Unesco Világörökség és a tájra gyakorolt hatása

A napokban a környékbeli térkép nézegetése közben a szemembe ötlött a táj egy különleges részlete: kissé a fésűre hasonlító, csíkos terület. Víz, föld, víz, föld, víz, föld, vékony csíkokban, sűrűn egymás után.
Nem gondoltam volna, hogy ennek magyarázatára egy Bálint gazda oldalára feltett cikkben találok rá.
Ott ugyanis illusztrációként hasonló tájról készült fényképeket használtak, amik nyomán azonnal utána is néztem, hogy ugyanarról van-e szó. Nos, igen: ez a tőzegkitermelés öröksége.

Errefelé- értsd: észak, most épp Drenthe és Groningen határvonaláról lesz szó-, réges-régen mocsár volt. Az évezredek alatt itt vastag réget tőzeg rakódott le. Ennek kitermelését jó háromszáz évig végezték, ami a táj drasztikus megváltozásával járt.
A felső talajréteg jószerint leszedésre került, a mocsárra jellemző, néha csak itt megtalálható növények közül sok eltűnt. A mocsárból egymással párhuzamos vízrendszerek lettek, mellettük egy- egy hosszú partszakasz. Víz, egy csík föld, majd ismét.

A tőzegkitermelésnek két fajtája volt. Itt előbb a talajba leásva meghatározták a tőzeg mélységét, a vízfolyás irányát, majd a területet 100 méter széles parcellákra, eztán pedig a kitermelés helyét árkokkal kijelölt mezőkre osztották fel. Utána hosszú időre, néha tíz évre is békén hagyták, hogy a talaj fokozatosan elveszítse víztartalmát. A tényleges munkának csak eztán álltak neki.

A kitermelésnek a mérővonalak mindkét oldalán, kétszáz méter hosszan, 4,5 méter szélességben kezdtek neki. A használhatatlannak ítélt felső réteg, a ‘bolster’ nagyjából egy méter mélységig szétdarabolásra került. Ezt az anyagot a rakodóterületen szórták szét. Ennek eltávolítása után kezdődhetett meg az valós kitermelés. A bolster leszedése után kivágták alóla a tőzeget, ami létrehozta a ‘splitting-et’, egy, a homokos talajig mélyedő hasadékot. Innen már lehetőség nyílt az ásásra és tárolásra.
Ezt szélesítették mindkét oldalon tovább.

A tőzeg kitermelésével új vízfolyások kiásására volt szükség, hogy azon az anyagot el tudják szállítani. Ezek kivájása a tőzegszezon (kb. március- június) után jöhetett. Itt minden egyes nap új gátat kellett kiépíteni. A vizet kézi erővel pumpálták ki.
Egy ilyen vízfolyás 7,5 méter széles és 1,8 méter mély volt. Végül ezek az árkok három évszázad alatt egy bonyolult, finom vonalú rendszert alakítottak ki.

A munkát egy-egy 6-9 főből álló csapat végezte. Egy csinálta az elővágást, majd a felvágott tőzeget más talicskára tette, amit a lerakó területre vittek (talicskánként kb. 70 kiló) és lepakolták úgy, hogy az oldalukat egy másik kockához illesztették. Ezeket megtaposták, illetve néha megforgatták. Végül magas, hézagos halmokba rakták, hogy még inkább ki tudjanak száradni.

Az elszállítás csak eztán következett. Amikor a fő vízfolyás elkészült, képbe kerülhettek a tőzeghajósok, akik a téglákat elszállították. Ők ezeket általában tjalk-kal ((belföldi vizeken használatos teherszállító hajó) és halászhajókkal (pl. bolschepen) vitték tovább. Ebbe a folyamatba a munkások a családjukat is bevonták.
A téglákat felvitték a hajó rakterébe, ahol óvatosan egymásra fektették őket. Ebben főleg a nők bizonyultak ügyesnek.

Ezeket a kész tőzegtéglákat az energiaszegény időszakban fűtésre használták, mind az iparban, mind a háztartásokban.

Többek közt ennek állít emléket az UNESCO világörökségek közé beválasztott De Hondsrug Unesco Global Geopark.

