Önkéntes munka, munkakedv és hasonló kellemességek

Helyi tapasztalatok, látott- hallott információk, illetve pici összehasonlítás az otthoni helyzettel.

Itt Hollandiában komoly hagyománya van, emiatt is rengetegen mennek vrijwilliger- nek, azaz önkéntes munkára.
Ez sokféle lehet: van ismerősünk, aki pénzügy- számviteli munkakörben dolgozik- ingyen, míg a hazai diplomáját itt honosítja- és vannak akik idősekkel mennek sétálni- rokkantkocsit tolni. Festeni, otthon segíteni, kinek mihez van kedve- energiája. Mindenki büszke rá és ez a jellegű önkéntes munka az önéletrajzokban is piros pont: enélkül (szerintük) akár kisebb is lehet az esélye annak, hogy valakit felvegyenek egy jó munkahelyre.

Ilyen segítők, vrijwilliger- ek sokan dolgoznak a betelepülőknek segítve: könyvtárban, egyesületeknél, még nyelviskolában is, mindenütt, ahol szükség van egy kis pluszra, például a nyelv tanulásában.  Gondoltam kis naivan: ez működhet például a szociális- kulturális részeken, de máshol nem igazán.  Aztán mesélte az ismerősöm a könyvelős munkáját. Nem privát, hanem egy cégnél, fizetetlenül.

Másik oldal: sok munkahely egyszerűen nem akar fizetett munkaerőt, amíg ingyen is talál. (Lásd Kivándorlás történetek 2- nél, korábban.) Úgy látom ez olyan fele- fele állapot, azaz van öt dolgozó fizetéssel és legalább ugyanannyi- némely helyeken- aki ‘csak’  dolgozik, de pénz az ablakban…
Kissé a farkába harapott kígyó esete, mert hiába szeretne valaki munkaviszonyt, ha lehetőséget nem kap rá- mármint a fizetésre. Dolgozni azt lehet és legalább tapasztalatnak/ gyakorlatnak számít.Amikor én egy idősek otthonába mentem be, hogy szívesen beszélgetnék az ottaniakkal- nekem nyelvgyakorlás, nekik program- akkor ezt is önkéntes munkának sorolták be. Szerintük ha rendszeresen, hetente többször akarok a gondozottjaikkal időt eltölteni, akkor az foglalkozás, azaz munka. Ennél fogva engedély- és szerződésköteles- ez valahol érthető is.

Viszont ellentmondásos a helyzet: a hollandok sokan mennek önkéntesnek- én legalábbis itt lépten- nyomon találkozom velük-, de ha tehetik, nem mennek a fizetős, igazi munkahelyükön túlórázni. (Ez viszont nem saját tapasztalat, hanem családon belüli.) Mivel anyagilag általában nem kényszerülnek rá, ezért ha mód van rá, inkább kihátrálnak alóla: ha nem kötelező bemenni, akkor inkább a családjukkal töltik az idejüket. Igazuk is van…

Ők- a párom történetei alapján- biztosítanak helyet, hogy más hozzzáférjen a munkához. Ő úgy mesélte, hogy többször előfordult, amikor megkérték a kollégák segíteni, mert valamivel nem boldogultak, aztán nyugodt lelkiismerettel hagyták ott és húztak el kávézni- mivel a probléma szerintük a másik segítségével meg is van oldva.

(Ezekkel együtt is szinte pontosan egy éve volt sztrájk a túlórák és alulfizetettség miatt az országban.)

