Két lábbal három országban

Hollandia talán legmagasabb és egyik legdélibb pontja az ide érkező turistáknak meglepetést tartogat: 322,5 méteren, a Vaalserberg csúcsától úgy harminc méter távolságban egy három zászló szegélyezte oszlop látható, rajta 193 és 1032-es számokkal. Ez a hely Hollandia, Belgium és Németország hármas határa.
Ezen a ponton két lábbal egyszerre három országban állhatsz.

Egy kicsit távolabb, a Belgium határait jelző szürke köveken két különböző vonal látható, amik egyre közelítenek egymáshoz. Lehet, hogy a jelzések lefektetésekor hibáztak volna?
Nem. Ez az egykori ‘Neutraal Moresnet’ (1816-1920) maradványa. Egy feltűnően vékony kis terület, csak 344 hektár nagysággal és 11,4 km kerülettel. 1839. után évtizedekig ‘élt együtt’ a három állammal.

A Moresnet környéke 1082-1794. közt a limburgi hercegséghez tartozott. 1556-1795. közt Habsburg Hollandia egyik régiója volt. Ahogy Észak- Hollandiát, a francia csapatok Limburg-öt is lerohanták, majd a hercegség Luik-kal együtt Ourthe- megyéhez lett csatolva. 1804-1814. között sok európai állam Napóleon irányítása alá került.

Az 1815-ös waterlooi vereség után a hatalmas francia birodalom összeomlott, ebből fakadóan adminisztratív káosz alakult ki. Európa nagy részén újra kellett húzni a határokat. Ezek megbeszélései a bécsi kongresszus idején folytak, ahol a győztesek sok huzavona és cselszövés (politika) után úgy határoztak, hogy ‘de Noordelijke Nederlanden’/ Hollandia, de Zuidelijke Nederlanden/ Belgium és Luxemburg I.Willem (Vilmos) király fennhatósága alatt egyesül, így megalakul a Holland Egyesült Királyság (het Verenigde Koninkrijk der Nederlanden).

A Moezel-nél levő háromszögből, ahonnan a Holland Egyesült Királyság, a Porosz Királyság és a Francia Királyság határa találkozott- a jelenlegi Schengen-nél (Luxemburg)- első számmal kezdve elkezdték letenni a határjelzéseket. Ez egészen a 188-as jelig jó ütemben haladt.

Viszont attól, ahol a Lukerrijbaan/ Chausséé de Liège és Moresnet önkormányzat határai kereszteződnek, egészen a Vaalserberg-nél a három ország határának találkozásáig nem volt világos, hogy hol is áll pontosan a porosz és a holland királyság közti határ. A gond oka: a Bécsi Egyezmény két cikke egymásnak ellentmondó, ami a földmérők köreiben zavart okozott.

Határgondok
A Bécsi Szerződés 25. cikke kijelölte a Porosz Királyság határait, míg a 66. cikk a Holland Királyság határait írta le. Az előbbiben az országok határa két kilométerrel nyugatabbra lett meghatározva, mint a későbbiben. Véletlen pedig eközé került Vieille Montagne korábbi jövedelmező cinkbányája. Emiatt nem volt egyértelmű az sem, hogy akkor hová tartozik a Moresnet önkormányzatába tartozó Kelmis falu, illetve maga a cinkbánya. Persze a bánya gazdasági jelentőssége mindkét országnak fontos volt és meg akarta szerezni, hogy a bányászatot a saját területén belül folytathassa.
A témában a poroszok és a hollandok vagy 60 tárgyalás után sem tudtak megegyezésre jutni, így, hogy a konflikusra megoldást keressenek, egyelőre az ügy halasztásra került.

Erre végül az Aacheni Határmegállapodásban került pont, amikor a felek kijelentették, hogy a terület, ahol Kelmisben a cinkkel kapcsolatos tevékenység folyik, semleges státuszt kap. Hivatalos nyelve a német lett. A nemzeti érdekek védelméért egy holland és egy porosz biztost neveztek ki.
Ezzel a régi Moresnet önkormányzat három részre szakadt: egy, a keleti rész a Porosz Királyság, a nyugati rész holland fennhatóság, míg a középső rész semleges (Semleges Moresnet) besorolás alá került. E döntés következtében Kelmis falu mind a 256 lakosa elvesztette korábbi nemzetiségét.