A Hondsrug Hollandia egyetlen Global Geoparkja, az UNESCO világörökségek része
A geopark olyan terület, ahol a geológiai örökséget és a nemzeti értékkel bíró tájat kiemelten kezelik. Itt a természetvédelem, oktatás, illetve a fenntartható fejlődés játszik szerepet.
A Hondensrug egy geológiai, ökológiai és kulturális szempontból is egyedülálló terület. Egy hatalmas jégtömeg alakította ki úgy 150.000 évvel ezelőtt, ami a sík tájból dombokat, völgyeket és patakokat alkotott. Területén dolmeneket, temetkezési halmokat és szekerek nyomait találhatjuk, keleti oldalán tőzegkitermeléssel foglalkozó kolóniák keletkeztek.

A térképen a kitermelésnek egy csomó település a mai napig is őrzi az emlékét: Heerenveen, Hoogeveen, Klazienaveen, Veendam, Veenhuizen, stb. Sokan már utána sem gondolnak, hogy mi a név eredete (többek közt eddig én sem, pedig elvileg tudtam, mit jelent). A ‘veen’ jelentése ugyanis láp, vagy tőzeg.

A tőzeget már réges-régóta használják. Most is.
Ez valójában a mocsaras területeken található, lebomlóban levő növényi maradványokból és szerves anyagokból áll. Régen tüzelőként hasznosították, mostanra inkább a kertészet használja fel.

Végül megtalálták a felhasználási (eladási) lehetőséget a korábban hulladékként félredobott felső talajréteg (lásd fenn: bolster) számára is: felfedezték, hogy jó a vízmegkötő képessége, ezért alomként lett keresett. Többek közt a lovak alá, szalma helyett vették igénybe.

Másutt, mint Amszterdam környékén is, másfajta módszert használtak. Itt a tőzeget kotrással szedték ki a vízből, majd egy plusz deszkatalppal ellátott fapapccsal megtaposták, szárították, formázták. Ez is mély árokrendszerek kialakulásához vezetett, amik egyre szélesedtek, míg a mellettük levő földcsík egyre keskenyebb lett. Az erózió pedig még tovább rombolta. Későbbi hatásai most a tájon hol jobban, hol kevésbé láthatók.
Ez most, turistaként, vagy légi felvételről nagyon szép és sokakat vonz. Ez idő tájt sokan érkeznek a vizek melletti vakációs házikókba, rekreációs és horgászati céllal.

A másik oldala- mindig van másik oldal- a természetet károsító hatás, ahogy már szó is volt róla.
Az ilyen jellegű tájformálás, mocsárlecsapolás, talaj felső részének lenyúzása komoly hatásokkal jár. Persze fontos volt. Az emberek (valamelyes, igencsak soványka, épp csak éhenhaláshoz elég) megélhetését biztosította évszázadokig, mialatt persze a válalkozók megtollasodtak, de közben egy csomó mást tönkretett.
Így fura, vagy sem, de Frízföld nemrégiben a tőzegkitermelés miatt már kompenzációt követelt. Ezzel nem is volt egyedül.

A szakértők szerint a tőzegkitermelés hatására a talajszint lejjebb zuhant, néha akár egy méternél is többet. Emiatt a mezőgazdasági területeket elöntötte a víz. Ennek szemmel látható példái Drachten és Lemmer közt mai napig is észrevehetők. Az ilyen víz alá került területek- több száz hektár- alig tarthatók szárazon. Ez pedig még csak a mostani hatás.
A régebbre visszanyúló: az egykori munkások lakhatási és életkörülményei anno olyan embertelenek voltak, hogy az ő utódai számára is kártérítést vártak.

Ez kicsit olyan, mintha tarra vágnának egy erdőt, mert kell a tüzelő, de aztán panaszkodni mennek, hogy ‘eltűntek a vadak, nincs hús, gomba, erdei gyümölcs, éhen halunk. Nem is értjük, hogy mi történhetett.’
Szükség és igény volt, környezetkárosítás és gond lett. Amúgy Noord- Holland emiatt már 2020-ban 18 millió támogatást kapott arra a célra, hogy a további károkat meg tudják előzni. Ez az úgynevezett ‘Veenplan’, ami Klímaegyezmény része.

Viszont ha kívánod, az egykori tőzegkitermelés helyén most vízparti házikót bérelhetsz, vagy hajózni indulhatsz. Ránézésre tényleg szép.