Kivételek persze vannak. Én is tudok olyan személyről aki szinte benn él a munkahelyén: ő főnök, középvezető. Bemegy munkaidő előtt, vagy után is. Eleve tovább marad benn, de még aztán is visszanéz- hétvégén is. Valószínűleg hamar megy még feljebb a ranglétrán.
Ilyen főnököm nekem is volt otthon, ő ha úgy hozta a helyzet, bent aludt az irodájában a kanapén. Neki az volt a véleménye, hogy egy nő, ha három gyereke van, akkor már nem megfelelő munkaerőnek és a lehető leghamarabb meg kell tőle szabadulni. Nekem addigra szintén megvolt a három csemete, ennek ellenére teljes lelki nyugalommal jegyezte meg- és nem rám gondolt, illetve nem nekem címezte. Mondjuk úgy, hogy cefet rosszul esett.

Ő is nő volt, mint az eddigi legprofibb, vagy a legrosszabb főnököm is. Az utóbbinál történt, hogy a terhes kollegina a mosdóban lett rosszul, majdnem elvetélt. Kihívtuk a mentőt, a Vezető Asszony – csupa nagybetűvel írandó- pedig csak azzal volt elfoglalva, hogy neki most plusz munkája maradt a dolgozója után. Mivel a lánynak határozott időtartamú szerződése volt és akkortájt, még a kórházban töltött ideje körül járt le, ezt (természetesen) nem is hosszabbították meg neki.

Ilyet már itt is láttam: a terhes nőt a holland cégtől is simán kirakták, ahogy a fix idejű szerződése lejárt, eszük ágában sem volt hosszabbítani. Gondolom törvényesen de etikus-e? 
Egyébként Hollandiában előszeretettel írnak határozott időtartamú munkaszerződést, amit vagy meghosszabbítanak vagy nem. (Most változik a szabályozás.) Határozatlan idejűt lehetőleg csak minél kevesebben kapnak, inkább a többszöri hosszabbítgatás megy, ameddig csak a törvény engedi. Ennek a végén gyakran hiába jó és fontos az illető, általában mennie kell, ezt eljátsszák a következő munkahelyén is és így tovább.

Talán emiatt is lett egy kisebb felmérés eredménye szerint a munkavállalók legkedveltebb része a munkaidőből (meglepetés!) a kávészünet– úgy gondolom ez Magyarországra is igaz.
Egyébként általában a hollandok az otthoniakhoz képest lazábban veszik a munkát és nyugodtabbak is, talán mert kevésbé vannak széthajtva, illetve itt nem korbácsos hajcsárok állnak mögöttük- képletesen értve-, mint otthon. Ott volt olyan munkaközvetítő által, másik munkahelyről érkezett csoport, akik a feletteseiket csak szimplán kápónak hívták- ez azt hiszem eléggé egyértelmű szemléltetése az alá- fölérendeltségi viszonynak és a vezetők emberségének. (Tudom, hogy nem mindenütt ilyen a helyzet.)

Sejtem, hogy itt is vannak emberevő vezetők, de mi láttunk olyat is, hogy a főnöknek nem derogált az üzem területén seprűt ragadni, ha épp más nem ért rá. Azt mondta: ez természetes, mert egymással- egymásért dolgoznak, ugyanazon a munkahelyen.

Na persze mindig lehet hallani a munkaközvetítős érdekességekről, ahol feltámasztják a modern kori rabszolgaságot (köztük van pár magyar is), aki fűt- fát ígér. Később pedig fizetés legfeljebb a minimálbérig terjed, de abból levonnak áfát, béfát, céfát. Kosztot, biztosítást, munkába járás költségét. Szállást, ami papíron Hilton, gyakorlatban többen egy szobában, esetleg kulcs nélkül. Extra azért jár mellé: háziállatot tarthatsz. Csótányt. Egeret.
Ha valami nem tetszik költözz ki- de azonnal-, oldd meg. Pénzt pedig nem, vagy alig- alig kapsz, mivel a sok levonás után örülhetsz, ha nem te vagy az adósuk.
Állítólag ugyanez a helyzet némelyik kínai büfés munkával is. Szóval mielőtt valaki egy igen tetszetős hirdetésre kiutazna: nem árt alaposan utánanézni.
Ez  hál ‘Istennek nem saját tapasztalat volt, ezekbe a beszámolókba a neten, Facebookos csoportokban bárki rendszeresen belefuthat.