A semleges terület egyetlen hivatalos átkelőhelye a Geul-híd lett, Kelmis délnyugati oldalán. Itt volt megtalálható a Porosz és a Holland Királyság közös vámhivatala is.
1818-ban a Semleges Moresnet nyugati és keleti oldalain több tölgyfa határoszlopot helyeztek el, rajtuk 188-192-ig terjedő sorszámokkal. A 193-as számnál, a Vaalserberg jelenlegi, három ország határán álló pontján ismét találkozik a semleges zóna keleti és nyugati határa.

1830-ban Dél- Hollandia- ebbe beleértve Limburg egy jókora részét is- elszakadt Észak- Hollandiától és megalakult az új Belga Királyság. Innentől kezdve a három részre szakadt Moresnet teljes joga Brüsszelé lett. Az 1839-es Londoni Megállapodás Limburg keleti részét Hollandiához csatolta, ami a Vaals-nál található hármas országhatárt négyesre változtatta.

Adó- és csempészparadicsom

A Semleges Moresnet adói alacsonyak voltak. Ezen felül a bérek, egészségügyi létesítmények és a munkakörülmények a környékbelinél jobbaknak bozonyultak. A semleges terület lakóinak különleges helyzetüknek köszönhetően nem kellett katonai szolgálatot teljesítenie. Nagy érdeklődés övezte a helyi kaszinót is, mivel a szerencsejáték a semleges zónában nem volt állami szabályozáshoz kötve, emiatt annak törzslátogatói gyakran a régió csempészei voltak. A jövedéki adó elkerülésére három Kelmis falubeli címen alkoholt pároltak le. A terület rendőrsége (egy fő) persze a megnövekvő bűnözéssel és csempészettel nem volt képes megbirkózni. A népesség- a cinkbánya virágzásának köszönhetően is- nagyjából negyven év alatt a tízszeresére nőtt.

Mivel az 1816-ban levert tölgy határoszlopok elkorhadtak, 1869-ben úgy határoztak, hogy helyüket kőoszlopok jelölik majd. Ezeket a római I-LX számokal jelölték. Az I. Kelmis délnyugati oldalára, a XXX. a ‘Route des Trois Bornes’-hoz, a jelenlegi hármas országhatár közelében került elhelyezésre. A LX. pedig Semleges Moresnet délkeleti határára, az Aache és Liège közti főútra került.

A cinkbánya leállása és az eszperantó
1884-re majdnem kimerült a cinkbánya. Emiatt a Smeleges Moresnet gazdasági létjogosultsága hirtelen megkérdőjeleződött. A helyiek a gond kezelésére több javaslatot is felvetettek.

Még 1863-ban, Preußisch Moresnet-ben, Jansmühle-ben letelepedett le Wilhelm Moly háziorvos, aki népszerűsége/ segítőkészsége okán megszerezte a cinkgyár cégorvosi, majd a Neutral Moresnet polgármesterének tanácsadói állását, később alpolgármesterré nevezték ki. Az orvos lelkes bélyeggyűjtőként azon tűnődött, hogy a semleges terület miért nem ad ki saját bélyeget. Megalapította a ‘Kelmoster Verkehrs Anstalt’ postai irodát, ahol nyolc különféle bélyeg forgalmazásába kezdett. Ezeket alig két héttel később a belga és a német felügyeleti biztosok betiltották arra hivatkozva, hogy a ‘miniállam’ megtartotta a napóleoni szabályozást, miszerint a postai ügyek intézése csakis a kormány hatáskörébe tartozhat.

Dr. Molly bélyeggyűjtés mellett a nyelvek szerelmese is, több klasszikus és modern nyelven is folyékonyan beszél. Ezek egyike az eszperantó, amit Ludwik Lejzer Zamenhof lengyel nyelvész/szemész talált ki/ alapított meg 1887-ben.
Dr. Molly 1906-ban találkozik egy francia nyelvészprofesszorral, Gustave Roy-jal, aki a Semleges Moresnet prominens személyiségét megpróbálja rávenni, hogy hozzák létre a semleges zóna szabad államát. Úgy látszott, sikerrel.