Vera

https://www.facebook.com/watch/?v=942181960054201

http://www.uutwiek.nl/turfroute.html

https://nl.wikipedia.org/wiki/Turfstrooisel

https://www.facebook.com/watch/?v=942181960054201

http://www.debutenpost.nl/friesland-eist-ook-compensatiegeld-voor-turfwinning/

https://www.dehondsrug.nl/

https://termeszeti.hu/egyedulallo-mintazat-a-tajban-a-csonakkal-megkozelitheto-hazikok-regioja/?fbclid=IwAR0NtwBVP21kN-uNl_SGqaqtgm-VXWCq6zvTlEYrbPi9Zl6KDUUDtC1A6N8

https://nl.wikipedia.org/wiki/Turfsteken

https://www.ad.nl/woerden/de-zichtbare-geschiedenis-van-de-vinkeveense-plassen~a2087f90/

‘Lutje Potje’, avagy a babaketrec

A harmincas években egy eenrum-i háziorvos, dr. Posthumus (1895- 1963) ‘fedezte fel’ azt, hogy a szabadban történő alvás mennyire egészséges.
Mivel a régi munkásházak gyakran kicsik, sötétek és fülledtek voltak, ezek nem igazán feleltek meg a babák igényeinek. Korábban sok pici volt beteg, ezért az orvos sokáig kereste a megoldást rá, hogy a kicsik minél több egészséges és friss levegőt szívjanak úgy, hogy közben ne kelljen állandóan felügyelni őket. Egy ács ismerősével- többek közt az angolkór megelőzésére- megalkotta a biztonságos megoldást.
Készítettek egy, a mostani nyúlketrecekre hajazó ‘házikót’, amiben a kicsi kinn tudott lenni, mialatt a szülők pl. a kertben dolgoztak.

A ‘Lutje Potje’ (groningeni dialektusban kicsi baba) végeredményben egy kerekekkel felszerelt kis ólra hasonlított, viszont megvédte a gyerekeket az esőtől, túl erős naptól, széltől. Az ajtón levő rovarháló miatt a szúnyogok sem férhettek hozzá.

Az elgondolás szerint az így gondozott gyerekek kisebb eséllyel kaptak asztmát, lettek allergiásak, jobb lett az ellenállóképességük, mivel a friss levegő jót tett a tüdejüknek.
Nem utolsósorban (a szülők elmondása szerint) a babák remekül érezték magukat benne.

A találmány Groningen térségében nagy népszerűségnek örvendett és röpke ötven év alatt országos elismertségre tett szert.

A szerkezetet nem ismerő ‘idegenek’ persze nagy szemekkel nézték, ha erre a környékre tévedve a házak előtt meglátták a sok kis ketrecet. Főleg, amikor észrevették, hogy azokban nem állatot, hanem gyerekeket tartanak.
Egy történet pedig arról emlékezik meg, amikor egy eenrumer-i család a kempingben töltött vakációjára is magával vitte a Lutje Potje-t, majd egy üdülőtársuk feljelentést tett gyermekbántalmazásért, mert azt hitte, hogy a gyereket egy nyúlólba zárták.

Királyi ketrec
Országos ismertséget akkor kapott, amikor Eenrum delegációja a kis Willem Alexander születésének alkalmából egy ilyet vitt magával Beatrix és Claus herceg számára.
Arról, hogy a királyi pár azt használta-e, nincs hír.

Egyébként még mindig/ újra van cég, ami forgalmazza, sőt, ikrek számára is elkészítették.
Több napközi weboldalán az áll, hogy ezt (megint) használják, már nem csak Groningen környékén, hanem pl. Nijmegenben is. Persze ezek csak ‘utánzatok’, tehát nem érdemlik meg az előkelő Lutje Potje nevet, hanem csak ‘hálófülkék’.


Vera

Forrás: Erfgoed Groningen, Geheugen van Nederland

https://www.lutjepotje.nl/
https://eenvandaag.avrotros.nl/item/babyhuisje-werkt-aan-comeback/
https://www.kinderopvang.org/blog/buiten-slapen-baby-kinderopvang/

Hollandia év végi hagyományai és ezek levezetése

Hollandiában a mai napig több, az év végéhez kapcsolódó tradíciót tartanak. Ezek némelyike nem fejeződik be december 31-én, hanem január első napjaiban jön a ‘csattanó’- legyen az az akció utáni takarítás/ balesetmegelőzés, vagy ellopott tárgyak visszaszállítása.

Az egyik legrégebbi, nem mindenütt látható a több száz éves tradíció: ‘torokkenés és harangozás’. (A torok megkenése nálunk is elég ismert hagyomány.) A szokást még két faluban tartják fenn: ezek Schildwolde és Scheemda (Groningen tartomány). Az óév utolsó napjára összegyűjtött pénzből italt (más forrás szerint ételt és cigarettát is) vásárolnak, hogy azzal kínálják a harangozókat, ugyanis ezen a napon órákon át kell húzni a harangot, ami kemény munka, a torok kiszárad.
Így a bizottság hatkor megszámolta az összeadott pénzt. Eztán a megfelelő itókák beszerzése után este nyolctól reggel nyolcig egyfolytában húzták a harangkötelet: előbb a polgármester, majd sorban a falusiak.

