért ajánlják az egyetlen személlyel való találkozást e célból, feltéve, hogy mindketten egészségesek. Azaz: Minél több személlyel találkozol, annál nagyobb az esélye a fertőzésnek, ezért egy kijelölt »haverral« célszerű megállapodni arról, hogy csak egymással lesztek. Erre vonatkozóan adtak némi iránymutatást is 🙂 , egy angol oldalon többek közt az jelent meg a tanácsaikból szemelgetve, hogy mit tehetsz, ha a kiválasztott partner, vagy épp te vagy koronás: így marad a távolról, azaz egyedül… Az RIVM korábbi tanácsát többen bírálták- többek közt az egyedülállók jogaira hivatkozva-, miszerint a közelség és intimitás alapvető jog és az egyedülálló emberek ebből való kirekesztése embertelen. Egy egész más megközelítésből is fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban kérdések. A »szingli anyukák csoportja« -Eva Yoo Ri Brussaard szerintem zseniális írásában-  örül neki, hogy az egyedülállók igényei is elismerésre kerültek. De (idézet következik): ”Hónapok óta árasztjuk el az RIVM-t az aggodalmaskodó leveleinkkel, mivel az egyedülálló anyáktól megtiltották a belépést a szupermarketekbe, ha a gyerekeikkel kényszerültek menni. Arra még mindig nem kaptunk választ, hogy azok az anyák, akiknek a gyereke még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül otthon maradhasson, hogyan menjenek boltba. De legalább most van egy új iránymutatásunk a szexuális életre vonatkozóan. Mivel ezt nem kérdeztük, így extra kedves az RIVM- től, hogy gondoskodik arról, hogy elégséges szexhez jussunk és eleget legyünk ölelgetve. Főképp, mivel ez korona nélkül is kérdéses volt, legalábbis ez áll az új iránymutatásban a weboldalukon: »Logikus, hogy a szinglik is akarnak fizikai kapcsolatot. Az extra fontosságú, hogy ez most a korona- időszakban, a vírusra vonatkozólag a lehető legkevésbé legyen rizikós. Beszéljék meg együtt, hogy hogyan lehetséges ez legjobban. Állapodjanak meg például egyetlen személlyel a fizikai vagy szexuális kapcsolatról (pl. ölelős, avagy szex-barát), feltéve, hogy nincsenek panaszai.« Ez remek, hogy az RIVM tudatában van, hogy ezek hiánya magányossághoz, stresszhez, depresszióhoz vezethet. Az is jó, hogy az RIVM, mint cenzor gondoskodik a monogámiáról, amit az egyház vagy a házasság sosem értek el. (?) De most, mint egyedülálló anyukáknak volna pár kérdésünk. Egy: Honnan rendeljünk egy ilyen havert, amikor bezárva ülünk és még a szupermarketben sem találkozhatunk senkivel? Elképzelhető, hogy helyi önkéntesek bújnak elő a földből? És lehet ezt ingyenesen? Ugyanis most nincs rá keretünk az ölelgetésre- a gyerekeinket kivéve. Megértjük azt is, hogy a szexen és ölelésen kívül be kell tartanunk a másfél métert, még a reggelinél is és nem csókolózunk elköszönéskor. Másodsorban: egy darab ilyen haver, az kissé kicsinyes, nem? Megértjük, hogy minden nap egy új rendelésénél végül egy fertőző góc alakulhatna ki, de valóban csak egy? Mi van, ha az első nem válik be? Ez esetben kicserélhetjük egy újra, egy jobbra? És az utolsó kérdés: Elvárhatjuk, hogy ez a haver »utána« elmenjen bevásárolni? Ezzel a másik problémánk is meg volna oldva.” ………….. A fenti témáról szóló részt az RIVM oldaláról a sok kérdés-támadás után úgy néz ki eltávolították, nyoma maradt viszont a róla megjelenő holland és külföldi cikkekben. Vera https://joop.bnnvara.nl/opinies/rivm-komt-met-nieuwe-richtlijnen-voor-het-seksleven-van-single-moms https://www.rtlnieuws.nl/nieuws/nederland/artikel/5122851/single-coronavirus-lichamelijk-contact?fbclid=IwAR3Dbwq8TVcN0ABcJWI6S6i5Ltogbg5_HGCoUYfHCAKUft9iWf6dtRINtzQ https://joop.bnnvara.nl/nieuws/rivm-afspreken-met-seksbuddy-mag-weer Angol: https://www.theguardian.com/world/2020/may/15/dutch-official-advice-to-single-people-find-a-sex-buddy-for-lockdown-coronavirus #Hollandia #Friesland #fríz #holland #vicc #szex #törvény #szabály #ötlet #gyerek

Aranyérmes ötletek- ölelő fal és a többi

Hogyan lehet megünnepelni egy házassági évfordulót, ha a pár külön kell, hogy éljen? Illetve mit lehet csinálni, ha már nagyon- nagyon meg szeretné valaki ölelni a gondozóházban élő szeretteit- mindez nehezítve a korona miatti szigorításokkal? Mindenre van megoldás.