Amikejo Állama
Egy évvel később a helyi lövészklubban Roy és Dr. Molly propaganda eseményt szervez az eszperantó népszerűsítésére, amihez részben az ingyen sört hívják segítségül. Ezzel próbálják a lakosságot a tervnek megnyerni. Megalapítják az ‘Amikejo’ eszperantó egyesületet is, hogy a terület lakói közt a lehető leggyorsabban emelkedjen az eszperantó nyelv tudása.

1908. aug. 13-án, jókora európai reklámkampány után ismét eszperantó talákozóra kerül sor, ahol a helyi lakosságon kívül nagyjából száz ‘eszperantista’ szerepel. Itt kihirdetik az Eszperantó Szabad Államot, ‘Amikejo’-t. Bemutatják Amikejo zászlaját és címerét, illetve felhangzik az új eszperantó himnusz, az Amikejo- mars.

A Semleges Morsnet lakossága eztán nem sokat tesz az Eszperantó Állam létrejöttéért, aminek fő oka az, hogy a németek- egy új állam létrejöttétől tartva- megakadályozzák az Eszperantó Mozgalom központi irodájának Genfből Kelmisbe költözését. Ugyan a lakosok még jó ideig beszélnek az önálló államról, de valódi tevékenység kevés történik.
Eztán kitör az első világháború, a német csapatok bevonulnak a semleges területre és Belgiumba.

Ennek vége, a német kapituláció után a Versailles-i Békeszerződés a Semleges Moresnet státuszt megszüntetve a területet Belgiumhoz csatolja. Ezzel vége az egykori Eszperantó Államnak, így a négyes országhatárból ismét három lesz.

Vaalserberg és Kelmis közt a hatvan határjelző kőből 52 még mindig látható. Némely másik útburkolat alá került, múzeumba, vagy egyszerűen eltűntek.
A megmaradt kövek egy régi kor néma tanúi, amik miatt érdemes túracipőt húzni és bebarangolni a környéket.




Vera

https://www.anwb.nl/wandelen/routes/hoogste-punt-van-nederland

https://hu.wikipedia.org/wiki/Semleges_Moresnet

https://nl.wikipedia.org/wiki/Neutraal_Moresnet

https://historiek.net/misverstandje-moresnet-overleeft-bizarre-eeuw/58091/

https://www.puzzeltochtonline.nl/toeristische-tips/belgie/neutraal-moresnet

https://nl.wikipedia.org/wiki/Vieille-Montagne

https://hu.wikipedia.org/wiki/Aacheni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s_(1748)

Boszorkányüldözés és holland rehabilitáció

Elkezdődik Hollandiában a boszorkányüldözés áldozatainak rehabilitálása?


Spanyolországban és Skóciában már történtek ilyen jellegű bocsánatkérések. Hollandiában többen is úgy gondolják, hogy ezeket itt is követni kéne.
Az országban főleg Brabantban és Limburgben volt súlyos a boszorkányüldözés. Különösen Peel-ben és Roermond-ban ‘érvényesült az erő a jog felett’.

Ez utóbbi városban már az önkormányzat is tervbe vette a négy évszázada boszorkányság vádjával megölt lakók hírnevének tisztázását.
Roermondban és környezetében az 1613-14-es években legalább 75 személyt bélyegeztek meg a boszorkányság vádjával, majd megkínozták és megégették őket.

A város 2006-ban már bocsánatát fejezte ki a tizenhetedik századi boszorkányüldözés miatt. A hivatalos bocsánatkérés két helyszínen történik: a Galgenberg-en (galg: akasztófa, berg: hegy), ahol a boszorkányok máglyája állt, illetve a több évszázados Rattentoren-nél (ratten: patkányok, toren: torony), amit még a tizenkilencedik században is Boszorkánytoronynak neveztek. Itt ‘hallgatták ki’ a rabokat.