Ellopott dolgok: ‘stunt’ a neve annak, amikor az óév utolsó napjaira az ifjúsági szövetségek ellopnak valamit, ami lehetőleg nagy, feltűnő, valami ok miatt nehezen elmozdítható. Magyarul a fene sem gondolná, hogy egyik pillanatról a másikra lába kél.

Ilyen most több is történt: Hilversumból az NPO Radio 2 műsorának ikonikus betűit, a ‘TOP 2000-t’ tüntették el. Ezt még szilveszterre vissza is vitték, mivel nagy felhajtás lett körülötte: a rádió nem volt olyan megértő a móka iránt, mint azok addigi ‘élvezői’.
Egyébként korábban ez a szövetség (név szerint kecsketenyésztők) az Olimpiai Stadion gyűrűit, illetve Amszterdam legfontosabb teréről, a Dam-ról André Hazes szobrát lopta el.
Voltak, akik komplett hajót szereztek a tréfa céljára- itt a tulaj nagyjából csak annyit reagált, hogy vár újévig, ‘hátha csak tréfa’.
Amúgy ez nem kis teljesítmény lehetett: a jármű közel 15 méter hosszú és 7 méter széles, ennek ellenére (persze) senki sem látta, hogy mi történhetett vele.

Nyom nélkül felszívódott egy olajkitermeléshez használt ‘bólogatójános’ – a föld feletti fém/ a szivattyú része -, emellett egy településből a tengeri hősöket ábrázoló hatalmas szobrok is. Ezek elszállítását állítólag sokan látták, de senki sem tett semmit, nem lépett közbe.

A legutolsó- általam ismert- szilveszteri csíny során egy szintén embermagasságúnál nagyobb szobor indult útnak: egy körforgalmat díszítő óriási kacsafej utazott Gouda környékéről Frízföldre.
Az ezt megfújó szövetség szóvivője azt nyilatkozta, hogy ezzel az önkormányzat figyelmét szeretnék felhívni az ifjúság lakásgondjaira: arra, hogy több lakást kellene építeni a fiatalok számára.
Arról, hogy ebben mit segít egy kacsafej, nem adtak tájékoztatást.

Nemrégiben szó volt a szilveszteri hagyományos máglyagyújtásról.
Ezeket a hatalmas tüzeket mára- korszerűen- raklapokból készítik el. A raklapok viszont jócskán meg vannak erősítve, szögelve/ csavarozva. Természetesen ez a hatalmas mennyiségű szög nem maradhat a hágai tengerparton, hogy a látogatók beletrappoljanak. Nem is hívják Hamupipőkét, hogy válogassa már ki a homokból a szögeket… Korszerű megoldást kerestek rá: hatalmas, erős mágnessel vadásszák össze őket. Remélhetőleg hatásosan.
Erről videós összefoglaló: https://www.facebook.com/watch/?v=988280548815202

A szilveszterhez- újévhoz itt hozzátartozik a kötelező jellegű oliebollen, a holland ‘fánk’. Története szerint régen még oliekoek-nak, olaj(os) sütinek hívták és legelső ismert receptje 1667-ből való.
Valószínűleg már jóval korábban is csináltak, csak annak nincs írott nyoma.
Mivel akkoriban a tél még sötét és hideg volt, az elérhető alapanyagokból készítettek kínálnivalót az ünnepek alatt érkező énekeseknek. Ezek a liszt, élesztő és szárított gyümölcsök voltak. Ráadásul ez a süti laktató és jól elosztható is, tehát jól jött a hideg napokon az éhes embereknek.

Most- a napokban- Nesselande-ban, Rotterdam keleti városrészének egy csatornájában több zsák ilyen fánkot találtak.
A kotrás során a vízügyi igazgatóság munkásai találtak rá a tizenhat zsákra, amiket markolóval kellett kiemelni, mivel teleszívták magukat vízzel.
Azt, hogy ki dobta így, ebben a formában/ módon ki, nem tudni. Talán egy munkáját-, mindent elunó pék, aki inkább szerette volna az ünnepet a családja körében tölteni. Ez érthető.