És mindenekelőtt: nyelvet tudni! Aki csak magyarul tud, azt itt eladhatják a piacon egy kiló répáért.

Az is tény, hogy mindkét suliban ahol megfordulok, külföldiek a takarítók. Nem hiszem, hogy ez negatív, szerintem ha valaki dolgozik, az mindenképp becsülendő. Ez is egy nagyon fontos munka- láthatja bárki, ha véletlenül egy koszos helységbe téved be. A takarítás rendkívüli fontosságát az augusztusi Pesten tartózkodásom alatt igencsak a  saját bőrömön tapasztaltam meg. Úgyhogy éljenek a takarítók! Is.

Száz százalékosan komolyan gondolom. Meg mindenki más, aki bármi értelmeset csinál. Az is, aki ‘hátország’ a párja mellett: gyerekekkel foglalkozik, háztartást vezet.
Gondom a munka/ nem munka kérdéssel csak akkor volt, amikor itt egy szintén külföldi (nem magyar) ismerős azt ecsetelte, hogy mehetne a férje dolgozni, de ez nagyon nem jó: kevesebb összjövedelmük lesz, mint most amíg csak a segélyt kapják. Ezért inkább nem menne… Jobb a segély.
A családjából senki sem dolgozik.

Egy másik hölgytől a külföldieknek indult nyelvcsoportunkban kérdezték:
” Dolgozol? -Nem. -Akkor a férjed dolgozik?- Nem, nincs párom, csak a gyerekeimmel vagyok. Ők középiskolába és egyetemre járnak.- Akkor munkát keresel?- Dehogy, kapok segélyt, amiatt ingyenes/ támogatott a suli, lakás, közlekedés, egyebek… Nem akarok dolgozni. “

Szóval itt is van előny- hátrány egyaránt. Viszont nyugodtan össze lehet hasonlítani egy otthoni családot, aki albérletben lakik, vagy egy ittenit, szintén bérlakásban. Kissé más.

Vera

Tizenéves garázdák Lemmerben- mit lehet megengedni egy gyereknek?

Tizenéves kislányok garázdálkodtak egy kávézóban Lemmerben. Ez magában sem egy szép dolog, de ami nálam a biztosítékot kiverte, az a folytatás- de kezdem az elején.
A párom egyik ismerősének van Lemmerben (Hollandia, Friesland vagy Frízföld) egy kringloopwinkelje (korábbikban már volt szó róla, használtcikkes üzlet, ahol bádogbögrétől kincsekig mindent lehet találni). Ezt kombinálta egy kávézóval, ahol időnként élő műsort is ki lehet fogni, szóval próbál sok időt- ötletet- energiát- pénzt belefektetni.
Nemrégiben feltett egy fotót a Facebook- profiljára a biztonsági kamerájukról, ahol négy tizenéves kislány látszott- már amennyire látszottak, mert az arcuk elég erősen el lett ‘maszatolva’-, de az kivehető volt, hogy röhögcsélve rohannak ki az üzletből. Mint a tulaj írta: szeretné, ha jelentkezne valaki, aki felismeri őket, mert szívesen megköszönné nekik a rombolást, amit benn okoztak: vázákat, lámpákat, egyebeket löktek a földre ‘játékból’, sok mindent tönkretéve a rombolás öröméért.

Persze a poszt alatt vérmérséklettől és intelligenciától függően jöttek a kommentek. Volt aki csúnyákat mondott a lányokra és persze volt, aki védte őket, merthogy ez csak gyerekes csíny, sőt, csínyke. Nem is akartam foglalkozni vele, csak a hollandomat szerettem volna csiszolni: azért olvastam el, mert ismerőseim is hozzászóltak. Ahol kiakadtam az az a rész volt, amikor egy hozzászóló ezt írta: az egyik az ő lánya. Hogyan képzelik az emberek ezt a stílust, hogy csúnyákat mondanak rá? Követeli, hogy távolítsák el a fotót a közösségi oldalról, mert az sérti a személyiségi jogokat- mer’ különben… Egy másik anyuka nagyjából szintén  ugyanezt írta.