A perekben különleges módszerekkel próbálták bizonyítani, hogy egy nő valóban boszorkány-e. Például a lábujjaihoz erősítették a hüvelykujját és a vízbe dobták. Ha fenn maradt, akkor gyorsan kiemelték, hogy máglyára küldjék. Ha pedig elsüllyedt, akkor bebizonyosodott, hogy nem boszorkány… csak peches.
Főleg az olyan egyedülálló nőket nevezték boszorkánynak, akik értettek a gyógynövényekhez, természethez és gyógyításhoz. De minden nő helyzete veszélyes volt. Pletykával és kis ártó szándékkal mindenkit máglyára lehetett küldeni.

A roermondi boszorkányperekben több nő is ‘bevallotta’, hogy az úgynevezett boszorkányszombaton vettek részt, ahol az ördöggel táncoltak, esetleg házasodtak, vagy közösültek is. Olyanokkal is megvádolták őket, hogy megrontották a termést, elapasztották a tehenek tejét, vagy elsorvasztották az embereket.

Jelenleg Hollandiában (is) már külön boszorkánytanfolyamok vannak. Egyik képviselőjük, az író Susan Smit szerint mostanában- az elmúlt körülbelül húsz évben- az emberek már jóval elfogadóbbak a témával kapcsolatban, amit véleménye szerint nem kis mértékben a Harry Potter könyvek/ filmek okoztak. Emiatt az emberek kíváncsiak lettek rájuk.


Appelscha-ban egy kis privát boszorkánymúzeum is van, a neve »Heksenhoeve«.
Egy másik, ismertebb múzeum a Waag/ Museum De Heksenwaag Ouderwater-ben.
Erről már egy korábbi írásban volt szó (linkje lenn, címe: Furcsa és különleges holland látnivalók- 1).

Vera

https://www.rtlnieuws.nl/nieuws/nederland/artikel/5338430/roermond-heksen-eerherstel-onschuldig-heksenwaag?fbclid=IwAR19dnJ2iPIPzdWdpc1i2LzyKnzhtoM46svnPKvWKrUpJoxyaA1Lm74kNP4
https://www.noordhollandsdagblad.nl/cnt/dmf20221008_41405746
https://nl.wikipedia.org/wiki/Europese_heksenvervolging
https://www.abedeverteller.nl/de-tien-grootste-heksenprocessen-van-nederland/

A barátság két teknőse

Régen- az ismert történelmi események miatt- a hollandok nemigen állhatták ki a németeket. Az eltelt évtizedekkel persze ez is változott. 2009-ben ennek a jó viszonynak állítottak jelképet a határ két oldalán álló két teknőssel.

Története szerint korábban a Worm (Wurm) folyó mindkét partja Hollandiához tartozott. Ez az időszak 1949-től kezdődött, amikor Hollandia lefoglalt egy kis részt Németország területéből, ebbe beleértve a rimburg-i kastélyt is. Majd később- a két ország közti viszony helyreállásával-, az elfoglalt területet visszaadták.

A két, a határ más- más oldaláról egymás felé igyekvő teknősszobor a két ország közti barátság jelképe lett.

– Az más kérdés, hogy ehhez a szimbólumhoz vajon miért teknőst választottak? –

Érdemes megnézni a csatolt videót is, ahol a határ menti különleges helyeket lehet megcsodálni.


Vera


https://www.youtube.com/watch?v=1dppemqWjDs
https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6528872277186910/
https://standbeelden.vanderkrogt.net/object.php?record=LI15ad

Hollandia legszebb kastélyai

Februárban indították el a ‘Hollandia legszebb kastélya’ szavazást. Ennek eredményéről adott ki az ANWB nemrég egy összefoglalót, ami a legszebbnek kiválasztott öt kastélyt tartalmazza.

Ezek a Kasteel Westhove (Zeeland tartomány), Kasteel Hoensbroek (Limburg), Kasteel de Haar (Utrecht), Kasteel Huis Bergh (Gelderland) és a Kasteel Doorwerth (Gelderland) lettek.
A végső győztest június 6-án, a Kastélyok napján teszik közzé.