Még egy lopás, bár nem hagyományos csíny, de annál pofátlanabb:
Újév éjszakáján egy ‘kinderboerderij’- ból, azaz olyan tanyáról, ahol a gyerekek által simogatható állatokat tartanak, elloptak két nyulat. Velük együtt egy csomó takarmányt, almot, tehát elég valószínű, hogy nem pörkölt céljára vitték el őket.
Ugyanazon éjjel egy másik tanyáról eltűnt egy nyúlketrec. Érthető, hogy a tulajdonosok/ rendőrség szerint a két ügynek némi köze lehet egymáshoz.
Ettől még csak bosszúsak lehettek, de igazán akkor esett le az álluk, amikor egy héttel később arra keltek, hogy a gátlástalan tolvaj visszavitte az egyik nyuszit, hogy egy másikra cserélje. Azaz visszalopta az addig elvittek egyikét, majd elegánsan távozott egy újabbal.
A gondozók némi logikázás után valószínűsítik, hogy az esetnek érthető a magyarázata: a másik tanyáról lopott ketrec viszonylag kicsi, míg a visszavitt állat dagi, legalábbis jókora. A másodszor választott nyúl jóval kisebb, tehát a kis ketrecben is gazdaságosan elfér majd a társával.

Kicsit olyan, mint a magyar viccben: ‘Vádlott, miért tört be ugyanabba az üzletbe egymás után ötször? – Elloptam egy ruhát a feleségemnek, de négyszer kicseréltette.’

Vera

https://www.facebook.com/watch/?v=988280548815202

https://www.facebook.com/watch/?v=487187203337910

https://www.nu.nl/media/6245024/oudejaarsvereniging-die-top-2000-letters-stal-zegt-ze-terug-te-brengen.html?fbclid=IwAR0Bm-X1HCTwmGJhaXZuZTiDIeL5NZfSGD6Ma_X2T9wtWwVn6v0KKfieYFo

https://www.rtvnoord.nl/nieuws/986698/verdwenen-zeehelden-uit-farmsum-komen-boven-water-in-drenthe-update?fbclid=IwAR2zxuH5QLAS72kbaW-bhfazNtMnT06WbLqm4EPqKN4eul4hDO7bJYN3sSE

https://dvhn.nl/groningen/Verdwenen-jaknikker-uit-Schoonebeek-duikt-op-in-Doezum-28141100.html?fbclid=IwAR2XvcprVKyR1Tkoz8dkc388CAT4c4weltmCPnIU8rhV5RJLmcxHrjHnoiA

Csoda a környékről: Bourtange erődje és a madárles

Jó ideje Hollandia északi csücskén élve nem is gondoltam volna, hogy ilyen csodára bukkanunk. Eredetileg ‘csak’ egy különleges madárlest akartam volna felkutatni, de végül ez jóval többre sikeredett, mivel a képek, térkép böngészése közben kiderült, hogy az egy fantasztikus erődítmény mellett található, amit az ide látogatóknak szintén kár volna kihagyni.

Ez a ‘Vesting Bourtange’, egy csillag formában épült erődrendszer, amit úgy újítottak fel, hogy visszakapja az eredeti formáját. Az, hogy ezt a hagyományőrzés, vagy a turisztikai célok miatt tették szinte mellékes is: a lényeg a látvány, amit az érdeklődők kapnak.

A hely régen- mint Hollandiában oly gyakran- egy mocsaras területen levő homokhátság volt, ami az egyetlen utat jelentette Németország és Groningen városa között. Mindenki a hátságon elhelyezkedő utat kellett, hogy használja. Fontosságát persze a politikában is hamar felismerték: Orániai Vilmos ( 1533-1584) katonai védelmet kívánt itt építtetni. Ennek eredménye lett a ‘bevehetetlen Bourtange’, ami 1593-ban készült el. Ragadványnevét onnan kapta, hogy az összes ellenséges támadást sikerült visszavernie.
Ez az egyetlen holland erőd, amit sosem sikerült elfoglalni.

Ennek szíve az ötszögű vásártér, itt álltak a legfontosabb hivatalnokok házai. Innen vonulhattak a katonák az utcákon át a védőfalakhoz, ahol az őrházak is álltak. Az évek során az erődöt többször is átépítették, többek közt úgynevezett ‘ravelijk-eket’, ‘contrescarp-eket’ építettek, amiket ‘hoornwerk-ekkel’ kötöttek össze, azaz mindenféle, a védelmet szolgáló szarvval, kiszögelléssel és fallal. Ez adja különleges, csillagszerű formáját.