Hollandiában az emberek rendkívül kreatívak, pláne ha a szeretteikről van szó. Mivel az átlagos életkor kifejezetten magas- a száz éves születésnapok nem túl ritkák-, elég sokan élnek idősek otthonaiban, mert lényegesen egyszerűbb, mint egy komplett házat rendben tartani- főképp egyedül.
A koronakrízis miatt ezeket március 16-án bezárták, aki benn volt az onnantól nem fogadhatott látogatókat, kivéve haldoklónál- de azt meg inkább senki sem szeretné…

Voltak híradások legelső unoka ablakon keresztül történő bemutatásáról- ezt akarja a fene, ha már az első unokám születik, hadd fogjam már azonnal kézbe-, 80-90-100. születésnapok utcáról történő köszöntéséről. Meg olyan feleségről is, aki sztrájkot kezdett a gondozóház előtt, mivel a demencia miatt gondozásra szoruló párját már két hónapja csak üvegen keresztül láthatta és már félt, hogy mire legközelebb találkoznak, az nem csak a nevére nem fog emlékezni- ami már most is így van-, hanem magára az asszonyra sem.

Ezek miatt is kezdett mindenki ötletelésbe, hogy a kapcsolattartást megkönnyítsék. Születtek is komoly és vicces, de mindenképp valahol használható ötletek.

Vannak helyek, ahol kinn és benn is mikrofonokat szereltek fel, hogy ne a zárt üvegen keresztül kelljen elpantomimezni egymásnak azt, amit szeretnének.
Volt, ahol emelőkosárral álltak oda a hozzátartozóknak segíteni, abba beleállt a látogató, felemelték az emeletig, ahol a papa/ mama lakik és onnan beszélgettek. Előfordult, van róla felvétel, hogy haldoklóhoz is így ment elbúcsúzni a családja, mert így lehetett… És hálásak érte, mert meg lett szervezve, valahogy legalább ez  meg lett oldva.
Voltak bohócok, akik ugyanezt a megoldást vették igénybe és onnan szórakoztatták a lakókat és voltak, akik ablakot pucoltak bohócruhában.
Rendszeresek a különféle előadások/ éneklés a gondozóházaknál.

A legutóbbi kettő ötlet, szerintem aranyérmesek:
Egy párnak, akik a 62. házassági évfordulójukat érték el, úgy oldották meg a közös ünnepi ebédjüket, hogy az ablak két oldalára terítettek meg egy-egy asztalt, ami összetolva egynek látszott (persze közte az üveg). Egyik oldalán a gondozóház lakója benn, másik kinn, de mégis egy asztalnál, fehér terítő, minden ami kell.

A másik esetben a fizikai kapcsolat, az ölelés hiányát akarták leküzdeni. Ehhez építettek egy különleges falat lyukakkal (nem olyan lyukak, mint amit korábban írtam a bordélyokról szóló hírben). A lyukak akkorák, hogy egy jól megtermett ember karja is tövig elfér benne, különböző magasságokban vannak elhelyezve és egy műanyag zsákszerű bigyusz van hozzájuk rögzítve, a végén kesztyűkkel. Ebbe lehet belenyúlni. Persze ezen felül is még lefertőtlenítve, olyasmi gumikesztyűvelfelszerelve, amit a szarvasmarhák hátulról történő vizsgálatánál használnak az állatorvosok, tuti ami tuti. De így valóban meg lehet ölelgetni akit szeretnének. Vagy csak megfogni a kezét. Megsimogatni.

Nem mondom, hogy százas az ötlet, de ha már két hónapja semmi más lehetőség nincs… Tökéletes. Kedvelem ezt, hogy mindig mindenre van megoldás. Kicsit fura, kicsit még szokatlan… De a fene sem akarja megszokni. Remélem arra már nem lesz szükség.
Tökéletes. Én mindenképp használnám.

Vera

https://www.facebook.com/omroepgelderland/posts/2986427328137683

#Hollandia #Friesland #fríz #holland
#ötlet #leleményesség #idősek otthona #korona #beteg #idős