Az ANWB szavazólistájára került kastélyoknak komoly feltételeknek kellett megfelelniük: fontos volt, hogy milyen mértékben tartották meg az erdeti állapotát, kívül és belül egyaránt. Hogyan lett az épület/ árok, stb. felújítva? Mennyire illeszkedik be a környzetébe és mennyire tartják fenn a történelmét?
Ezek alapján a listára ötven kastélyt választottak ki és tettek fel, amiknek alapkövetelményei voltak: a (részlegesen) látható vizesárok, középkori eredet, felvonóhíd, tornyok és megerősített falak. Műemlékké nyilvánított, (rendszeresen) látogathatóknak kell lenniük.

A végső eredményhirdetésig itt egy pár kép a legszebbnek választott öt kastélyról.

Kasteel Westhove (Zeeland):



Kasteel Hoensbroek (Limburg):


Kasteel de Haar (Utrecht):


Kasteel Huis Bergh (Gelderland):




Kasteel Doorwerth (Gelderland):



A listán szereplő ÖSSZES kastélyről készült fotóválogatást ezeken a Facebook- linkeken találjátok meg:

Groningen tartomány: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6708088259265310/
Drenthe és Frízföld: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6752509358156533/
Overijssel: https:https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6817003265040475/
Gelderlandnak olyan sok kastélya van, hogy ezek csak három részbe szedve fértek fel:
https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6866204926786975/
https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6871922496215218/
https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6888589244548543/
Utrecht: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6946955222045278/
Noord-Holland és Zeeland: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6957692114304922/
Zuid-Holland: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6962708243803309/
Noord-Brabant: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6983956295011837/
Limburg: https://www.facebook.com/groups/frizfold/posts/6994647427276057/

Végső eredményhirdetés: a Kastélyok napján, június hatodikán.

Vera


https://www.anwb.nl/eropuit/nieuws/2022/maart/dit-zijn-de-vijf-allermooiste-kastelen-van-nederland
A képek az interneten talált fotókból kerültek kiválasztásra.

Hollandia legrégebbi városai

Hollandia legidősebb várasainak listája ellentmondásos: különféle szempontok alapján több ilyen rangsor is létezik. A ‘legidősebb város’ címre több város is igényt tart. Itt egy rövid, öt várost tartalmazó válogatást olvashattok.

Egy biztos: mindet érdemes meglátogatni!

Maastricht (Kr. e. 500)

Limburg tartomány fővárosa. Ma leginkább az Európai Uniót létrehozó, itt aláírt szerződéséről ismert.
Nevét valószínűleg a latin Mosa Trajectum, azaz a Maas folyó átkelőhelyéről kapta (Maas+ tricht/ vagy -trecht/drecht, ami a Traiectum- pálya- rövidítése lehet).

Emberi lakóhelyre utaló leleteket itt már a régi kőkorszak idejéből is találtak. Ezek mintegy 250.000 évesek és Hollandia legrégebbi régészeti leletei.
Kr.e. 10. környékén a rómaiak felépítették a Keulen- Tongeren, azaz a Via Belgica útvonalat. Ez itt Maastricht-nál keresztezte a Maas-t. A híd körül egy település épült fel, ennek központja a mostani Stokstraat-nál volt. Krisztus után 270-ben a települést a germán törzsek elpusztították. 333-ban a híd védelmére felépült a római Castellum.

Maastrich nevét először konkrétan- mint Masetrieth- 1051-ben jegyezték fel. Az évek folyamán ebből alakult ki a ma ismert név. Városi jogra 1229-ben emelkedett. Ekkor kapott engedélyt a régi földsáncoknak kőfalakra való kicserélésére is.

A középkorban fontos vallási központ és zarándokhely volt, illetve számos kolostor épült benne.
1566-ban az ikonoklazmus/ vagy képrombolás idején a templomok és kápolnák képeit, szobrait megsemmisítették. 1632-ben a Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden/ Hollandia Hét Egyesült Protestáns Köztársasága kezébe került, majd a békefeltételek alapján kimondták a vallásszabadságot.
1793-ban a francia Kléber parancsnok foglalta el, majd fél évvel később a hágai békeszerződésben Franciaországhoz csatolták. Ez időszak alatt felszámolták a templomokat, káptalanokat, kolostorokat, az értékes készleteket megsemmisítették vagy eladták. A könyvtárakat, levéltárakat és kincstárakat kiürítették és megszüntették a rászorulókkal foglalkozó évszázados intézményeket.