Kis kitérő: Annak idején a szüleim a hátsó kertben dinnyét termesztettek. ‘ Természetesen ‘ némelyeknek ez a szabad lopási lehetőséget jelentette, a sötétség leple alatt zsákszámra szedték le a legnagyobb- nem az érett!- dinnyéket. Elektromos riasztónk volt, ami ha megszólalt, az egész család pizsamában rohant hátra a tolvajt kergetni. Egy- kétszer el is lettek kapva, ilyenkor apukám le is fotózta a tettest, ne lehessen letagadni mit csinált. Az meg mellékszál, hogy ki szeret a legmélyebb álmából felverve a sötét éjszakában rohanni csak azért, mert némelyeknek derogál megvásárolni a dinnyét, amit más hónapokig gondoz? Vagy bármi mást.

Amiért ez a helyi esettel összefügg az az, hogy itt is és ott is a tettes, vagy családtagjai azt hibáztatják és fenyegetik, ahol kárt okoztak: nálunk a dinnyés eseteknél és Lemmerben egyaránt. Semmi olyasmi nem hangzott el (a posztban csakis a saját jogaikról, sérelmükről volt szó), hogy elnézést, szégyenlem magam a csemetém miatt. Mivel tartozom? Hogyan, mikor tudom a kárt megtéríteni? És amikor megyek fizetni, akkor tolom magam előtt őt is, hogy legyen alkalma bocsánatot kérni- elsumákolni se tudja.

Csak az merült fel, hogy ‘ de hát mások meg fogják tudni ‘ … AZ a szégyen, nem pedig amit csinált.

Mostanra persze már mindenki tudja, hogy ki és mit tett, mert pont az egyik anyuci (akinek nem tetszett a nyilvánosság) tanárnő: oktatja, példát mutat a gyerekeknek. Azt is, hogy semmi gond addig, míg más nem tudja mit teszel.  …
Persze a tulajdonosnak is megvan a maga véleménye, miszerint: a lányok arca a felvételen el van mosva. Természetesen jó esetben minden szülő felismeri a saját gyerekét, hátszélben, sötétben, fejen állva is, így itt is ez történt, de én például hiába fogok vele összefutni az utcán, fogalmam sem lesz róla ki az. Azt hiszem mégis le lett törölve a kép- én legalábbis már nem találtam, pedig megpróbáltam ismét megkeresni. Végül is a célt elérték, a tinik be vannak azonosítva. A folytatás már rajtuk múlik.

(A kedvenc íróm, Vavyan Fable egyik könyvében volt egy hasonló jelenet: pár kislány egy ház berendezését tette tönkre szórakozásból, aztán a befolyásos- pénzes- ismert szülőkre hivatkozva- számítva várták, hogy az egész ügy következmények nélkül el legyen sikálva, mert nekik jogaik vannak. Életszerű?
Nos, Vavyan Fablet Frízföldről is üdvözlöm.)

Miért is kavart ez fel?
Mondhatnám, hogy az itt töltött idő alatt elkényelmesedtem, elszoktam a hasonlóktól, de a kamaszokat tekintve ez nem igaz. Tudom, hogy ez egy kritikus életkor- és helyzet. De kiborító tud lenni, ahogy csakis nekik lehetnek jogaik- ez pedig egyre korábban kezdődik.