– Ravelijn: Az erődítmény/ ‘szarv’ közepén egy nagyjából három/ötszög formájú védelmi vonal, a bástyák, falak és a kapu a védelmére. A katonák innen tudták pl. a kapukat ostromlókat tűz alatt tartani.

– Contrescarp: A vizesárokhoz tartozó (ferde/ meredek) külső töltés, ahol a támadóknak le- és fel kellett mászni ahhoz, hogy az erődítményt bevehessék. Ezekbe a falakba néhol védőállásokat telepítettek.

– Hoornwerk: a holland erődökre jellemző csillagos formát adó, megerősített fallal készített védelmi vonal, ‘csücsök’: szarv vagy korona formában. Általában két félbástyából áll, amit hosszú, egyenes falak kötnek össze a várárokkal.

(Az erdődítmények felépítéséről, részeiről itt találtok több/ pontosabb információt: https://www.levedevestingbrielle.nl/vestingtermen/ )

Bourtange-t legutoljára 1742-ben erősítették meg, majd a mezőgazdaság, katonai tevékenység és az országhatáron átívelő csempészet hatására virágzásnak indult.
Később a változás ezt az erődítményt is elérte: a helyét körülvevő mocsár kiszáradt, a modern hadak védereje pedig megnőtt. Emiatt a kormány 1851-ben úgy döntött, hogy lebontásra kerül, amit csak a piactér hatalmas fái, két kapitányi épület és az őrnagy szállása úszott meg.

A területet ezután az 1960-as évek gazdasági válsága sújtotta. A mezőgazdaság gépesítése miatt vidéken egyre kevesebb volt a munka, emiatt a fiatalok a városokba költöztek. A régió újjáélesztése céljából a tartomány és az önkormányzat az erőd újjáépítése mellett döntött, hogy így Bourtange turisztikailag vonzóvá váljék.

Ez sikerrel járt: a húsz éves- munkahelyteremtő- helyreállítás során az erődítmény visszakapta az egykori legnagyobb, 1742-es formáját. A munkálatokhoz a korabeli atlaszokat használták fel, ezek alapján épültek újra a sáncok, malmok, laktanyák, fűszertárolók, kapuk és a vár többi része. Ezt olyan komolyan vették, hogy még a katonák korabeli illemhelyeit, az úgynevezett ‘titkokat’ (secreten) is újraépítették.
A korábban említett, a bontást megúszó évszázados hársfák Groningen tartomány legidősebbjei, amiket a felújítás során a lehetőségekhez képest szintén rendbe tettek.

Mostanra úgy tűnik, mintha nagyjából 250 éve megállt volna benne az idő.
A turistákat a felújított település, a múzeum és az erődítmény körül futó 6,5 km-es sétalehetőség várja. Ezek során jól látható az egykori katonai erődítmény utcarajza, épülettípusai, sáncai és bástyái, az ágyúkkal, őrházakkal.
(Figyelem: a sétaút területe a Groninger Landschap része, legeltetés folyik rajta. A kutyákat pórázon kell tartani!)

Az erőd ma -természetesen- a turizmusból él. Az egykori katonai épületekben ajándékboltok, éttermek állnak, éjszakai szállást pedig az egyik legénységi szálláson is lehet foglalni. Az egykori lőporraktár esküvői helyszínként szolgál.

A legnagyobb szenzáció viszont az évente megrendezésre kerülő legnagyobb holland történelmi játék, ‘Bourtange megtámadása’. Itt több száz színészkedő játssza le újra a spanyol- holland csapatok csatáját.
…
Közelében, Dollard-ban található az a különleges madármegfigyelő, ami miatt végül az egész helyszínt felfedeztem.
A ‘De Kiekkaaste’ Hollandia -sokáig egyetlen- olyan madármegfigyelő állomása, ami a gátakon kívül helyezkedik el. Emiatt már többször meghúzták a vészharangot, hogy el fog süllyedni: a magas vízállás lehetetlenné teszi az oda/visszajutást, mert a víz ellepi a pallót, amin keresztül elérhető.

Erre persze figyelni kell, de cserébe az öt méter magasan álló faházból, a nádas közepéből, egyedülálló helyről lehet a madarakat megfigyelni. Kis szerencsével pedig a fókákat, vagy néha barna delfint is, mivel a Watt-tenger árapálya számos egyedülálló állatot vonz.

A Kiekkaste a német határ közelében, a gát külső oldalán található: eljutni oda egy hosszú gyalogösvényen keresztül lehet, ami a mocsarakon vezet keresztül.