1814- től a Holland Királyság Limburg tartományának fővárosa lett. Népessége (2022. jan. 21/ CBS) 120.837 fő, ezzel Limburg legnagyobb települése.



Nijmegen (Ulpia Noviomagus Batavorum, Kr. e. 70 körül.)

A római régészet professzora, Jan Kees Haalebos szerint Nijmegen 98. körül kapott városi jogokat. Más források szerint már Kr.u. 17-ben állt itt egy település. Ásatások alatt pedig olyan érméket találtak, amik azt bizonyítják, hogy Kr.e. 19-ben már római katonák voltak itt.
69-70-ben a batávok lázadása alatt a települést felgyújtották, majd kissé másutt építették újra. A városi funkciók néhány kilométerrel nyugatabbra, a mostani Waterkwartier területére kerültek át. Ez 98-ban kapott vásárjogot és valószínűleg ugyanekkor szerezte meg a városi jogokat is.
2005-ben Nijmegen Hollandia legidősebb városának nyilvánította magát és megünnepelte fennállásának kétezredik évfordulóját

A város latin neve: Noviomagus a kelta ‘magos/piac’ és a ‘novio/új’ szavakból keletkezett. Nagy Károly alatt pedig Numaga lett a neve, majd Nieum-megen, vagy Nymegen.

A Római Birodalom alatt a Limes része volt, illetve a Birodalom és különféle germán területek határa. A római időkben egy nagy erőd is épült itt, aminek némelyik része még mindig megtalálható, illetve az ásatások alatt rendszeresen találnak római maradványokat.

A római idők után a hely valószínűleg frank kezekbe került. A frank uralkodó, Nagy Károly állítólag palotát is építtetett itt, így Nijmegent időnként császárvárosként is emlegetik.
A 996-ban- más adatok szerint 1030 körül- megépült Szent Miklós kápolna egyike Hollandia kevés megmaradt román stílusú épületeinek.
A hely a későbbiekben is komoly szerepet játszott. 1230-ban formálisan is megkapta a városi jogokat, majd Hanza- város lett. 1543-ban a Gelre többi részével együtt Habsburg fennhatóság alá került.

A reformáció itt is sok követőre talált és 1579-től a katolikusok jogait csorbították. Az 1585-ös megállapodással a protestánsok és reformátusok elvesztették korábban kiharcolt előnyüket.

1672-74. közt francia ostrom alá került, majd el is foglalták. A békét a Holland köztársaság (Republiek der Nederlanden) és Franciaország közt az 1678-as Nijmegeni Békekötéssel állították helyre.
1890-1940. közt Hága után a legfontosabb ‘indonéz’ városként tartották nyilván. Itt volt megtalálható a Holland Királyi- Indiai Sereg (KNIL) európai ága, a Kolonial Reserve, ami 1911-ben a Prins Hendrik laktanyába költözött. A ‘Koloniale reserve’ alapozta meg a híres nijmegeni ‘Vierdaagse-t’, azaz a négy napos túrát.

A város mágnesként vonzotta a ‘régi indiaiakat’- pl. ültetvényeseket és kormánytisztviselőket. Ennek hatása a nagy szabású villákon, például a ‘Villa Padang-on’ és a ‘Villa Salatiga-n’ látszik. Az indiai hatásra Nijmegen utcanevei is emlékeztetnek, amik a Javabuurt-ön vagy a Galgenveld-en találhatók. Mára ezeket védett városképpé nyilvánították.
A katolikus emancipációs mozgalom hatására 1923-ban megkezdte működését a jelenlegi Radboud Egyetem.
A második világháború idején Nijmegen volt az első elfoglalt holland város. Ez idő alatt jelentős károkat szenvedett.

A CBS adatai alapján 2021-ben 177.359 lakosa volt és ezzel a holland önkormányzatok listáján a tizedik helyen állt.