A szilveszterről- szilveszteri szokásokról írt részben van benne, hogy egy közeli házhoz az utcánkban tűzoltókat kellett hívni, mert a kamaszok- miután a viselkedésük miatt már rendőrök által lettek onnan elküldve- később visszatértek, a ház ablakára irányított tűzijátékkal azt betörték és ezzel felgyújtották a hálószobát. Nesze neked szép évbúcsúztatás/ kezdés.
Vagy az is mindennapos- de még mennyire!-, ahogy egymás mellett bicajoznak négyen- öten és senkire sincsenek tekintettel: lehet az autó, ami el akar menni mellettük, vagy másik biciklis. Múltkor a kislányomnak szóltak be valami nagyon becsmérlőt ahogy bekanyarodott az utcánkba, de a középiskolás úgy gondolta: neki jár az elsőbbség. Csak épp ő nem jelzett, hogy kanyarodni akar, a lányom meg igen. (Ott tekertem mögötte pár méterrel, láttam. Sajnos amikor a kölyök beszólt azt nem értettem mit mond, különben lehet, hogy elbeszélgettem volna vele. Már csak azzal szembesültem, hogy a kislányom sír.)

Vagy az, amikor a párom tekert hazafelé munkából és valamelyik nagyon okos közvetlen mellé dobott egy petárdát, mert az mennyire jó vicc… ?

Igen, tudom, hogy ez nem csakis Hollandia jellemzője, hanem világszerte így van. Pesten is. Csak nem értem, hogy egy amúgy végtelenül normális helyen miért kell a gyereket szentnek tartani, aki előtt csak hajbókolni lehet. A felelősségvállalásra, társas viselkedésre tanítani pedig nem? Miért?

Amúgy ez egy nagyon szép és élhető ország/ tartomány, csak ezen egy picit kiakadtam. Elmúlik. Világbéka mindenkinek!

Vera
Egy négy gyerekes, általában pozitív- de néha nem, szintén hibázó anya, aki túlélt már két kamaszkorút.

Szent tehén fogalom meghatározása: egy állat, akinek bárhol, bármit szabad

AKCIÓÓÓÓÓ- azaz vegyél mindent, szinte ingyen

Iszunk egy kávét a közértben? Boodschappen doen

Információ a boltokról: A KISEBB településeken a legtöbb boltban (felénk) van asztal, székekkel a vásárlók számára: nyugodtan le lehet ülni egy ingyen kávét/ teát meginni, beszélgetni, megtervezni a bevásárlást, vagy amit akarsz. (Figyelem: a hollandok általában nem használnak citromot a teához, az nincs a gépnél! Cukor, tejpor, néha édesítő van.)
Van, aki nyugisan kiolvassa az újságját, vagy ott pletykál egy órát. Bocsánat: ‘társadalmi életet él’. Van gyerekeknek játék kitéve, pici székekkel. Sajnos a nagyobb településeken ez már gyakran megszüntetésre került, illetve fizetőssé lett téve, mert túl sok lett az ingyenélő, aki szívesen fogad mindent ami ingyenes, de nem vásárol, csak foglalja a helyet- jobbik esetben. Van rosszabb eset is, de az nem ide tartozik.

A boltok általában fel vannak készülve az ikerbabás vásárlókra olyan bevásárlókocsival, ahova kettő picur is be tud csücsülni. Plusz vannak picike bevásárlókocsik, amiket a gyerekek tudnak használni. Cukik a törpikék, a fenekén még pelenka néha, de a bevásárlást öntudatosan végzi- nagyon gyakran apával. Itt nem derogál a pasiknak babakocsit tolni, vagy bevásárolni menni.