Vera


https://nl.wikipedia.org/wiki/Escarpe
https://nl.wikipedia.org/wiki/Ravelijn
https://hotspotholland.nl/vogelkijkhut-kiekkaaste
https://www.bourtange.nl/
https://www.bourtange.nl/bezoekersinformatie/de-vesting

Foci, kerékpár és más ‘szórakozás’

A közelmúltban lezajlott foci világbajnokság az egész környezetünkre hatással volt.
A lakhelyünk, Joure ugyanis a holland válogatottban feltűnt, gyorsan nagy népszerűséget szerzett Andries Noppert szülőfaluja. Itt, kis település lévén szinte mindenki ismeri- talán csak a ‘gyüttmentek’ nem-, itt kezdett focizni, itt lakik a családja, barátai.
Egyértelmű, hogy a VB kezdetétől fogva egész Joure lázban égett: a kocsmákban összegyűlve rengetegen nézték a meccseket, ahol nagy drukkolás mellett többen Andries-os pólókat viseltek.
A helyi cukrász Noppert-tortát készített, a sörfőzde Noppert- sört, a legnagyobb templomtoronyra pedig miatta húzták fel a zászlót. Persze a szurkolás általában a holland válogatottnak is szólt, ”na de a mi fiunk… ” még ennél is fontosabb volt.
A Youtube-on pedig elérhető egy- szintén jourei- hölgy éneke/klipje. Egy régi dal dallamára írt Andries előtt ’tisztelgő balladát’. 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=6yy7eB3dhZ4
Ki-ki élvezze hajlamai szerint.

A foci/Andries- őrület persze a focista családját is elérte. ‘Belső információk szerint’- azaz a szomszédoktól megtudva, akik a családdal még a helyi iskolás/ focipályás időszakból ismerősök,- a szülők az újságírók zaklatását megelégelve inkább kihúzták a vezetékes telefont.
Édesanyja az egyik kézbesítőnk, a meccsek napján belőle és a mopedjéből csak egy kondenzcsíkot láttunk. Az utcán, mások által utánakiabált kérdésre, hogy miért rohan annyira, csak azt válaszolta, hogy siet végezni, hogy leülhessen majd a TV elé a meccset nézni.
Mi a kisfiammal még jóval a világbajnokság előtt, kézbesítés közben csíptük el az édesanyját. Akkor még nem volt akkora Andries- dili és ő is ráért, úgyhogy amikor odamentünk hozzá gratulálni a ‘kicsi fia’- több mint két méter- miatt, azt büszke mosollyal fogadta. Kicsi fia ragadványneve egyébként ‘De Tower fan de Jouwer’, azaz a ‘Jourei Torony’. Olyannyira fríz, hogy a beszéde miatt a mondandóját gyakran holland adásban is feliratozták.

A holland válogatott kiesése után a VB iránti érdeklődés láthatóan visszaesett- gondolom ez Hollandián belül mindenhol így volt-, de nem úgy Andries iránt. A helyi újság/ weboldalak azóta is minden interjúját, mozdulását nyomon követik és várják vissza Heerenveenbe, a klubjába, ami innen kb. 10 km.
Kis szerencsével a környékre települő, nyelvsuliba kerülő magyarok akár találkozhatnak is vele: Heerenveen focistadionja, az azt kiszolgáló sportlétesítmények és a nyelvtanfolyamnak helyet adó Friesland College egybe vannak építve.

Ha már foci: Pelé elhunyta után a holland cikkekből (számomra) kiderült az is, hogy legalább egyszer ő is játszott holland földön, név szerint Groningenben, a Feyenoord ellen. Ekkor a Santos- többek közt egy Pelé által lőtt góllal- 3:0-ra győzött.
…
Frízföld/ Hollandia sok szempontból meglepően emberi tud lenni. Az egyik kedvencem nemrégiben az volt, amikor három kislány (12-13 éves) gondolta úgy, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok és ‘szórakozásból’ (?) egy üzletben kiengedték a tűzoltókészülék teljes tartalmát. A rendőrök viszont kinn elkapták őket, majd azonnal vissza is vitték a boltba és kiadták a feladatot: szórakozás után állhatnak neki mindent összetakarítani. Követendő példa. (Helyszín: Leeuwarden)