Voorburg: (Forum Hadriani)

A Fossa Corbulonis, azaz a Rajnát és a Maast összekötő csatorna mellett állt.
A helyen már Kr.e. 2700. körül lehetett település, de azután nem minden időkben lakták folyamatosan.
A római jelenlét Kr.u 47-től észrevehető, római városi jogot 121-ben kapott.

1988-ban ünnepelte fennállása 2000. évfordulóját.
Jules Bogaers régészprofesszornak a Rijkswijk közelében talált római kilométerkövőn történt vizsgalálatai alapján ez Hollandia legrégebbi városa. Római nevét Publius Aelius Hadrianus császárról kapta. A városi jogokat a császár- nem bizonyítható- látogatása után kapta meg.
A rómaiak távozása után (i.sz. 270. körül) csak a huszadik században vált ismét jelentős hellyé.
2002-ben Leidschendam-mal összevonásra került. Mivel Hága mellett található, gyakran tekintik annak egyik külvárosának.
Híres lakói közé tartozik a 17. századi író és költő Constantijn Huygens, illetve fia, a csillagász és matematikus Christiaan Huygens. Házuk most múzeumként működik.
1663-70. közt itt élt a filozófus Baruch Spinoza .

2009-ig Voorburg-ben kapott helyet a Holland Statisztikai Intézet (CBS).


Utrecht: (Ultraiectum/Traiecti Batavorum, Kr.u. 50. körül)

Utrecht neve is egy régi gázlóra utal, ahol a Rajnán átkeltek a rómaiak. Egyesek szerint ez Hollandia negyedik legrégebbi városa. A mostani Domplein helye már a római korban lakott volt, itt egy katonai tábor állt. Itt építették fel a ‘castellum Traiectum-t’: az erődöt, ami a Limes, a Római Birodalom északi határán álló védelmi vonal része volt.
A rómaiak távozása után az erődért a frízek és a frankok sokat háborúztak. A megmaradt falak később Trecht váraként éltek tovább.

690-ben Willibrord, az anglikán misszionárius és püspök a nagyrészt elhagyatott utrechti határállomásban egy két templomos lelki központot alapított, amihez később még egy harmadikat is hozzáépítettek. Ez lett a Domkerk, azaz Szent Márton-templom, Szent Salvador- templom és a köztük levő Szentkereszt- kápolna. Itt alakult ki Hollandia északi részének vallási központja- már a vikingek időszakán kívül. Később a püspük Észak- Hollandia legfontosabb uralkodójává vált, az egyházi központot pedig tovább bővítették. A XI. században a várhoz már a püspöki és császári palotákat is hozzáépítették .
1122-ben Utrech megkapta a városi jogokat. Eztán a városlakóknak joguk lett arra, hogy a város körül falakat emeljenek, majd megkezdődött az Oudegracht építése is.

Utrecht korának legragyogóbb, legnagyobb kulturális központja volt.
A gazdagok- főleg az égetett tégla/baksteen használatának elterjedését követően- a csatornapartokon nagy házakat építettek. Kialakultak a rakpartok és a csatorna melletti jellegzetes rakparti pincék.

A tizennegyedik században felépült a Domtoren, az addig épült egyik legmagasabb ‘presztízstorony’.
A XVI- XVII. században Utrecht fontos szerepet játszott a holland festészetben. Ennek ismert alakjai voltak pl: Jan van Scorel, a “manieristák” Joachim Wtewael, Abraham Bloemaert és Paulus Moreelse, az “utrechti karavaggisták” Hendrick ter Brugghen, Gerard van Honthorst és Dirck van Baburen, az “olaszista” Cornelis van Po.

A város lakossága 2021-ben 359 370 volt, ezzel Hollandia legrégebbi városai közül a legnagyobb.


Zuthpen: i.sz.100-200

Zuthpen neve Zuid-venne-ből alakult ki. Ez folyami dűnék együttese, amik mocsaras rétek közepén helyezkedtek el. Több mint 1700 éves fennállásával az egyik legősibb holland város.
A település a római korban keletkezett, mint germán falu. Ez idő óta folyamatosan lakott.
A középkorban a jelenlegi ‘s-Gravenhof-ban állt. Miután 800. körül IJsselstreek beolvadt a frank birodalomba, a Hamaland grófok közigazgatási központjaként szerepelt tovább.