A hollandok szeretik a recept szerint előre csomagolt hozzávalókat, pl. van külön spagetti-csomag amiben az általuk rendszerint használt zöldségfélék vannak (nem csak ‘beleborítok pár zacsis szószt és kész’típusú bolognai spagettijük van, hanem csomó zöldségfélével is dúsított), sütőtök krémleveshez, egyéb szószokhoz, illetve zöldséggel készült ételekhez is. Van egy csomó teljesen konyhakészre tisztított- darabolt zöldség, az elfoglaltak számára. Nagy a választék bio cuccokból- persze némi felárral. Íz: pazar. Árak: általában ugyanaz, mint otthon. Esetleg kicsit magasabb. Persze vannak kivételek: ne akarj lecsónak való sima paprikát, mert csak kaliforniai van, nem olcsón (saját vélemény), emellett ne akarj igazi, hazai levest főzni, mert a nekünk fontos petrezselyemgyökér szinte nincs. Itt legalábbis. Hús: van minden, mi szem- száj ingere. Ha nem akarsz mondjuk csülköt, csonttal. Otthoni füstölt husit. Egyebet, néha. Sertés, csirke, sok-sok marha van. Néha, kis kiszerelésben vad, kacsacomb, nyuszi. Hús szeletelve, darabban, csomagolva. Darálva is. Utóbbival vigyázni kell: nem árt megnézni az összetevőket, ne érjen meglepetés. Múltkor amit néztem annak minimum 5 soros összetevő-listája volt. Jó, ennek nagy része fűszer, de mi van, ha magamnak akarom befűszerezni, mondjuk magyar köménymaggal- ami itt nincs. Legalábbis én még nem találtam. Ja, fűszerek arany áron… Minden nagyobb ünnepre két- három hónappal előbb készülnek a boltok: újév másnapján kinn a Valentin-napi termékek, soksoksok szivecskével. Szív formájú kenyér, szív formájú vaj és minden más. Január végén-február elején a húsvétra szánt termékek. Hólapát mellett húsvéti csokinyuszi. Nyuszi és csirke formájú csokidolgok, ugyanilyen formában vaj, felvágott, pékáru édesen és sósan. Ugyanez Télapóra, karácsonyra, persze a forma változik: lesz hóember, télapó, rénszarvas. Fenyő formájú torta és fagyi. Ha virágot szeretnél venni- cserepest akár vagy csodás csokrot-, azt is megteheted télen-nyáron. Minden boltban előre megkötött szép csokrok vannak, olcsóbban általában, mint otthon. (Itt 7-15 euro kb. Bolti ár, nem virágbolti!) Ünnepek előtt az is feldíszítve üveggömbbel- nyuszival, mikor hogy. Nekem furcsaság:

Személy szerint nem egyszer láttam embereket, akik a boltban szatyorba pakolják a polcról az árut, és csak a kassza előtt teszik a szalagra. Senkit sem kergetett biztonsági őr, DE persze még mindig csak kisebb településről beszélek, lévén, hogy ilyenben élek. Nagyobbacska helyen már láttam én is őrt. Kivéve, ha:

Múltkor vettem 4 orchideát. Előbb fizettem minthogy kiválasztottam volna. Megmutattam melyik fajtát akarom, fizettem és mentem válogatni. Mire levakartam az árcetlit, beszatyroztam, eltelt kb. 4-5 perc. Addigra a pultosok váltották egymást, én udvariasan elköszöntem az esedékes eladótól, majd kivonultam a két szatyor virágommal. Na, ő kis elképedés után kirohant utánam, mint Zrínyi. Rettentően udvariasan megkérdezte, hogy ugyan már, véletlen kifizettem-e amit elhoztam?… Mázlimra megvolt a blokkom- nem mindig kérem el-, ezzel el is volt intézve de hirtelen kellemetlen volt a helyzet. Utólag már csak jót nevettünk rajta itthon.

Ja, olyat, hogy tarhonya, hazai féle füstölt kolbász, stb itt ne keressetek. Pontyot se akarjatok venni, mert képesek megverni érte vagy ledermednek a felháborodástól: itt ez a nem ehető kategóriába tartozik. (Ehető- nem ehető kategóriákra még visszatérek később.) Ha halászlevet akarsz enni karácsonykor, akkor keresd a magyar boltokat. Van pár, neten meg lehet találni őket. (Ez nem a reklám helye.)

Vera