Persze hasonló ‘kedves’ emberek másutt is vannak: az egyik azzal szórakozik, hogy csatornafedeleket lopdos, az utcán pedig ott marad utána a fedetlen lyuk. Az egy dolog, hogy mennyire veszélyes, de mit kezd valaki otthon száz darab csatornafedéllel?
A hivatalos szervek szerint ha súlyra szeretné eladni, akkor egy ilyen fém 75 centet ér, tehát nagyjából 300 forintot. Száz darabnál az már 30.000 Ft-os összeg, viszont a pótlása és az ezzel járó gondok- lásd: ha valaki belelép, elesik miatta, kocsival belehajt-, jóval nagyobbak. (Helyszín: Groningen)
Az önkormányzat álláspontja szerint: a feljelentés megtörtént, a tettes után nyomozás indult. Míg el nem kapják, kocsiból kilépés/ mászkálás előtt és közben mindenki figyeljen jobban oda. Persze addig sem maradtak lyukak: az ellopott csatornafedeleket ideiglenesen falemezekkel pótolták.
Remélhetőleg azokat senki sem fogja elvinni, mondjuk tüzelőnek.
A jócskán megemelkedett energiaárak (gáz, villany) miatt még az sem volna nagy csoda.

Tegyük hozzá: kemény hideg eddig még nem túl sokat volt. Nagyjából két hét. Ez bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kiderüljön: a nagy reményekkel beharangozott fűtött kerékpárút majd’ mindennek ellen tud állni, de a hidegnek, fagynak pont nem.
Ilyen bicikliút található Hága környékén (Poeldijk és Hága közt). Kísérleti jelleggel, tavaly telepítették, de a december közepén érkezett kemény hideget nem igazán bírta.
Elvileg a mellette levő autóúton, az autók által termelt súrlódási energia melegíti fel a burkolat alatt lefektetett csőhálózatban levő vizet. A mostani volt az első igazi próbatétele, de azonnal gubanc merült fel: az útburkolat nem bírta a fagyot, szétrepedezett, kilyukadt, így a fűtéshez elhelyezett csövek csupaszon álltak. Most egy vizsgálat zajlik, aminek eredményei alapján fogják eldönteni, hogy mi is okozta a problémát. Ennek megfelelően döntenek az egész megszüntetéséről, illetve javításáról.

Fűtött kerékpáút már korábban, 2017-ben is készült. Az Ede-ben átadott újfajta út egy részébe napelemeket helyeztek el. Sajnos ez sem igazán vált be, mivel csapadékos időben annak ellenére borzasztó síkossá vált, hogy csúszásgátló réteggel látták el. Ezért 2020-ban ideiglenesen le is zárták.

Legalább ezeknél látszik, hogy megpróbálnak tenni valamit a reparálás érdekében. Amúgy az emberek itt eléggé nyilvánvalóan a hatóságok tudomására adják, ha ez nem elég gyorsan történik.
A napokban a Marktplaats-on (helyi hirdetési oldal) lehetett rábukkanni egy különleges hirdetésre. Eszerint eladó a tőlünk nem messze található híd, kompletten.
Oka: elhanyagolták, repedezett, nem újították fel időben. Valaki pedig úgy döntött, hogy eszerint ‘gazdátlan’ és kisajátította, majd ‘praktikus barkácsolók számára’ meghirdette, hátha lesz jobb gazdája. A szöveg szerint ‘versenyképes áron, elég használt állapotban. Nincs útban, tehát csak értékének megfelelő ajánlatokat várnak. Szállítás nincs, csak helyszíni átvétel.’
A hirdető szerint eddig több mint huszan licitáltak rá.
A hollandokra időnként a hasonló, elég emberi/ vicces/ kritikus megnyilvánulás (is) jellemző :D.

Vera

https://nos.nl/artikel/2457244-verwarmd-fietspad-niet-bestand-tegen-strenge-vorst?fbclid=IwAR3K6mM3ugSjykuwg6JlztjVeVp06nKMW0fRiqoBeD_EwO3S_c_pOJXDx2k


https://www.grootdefryskemarren.nl/grootdefryskemarren/algemeen/brug-uitwellingerga-op-marktplaats-gezet?fbclid=IwAR2BYSBqbm8n-iDd52xm6CU7_s0jSuu-n4ZSfxJOardQ901Ec102NH8yqI0

Pelé Groningenben: https://www.rtvnoord.nl/nieuws/984718/braziliaanse-voetballegende-pele-speelde-in-groningen-we-liepen-met-hem-door-de-oosterstraat?fbclid=IwAR3Se6bYX_psQ5wYgNBjNodqOnHEn2niiTH91-ZRJb14LXyBkxlhNMJF8jk