A viking támadások a IX. század végén elpusztították, ami után az évszázad végén egy húsz méter széles, U-alakú árokkal és egy kerek fallal vették körül. A mostani Groenemarkt, a Houtmarkt és a Zaadmarkt még ennek a korábbi falnak a részei.
A XI. században rövid ideig uralkodói rezidenciaként funkcionált és palotát építettek benne. A gelderlandi grófok házassága révén Gelderlandhoz került, megnőtt és gazdaságilag is fontosabb lett, majd Hanza- várossá vált.

1191- 1196. közt városi jogokat kapott. Több gelderlandi város (pl. Arnhem, Doesburg, Doetinchem, Harderwijk, Lochem és Hattem) városi jogait innen származtatta. A XIII. században fallal kerítették körbe és a gróf által alapított Nieuwstad-dal bővült.
1284-ben és 1336-ban nagy tűzvészek pusztítottak benne, ennek következtében gyorsan áttértek a téglára. Innentől a házakat városi támogatással, téglából építették. Ebből a korból sok ház- pincétől padlásig- még most is megtalálható.

Hanza- városként- az útvám mentességnek köszönhetően- komoly szerepet játszott a rajnai kereskedelemben és a Balti-tenger kereskedelmében is.
Zuthpen töb száz éve városi pénzverési joggal rendelkezik, de ezt csak négy időszakban használták ki aktívan (1478-1480, 1582-1583, 1604-1605 és 1687-1692).

A nyolcvanéves háború komoly időket hozott a számára. A XVI. század háborúi után az erődítményeket modernizálták, de ez sem segített. 1572. június 10-n a várost bevette Willem IV van den Bergh gróf, Willem van Oranje sógora. Van den Berg kiűzte a spanyolokat, de azok hamar visszavették a várost és véres megtorlást tartottak. Ez volt a ‘Bloedbad van Zuthpen’, azaz a zuthpeni vérfürdő.

A különféle háborúk és megszállások miatt a lakosság nagy része elköltözött vagy megölték. 1591-ben visszafoglalta Maurits van Nassau- ezzel megkezdődött egy hosszú időszaka, mint helyőrség és erődváros. 1672-ben a franciák foglalták el, akik a Walburgiskerk-et katolikus misékhez újították fel, de távozásuk után az ismét a protestánsokhoz került.

A zuthpeni erődöt 1700- után kibővítették.Ez a XVIII. században még egyszer megtörtént, hogy az ellenséget a várostól távol tartsák. A lakosság sok ideig csak a falakon belül élt. Miután 1874-ben feladáták az erődöt és a város körüli falakat eltávolították, az időközben megszaporodott lakosság számára megindult a térnövelés.
Az erőd részei néhol még ma is láthatóak (de Bult van Ketjen).
Zuthpen növekedése a víz okozta gondok és az iparosodás korlátozottsága miatt elmaradt a többi városétól és a lakosság csak az 1930-as években lépte át a 20.000-es létszámot.

Zuthpen egyik látványossága a ”kettingbibliotheken”, azaz ‘lánckönyvtár’,amiből egész Európában csak kettő hasonló található.
(Erről a blog egy korábbi írásában olvashattok: https://frizfold.wordpress.com/2021/05/12/hollandia-legszebb-konyvtarai/. )

Vera


https://nl.wikipedia.org/wiki/Maastricht

https://nl.wikipedia.org/wiki/Nijmegen

https://www.cbs.nl/nl-nl/visualisaties/dashboard-bevolking/regionaal/inwoners

https://en.wikipedia.org/wiki/Vliet_(canal)

https://en.wikipedia.org/wiki/Voorburg

https://nl.wikipedia.org/wiki/Utrecht_(stad)

https://onlinegallery.art/nl/blog/10-oudste-steden-van-nederland-126/

https://mannennieuws.nl/oudste-steden-nederland/

https://nl.wikipedia.org/wiki/Oudste_stad_van_Nederland